21. fejezet

Egy túl hosszú nap 3: Halál közeli élmények

Innaru elhagyott negyedének néhai parkja mára inkább mondható erdőnek. Az egykori város szívében lévő parkban mára nyulak, őzek, szarvasok, rókák, mókusok, és számtalan madár lelt otthonra. Ma viszont rajtuk kívül mások is jártak itt.
- Haa. Ilyen a mi formánk. Csak mi vagyunk rá képesek, hogy egy vad digimonoktól nyüzsgő helyen elszakadjunk a többiektől. – mondta szomorkás hangon Terra.
- Ne paráz már annyit! Megtaláljuk Lángfejet és Tollaskát a társaikkal együtt. Biztos ők is keresnek minket. Meg a Tamerek is idehúzhatták a belüket mostanra, és hacsak Gerzsa nem tolja azt a motort hamarosan neki is be kell vágódnia. Szóval a nagy számok törvénye alapján előbb utóbb összefutunk valakivel. – mondta kissé kioktató hangon Impmon aki Terra előtt sétált, a kezeit a feje mögött összekulcsolva. De persze jobb lenne minél előbb megtalálni őket, még mielőtt egy vad digimon talál ránk. Viszont ezt nem értem. Mit keres itt Kinkakumon? Ő a 3. Légió egyik tisztje. Ha ő itt van mások is itt lehetnek a Rémálom hadseregből. A Piximonnal azonnal végzet, és ahogy elnéztem már egy jó ideje harcolt. Talán már is elkezdődött a háború?
- Az a digimon aki legyőzte Piximont nagyon furcsa volt. Szerinted is? Próbálok rákeresni a Digiviceban, hogy mi lehetet. A menekülés közben elfelejtettem analizálni. Pedig érdekelne, ha már egyszer olyan egyszerűen elpusztította Piximont. – mondta Terra miközben a digimonok között próbálta képről felismerni a vad digit.
- Kinkakumonnak hívják. És valószínűleg valami hatalmas gubanc van a Digivilágban, máskülönben nem lenne itt. – Bár az is gyanús, hogy egyszerre ennyi digimon jött át ebbe a világba. Nem lennék meglepve, ha MaloMyotismon mocskos mancsa benne lenne a dologban.
- Ó meg találtam! Na, ne! Ez komoly? Csak bajnok szintű? De hát egy csapással végzet Piximonnal! – Terra elképedve olvasta Kinkakumon analízisét.

Kinkakumon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Vírus
Típus: Emberevő óriás
Támadások: Kibakusou, Dokidokidokyun, Raikou Kishu
Egy tomboló lány, aki öccsével Ginkakumonnal alkotja az „Arany és ezüst ogre testvéreket”. Mivel romantikus alkat úton-útfélen mindenkibe beleszeret. Ha valaki megtetszik, neki hevesen rátámad. Mivel szörnyen meggondolatlan gyakorta követ el ostoba hibákat, és rosszul következtet, ha beleszeret az ellenfelébe, ilyenkor felháborodik és hatalmas patáliát csap.

- Még őrültebb, mint ahogy kinéz. - jegyezte meg végül Terra.
Impmon úgy tett, mintha meg se hallotta volna. Noha a testtartása lazaságot sugallt valójában minden lépéssel egyre feszültebb lett. Nem elég, hogy egy csomó vad digimon vette körül őket, akiknek egy része szinte tuti biztos, hogy a Rémálom hadseregben szolgál, - vagyis nem kéne megölni őket - de a hely is kísértetiesen hasonlított egy olyanra, amit szeretett volna elfelejteni. Hihetetlenül hasonlított arra a környékre ahol gyerekkorában élt, még mielőtt az otthonát elpusztították. Nem szerette ezeket a régi emlékeket. A gyengeségére emlékeztették, és ironikus módon most is szörnyen gyenge. Mindez pedig nagyon frusztrálta.
- Mi a baj Impmon? Miért álltál meg? – kérdezte Terra, mikor társa hirtelen megtorpant előtte.
- Hallok valamit. Gyere utánam, de csendben. – utasította a kobold digimon és lopakodva haladt a bokrok között Terrával a nyomában. Eredetileg a csata hangjaival ellenkező irányba akart menni, ahogy a józan esze is diktálta. De a csatazajban felismert egy ismerős hangot. A kíváncsisága erősebbnek bizonyult a józan eszénél, így a harc helyszínére sietett.
A harc egy tisztáson zajlott, ami eredetileg erdő volt, de a harcoló felek mostanra kidöntötték a fákat, hogy könnyebben manőverezhessenek. Terra és Impmon egy nagy bodza bokor földig hajló, sűrű levelű ágai rejtekéből figyelték a harcot.
Terra 3 digimont látott. Kettő olyan volt, mint egy harcos angyal. Annyi volt köztük a különbség, hogy az egyiknek kék, a másiknak pink/vöröses tógafélesége és szalagja volt a karján. Valamint, a kék 6 a másik 2 szárnnyal rendelkezett. Továbbá a 6 szárnyú sisakján egy mély karcolás húzódott. Ők ketten láthatóan együtt voltak. Terra elővette a lila eszközét és analizálta őket.

Angemon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Angyal digimon
Támadások: Hand of Fate, Angel Rod, Omni Typhoon
6 szárny és ruhája olyan fehér, mint az Isten fénye. Ez a lény tökéletesen testesíti meg az erényeket, és bár a boldogság hozó digimonnak nevezzük, de mikor szembesül, a gonosszal nem hagyja magát és rendkívüli nyugalommal támad, míg az ellenfél el nem pusztul.

Piddomon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Angyal digimon
Támadások: Fire Feather, Pid Speed
Angemon egy alfaja. Többnyire teljesen olyan, mint Angemon.

A harmadik digimon marmagassága durván 150 centi és leginkább egy vörös, nyújtott pofájú rókára vagy farkasra hasonlított. A lábain hatalmas, éles lila karmok sorakoztak, a lábaira pedig egy csatos-pántos eszközt szereltek. Meglepően vékony testfelépítéssel rendelkezet. Szinte törékenynek látszana Firamon mellett. Hangosan morgott az angyal digimonokra, a szájában egy arany botot tartott, ami minden bizonnyal Piddomoné, tekintve, hogy Angemon kezében is van egy hasonló, Piddomonéban viszont nincs.

