34. fejezet

A sötétségfénye

Digivilág, Tavak szintje, Játékváros

Kora reggel volt, a Tavak szintjén az esti ködfátyol maradéka még kint lebeget a tavak felszínén. Sejtelmes, mégis gyönyörű látkép volt. Az ember szinte azt várja, hogy a ködön átjutó napsugarak fényében meglát néhány tavi tündért, vagy más, fantázia szülte lényt. A Tavak szintje a Mocsár szinttől északra található, de köszönő viszonyban sincs a bűzös, csalóka nádas-labirintussal. A szinten több száz kisebb-nagyobb tó található. A tavakat zsilipes csatornák kötik össze, hogy könnyen lehessen közlekedni egyik helyről a másikra. A sekély tavacskákban gazdagon termő rizsföldek terülnek el, míg a mélyebbekben digihalakat tenyésztenek. Kevés a szárazföld, azt is jórészt a Trailmonok sínei foglalják el, ezért szinte az összes települést a vízfelszínre építették. A legtöbb város fűből font csónakházakból áll, melyeket függőhidakkal rögzítenek egymáshoz. Ezek a falvak és kisvárosok a víz felszínén úsznak ide-oda. Egyedül a szint legnagyobb városa, Játékváros épült szilárd cölöp és sziklaalapokra, hogy ne tudjon elmozdulni. Itt az utakat is deszkák fedik és a házak is fából épülnek. Az utcákat csatornák szelik át, melyek fölött kecses hidak vezetnek át a házak mellett futó deszkajárdákra. A keskeny csatornákon gondolák járnak városszerte taxik helyett. Ez a hely egy valóságos digi-Velence. Ezt a várost a báb típusú digimonok kedvelik a legjobban, de sok vízkedvelő digimon is otthont talált itt.  Játékváros olyan hatalmas, hogy a Központi tó egyik szélétől egészen a tó közepén található szigetig nyúlik el. A sziget partján van Játékváros legnagyobb nevezetessége, a Digitális Vidámpark.
A szigeten lévő dombon áll egy fekete-fehér vár. Itt él a Tavak szintjének uralkodója, KingChessmon. Noha ez a szint is ugyan úgy fel van osztva a Fény és a Sötétség között, mint a többi, de a Chessmonok hatalmas pénzekkel kivásárolták magukat a közvetlen irányítás alól, hogy létrehozzák régi álmukat: a Chessmon Birodalmat.
Laura egy városszéli apró ház mólójáról lógatta a lábát, miközben a hajnali tájat fényképezte a digivice-ával. A táj teljesen megbabonázta. Ajtócsukódás hallatszott, majd közeledő léptek koppanása a deszkákon.
- Hát te mi jót csinálsz? – kérdezte érdeklődve Simi.
- Csak néhány képet, hogy ne felejtsem el a részleteket, mikor otthon megrajzolom.
- Te aztán nagyon szeretsz rajzolni, igaz?
- Igen. Ha hazaérünk, megakarom rajzolni a kalandjainkat. Olyan lesz majd, mint valami képregény. Már persze, ha haza jutunk valaha. – a kezdeti lelkes hangnem egészen elszomorodott, mire a végére ért.
- Ne aggódj, haza fogunk. Fogadok, hogy a jó öreg Edward, Bearmon és a többiek a DÉFSZnél most is egy bonyolult terven dolgoznak, hogy akaratunk ellenére korábban hazaráncigáljanak.
- Hihihi! Meglehet.
- Laura?
- Igen?
- Mikor elkészülsz a kalandjaink megrajzolásával, lehetek én az első, akinek megmutatod?
- Hát persze! – mondta vidáman a rózsaszínruhás lány. Majd aggódó hangon folytatta: - Szerinted a többiekkel minden rendben?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Mielőtt elnyelt minket az Adatfolyam, a többiek is ugyanúgy a levegőben keringtek, mint mi. Csak remélni merem, hogy a szél jó messzire sodorta őket Titamontól. Gerzson és Agumon csúnyán megsérült a harcban, ráadásul Coronamon nem tud digiváltozni. Nem túl rózsás a helyzetük. Még szerencse, hogy Ria velük van. Igazából, kicsit megnyugtat, hogy ő is ott van. Ha a srácokat teljesen magukra hagyjuk, abból csak baj van. Mindig kell a csapatba egy csaj, hogy helyre rakja őket. Ria tökéletesen teljesíteni fogja a feladatát. Számíthatunk rá, hogy felügyel a csapatunk tesztoszteronozott tagjaira.
- Látom, nagyon megbízol Riában.
- Naná! Ő is pont olyan, mint én, sőt, ha mérges talán még kétszer annyira is!
- Ebben az esetben: ne mond el neki, hogy nem szívesen futnék vele össze, mikor felhúzza magát.
- Nyugi! Lakat van a számon! – válaszolt cinkosan kacsintva Simi, majd mindkettejükből kitört a nevetés. Jó érzés volt nevetni. Megszabadultak a felgyülemlett frusztrációtól. De kis idő múlva megint elkomorodtak.
- Én nagyon aggódok Lillyért és Terráért. Főleg Terráért. Ő a legvédtelenebb közülünk. Mármint, Impmon vigyáz rá, meg minden, de akkor is. Gyakran érzem azt, hogy Terra olyan ártalmatlan és esetlen, mint egy öt éves kisgyerek.
- Az igazat megvallva, nekem már többször is megfordult a fejemben, hogy hiba volt magunkkal hozni őt.
- Na de Simi! Én egyáltalán nem ilyesmire gondoltam! Csak lelkiismeret furdalásom van, ha nem figyelek rá! De amit te mondtál az nagyon gonosz volt! Ő is egy közülünk! Nem hagyhatjuk hátra, csak mert olyan félénk és zárkózott!
- Jól van, ne harapd már le a fejem! Csak kimondtam azt, amit gondolok. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem kedvelem. Ugyanúgy a barátomnak tartom, mint Gabumont, vagy bármelyikötőket a csapatból. Pont ezért gondolom azt, hogy Terrának jobb lett volna, ha az Emberek világában marad.
- Így még nem gondoltam bele. De! De ugye Lilly és Palmon tud rá vigyázni?
- Emiatt ne aggódj! Lillyt sokkal keményebb fából faragták, mint azt bármelyikünk gondolná.
- Á! Szóval ide tűntetek! – hallatszott Gabumon hangja az ajtóból.
- Mondtam, hogy nem mehettek messzire nélkülünk. – kotyogta Hawkmon, miközben mindketten kijöttek a mólóra.
- Jó reggelt, srácok!
- Sziasztok, álomszuszékok!
- Már elnézést, de ti keltetek fel nagyon korán!
- Kamemon azt mondta mehetünk reggelizni.
- Rendben!
- Okés!
Mind bementek a házikóba. Az egész ház egyetlen helyiségből áll. Az ajtótól jobbra egy kis kályha, amely egyszerre szolgál fűtésre és főzésre is. A kályha mellett egy alacsony asztal, körülötte két szék. Az ajtótól balra egy nagy láda, amiben az apróbb holmikat tartják. A láda előtt összegyűrődött takaróhalmok. Az éjszaka folyamán ez szolgált ágy gyanánt mind a vendégek, mind a házigazdák számára. A plafonhoz közel több kötelet is kifeszítettek, ezeken száradtak az emberek elázott cuccai.
Az asztal bőségesen meg volt terítve rizsgombócokkal és sült hallal. Vendéglátóik alaposan kitettek magukért.
- Hmm! Eddig fel se tűnt, hogy ennyire megéheztem. Nagyon finomnak néz ki Kamemon!
- Ááh, semmiség. De azért köszönöm a dicséretet. Remélem az ízét is jónak fogod találni. A reggeli egyébként se csak az én érdemem. Betamon fogta a halakat. Én csupán elkészítettem őket.
- Egyetek annyit, amennyit csak bírtok! – bíztatta őket Betamon is.
- Simi, Laura, ti üljetek le a székekre, mi megleszünk anélkül is, igaz, srácok? – fordult Hawkmon a többi digimonhoz.
- Igen!
- Persze!
- Természetesen!
- Kamemon, Betamon. Nem is tudom, hogyan háláljuk meg mindezt nektek. Már annyi mindent tettetek értünk önzetlenül, pedig nem is ismertek minket. Köszönjük.
- Ugyan Laura, semmi szükség sincs erre. – szabadkozott a hálálkodástól Betamon. – Természetes, hogy segítünk a bajbajutottakon. Ami a miénk, az a tiétek is.
Neki láttak reggelizni. Laura evésközben kissé elkalandozott.
Milyen szerencsések vagyunk! Mármint, ha csak a saját erőnkre támaszkodhatnánk, már réges-rég elnyelt volna minket a Net Óceán sötét mélysége. Az utunk nagyon hamar véget ért volna, ha nem találkozunk ilyen sok digimonnal, akik bármiféle ellenszolgáltatás nélkül segítenek nekünk. Whamon, a Dolphmonok, a Trailmon aki megmentette Gerzsonékat, a Hajtás falu lakói, Kamemon és Betamon. Nélkülük sehol se tartanánk. Azt hiszem, sokkal több kedves és jó digimon él ebben a világban, mint gonosz. Remélem, egyszer majd meg tudjuk hálálni a kedvességüket.
Laurának eszébe jutott a tegnapelőtt történtek. Miután az Adatfolyam kidobta őket, egy apró, ezüst vizű tóba zuhantak bele. Noha kimerültek voltak, sikerült kievickélniük a partra. Ott találkoztak össze Kamemonnal és Betamonnal, akik akkor épp a bajnok alakjukban voltak. A két digimon halálra rémült mikor meglátták, honnan is másztak ki. Mint kiderült, pont a szent Ezüstgyöngy nevű tóba zuhantak. Ebbe a tóba mindenkinek tilos a belépés. Aki megszegi a törvényt, azt letartóztatják, és ha bebizonyosodik a bűnössége, a halál fia. Gwappamon és Seadramon ide hozták őket a Játékváros szélén lévő házukhoz, és azóta is bújtatják őket.