Fangmon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Démon vadállat digimon
Támadások: Spine Steal, Blast Coffin
Az erdő szívének mélyén él és az eltévedt utazókra csap le. Azt mondják, hogy az adatai úgy álltak össze, hogy a mesék Nagy Gonosz Farkasát idéző digimon szülessen meg. Az áldozatai sose szoktak elmenekülni előle, mert gyakorta álcázza magát kedvesnek, hogy zsákmánya közelébe kerüljön.

Ám Impmon teljesen máshogy látta a harcot. Felismerte Fangmont. Jó barátja, sok mindenen mentek keresztül, mert ő is ugyanannak az elárvult gyerekekből álló bandának az egykori tagja, ahogy ő volt. A Digivilágban ha egy faluban vagy városban árvák voltak a többi felnőtt gondoskodott róluk. Ám ha a város pusztult el a túlélő árvákat sehol másút nem fogadták be. Elüldözték őket, az agresszívabb digimonok akár meg is ölhették az árvákat. A Fény sok várost pusztított el, mielőtt a Rémálom hadsereg katonái oda lettek rendelve, hogy megvédjék a településeket. Így meglehetősen sok árva kóborolt a Digivilágban három évvel ezelőttig, mielőtt megalakult a sereg. Az árvák a nagyobb védelem érdekében bandákba tömörülve kóboroltak, ahol az erős él, a gyenge elpusztul törvény működött általában, és a legerősebb volt a vezér. A gyengék és szerencsétlenek meghaltak, az erősek még erősebbek lettek és bosszúvágytól fűtve megtámadták a Fény városait, ahol szintén sok árva maradt. Ez egy őrdögi kör, amit a sereg megjelenéséig szinte lehetetlenség volt megszakítani.
Az árvák a Digivilág gazdaságának se tettek jót. A gyerekek lopni kényszerültek, ha életben akartak maradni. Az ilyen elárvult digimonok élete általában rövid, kegyetlen és tragikus. Csak nagyon kevesen vannak, akik le tudnak mondani a bosszúról és normális életet tudnak kezdeni valahol. Még kevesebben voltak olyan szerencsések, hogy otthonra találtak, mint az a banda amelyben Impmon is volt. Ha Jijimon és Babamon nem veszik őket a szárnyaik alá valószínűleg mára csak ketten, hárman élnének közülük. De Jijimonékhoz se jutottak volna el, ha nem Mysterymon a bandavezér. Ő mindenkire figyelt, az ételt egyenlően szétosztotta, és segített a kicsiknek, akik máskülönben nem maradtak volna életben. Mysterymon tartotta mindannyiukban a lelket, pedig ő tudta a legjobban mennyire reménytelen a helyzetük.
Ám mikor meglátta Angemont hihetetlen harag öntötte el, amilyet még sosem érzet. Megismerte a sisakján lévő vágásról. Látta, mikor szerezte, mert az apja utolsó csapása okozta, mielőtt megölte őt az angyal digimon. Noha ahogy a többi árvában, a legkisebbeket kivéve benne is lobogott egy ideig a bosszúvágy lángja, mivel ott volt az öccse, ő nem hagyhatta, hogy ez az érzés feleméssze. Elvégre vigyáznia kellet rá, és mindkettejük számára biztosítani az életben maradást.  Ám most a gyűlölet olyan erővel rohanta meg apja gyilkosát látva, hogy valóban vörös köd telepedet az agyára és szíve szerint nekiront Angemonnak.
Az egyetlen dolog, ami miatt nem tette az Fangmon fájdalmas vonyítása volt. Angemon egy erős támadással eltalálta a vékony felépítésű farkast, aki elejtette Piddomon fegyverét. Fangmon elterült a füvön, de rögtön át is fordult és felpattant. Továbbra is mély, gyomorból jövő, fenyegető morgást hallatott. Impmont még mindig annyira lekötötte vak dühe, hogy meg se hallotta mikor Terra suttogva kérdezet valamit.
Miután semmi reakciót nem kapott a kérdésre, Terra kissé előrébb furakodott a bokor ágai alatt, hogy oldalról láthassa társa arcát és rájöjjön, mit figyel ennyire elmélyülten. A digimon az egyik angyalra meredt, amelyik maszkján a vágás volt. A szemei megrémítették Terrát. Impmon smaragdzöld szemei most vörösen izzottak, és szinte átdöfte a tekintete Angemont. Kissé elbizonytalanodott. Még sose látta a partnerét ilyen dühösnek, ám mégis előkapart valahonnan egy kis magabiztosságot és kissé félszegen megragadta a kobold dogomon karját, hogy magára vonja a figyelmét. Mikor megérintette a karját Impmon összerezzent és a szeme vörösből visszaváltozott zölddé. Kérdő tekintettel nézet Terrára.
- Szerinted most mit tegyünk? Elmenjünk, vagy harcoljunk? És ha harcolunk még is kinek az oldalára kellene állnunk? – kérdezte suttogva, de mostanra már biztos volt Impmon válaszaiban.
- Természetesen harcolunk! Nem hagyom, hogy az, az átkozott Angemon elmeneküljön előlem!
Terra előtt még most is rejtély, hogy miért gyűlöli ennyire az angyal digimont Impmon. De érezte, hogy támogatnia kell a társát, és vigyáznia rá, nehogy elszaladjon vele a ló. De ettől függetlenül nagyon aggódott. Tudta, hogy nem képes átdigiváltoztatni Impmont, és most mégis belevetik magukat 3 bajnok harcába. Csoda lenne, ha jól sülne el a dolog.