Kamemon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Adat
Típus: Kiborg digimon
Támadások: Shell Guard, Shell Attack
Egy kedves kis digimon, aki legszívesebben az édesvizekben él, de ha kell a tengerben is remekül meg van. Lábainak és teknőjének hála a víztől távol is megél.

Gwappamon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Kiborg digimon
Támadások: DJ Shooter, Guappa Punch
Imádja a zenét és ha teheti mindig a kedvenc számait hallgatja. Vidám és kedélyes jellem.

Betamon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Vírus
Típus: Kétéltű digimon
Támadások: Electric Shock, Water Tower
Betamon egy kétéltű digimon akinek kedves és csendes személyisége van. Ám ha megharagszik, megrázza mind a barátait, mind az ellenségeit.

Seadramon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Tengeri állat digimon
Támadás: Ice Blast, Water Breath
Hosszú testével körültekeri az ellenfelét és addig szorítja, míg van benne szusz. Intelligenciája nem túl nagy, sokkal inkább ösztön lény.

- Phú, de jól laktam! – jelentette ki elégedetten Simi, miután mindent elpusztítottak a tányérokból.
- Én is, tele vagyok! – értett egyet partnerével Gabumon.
- Vigyázz Gabumon! Ha így folytatod, a végén még kihízod a bundádat!
- Na de Simi! Ilyennel ne viccelődj! – kiáltotta mélységes zavarában Gabumon, miközben ellenőrizte, hogy a bundája csakugyan nem ment-e össze. Persze közben a többiek jóízűen nevettek.
- Örülünk, ha ízlett nektek. Nem tolakodásból mondom, de eldöntöttétek már, hogy mihez fogtok kezdeni? – kérdezte Betamon, miközben Kamemon, Hawkmon és Laura leszedték az asztalt és neki láttak elmosogatni.
- Hát, gondolkoztunk már, de még nem születet végleges döntés. Mielőtt szétszakadtunk úgy volt, hogy a Fény szintre megyünk. Szóval feltételezhetjük, hogy a többiek is oda tartanak.
- Azt viszont nem tudhatjuk, kit milyen messzire vitt el az Adatfolyam. Nem kizárt, hogy valaki a Digivilág túlsó oldalára került. Ki tudja, ők mikorra érnek oda.
- Ez igaz, Simi. De mi van, ha már mind ott vannak és csak ránk várnak? Szerintem jobb lenne mielőbb elindulni. Ha igaz, amit az Ezüstgyöngyről hallottunk, Kamemonra és Betamonra is bajt hozhatunk. Ezt nem szeretném. Főleg azok után nem, amit értünk tettek.
- Akkor pakoljunk és vágjunk neki az útnak?
- A ruháitok megszáradtak, és a Tavak szintje közvetlenül kapcsolódik a Mocsárhoz, szóval semmi akadálya, hogy szinte azonnal útra keljünk. – jegyezte meg Hawkmon.
- Ne! Ez rossz ötlet! – kiáltott fel idegesen Betamon.
- Így van. Sajnáljuk, hogy eddig nem mondtuk el, de az, az igazság, hogy Monzaemon és a PawnChessmonok mindent tűvé tesznek azok után, akik megszegték a törvényt. Nagyon veszélyes lenne kimennetek fényes nappal. Inkább várjatok sötétedésig. Akkor feltűnés nélkül el tudunk vinni titeket a szint határáig. – Kamemon szavain mindannyian megdöbbentek. Simi, aki eddig a székével hintázott elvesztette az egyensúlyát és hanyatt borult.
- Mi?! Ilyen súlyos a helyzet? Akkor a mi hibánkból ti sokkal nagyobb veszélyben vagytok, mint képzeltük! – mondta rémülten, még mindig a földön elterülve Simi.
- Ne aggódjatok. Játékváros hatalmas, jó néhány napba telik az átkutatása. – nyugtatta riadt vendégeiket Kamemon.
- Egyébként se a ti hibátok lenne, ha velünk valami történne. Önszántunkból döntöttünk úgy, hogy segítünk nektek. – értett egyet barátjával Betamon is.
- Remek! Tehát önként valljátok be a bűnösségeteket! – szólt egy mély hang, majd egy hatalmas láb berúgta a házikó ajtaját. A bent lévőknek esélyük se volt mozdulni, a nyitott bejáraton fekete és fehér sakkbábúk masíroztak be.

PawnChessmon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Vírus
Típus: Báb digimon
Támadások: Pawn Lightning, Pawn Charge, Pyramind Formation
Egy a digimon egymagában nagyon gyenge, ám ha sokadmagával van, összesített erejük megközelítheti a megákét. Jelmondata: Mindig csak előre!

A PawnChessmonok rájuk szegezték rövid lándzsáikat. A legapróbb gyanús mozdulat is elég lett volna nekik, hogy egyszerűen ledöfjék mindannyiukat. A sakkfigurák lehettek vagy egy tucatnyian. Teljesen megtelt velük Kamemonék háza. Végül egy bátrabb, vagy csupán határozottabb fekete PawnChessmon finoman megbökte a lándzsájával Simit és Laurát, hogy elindítsa őket a betört ajtó felé. Mindannyiukat kiterelték a ház előtti mólóra. Odakint egy durván három méteres, eleven plüssmedve várta őket. „Bundája” mézsárga, hasa és szája pedig fehér. Tipikusan ölelnivaló külsejét ijesztő, keskeny és vörös szeme tette baljóslatúvá.

Monzaemon
Szint: Végső
Tulajdonság: Szérum
Típus: Báb digimon
Támadások: Hearts Attack
Rendkívül rejtélyes digimon. Úgy néz ki, mint egy plüssmedve. Szeret másokat megölelni és igazán békés természetű, ám ha feldühödik jobb minél messzebb lenni tőle, mert profi bokszoló.

- Négy gyanúsított. Egy madárszerű digimon, egy Gabumon és két furcsa digimon. Valamint a két bűntársuk Kamemon és Betamon. A besúgónknak igaza volt. Minden jel szerint ők lesznek azok a gátlástalan bajkeverők, akiket keresünk. – jelentette ki Monzaemon, miután egy fekete jegyzetfüzetben ellenőrizte a keresett személyek személyleírását és összehasonlította az elővezetett társasággal. - Mint Játékváros rendvédelmi parancsnoka, ezennel őrizetbe veszlek titeket. A vád: a szent Ezüstgyöngy tó kirablásának kísérlete, valamint az elkövetők bújtatása. Jogotokban áll hallgatni. Minden amit mondtok felhasználható ellenetek. Hogy bűnösök, vagy ártatlanok vagytok, azt őfelsége, KingChessmon fogja elbírálni a felhozott bizonyítékok alapján. És ugyancsak a király fog ítélkezni felettetek, ha valóban vaj van a fületek mögött. Most pedig Chess-várba fogunk vinni titeket.
Simi Laura mellé furakodott és suttogva kérdezte:
- Digiváltozás? Akkor el tudnánk menekülni.
- Ne. –válaszolt vissza óvatosan Laura- Csak tovább rontanánk a helyzeten. Szökni ráérünk majd akkor, mikor kötelet akarnak a nyakunk köré rakni. Ki tudja. Talán ez a KingChessmon rendes fazon és megérti, hogy ez az egész nem mi hibánk.
- Reménykedjünk. – dünnyögte csöppet sem meggyőzve Simi.
- Elég a sutyorgásból! – szólt rájuk Monzaemon. – Indulunk!

Digivilág, Tavak szintje, a Chess-vár börtőne, néhány órával később

Csipp. Csepp. Csöpp. Csipp. Csepp. Csöpp.
A plafonról ritmikus rendszerességgel csöpögtek a vízcseppek a földön egyre növekvő pocsolyába. A falakon is apró cseppek gyöngyöződtek. Az egész hely nyirkos és kissé hűvös volt. A földalatti cellák ablaktalanok, csak a kikövezett folyósón égő fáklya fénye oszlatta félhomállyá a teljes sötétséget. Csak két cellában voltak rabok. A kisebbikben lévő lócán két kamasz lány üldögélt, a nagyobbikban pedig négy digimon. A helyzetük szörnyen lehangoló volt, de ami Simi szármára még elviselhetetlenebbé tette – a nyakába hulló hideg vízcseppeken túl – az a szűnni nem akaró éneklés volt.

- A börtön ablakába soha nem süt be a nap
  az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat.

Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú, ha ……

- ELÉG! Megőrülök, ha még egyszer végig kell hallgatnom ezt a dalt az előadásotokban! – förmed Simi az éneklő digimonokra.
- Engem nem zavar, de miért pont ezt éneklitek? – kérdezte Laura, aki az igazat megvallva nagyon élvezte az éneklést és gyakran csatlakozott is a rögtönzött kvartetthez.
- Egyszerű. Ez igazán a szituációhoz illő. – magyarázta Betamon.
- Jól van srácok, akkor most énekeljünk valami mást Simi kedvéért. És egy és két és!

- Boldogtalan sorsa egész életemnek:
Árad napról napra bánata szívemnek;
Árad napról napra bánata szívemnek,
Mert végére jártam szabad életemnek.

Ülöm a tömlöcöt hat szíjas tinóért,
Zörgetem a vasat nyerges paripaként,
Az én égő gyertyám: kígyók, békák szeme;
Takaródzó párnám: tömlöcöm teteje.

Ne csudálkozz rózsám, hogy én sárga vagyok;
Kilenc esztendeje, mióta rab vagyok;
A kilenc esztendőt töltöm a rabságban;
Tizenegyet kaptam mellé ráadásnak.