Fangmon mostanra már nagyon kimerült. Angemon nagyon erős volt. Az eddigi legerősebb, pedig már nem egy ellenféllel harcolt.
- Hand of Fate! – Angemon ökléből egy sárga energiacsapás tartott egyenesen a farkas digimon felé.
- Fire Feather! – Piddomon széttárta szárnyait és Angemon csapását lángoló tollak vették körül, tovább erősítve a támadást. Fangmon egyhelyben állt miközben a kombinált támadások felé tartottak. Az utolsó pillanatban egy nagy oldalugrással kitért és a bokrok között eltűnt. A sikertelen támadás hatására újabb fák dőltek ki és a fű is lángokra kapott. Az angyalok kémlelve figyelték a sűrűt, hogy megláthassák a vörös farkast.
Piddomon háta mögött szétcsapódtak a bokrok ágai és sebesen rohanva előrontott Fangmon, pofáját kitátva, hogy rögtön ráharaphasson éles fogaival arra, ami az álkapcsai közé kerül. Éles karmait Piddomon hátába mélyeztette mikor a hátára vetődött a földre döntve az angyalt. Nagy álkapcsával satuba szorította Piddomon karját, amelyikben a botot tartotta, így sikeresen lefegyverezte. Ha ez egy 1vs1 harc lenne Fangmon ezzel a húzással győz. De most megfeledkezet Angemonról.
- Hand of Fate! – a támadás telibe találta Fangmont és lezuhant áldozata hátáról, a bal válla pedig csúnyán megsérült. Megpróbált felállni, de sérült lába annyira fájt, és olyan mértékben sérült, hogy nem bírt felállni és ránehezedni.
- Angel Rod! – Angemon lesújtani készült a földről felkelni se bíró ellenfelére. Ám egy váratlan dolog megzavarta.
- Infernal Funnel!- a harctér egyik széléről ahonnan a küzdő felek mostanra kissé eltávolodtak vagy száz helyes jégtüske lövellt ki és egyenesen Angemonba csapódtak, akinek így nem sikerült a botjával bevinnie az ütést Fangmonnak. A három bajnok meglepetten nézet oda ahonnan a támadás jött. Egy bodzabokor előtt egy nagy fülű, fehér arcú, zöld szemű, piros sálas és kesztyűs lila digimon állt, akinek ördögfarka, és a hasán egy gonoszan vigyorgó smiley volt. Az angyal digimonok kissé meglepődtek, hogy ilyen nagy erejű támadást tudott indítani, de meg is nyugodtak, elvégre egy Impmonnal simán elbánnak. Angemon és Piddomon már nem egyszer tisztogattak a Sötét területeken, hogy megszabadítsák a világukat a gonosztól. Sok digimont megöltek ott, nem egy Impmont is. Ezzel is simán elbánnak.
Fangmon viszont egy pillanatra levegőt venni is elfelejtett döbbenetében. A Fény által Digimon Istennek nevezet lény megjelenése se érte volna ennyire váratlanul, mint Impmon feltűnése. Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy a szeme káprázik, vagy kísértetet lát. De szerencsére volt annyi lélek jelenléte, hogy az ellenfele pillanatnyi figyelmességét kihasználva talpra tornázza magát. A bal lába fájdalmasan lüktetett, és nem bírt ránehezedni.  Kénytelen lesz három lábon folytatni a harcot. Az viszont meglepte, hogy az Impmon-kísértet még mindig nem tűnt tova. Éles, erdőben való élethez szokott szemei kiszúrtak valakit a bodzabokor ágai alatt. Ám mielőtt még jobban megpróbálhatta volna kisilabizálni a rejtőző alak kilétét az ágak között kidugta a fejét így tisztán láthatta az arcát. A bőre kissé sápadt, de nem vészesen. Amennyire meg lehetett állapítani a haja hosszú, de azt biztosan látta, hogy szőke és a szemei kékek. Arca finom vonásai aggodalomról árulkodtak. Fangmon nem tudott rájönni milyen digimon lehet.
- Valahogy nem így gondoltam a harcba lendülésünket Impmon. – a lány hangja kedves és szelíd, Fangmont egy gyönyörű dallamot játszó fuvola hangjára emlékeztette. 
- Csak a meglepetés szerű támadást kötötted ki és annak tökéletesen megfelelt ez. Szóval inkább maradj a bokorban, hogy ne légy útban. Badda-Boom! – a kobold digimon kesztyűs ujjai végén vörös lángok jelentek meg és Angemon és Piddomon felé hajította őket. Az angyalok a botjukkal akarták kivédeni a támadást, de egy tényezőről elfeledkeztek.
- Spine Steal! – a 2 szérum előtt egy vörös test suhant el elragadva tőlük a fegyvereiket. A suhanó alak Fangmon volt, aki a két botot a szájában tartotta. Így, hogy nem tudtak mivel védekezni, Impmon támadása eltalálta őket. Csak pár horzsolást szereztek, de most már mindkét ellenfelüket komolyan vették.
- Infernal Funnel!- a megidézet energia körből most nem hegyes jégdarabok törtek elő, hanem egy nagy baljóslatúan vörös lánggolyó.
- Omni Typhoon! – Angemon a szárnyaival csapott és egy tornádót hozott létre, ami összeütközött a lánggolyónak. Először az egész tornádó lángolt, de pár másodperc múlva a láng kialudt, de a tornádó alatt a fű ez idő alatt teljesen kiéget.
- Fire Feather! – Impmon felé száguldottak a lángoló tollak, de könnyedén félreugrott, így a támadás pár méterrel tőle haladt el. Egyenesen a bodzabokornak. Terra rémülten vetette magát a földre, nehogy a tüzes támadás eltalálja, de a meleg miatti szárazság hatására a bokor nagyfüsttel lángra kapott. A fojtogató füst csípte a szemét, és köhögni kezdett. A bal kezét az orra és a szája elé tette, de ez hiábavaló kísérlet volt, hogy megakadályozza, hogy belélegezze a füstöt. A lángok egyre gyorsabban terjedtek az ágakon, a forróság pedig fokozódott. Terra a jobb tenyerén és a térdein mászva igyekezett kijutni a veszedelmes bokor alól. Tartott tőle, hogy ha a sűrűbe menne újra a terjedő lángok fogságába esne. Ezért inkább a harcoló digimonok által létrehozott tisztásra kúszott ki, erős köhögés kíséretében. Itt viszont semmi fedezék nem volt. Először nem is igen látta maga körül a harcoló feleket, mert a füst miatt könnyeztek a szemei. Mikor végre sikerült a kézfejével letörölni a látását elhomályosító könnyeket megdöbbent, hogy mennyit haladt a csata, mióta nem figyelte.
A küzdő felek már vagy 10 méterre voltak attól a helytől ahol legutóbb látta őket. Piddomon elég rossz bőrben volt. A körvonalai olykor-olykor elmosódtak, mert a testét alkotó adatok már nem illeszkedtek olyan stabilan, mint kellett volna nekik. Az angyal digimonok fegyverei kettétörve hevertek a földön. Fangmonnak az oldalán egy csúnya sérülés húzódott, olyan amilyen a vállán is volt. A sebek környékén az adatok ugyanolyan instabilak, mint Piddomon teste mikor elmosódik. Bizonyára nagy fájdalmai is vannak a farkas digimonnak. Angemonnon inkább csak horzsolások látszódtak, de a mellkasán 3 mély karomnyom látható, amiket minden bizonnyal Fangmon hatalmas karmai hoztak létre. Ám a sérülés ellenére egyáltalán nem tűnt fáradtnak, sőt, mintha nem is érezné a seb miatti fájdalmat. Impmon kissé nehezen vett levegőt, és jó pár horzsolást beszerzett. Ami viszont igazán aggasztó, hogy már megint vörösek a szemei.
- Hand of Fate!
- Fire Feather! – az angyal digimonok újra elővették a régi támadási kombójukat. Impmon könnyű szerrel kitért és rögtön ellentámadásba lendült a Badda-Boom-al, de Fangmon a sérülései miatt épp, hogy kibírt térni. Ám ennek ellenére összeszedte a maradék erejét egy ellentámadásra.
- Blast Coffin! – Fangmon előtt egy valamelyest átlátszó, vörös energia koporsó jelent meg. A koporsó függőlegesen állt és lebegve elindult az angyalok felé. A Badda-Boom lángjai körül vették a koporsót. Fangmont megviselte a támadás. Lefeküdt a földre és zihálva lélegzett.
- Vigyázzon Angemon-sama! – kiáltotta Piddomon és Angemon elé állt, így védve a támadástól. Mikor a koporsó az angyal elé ért felrobbant. De se tűz, se füst nem keletkezet, mert a robbanás lökéshullámként csapódott be. Piddomon egy fájdalmas üvöltés kíséretében – aminek hallatán Terrát kirázta a hideg – teljesen széthullott adattörmelékké és meghalt.
A szőke lány az adatokat látva azonnal a kötelességére gondolt. Meg kell nyitnia a Digikaput, hogy az adatok visszatérjenek a világba ahová valók. Elő vette a lila digivice-t és feltartotta a levegőbe.
- Digikapu tárulj! – kiáltotta és a kapu megjelent a tisztás közepén, és maga felé húzta egy láthatatlan és érezhetetlen erővel az adatokat.
Angemon pillanatok alatt felmérte a helyzetet. Nincs sok esélye a 2 ellenségével egyedül, noha az egyik komoly sérült. Az a furcsa kapuszerűség, amit a szőke szerzet nyitott ugyanolyan, mint ami beszívta és erre a különös helyre hozta. Tehát elviekben vissza is kell vinnie. De az a vörös szemű Impmon nem hagyná, hogy elmenjen. Viszont a szőke lány együtt van az Impmonnal. És észrevétlenül, de az újonc egyre messzebb csalta őket a harcban a lánytól. Tehát a szőke szerzet védtelen és könnyű célpont. Ha őt támadja, nagy eséllyel az ő segítségére siet a kobold digimon és ez idő alatt ő könnyedén elmehet a kapun. Ha ügyes akár mindkettővel is végezhet egy csapással.
- Hand of Fate! – Angemon most nem Impmonék felé támadt, hanem a védtelenül álló Terrára, aki a rémülettől teljesen ledermedten állt. Terra végtelenül lassúnak érezte az időt, ahogy az aranyszín energia nyaláb felé tart, és a teste nem hajlandó moccanni. De nem csak ő érezte örökké valóságnak az időt.
Az Impmon fejére telepedet vörös köd hirtelen kezdet szét foszlani mikor ráeszmélt ki az angyal digimon támadásának célpontja. A gondolatok és főleg az érzések csak úgy cikáztak a fejében. Az őt hatalmába kerítő bosszúvágy azt sugallta állítsa meg a menekülő Angemont és ölje meg. Ám egy másik része arra ösztökélte, hogy azonnal rohanjon megmenteni Terrát, a partnerét. Ez a két ellentétes érzés viaskodott benne. Noha óráknak érezte, ahogy az érzések küzdenek benne, a valóságban még egy másodperc sem telt el. A teste ösztönösen mozdult, figyelmen kívül hagyva érzéseivel vívódó elméjét és Terra felé rohant. Egy másodperccel előbb ért a társához, mint a támadás. Az angyal digimon utolsó támadása a földbe csapódott ott ahol az ember és a kobold digimon állt. A talajból felvert homok, por és a robbanásból keletkező füst egy nagy felhőt alkotott, így nem lehetett látni, ahogy a két szerencsétlen meghal. Angemon mindeközben kényelmesen átment a Digikapun, a Digivilágba.

Az elhagyott városrész egy másik pontján

Ezen a helyen valaha egy iskola üzemelt, de mára ugyanúgy leromlott az elhanyagoltságtól, ahogy a többi épület errefelé. Az iskola folyosóinak padlóját, ahol valaha megannyi gyerek járt-kelt nap, mint nap mostanság legfeljebb a betévedő állatok koptatták. Vagyis ez idáig így volt ez. Ám ma, oly sok éve először, ismét egy gyerek járt az ódon falak között. De nem volt egyedül. Mögötte, egy nagy vörös, szárnyas oroszlán sétált.
- Szerinted a többiek jól vannak? Mióta elszakadtunk tőlük rengeteg bajba keveredhettek. És Impmon nem tud digiváltozni. Ha egyedül vannak, Terráéknak esélyük sincs.
- Ne aggódj Firamon. Biztos vagyok benne, hogy Terráék Laurával és Aquilamonnal vannak. Ők vigyáznak rájuk. – nyugtatta társát Finbu és igyekezet meggyőzni magát arról, amit mondott. Több-kevesebb sikerrel. Csapatvezetőként a saját hibájaként könyvelte el a szétszakadásukat. Mióta kényszerűen szétváltak Finbuék már megküzdöttek egy vad digimonnal. Úgy nézet ki, mint egy szárnyas ló. A szőre méz sárga, a sörénye pedig fehér, ahogy a hasa és a nyaka alsó része. A mellkasán, a lábain és a fején egy különleges aranypáncélt viselt. A mellkasán lévő páncéldarabból két nagy bézsszínű tollas szárny állt ki a lapockáinál. A fején lévő sisak teljesen elfedte a fejét, csak a kék szeme látszottak ki és a furcsa denevérszárny szerű fülei. A digivice analízise szerint ő volt Pegasusmon.