- Neee! Hagyjátok abba! Már herótom van a börtönös daloktól! És elegem van ebből az átkozott helyből! Hogy vagytok képesek tétlenül ücsörögni és közben nótázni? Megőrülök, ha nem történik végre valami!
- Azta. Ha így folytatod a hisztit Simi, talán még Impmon cirkuszán is túlteszel, mikor először próbáltuk rávenni, hogy menjen be a digiviceba.
- Nem vagyok olyan hangulatban, hogy értékeljem a humorod, Laura. – kaffantotta dühösen Simi, aki úgy érezte lassan kezd begolyózni ettől a borzalmas cellától. Laura egy sóhajjal nyugtázta, hogy barátnője túlságosan kiborult ahhoz, hogy sima viccelődéssel visszarázza a rendes kerékvágásba.
- Nyugi, Simi. Ne idegeskedj annyit, csak tönkre teszed magad. Inkább énekelj te is velünk! Ha egy bizonyos, kifacsart humorral szemléled a helyzetünket, még viccesnek is fogod találni a rabnóták éneklését. Ráadásul így gyorsabban telik az idő is. – próbálta jobb belátásra bírni a partnerét Gabumon.
Mielőtt Simi válaszolhatott volna egy nehéz ajtó becsapódásának visszhangja járta be a földalatti cellákat. Valamennyien felpattantak és a vasrácsokhoz tapadva próbáltak minél többet belátni a kanyargós folyosóból. Közeledő léptek zaja toppant a köveken. A folyósón felbukkant Monzaemon. De nem úgy nézet ki, mint reggel, mikor letartóztatta őket.
- Na végre! Remélem azért jöttél, hogy felvigyél minket tárgyalni a királyotokhoz, vagy mitekhez! Már órák óta itt rohadunk! Nem lehetet volna rögtön a főmuftihoz vinni minket? Vagy itt az a szokás, hogy a vádlottakat előbb megerjesztik ebben a nyirkos pincében?! – Simi minden felgyülemlett frusztrációját Monzaemonon akarta kiadni. Ha a vasrácsok nem akadályozzák meg, talán még neki is ugrik a plüssmedvének és addig rugdossa a puha testét, míg a végkimerültség miatt összeesik. Megdöbbentő módon azonban Monzaemon – jó börtönőrhöz méltóan – nem nyugtatta le a dühöngő rabot egy jobb horoggal, hanem leült a cellák közötti folyósóra és sírva fakadt.
Simi ledöbbenve pislogott a nem várt reakciót látva.
- Gratulálok Simi. Megríkattál egy játékmackót. Néha figyelembe vehetnéd, hogy mennyire ijesztő tudsz lenni. – jegyezte meg Laura egyszerre cinikusan és lemondóan.
- Monzaemon, mi a baj? Te általában nem ilyen vagy.
- Betamonnak igaza van! Te egy olyan digimon vagy aki mindig mosolyog és felvidít másokat. Mi történt, ami miatt sírsz? Tényleg Simi ijesztet meg? – tudakolta aggodalommal a hangjában Kamemon.
- Nem…hüp…Csak…csak..hüp….annyira szégyellem magam! Brühühü! Minek kellett titeket megtalálnom? Brühühü! Pedig mindent megtettem, hogy ne sikerüljön! –Brühühühüh! – mondta bőgve a nagydarab játék.
- Miért szégyelled magad? Hiszen te vagy Játékváros rendvédelmi parancsnoka. Ez a dolgod, nem? – tudakolta Hawkmon.
- Nem..hüp…Én csak…hüp…helyettes rednvéd..hüp…védelmi parancsnok vagyok, amíg Pandamon nincs a ..hüp… a városban. Brühühühühü!
- Ez igaz. Pandamont és a többi végső és mega digimont a szint határára küldték, hogy ellenséges csapatok ne tudjanak minket megtámadni. – támasztotta alá Monzaemon szavait Betamon.
- Akkor se értem, miért sírsz. – Gabumon szavait a többiek egyetértő bólogatással támogatták.
- Azért, mert…hüp…hüp..hüp..hüp..
- Na elég, így semmire se megyünk. Nyugodj meg szépen, fejezd be a sírást és meséld el, mi a gond. Tessék, itt a zsebkendőm. – nyújtotta a rácsokon át a kabala textilzsepijét Laura a síró digimonnak.
- Köszönöm..hüp..szépen. – vette el a zsebkendőt Monzaemon, majd egy Mammothmonnak becsületére váló trombitálás kíséretében kifújta az orrát. - Tessék. – nyújtotta vissza a használt zsepit Laurának.
- Öh, köszi, de megtarthatod. – szabadkozott Laura.
- Biztos?
- Igen. A tiéd lehet.
- Köszönöm.
- Elmondanád végre mi ez az egész? És, hogy velünk mi fog történni? – próbálkozott visszaterelni a témát a korábbi mederbe Simi.
- Igen. Tudjátok, én nem végzem túl jól a munkámat. A kisebb rendbontásokért és kihágásokért én általában csak megdorgálom a digimonokat és nem vetettem börtönbe, hogy aztán KingChessmon ítélkezhessen felettük. Ezért őfelsége nagyon megharagudott rám. Már QueenChessmon úrnő is figyelmeztetett, hogy nem hibázhatok többet, mert akkor már ő sem tud kimenteni őfelsége előtt. Ti nem tudjátok, milyen félelmetes tud lenni KingChessmon, ha feldühödik. És pont ti voltatok azok, akik a következő ügyem lettetek, ráadásul olyan súlyos vád alatt vagytok, hogy őfelsége biztos kivégeztet titeket. De miközben ti ekkora bajban vagytok az én hibámból, nekem megbocsájtott az eddigi hibáimért a király. Ez annyira igazságtalan! Brühühühühü! – kezdet ismét bőgni Monzaemon.
- Ha nem lennénk ekkora szószban, még sajnálnám, is szegényt. De jelenleg a saját sorsunk jobban aggaszt. – súgta Siminek Laura.
- Én már az elején megmondtam, hogy egyszerűbb lenne, ha szétrúgnánk mindenki hátsófelét és lelépnénk. – jegyezte meg rosszallóan Simi.
- Jó, talán igazad volt, sajnálom. De akkor se adhatjuk fel a reményt! Találni fogunk valami kiutat innen. Sírós mackónkat azonban nem ártana megnyugtatni, mert lassan bokáig fogunk állni a könnyeiben.
- Remek gondolat! Terved is van a kivitelezésre? Én nem vagyok az a típus, aki nagy sikerrel vígasztal meg másokat.
Mielőtt a lányok kitalálhattak volna valamit, ismét meghallották, ahogy a fenti ajtó sarokvasa hangosan nyikordul. Fémcsörrenéssel kísért léptek dobogása közeledett. Néhány PawnChessmon érkezett. Feketék és fehérek vegyesen. Az élen haladó a kezével óvatosan megbőgte a végső szintű medvét, aki mindeddig észre se vette az érkezőket.
- Hüm? – pillantott fel kérdőn Monzaemon. A fehér PawnChessmon heves gesztikulálással, de némán magyarázott valamit.
- Ühüm…..aha…igen…máris. – bólogatott a könnyeiről megfeledkezve.
- Ezt meg hogy csinálta? Én semmit se értettem ebből az ide oda csapkodó „beszédből”. – sutyorogta Simi fülébe Laura.
- Passzolom. Biztos valamilyen digimonos dolog. Tudod, a méhek is megértik, ha az egyikük tánccal magyarázza, merre vannak a virágok.
- Igazad lehet. Úgy tűnik a fiúk is megértették, mert nem tűnnek olyan tanácstalannak, mint mi. – mutatott át a szemközti cellába a barna hajú lány, ahol a digimonok már fel is sorakoztak a cellaajtó előtt.
- Őfelsége kihallgatásra szólít fel titeket. A PawnChessmonokkal együtt felkísérlek titeket a trónterembe. Viszont bilincseket kell viselnetek. – mondta nekik Monzaemon, miközben a mancsaival kidörgölte az utolsó könnycseppeket is a szemeiből.
Így hát hátraláncolt kezekkel, fogva tartóik árgusan figyelő tekintetétől kisérve a vádlottak kis csapata elindult felfelé a lépcsőn. Talán három emeletnyit mászhattak fel a csigalépcsőn, mikor végre kiléptek azon a nehéz tölgyajtón, mely elválasztotta a börtönt a szabadságtól.
Végtelenül hosszú folyosókon haladtak végig, legalábbis nekik annak tűnt. A falak, a szőnyegek, a képek, minden fekete-fehér volt, akárcsak egy sakktáblán. Végül elértek egy nagy, fekete-fehér kockás ajtóhoz. Ha a PawnChessmonok nem állnak meg, észre se vették volna, annyira beleolvad a –természetesen- szintén fekete-fehér falba. A nagy ajtó egyik szárnyát kinyitották és beléptek a trónterembe. A csarnokot mindkét oldalt oszlopok egész sora szegélyezte. Hatalmas ablakokon jött be a természetes fény, kora reggeltől késő estig tökéletesen megvilágítva a termet. A bejárattól a terem túlsó végében lévő emelvényig vörös szőnyeg húzódott. Az emelvényen két trónszék állt. Az egyik majd’ három méteres lehetet, gazdagon faragott, arannyal díszített karfás trónus. A mások sokkal kisebb és szerényebb díszítésekkel lett ellátva.
Mikor a rabokat az emelvény elé vezették, végre a saját szemükkel láthatták ki is fog ítélkezni felettük.
A nagyobbik trónon egy apró, - a PawnChessmonoknál alig nagyobb – alak ült. Jókora aranykoronát viselt a fején, szintén arany sisakrostélya alatt szépen fésült fekete bajsza pöndörödött. Fehér mellkasán jókora plecsni díszelgett. Háta mögül kikandikált lila palástja, kezében pedig egy irigylésre méltóan szép jogart szorongatott.