Pegasusmon
Szint: Armor
Tulajdonság: Szérum
Típus: Szent bestia digimon
Támadások: Star Shower, Equus Beam, Mane Wind
Nagyon rejtélyes digimon, szinte semmit se tudunk róla. A „Szárnyaló remény”-ként emlegetik.

Elég jól küzdött, bár Pegasusmonnak már a harcuk előtt sérülései voltak, így miután teljesen elgyengült egyszerűen visszaküldték a Digivilágba. Azóta észrevettek egy digimont az iskola épületének egyik kitört ablakén keresztül és most azért rótták a folyósokat és az üres termeket, hogy megtalálják.
- Finbu, hallottad?
- Mit?
- Felettünk. Valaki járkál.
- Akkor irány vissza a lépcső. – mondta a fiú és már rohant is vissza a folyosó végén lévő lépcsőhöz, ahol fel lehet menni a következő emeletre. Míg a fiú a lépcsőfokokon szaladt felfelé Firamon egyszerűen felszállt. Mikor felértek már meg is látták a vad digimont. Elég egyedi külsővel rendelkezett. Akkora lehetett, mint egy átlagember és a felépítése is hasonlított egy emberéhez. De a hasonlóságok itt véget is értek. Nagy, karmos madárlábai voltak, izmos combokkal és vörös tollakkal a derekáig. A felsőtestén könnyű páncélt viselt és fehér bunda borította. A kezei mancsokra hasonlítottak. Az alkarjain tollak voltak, hasonlóak, mint ami Hawkmon fején van, de ezek fehérek, csak a csúcsuk piros. A fején egy piros-ezüst sisakot viselt, ami eltakarta a szemét. A haja vállig érő, barna és kissé tüskés. Különös, hosszú fehér fülei vannak, amiknek a legvége lila.

Silphymon
Szint: Végső
Tulajdonság: Adat
Típus: Bestia ember digimon
Támadások: Static Force, Dual Sonic
Egy bestia ember digimon, aki a karjain lévő tollak segítségével képes siklani az égen. Ellenfeleit a radarjával érzékeli, melynek visszaverődő jeleit a füleivel érzékeli.

Silphymon már várt rájuk, rögtön támadott.
- Static Force! – a kezei között egy rózsaszín gömb jelent meg, amit Finbuék felé dobot.
- Fira Claw! – Firamon mancsai lángokba borultak és oldalra ütötte a támadást, ami az egyik falnak csapódott, áttörve azt, így a lyukon át be lehet látni az elhagyott osztályterembe.
Silphymon láthatóan megdöbbent. Nem számított rá, hogy egy bajnok képes kivédeni a támadását.
- Dual Sonic! – a vad digimon testén egy rózsaszín energia jelent meg, majd ez az energia levált és Firamonba csapódott, aki megtántorodott a csapás erejétől és a sérült falrésznek eset, áttörve azt, így beeset az osztályterembe. Silphymon pedig a lyukon át követte. Finbu a folyosóról hallotta, ahogy a teremben lévő padok recsegve törnek össze a digimonok harcától.
Ezt remekül kifogtuk. Pont egy végső szintű digimonnal kellett összetalálkoznunk. Ki kell találnom valamit, hogy legyőzzük!
Miközben lázasan agyalt, hogyan győzhetnének Finbu beleset a falon lévő lyukon a tanterembe. A berendezés 80%-a már csak gyújtósnak lenne jó, annyira megrongálódott. Firamon a Fira Claw-al védekezet a támadások ellen, Silphymon olyan lendületesen támadt, hogy visszatámadni nem volt idő. A kivédet Static Force-k mindenfelé repültek. Kitörték az udvar felőli falat és számos ablakot, a tábla leesett a földre az egyik energia gömb miatt. Sőt az egyik majdnem leszedte Finbu fejét, mikor alig 30 centire attól a lyuktól, amin át benézett becsapódott a falba.
- Dual Sonic! – Silphymon támadása telibe kapta a szárnyas oroszlánt, aki eleset a törmeléken, ez által teljesen ki lett szolgáltatva. Finbu nem bírt tétlenül nézni. Átmászott a lyukon és felkapta a viszonylag épen maradt tanári széket. A feje felé emelve a vad digimon mögé ugrott és széttörte a széket a fején. Silphymon megfordult és megragadta a fiú felsőjét, így emelve őt a levegőbe. Majd, mint a villám maga előtt tartva Finbu testét nekirontott az egyik ablaknak, kitörve azt és az emberrel együtt a levegőben zuhant lefelé az 5. emeletről. A digimon terve az volt, hogy végez áldozatával, azzal, hogy vele tompítja a zuhanást. De Finbunak nem volt sok kedve az aszfalton szétloccsanva végezni. Képen rúgta Silphymont aki elengedte, és kitárta szárnyait, így elsiklott a sportpálya felé. Finbu kezét-lábát békamódjára szétvetve zuhant, így szerencsére nem forgott a levegőben és valamelyest fékezte is az esését, de nem eléggé, hogy túlélje. A föld vészes gyorsasággal közeledet. Ám ekkor a talajon meglátta, hogy egy nagyobb árny van fölötte. Felpillantott és meglátta a zuhanó repülésben közeledő Firamont. Kinyújtotta felé a kezét és sikerült megragadnia társa mancsát. Firamon elkezdet csapkodni a szárnyaival így végül sikerült biztonságos sebességre lassulva talajt érniük. Ám még így is elestek mindketten mikor leszálltak. Finbu hátába üvegdarabok álltak, amik rettenetes fájdalmat okoztak, de nem húzta ki őket, mert tartott tőle, hogy a sebek túl mélyek és nem tudja elállítani a vérzést, így a vérveszteségtől elájul. Firamon védelmezőn tornyosult felette, jobbnak látta, hogy partnere maradjon továbbra is a földön ülve, nehogy súlyosabban is megsérüljön. Annyira lekötötte a figyelmét Finbu állapota, hogy csak a fájdalmas üvöltésre kapta fel a fejét. A sportpálya felé néztek mindketten. Silphymon két furcsa digimonnal harcolt. Az egyik az, az aranypáncélos volt, amelyik miatt kénytelenek voltak szétválni a többiekkel. Finbu mindkét digimont analizálta.
- Szóval ők lennének Kinkakumon és Ginkakumon? Már hallottam róluk. Messze földön hírhedtek az erejükről és agresszivitásukról. – jegyezte meg az oroszlán miután végeztek az analízissel. 
- Raikou Kishu!
- Ogre Fire Shot!
Kinkakumon egy hihetetlenül gyors, elektromos rúgást mért Silphymonra, aki ettől láthatóan lebénult. Ginkakumon a szájából kilőtte a tűzgolyót, egyenesen a mozgás képtelen végső szintű digimonra, akinek a sérüléséből látszott, hogy nem ez a harc eleje.
Silphymon teste eltorzult, mikor az adatok közötti kötés meglazult. Finbu elképedt még egy digimont se látott, akinek a testét alkotó adatok ennyire elmozdultak volna, míg életben volt. Kinkakumon megadta neki a kegyelemdöfést a tüskés baseball ütőjével. Silphymonnal vége. De az ogre digimonok harci vágya egyáltalán nem csökkent. Kiszúrták Firamon, mint következő áldozat.
- Finbu kapaszkodj a sörényemben! El kell tűnnünk innen! – a srác megpróbálta magát felhúzni a digimon hátára, de az egyik szilánk a vállába állt, jelentősen csökkentve a kapaszkodásra használható erejét. Az oroszlán próbálta a fejével és az egyik mancsával segíteni a feljutását, de már késő, Kinkakumon és Ginkakumon támadótávolságon belülre ért.
Az életem árán is meg kell védenem Finbut! Gondolta eltökélten Firamon aki minden erejét összeszedte, hogy a végsőkig ki tudjon tartani. Nem számított már neki a tény, hogy meg halhat. Biztos volt benne, hogy élete itt véget ér. De a fejébe vette, hogy minden áron megvédi a társát, még ha csak adatfoszlányok maradnak belőle, azokkal is Finbut fogja védelmezni.
Mérges, fenyegető, gyomorból jövő morgást hallatott, nem azért, hogy elriassza a vad digimonokat, hanem, hogy a haragját növelje és ezt az ellenségei tudomására is hozza. A két ogre csak vigyorgott, a szemükben a harci láz fénye csillogott.
- Fira Bomb! – Firamon a legerősebb támadását vetette be. A homlokán lévő láng előtt egy apró, de a lehető legtöbb erővel sűrített tűzgömb jelent meg, majd neki csapódott a vad digimonoknak, ahol felrobbant. A robbanáskor a testével óvta Finbut és remélte, ennyi elég, hogy elpusztítsa a testvérpárt, bár a lelke mélyén sejtette, hogy nem. Miután a robbanás zaja elhalt reményei végérvényesen meghaltak, mert érzékeny füleivel hallotta Ginkakumon szitkozódásait, amit Kinkakumon nyafogása egészített ki.
Finbu fájdalmasan felnyögött. Firamon megóvta a robbanás erejétől, de pár szilánkhoz hozzáért és most pokoli fájdalom járta át. Hogy ne üvöltsön oldalról beleharapott a tenyerébe, de a nagy fájdalom miatt észre se vette, hogy a fogai felsértették a bőrét és most a kezén is vékony vérpatakok folynak végig. Mikor megérezte a szájában a vér ízét eszmélt rá, hogy gáz van. Eleresztette a kezét és kiköpte a vért. Megpróbált körül nézni, de a sok por miatt nem látott túl sokat.