KingChessmon
Szint: Mega
Tulajdonság: Vírus
Típus: Báb digimon
Támadások: Checkmate, King Stick, King Dash
Ez a király digimon a színfalak mögött manőverezik, hogy létrehozza a Chessmon birodalmat. De mivel senki se tudja, milyen is egy Chessmon birodalom, nem igazán halad a dologgal. Rendkívül gyáva és szinte soha se támad magától, de nagyon gyorsan tud menekülni vészhelyzet esetén.

KingChessmon némán végigmérte a színe elé vezetett rabokat.
- Bűnösök! – kiáltotta váratlanul, jogarával fenyegetően rájuk mutatva. Szavait néma csend követte. – Öööh, miért is vannak itt? – fordult kérdőn a mellette ülő másik digimonhoz. Ez a digimon sokkal magasabb és humanoid alkatúbb volt. Alapvetően fekete színű testét rózsaszín-arany páncélzat fedte. Rózsaszín köpenyt hordott. Ezüstszín haja kiengedve omlott a vállaira. Kezében egy vörös szívben végződő jogart tartott.

QueenChessmon
Szint: Mega
Tulajdonság: Vírus
Típus: Báb digimon
Támadások: Heart Breaker, Queen Stamp, Queen Stick, Grand Cricket
A legerősebb a Chessmonok közül. Támadóképességei révén a Digivilág legerősebb nőinek egyike. Nagyon megbízható, aki mindig megvédi a gyáva KingChessmont.

- A vád szerint kiakarták rabolni az Ezüstgyöngyöt. – felelt a királynő a kérdésre.
- Áh, értem. Akkor: Bűnösök! Halál rájuk! – pattogott acsarogva a trónusán a király, mint egy elkényeztetett, hisztis gyerek. Simi nem bírtam magát türtőztetni.
- Ez meg mégis, miféle bíróság, sikk-sakk-koma, he?! Meg se hallgatjátok, hogy mi történt, csak toporzékolva üvöltözöl, hogy „bűnösök”, mint egy óvodás! – csattant fel dühösen a fekete hajú lány. KingChessmon annyira megrémült a szokatlan visszabeszéléstől, hogy QueenChessmon széke mögé bújt.
- Védj meg, drágám! Ez az őrült az életemre tőr! – visította a rémülettől magas hangon a király.
- Ugyan szerelmem! Láthatott, hogy erről szó sincs. Meg van láncolva, nem tud ártani neked. Gyere elő, kérlek. Kérlek, ó hatalmas fenséges uram, a változatosság kedvéért hallgasd meg, mit akarnak neked mondani és csak azután dönts a sorsukról. – kérlelte szelíd, lágy hangon QueenChessmon a párját. KingChessmon lassan elő araszolt rejtekéről és vissza ült a helyére.
- Rendben. Meghallgatom, mit akarnak mondani, noha a döntésemet úgy se fogja megváltoztatni. De csak is a te kedvedért.
- Ój bölcs vagy, szerelmetes uram.
- Halljuk hát! Hogyan próbáltátok meg ostoba módon kirabolni a legszentebb tavunkat, alávalók?! – hadonászott hetvenkedően a jogarával KingChessmon.
Simi, Laura, Hawkmon és Gabumon egy-egy bólintás kíséretében nyugtázták, hogy a király egy fájdalmasan hülye, gyáva balfácán. Mivel közülük Hawkmonnak van a legjobb modora, ő fogott bele a beszédnek.
- Felség! Itt egy sajnálatos félreértés van. Mi nem akartunk semmit se kifosztani. Idegenek vagyunk itt, nem tudtuk, hogy az Ezüstgyöngy egy szent hely és akaratunkon kívül zavartuk meg a nyugalmát.
- Mit kárálsz itt összevissza?! – pattant fel helyéről a király. Koronája félrecsúszott a heves mozdulattól. Hawkmon nyugodtan folytatta. Nem hagyta, hogy a király heves kitörése kizökkentse.
- Úgy esett, hogy mi az Erdő szinten voltunk, ám egy hatalmas viharban magába szívott négyünket egy kósza Adatfolyam és pont itt dobott ki bennünket, egyenesen a szent Ezüstgyöngybe. Sikerült kiúsznunk a partra, ahol összetalálkoztunk Kamemonnal és Betamonnal, akik megszánva minket, vendégül láttak a házukban. Éppen indulni készültünk, hogy folytassuk az utunkat, mikor letartóztattak bennünket. Beláthatja, nagyuram, hogy ez az egész helyzet csupán egy hatalmas félre értés. Nem szeretnénk mást, csupán békében távozni.
Miután Hawkmon – megdöbbentően meggyőzően – elmesélte a történteket KingChessmon percekig némán gondolkozott.
- Nem hiszek neked! – csattant fel végül. – Kötelet a tolvajok nyakába!
- Na de….!
- Hékás!
- Ne már!
- Ez igazságtalan!
- Sőt, aljasság!
- Szemüveget a királynak!
- Csendet! PawnChessmonok! Teljesítsétek a parancsomat! A szél vigye el a lebomlott adataikat a keleti falról!
Az újonc digimonok megragadták a hat rabot és elkezdték őket kifelé taszigálni. Amennyire csak lehetett próbáltak ellenállni, de a sakk-digimonok puszta létszáma legyűrte őket.
Fülsüketítő morajlás hallatszott, amelybe az egész vár beleremegett. Kintről távoli sikolyok és a pusztulás hangjai hallatszottak. KingChessmon és QueenChessmon az ablakhoz szaladtak, hogy megnézzék mi történt. A PawnChessmonok – feladatukról megfeledkezve- szintén az ablakhoz rohantak. Remek alkalom nyílt a szökésre. Simi minden erejével el akart futni, de a lábai nem engedelmeskedtek. A kíváncsiság őt is és a többieket is az ablakhoz csalta.
Odalent látták Játékváros pusztulását. A digimonok eszüket vesztve menekülnek amerre csak láttak. Az épületek sorra dőltek össze, a tó vize háborgott és egészen elsötétült. A lány először észre se vette, mi az oka a pusztulásnak. Önkéntelenül hátrált néhány lépést és így, egész Játékvárost és a környező vízfelületet belátva, végre észrevette.
A város alatt egy sötétárny húzódott, egy hatalmas digimon teste. A víz gejzírként a magasra csapott és lágy permetként hullt vissza, mikor a támadó digimon kiemelkedett a vízből. Pontosabban nyolc. Nyolc kígyófej bukkant fel a hullámok közül, útjuk közben elpusztítva az épületeket és minden mást is. Hét fej fémes, kicsit robotszerű. A nyolcadikat fekete pikkelyek borították, melyek az álla alatt vörösek voltak.

Orochimon
Szint: Végső
Tulajdonság: Vírus
Típus: Démon sárkány digimon
Támadások: Sake Breath, Ame no Murakumo
Ennek a nagydarab kígyó digimonnak nyolc feje van, de ezekből hét csak bábú. Az igazi feje a középen lévő fekete. Orochimon imádja a sakét, és az alkohol minden más formáját. Ha túl sokat iszik részeges őrjöngésbe kezd. Sajnos, minél több alkoholt fogyaszt, annál erősebbé válik, ezért ha megvadul nagyon veszélyes!
 

- Óóáááááá! – üvöltötte mind a nyolc fejével Orochimon. Még a várban is érezték lehelletének alkoholos bűzét.
- Gyere elő KingChessmon! Gyere te gyáva nyúl! Küzd meg velem! Harcolni akarok! QueenChessmon ide gyere édesem! Jöjjön csak az összes Chessmon! Mindannyiótokat legyőzlek és én leszek a szint uralkodója! Álljatok ki ellenem, vagy mindent elpusztítok itt! Először Játékvárost, aztán pedig a rusnya, kockás váratokat! Gyertek ide!- ordibált fekete fejének teli torkából, miközben a többi feje nagyokat haraptak az épületekből.
- Jaj, ne! Orochimon teljesen leitta magát! Nagyon fejre állhatott, ha idáig eljött a Mocsár szintről. – aggodalmaskodott Monzaemon.
- Teljesen elfogja pusztítani a várost, ha nem állítják meg! – kiáltotta kétségbe esve Betamon, látva szülővárosa pusztulását.
- Felség! Tennie kell valamit! – kérte a királyt Kamemon.
- Úristen!!! Istenemistenemistenemistenem! Mitcsináljunkmost? Mitcsináljunkmost? Mindennekvégeelkellmenekülnünk!- rohangált fel-alá pánikba esve a trónteremben KingChessmon.
- QueenChessmon úrnő! Tennie kell valamit! – kérte a királynőt Monzaemon.
- Hmm….valamit….Áh meg van! Ki kell lakkoznom a körmeimet!
- Ugye…ugye csak viccel felség? Nem hagyhatja tombolni Orochimont! A királyunk nem tud kiállni ellene, szóval önnek kell megvédenie minket!
- Ne kiabálj velem Monzaemon! Én csak akkor harcolok, ha szerelmetes uram élete veszélyben forog. Nincs okom harcolni ezzel a szörnyen kinéző digimonnal. Küld ki a RookChessmonokat és a BishopChessmonokat Pandamonnal.
- De királynőm! Ők mind ki lettek rendelve a szint határainak védelmére!
- Akkor szólj a KnightChessmonoknak.
- Ők is ki lettek küldve.
- Akkor a PawnChessmon hadtestnek! Együtt még egy megát is legyőznek. Intézkedj már, fogytán a türelmem!
- De ők sincsenek itt! KingChessmon mindenkit a határokra küldött, csak az, az alig húsz PawnChessmon maradt itt akik túl fiatalok vagy túl öregek, hogy harci szolgálatot lássanak el a fronton.
- Akkor menj te, Monzaemon! Végül is te végső szintű vagy. Egyenlő ellenfele Orochimonnak. Indulj!
- Felség! Én is csak azért maradhattam itt, mert egyetlen csatában használható támadásom sincs! A Heart Attack-om csak boldoggá tudja tenni a digimonokat. A vattával kitömött mancsaimmal pedig nem tudom olyan erősen megütni Orochimont, hogy legyen bármilyen határa.
- Ó, tényleg! Akkor nincs mit tenni. – vonta meg a vállát QueenChessmon.
- Nem! Ezt nem engedem! Elpusztítja…Orochimon elpusztítja az otthonunkat! És ti, akik tehetnétek ellene valamit, csak nézitek karba tett kézzel? Hát én nem! – kiáltotta könnyes szemmel Kamemon.
- Lehet, hogy kicsik, gyengék és esélytelenek vagyunk, de akkor is harcolunk az otthonunkért az utolsó leheletünkig! – csatlakozott a barátjához Betamon is. A két digimon faképnél hagyta a döbbenten bámuló Chessmonokat és kiugrottak az ablakon, kitörve az üveget. Zuhanás közben átdigiváltoztak.
- Kamemon átdigiváltozik….Gwappamonná!
- Betamon átdigiváltozik….Seadramonná!
A két bajnok digimon nagy csobbanással zuhant a tó vizébe, mely itt egészen közel húzódott a vár tövéhez. Gwappamon és Seadramon Orochimonhoz úsztak és támadásba lendültek.
- DJ Shooter! – Gwappamon a feje tetejéről nagy CD.ket lőtt a végső szintű démon sárkányra, akit láthatóan érzékeny ponton talált el a váratlan támadás. Eközben Seadramon sem tétlenkedett.
- Ice Blast! – a zöld tengeri kígyó neki kezdett megfagyasztani jeges leheletével a nyolcfejű dög testét, hogy lelassítja a mozgását.
- Tűnjetek innen, ostoba szúnyogok! Sake Breath! – kiáltotta dühösen Orochimon. Torkából forró lángcsóva tört elő, telibe találva szegény Gwappamont, aki csúnyán megégett. Seadramon se járt jobban, akit az egyik fej a fogai közé kapott és rongybaba módjára rázta.
- Nem tesztek semmi!? – kiáltott az uralkodókra dühösen Laura. –Ők harcolnak helyettetek, pedig a bajnok szintnél nem tudnak tovább fejlődni! Sokkal, de sokkal bátrabbak, mint ti! Egy királynak az a dolga, hogy megvédje a népét! Gwappamon és Seadramon ezerszer jobb uralkodók lennének, mint ti…ti..ti gyáva, mihaszna semmirekellők!
- Mit mondtál rám, a nagy KingChessmonra, te kis fruska?! Ezért ezer halállal lakolsz! – pattogott dühösen az apró termetű király. Hawkmon védelmezően a társa elé állt és tőle szokatlanul, nagyon fenyegetően nézett a sakk digimonra. Mintha nem is az ő, hanem egy nagyhatalmú, ősi digimon szemei tükröződtek volna. KingChessmon halkan felvisítva bújt a párja mögé.