- Ssss. Meg ne moccanj. Van itt még négyünkön kívül valaki. – lehelte alig hallható suttogással Firamon a fülébe. Finbu engedelmeskedet és belémarkolt a rettegés, amikor ő is meghallotta miről beszélt a társa. A robbanás kelltette por és füstfelhőben nem lehetett egy méternél messzebb látni, de a hang jól terjedt. A fiú hallotta Ginkakumon és Kinkakumon hangját, érezte a tarkóján Firamon meleg leheletét és a fülében érezte, ahogy a szíve gyorsabban kezdte pumpálni a vért mikor meghallotta azt. Egy mély lélegzetvételt. Hallani lehetett, hogy nem kevés levegőt szívott be valaki. Valaki, aki feltehetőleg sokkal nagyobb az ogre testvéreknél.
Pár percig mozdulatlanul feküdt. Eközben a látás viszonyok jelentősen javultak. Finbu újra körül nézett és mintha látott volna egy hatalmas testet elhaladni a közelükben.
- Szóval itt bujkáltatok! – törte meg a természetellenesen nagy csendet Ginkakumon, pár lépésre tőlük. Firamon felállt és felkészült rá, hogy megvívja élete utolsó harcát.
- Szép munka öcskös! Végezzük ki őket! Raik…
- Ogre F….
Ám egyikük se tudta elindítani a támadást. A félhomályba valami zöldesen kezdet világítani a közelükbe, majd mielőtt észbe kaptak volna egy hatalmas fej a fény felé öklelte Ginkakumont és Kinkakumont. Nem látta rendesen, de mintha a fény elnyelte volna a vad digimonokat.
Végre megmozdult a levegő és a lenge szellők szétfújták a porfelhő maradékát. Most már tisztán lehetett látni. Firamon és Finbu előtt egy hatalmas páncélos fej volt, ami GeoGreymonhoz tartozott. Sárga szemeivel fürkészően figyelte őket, majd a pillantása másra irányult, valakire, aki mögöttük volt.
- Srácok egyben vagytok? – szólalt meg a hátuk mögül Gerzson aggódó hangja. Finbu hátrafordult és látta, ahogy a fiatalember aggódó arccal feléjük siet, hátán egy nagy táskával.
- Hát, hogy egyben az túlzás, de többnyire egy darabban. – válaszolta Finbu és próbált felállni, hogy üdvözölje az érkezőt, de a hátába olyan nagy fájdalom nyílalt, hogy a mozdulat közben fenn akadtak a szemei, és ha Gerzson oda nem ugrik, hogy az utolsó pillanatba elkapja, összeesik és elterül a betonon.
Firamon aggódva próbált az eszméletlen társához férkőzni, hogy megnézze, hogy van. De Gerzson félrenyomta az oroszlán nagy fejét, hogy ne legyen útban és neki kezdett kihúzni a szilánkokat Finbu hátából. Elég nagyok voltak. Le kellett vennie a fiúról a pólóját, hogy a magával hozott elsősegély dobozban lévő fertőtlenítővel bekenje a sebeket és meggyőződjön róla, hogy minden szilánkot kiszedet. Miközben az eszméletlen fiút ápolta GeoGreymonnak le kellett fognia a szárnyas oroszlánt, mert folyamatosan addig-addig araszolt centiről centire közelebb, hogy végül mindig Gerzsont akadályozta az orvosi ellátásban. Végül az egyetemista kötszerrel bekötötte a sebeket, és a fiú kezéről se feledkezet meg.  Végezetül elővette az orrspray alakú üvegcsét amivel Leormont is magához térítette a múltkor.
Finbu szemei kezdtek remegni, majd résnyire nyíltak. Pár másodperc múlva már megint teljesen magánál volt.
- Mi történt? Hova lett a pólóm? Pislogok egyet és máris striptiz van? Csak azt ne akarjátok beadni, hogy egy híresség fangirl tábora masírozott át rajtam és azok nyúlták le a pólóm. – dünnyögte még kicsit kábán a srác. Firamont végre elengedte a másik bajnok digimon és megkönnyebbülten dugta az orrát Finbu arcához. A fiú az ujjait a sűrű, puha sörényébe dugta a kezét és átölelte. Firamon hagyta magát pár percig dajkálni, majd elkezdet hátrálni, így húzva fel barátját a földről.
- Tessék, itt van. Legközelebb, ha lehet, próbálj meg nem ennyire messzire menni. Nem szívesen szednék ki megint szilánkokat a hátadból. És szerintem anyukád se fog túl jól reagálni a véres pólóra. Valamint ha itt végeztünk lesz egy kötelező utad a kórházba tetanuszoltásra. – mondta Gerzson miközben visszaadta Finbunak a pólóját, aki némi gondolkozás után felvette.
- A kórház nincs túlságosan ínyemre, de út közben legalább tudok venni egy ugyanilyen pólót, hogy anyának ne tűnjön fel a dolog. Gerzson?
- Igen?
- Köszönöm. Nélküled és GeoGreymon nélkül nekünk, kampec.
- Nincs mit haver. Ti is megtennétek értűnt. – hárította mosolyogva a hálát Gerzson. – Inkább mesélj, hol vannak a többiek?
- Kinkakumon miatt a csapatom szétvált, a Tamerekről pedig semmit se tudunk. Igaz, Firamon?
- Igen. Nem találkoztunk velük… - Firamon és GeoGreymon felkapták a fejüket és az egykori iskola bejáratának irányába figyeltek.
- Mi a baj? – kérdezte Finbu. De nem kellett válaszolnia senkinek se. Elég hangos volt, hogy tudják a választ. Elindultak mindannyian az iskola bejáratához.
- Ők azok! Mondtam, hogy valaki közülünk okozta azt a robbanást! – hallatszott Laura vidám hangja mikor meglátta a fiúkat és a digimonokat.
- Hála az égnek, hogy végre Gerzson is ideért! – mondta boldogan Lilly mikor az iskola kapuban a két csoport találkozott.
- Te jó ég Finbu! Mi történt veled? Csupa vér a pólód! – rémült meg Lilly mikor meglátta a srácot.
- Most már meg vagyok, hála Gerzsonéknak. Egyébként meg, ha érdekel egy Silphymon társaságában kiugrottam a suli ötödik emeletének ablakán keresztül és nem lettem túl jóban az üvegdarabokkal. – mondta lazán Finbu, igyekezve szórakoztatóan tálalni a történteket, nem sok sikerrel, mert Lilly rettenetesen elsápadt. A fiú bele se akart gondolni, hogy fehéredne, ha mindent részletesen elmesélne.
Hirtelen motoszkálni kezdet a fejében, hogy valami hiányzik. Végig nézett Laurán, Aquilamonon, Lilly és Togemonon, próbálva rájönni mi hiányzik. A felismerés villámcsapásként hasított belé és egyszerre szólalt meg Laurával.
- Terra hol van? Azt hittem veled van! Hogy velem? Nem, veled ment! Fejezd be!
- Terra hol van? Azt hittem veled van! Hogy velem? Nem, veled ment! Fejezd be!
- Na, várjatok. Akkor Terráék egyedül vannak? – avatkozott közbe Gerzson mielőtt kirobban a veszekedés. A kérdésre csak bizonytalan bólintást kapott mindhárom embertől és mindhárom digimontól.
- Hát ez remek. Azonnal meg kell őket találnunk!