- Hé! Matt-bajusz! Ha legyőzzük Orochimont, megígéred, hogy szabadon távozhatunk? Ha nemet mondasz, saját kezűleg hajítalak ki az ablakon, hogy személyesen küzdj meg azzal a nyolcfejű földigilisztával! – mondta veszedelmesen nyugodt hangon Simi.
- Hmm….ám legyen. – mondta kelletlenül a lila palástos digimon.
- Add királyi szavadat!
- Rendben! De kötekedő vagy. Esküszöm, hogy mindannyian szabadon távozhattok, ha legyőzitek Orochimont. Királyi szavamat adom.
- Mindannyian hallottátok? – fordult Simi a PawnChessmonok felé. A kis bábú bizonytalanul bólintottak.
– Remek. Tanuk előtt ígérted meg KingChessmon. Ha megszeged, az egész Digivilág tudni fogja, hogy nem csak gyáva, de esküszegő is vagy! – jelentette ki Gabumon.
- Akkor mehet? – kérdezte Simi Laurától.
- Na ná! Zúzzuk le a rossz fiút! – felelt kacsintva a barnahajú lány, miközben a magasba emelte a digiviceát és megnyomta az oldalánál a gombot.
- Hawkmon átdigiváltozik…..Aquilamonná!
Mindhárman felültek a nagy, vörös madár hátára és kirepültek az ablakon. Aquilamon tett egy kört a levegőben, majd leszállt egy közeli bástyára.
- Ti maradjatok itt. Mi Gabumonnal elintézzük.
- Rendben. De legyetek óvatosak.
- Készen állsz, hogy szétrúgd a földigiliszta seggét, Gabumon?
- Úgy születtem!
Simi kezénél felizzott a fekete energia és mikor megnyomta a digivice-a oldalán lévő pöcköt mindezt átadta a társának.
- Gabumon átdigiváltozik….Garurumonná!
A két bajnok az alaposan elvert Gwappamon és Seadramon segítségére siettek. Garurumon felkapaszkodott Orochimon hátára.
- Freeze Fang! – a farkas digimon jeges agyarait a kígyó pikkelyes testébe mélyesztette. A támadás sikerét egy fájdalmas üvöltés jelezte. Eközben megérkezett a légi támogatás is.
- Blast Rings! – Aquilamon szájából rózsaszín gyűrűk sugara csapódott Orochimon fekete fejére. Seadramon és Gwappamon összeszedte magát az erősítés érkezését látva.
- DJ Shooter!
- Ice Blast!
- Nyomorult pondrók! Ne tartsátok magatokat olyan nagyra! Ame no Murakumo! És ez is a tiétek: Sake Breath!- Az Orochimon farka végén lévő kis csörgő kiegyenesedett, és egy hosszú, hegyes karddá változott. A farkával a levegőben lévő Aquilamon felé csapott. A fekete szarvú madárnak sikerült kitérnie annyira, hogy ne vágja ketté az éles kard. Azonban a teljes megmeneküléshez még ő sem volt elég gyors. A kard átszúrta az egyik szárnyát. Aquilamon fájdalmasan felkiáltott, majd belezuhant a tóba. A kígyó digimon lángcsóvája végleg padlóra küldte a két vízi bajnokot.  Garurumon lila karmaival kapaszkodott a pikkelyes testbe, amely veszettül vonaglott alatta, hogy levesse a hátáról. De Orchimonnak sehogy se sikerült lerázni a kéretlen potyautast.
- Lássuk meddig bírod ki a tó fenekén! – a hatalmas kígyó olyan halálforgásba kezdett, amilyeneket az Emberek világában a krokodilok szoktak. Végül Orochimon a hátán feküdve megállt. Vörös pikkelyes hasa az égnek meredt, Garurumont pedig súlyos testével a tó aljához szegezte.
- Garurumon, ne! – sikította rémülten Simi. – Utána kell mennem! Meg kell mentenem! Megfullad odalent!
- Várj! Nem mehetsz oda Simi! Semmit sem tehetsz! – próbálta visszafogni a barátnőjét Laura, aki leakart ugrani a várfalról, hogy a vízben landolva a társa segítségére siethessen. A rózsaszín ruhás lánynak sikerült elgáncsolni Simit és mindketten a bástya kövezetére zuhantak. Laura a fájó karjára esett, ami azóta lüktetett a kíntól, hogy Aquilamon megsérült. A fájdalomtól megvonaglott, eleresztette a másik lányt. Simi, amint megérezte, hogy lazul a szorítás, kitépte magát Laura kezei közül és leugrott a vízbe. Zuhanás közben úgy érezte, hogy szinte repül. Aztán egyszer csak összecsaptak a feje fölött a hullámok. Levegőért kapkodva bukkant fel. A tőle telhető leggyorsabban Orochimon és a társa felé vette az irányt.  
Tarts ki Garurumon! Meg ne halj nekem! Nem sokat tehetek, ez igaz, de ha mást nem, legalább együtt megyünk át a fekete kapun. Mert én nem élném túl, ha nélküled kellene élnem!
A fekete digivice fényleni kezdett. Simi alig tíz méterre lehetett már csak Orochimon testétől, mikor a nagy kígyó váratlanul a levegőbe emelkedett és nagy robajjal zuhant a város füstölgő rombójaira. Egy nagy hullám lerántotta Simit a mélybe és odalent őrvénybe került, melyből nem tudott szabadulni. Már azt se tudta merre van a felszín, csak a zavaros vizet látta maga körül. Érezte, hogy valaki megragadja, majd a következő pillanatban már a levegőben találta magát.
- Minden rendben? Felelőtlen társam? – kérdezte tőle egy mély, de szeretetteljes hang. Simit egy farkasszerű lény tartotta a karjaiban. Úgy nézet ki, mint Garurumon, csak ő két lábon járt, akár az emberek. Szakadt farmernadrágot viselt, aminek az egyik szárán egy koponya volt, keresztben két lábszárcsonttal. A mellkasán keresztben egy nagy bőrszíj futott keresztül. A nyakában egy dögcédulát viselt, a jobb kezén pedig egy sárga boxert hordott.
- Garurumon?
- Nem egészen. Én most WereGarurumon vagyok!

WereGarurumon
Szint: Végső
Tulajdonság: Adat
Típus: Bestia-ember digimon
Támadások: Wolf Claw, Garuru Kick, Engetsugeri
Köszönhetően, hogy kétlábúvá vált elvesztette a korábbi sebességét, de helyette egy kommandós típusú digimon lett. Támadó és védekező képességei ugrásszerűen megnőttek, az intelligenciájával együtt. Garurumontól örökölt erős lábaival hatalmasakat képes ugrani. Hűsége már-már legendás, emellett pedig rendkívül megbízható, aki mindig teljesíti a feladatát.

- Sikerült végső szintre fejlődnöd. – mondta mosolyogva Simi.
- Neked és az irántam érzett hűségednek köszönhetem. De most le kell rendeznünk ezt a sajtkukacot.
- Biztos, hogy menni fog?
- Biztos. Mindig teljesítem a feladatomat. – ezzel WereGarurumon néhány hatalmas ugrással a Digitális Vidámpark óriáskerekének tetején termet.
- Maradj itt. Ígérem, hogy öt percet se kell várnod. – egy hátra szaltó kíséretében a farkasember már el is tűnt.
- Ne hidd, hogy így lesz esélyed ellenem! Sake Breath! – WereGarurumon kitért a támadás elől, ami jóval gyengébb volt, mint korábban. Orochimon lassan kezdett kijózanodni. WereGarurumon felugrott a kígyó egyik fejére.
- Wolf Claw! – csapott le jókora karmaival a védtelen fejre. A másik hét fej a farkas digimon után vetette magát, hogy kőzúzó állkapcsai közé kaparintsa. WereGarurumon látszólag teljesen véletlenszerűen tért ki a fejek támadásai elől. De végül kiderült, hogy egyáltalán nem így van. Orochimon fejei összetekeredtek, mozdulni se bírt.
- Itt a vége Orochimon! Kóstold meg a legerősebb támadásom! Engetsugeri!
WereGarurumon a levegőbe ugrott, szaltók egész sorával szerzett nagyobb lendületet zuhanás közben. A nagy erejű lefelé tartó rúgás nyakszirten találta az igazi, fekete fejet. Orochimon eszméletlenül terült el Játékváros romjain.
- Fejezzük be. Eljött a kegyelemdöfés ideje! Engetsugeri!
- Grang Horn!- a hegyes szarvak gyomorszájon találták WereGarurumont.
- Aquilamon! Mi az ördögöt művelsz?
- Állj! Simi, le kell álltanod WereGarurumont! Már győztünk! Ne folytassátok a harcot! – szólt megdöbbentő határozottsággal a hangában Laura, Aquilamon hátán ülve. A vörös madár sérült szárnyával és elázott tollaival nehezen repült, de makacsul tartotta a helyét Orochimon és WereGarurumon között.
- Miről beszélsz Laura? Talán nem láttad, mit művelt ez a giliszta? Néz csak körül! Minden romokban! Az itt élők elvesztették az otthonukat és Seadramon, meg Gwappamon is súlyosan megsérült miatta! Állj félre!
- Nem! Nem fogunk! Nem ölhetitek meg!
- Véded őt, ezek után? Miért?!
- MERT NEM AKAROM, HOGY A DIGIMONOK MEGHALLJANAK KÖRÜLÖTTEM! Nem számít, hogy jók, gonoszak, vagy csak eltévelyedettek. Nem engedem, hogy fölöslegesen, puszta szeszélyek miatt digimonok halljanak meg! Nem tehetjük, Simi. Nem ezért jöttünk ebbe a világba. Hanem azért, hogy békét hozzunk. Ha megölitek Orochimont, semmivel se lesztek jobbak, mint KingChessmon, aki ki akart végezni bennünket! Őszintén, te tükörbe tudnál nézni, ha a kezedhez tapadna egy rosszindulatú, de nem gonosz digimon vére?
- WereGarurumon, enged el. – mondta a szégyentől vörös arccal Simi.
- Te, te megmenttetted az életemet. Köszönöm. Kérj tőlem bármit, megteszem! Szolgállak, amíg csak élek! – mondta döbbent és összezavarodott hangon Orochimon, aki időközben magához tért.
- Ne érts félre. Nem azért mentettelek meg, mert annyira megérdemelnéd a kegyelmet. Bűnös vagy, ahogy Simi is mondta. De nem a mi dolgunk, hogy ítélkezzünk feletted. Csupán ez az okom. De ha kérhetek tőled bármit….Azt akarom, hogy segíts helyreépíteni a várost, amit tönkretettél! És egy egész évig ne igyál egy csepp alkoholt se!
- Mi? Egy egész évig? De hát én egy napig se bírom ki…
- Most kifogod, hogy megszolgáld az életed.

- Láttad ezt, kedvesem?
- Igen, láttam drágám.
- Ez a lány. Furcsa. Már-már különleges.
- Ahhoz is elég különleges, hogy méltó legyen az Ezüstgyöngy kincsére?
- Dehogy! Ilyennel ne is viccelődj QueenChessmon! Persze, hogy nem méltó rá!
- Én viszont szeretném megtudni. Talán mindeddig az ő számára kellett őriznünk. Kérlek, KingChessmon szerelmem! Vigyük őket az Ezüstgyöngyhöz, hagy döntse el a kincs, hogy méltó-e hozzá ez a lány.
- Hát, ha ilyen szépen kérsz, nem tudok neked ellentmondani.

 A tucatnyi főt számláló csapat megérkezett az Ezüstgyöngy partjára. KingChessmon, QueenChessmon, Monzaemon, Betamon, Kamemon, Hawkmon, Laura, Simi, Gabumon és három PawnChessmon állta körül a tavat, mely mintha folyékony ezüsttel lenne feltöltve.
- Ööö…miért is jöttünk ide? – kérdezte Simi.
- Kíváncsi vagyok valamire. Te lány! – mutatott a királynő Laurára.
- Én?
- Igen, te! Menny közelebb és érintsd meg a víztükröt.
- Hát, oké. – mondta bizonytalanul Laura. Hátrapillantott Hawkmonra. A madár digimon sérült szárnya fel lett időközben kötözve, ahogy Kamemon és Betamon sebei is. Hawkmon bíztatóan bólintott. Laura ráugrott egy, a vízből kiemelkedő kőre. Leguggolt és megérintette a víztükröt, ahogy a sakk-királynő mondta. A felszínen borzongás futott végig, majd az egész tó fehéren kezdett izzani. A fény mindenkit elvakított. Mikor a ragyogás megszűnt, a tó vize olyan volt, mint bármelyik másiké a környéken. A tó fölött egy apró tárgy lebegett, ami megindult Laura felé. Egy nyaklánc volt, rajta egy átlátszó kaviccsal, aminek a belsejében egy furcsa jel látszódott. Laura hozzáért a nyaklánchoz. A kőben lévő jel felragyogott és a kavics rózsaszínűvé vált, de még így is tisztán lehetet látni a furcsa ábrát a közepében.
Laura és Simi digivice-a csipogni kezdett, jelezve, hogy egy üzenetet kaptak. Az ismeretlentől jött, aki a digivice-okat küldte nekik. Laura üzenetében ez állt:
Gratulálok Laura! Megtaláltad a Sötétségfényedet! Ne feled: Tízedik, ki hitét veti önmagába és másokba.
Simiében azonban ez:
Keresd a Sötétségfényét!
- Mi a csuda ez a Sötétségfénye? – kérdezte Simi a királynőtől.
- A világunk megmentője. Legalábbis a legendáink szerint, ha eljön a végső pusztulás, a sötétségfényei aktivizálódnak és megmentik a Digivilágot.
- És mi ez a kis ábra a kőben? És ez a furcsa mondat: „Tízedik, ki hitét veti önmagába és másokba.” . Ennek meg miértelme?
- Az a jel szimbolizálja azt, amit a ez a sötétségfénye képvisel. Hogy is szól pontosan a legendában….
- A legszebb tulajdonság: a könyörület. – segítette ki KingChessmon a párját.
- És a másik? Az üzenet? – tudakolta Hawkmon.
- Nem tudom. Talán egy másik sötétségfényére utal.
- Nos, ha végeztünk a Fény szinten, mehetünk megkeresni ezeket a menő nyakláncokat. – lelkendezet Simi, akit már furdalt a kíváncsiság, hogy az ő kavicsa vajon mit fog majd jelképezni.
- Várjunk csak! A Fény szintre tartotok? – szakította félbe a búcsúzkodást Monzaemon.
- Igen. A Mocsár szinten keresztül. – válaszolt mit sem sejtve Gabumon.
- Ne tegyétek! Szörnyen veszélyes ott! A Rémálom hadsereg a Mocsárra vonult és bármikor összecsaphat a Fény seregének helyőrségével! Öldöklésbe rohantok, ha arra mentek!
- Micsoda?!
- Micsoda?!
- Micsoda?!
- Micsoda?!