Elhagyott városrész, park

Sötétség és csend vette körül. Meg…. meghaltam? Terra nem merte kinyitni a szemét. Tartott tőle, hogy a jól ismert fény az alagút végén helyzettel találná szembe magát. De ezt az őrjítő bizonytalanságot se bírta. Impmon. Mi történt Impmonnal? A lány emlékezet rá, hogy társa felé fut, de ezt is csak abban a negyed másodpercben látta mielőtt ijedtében behunyta a szemét, hogy ne kelljen látnia, ahogy a támadás eltalálja. Vajon a digimonok hova kerülnek, miután meghalnak? És én? Én…én Impmonnal akarok maradni! Nem akarok egyedül lenni!
Teljesen kétségbe esett és remegni kezdet a teste. Így viszont végre a többi érzékszerve által küldött információt is képes lett befogadni a rémült agya. Rájött, hogy térdel, és a sarkain ül. Továbbá arra is, hogy maga előtt szorosan ölel valamit, vagy valakit. És ez a valaki a vállait szintén átöleli és erősen, biztonságot sugallva tartja a hátát. Érezte ennek a személynek a meleg leheletét a nyakán, mert védelmezően fölé hajolt.  Ez lenne az élet búcsú ölelése?..... Na, álljunk csak meg egy percre! Miért lélegezne az élet, ha engem ölel halálom pillanatában? Bár miért ne? Elég, tudnom kell mi a szitu! Nyisd ki a szemed te gyáva nyúl!
Résnyire kinyitotta az egyik szemét. Sárga szövetett látott maga előtt. Na, legalább nincs sötétség. Biztatta magát és kinyitotta mindkét szemét és abba hagyta az ölelést, mire a másik személy is elengedte őt, valószínűleg ő sem tudta, hogy élnek-e vagy sem.
Terra előtt egy ember állt legalábbis első pillantásra ezt hitte. Aztán mikor jobban megnézte, rájött, hogy egy digimon.
A digimon barna bakancsot viselt, amiken egy-egy holdsarló volt. Egy krémszínű kezeslábasra hasonlító ruhát viselt, amin, a bal lábszárán, a jobb térdén, baloldalon az oldalánál és a baj csuklóján egy hegyes fogú vigyorgó szájra hasonlító cipzárak voltak. Egy piros mellénykét viselt. A kezein barna kesztyűt hordott, ami ugyanolyan anyagból készült, mint a bakancs. A vállain összefogva egy kék köpönyeg lógott, a fején pedig egy nagy karimás kalap volt, amin egy koponya díszelgett. A kezében egy botot tartott, ami egy tojásdad csúcsban végződött, melyről 7 nyúlvány állt szét, egy csillaggal téve hasonlatossá azt. Hosszú, szőkésbarna haja volt, a végén összekötve. A bőre világoskék, a szemei tengerzöldek, de az arca alig látszott, mert a kalapot mélyen a szemébe húzta, a köpeny gallérja pedig takarta a száját.
- I..i…Impm…mon? – kérdezte félénken és dadogva Terra.
- Nem eset bajod? – felelt kérdéssel a kérdésre a digimon.
- Nem, azt hiszem…. De hogy lehet ez, hiszen Angemon támadása…
- Nem tudom pontosan, hogy úsztuk meg azt a támadást, de még mielőtt el talált volna téged a kezedben a digivice elkezdet fényleni és átdigiváltoztattál. – mondta szelíden Impmon bajnok formája. Terra a kezében tartott lila digivicera nézet. Meg is feledkezet a szerkezetről a nagy rémületben. Nem tudta miért, de megállíthatatlanul törtek a szemébe a könnyek és elkezdet zokogni, újra átölelve bajnok társát. A partnere vigasztalón simogatta a hátát, nem mondott semmit, csendben hagyta, hogy a lány kisírja magából a felgyülemlett félelmet.
Pár perc múlva a törékeny alkatú szőke lánynak elfogytak a könnyei és megnyugodott. Még mindig a kezében szorongatta az őt és a digitársát összekapcsoló gépet. A partnere felé tartotta és rögtön meg is jelent a holografikus leírás az előtte álló digimonról.

Wizardmon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Varázsló digimon
Támadások: Thunder Cloud, Magic Game, Terror Illusion
Egy varázsló digimon aki a Digivilág egy elkülönült dimenziójából, Witchelny-ből származik, ahol a varázsló típusú digimonok élnek. Wizardmon ügyes varázsló, a tűz és a föld mágiához ért. Célja, hogy nagy varázsló váljon belőle, ezért bolyong a Digivilágban. Szeret játszani és viccelődni, de személyiségének van egy félénkebb oldala, senkinek se szeretné megmutatni fedetlen arcát.

- Örülök, hogy végre sikerült digiváltoznod Impmon…óh pardon, Wizardmon. – mondta mosolyogva Terra, ahogy felállt a földről. A lány nem, de Wizardmon észrevette a féléjük sántikáló Fangmont. Wizardmon felé fordult és Terra először kissé megrémült, de mikor látta, társa milyen nyugodt és milyen barátságosan várja, hogy a sérült digimon hozzájuk érjel megnyugodott.
- Tényleg te vagy az, vagy csak kísértetet látok? – kérdezte könnyes szemmel és az örömtől hitetlenkedő hangon.
- Nehezen lehetnék valóságosabb barátom. – válaszolta Wizardmon mosolyogva, legalábbis a szeme biztosan mosolygott.
- Azt…azt hittük meghaltál….- nem tudta folytatni, a hangja elcsuklott.
- Mi van a testvéreimmel? Ugye nem esett bajuk? – kérdezte a varázsló digimon aggódással a hangjában. Terra hegyezte a fülét. Mikor Impmont a Digivilágról és az ottani életéről kérdezte mindig kitérő válaszokat adott, vagy témát váltott. Talán most meg tud pár dolgot.
- Az öcséd enyhén szólva is kiakadt. Ő nagyon rosszul viselte az álhalálhíred. A húgod olyan, mint mindig. Nem mutatja ki az érzéseit, inkább másoknak segít. De mindenkinek nagyon hiányzol. És nehogy azt hidd, meg úszod a magyarázkodást! Egy jó hosszú és részletes elbeszéléssel jössz nekem!
- Tudom és mindent el is mondok részletesen. De előbb szeretném bemutatni neked Terrát. Ő egy ember. – mutatta be Wizardmon a szőke lányt.
- Egy ember?! – hüledezet Fangmon – De a Digivilágban nincsenek emberek!
- Tény, de ez az Emberi világ. – az újonnan átalakult bajnok kijelentésére a vörös farkas teljesen elképedt és láthatóan új módon nézte környezetét.
- Fangmon, kérlek, meséld el, hogyan került ennyi digimon egyszerre a Valódi világba. – szólalt meg most már Terra is, akit igazán érdekelt a dolog.
- Igen én is kíváncsi vagyok erre az egészre. Azt tudtam, hogy az egyik Lord megölésével biztosan kitör a háború, de nem hittem volna, hogy ez már is bekövetkezik. Azt még kevésbé, hogy a hadsereg főparancsnoka, a Gróf is támogatja a harcot.
Fangmon először nem értette Wizardmon célzását, de mikor az alig láthatóan Terra felé biccentett megértette, miért így fogalmazott. Az ember bizonyára semmiről se tud, és a barátja jobb szeretné, ha ez így is maradna.
- Persze. Mindent elmesélek.
- Rendben. De javaslom, ne álldogáljunk közben itt. Bármikor jöhetnek még ellenségek. Jobban tennénk, ha megkeresnénk a többieket. – mondta a köpenyes digimon.
- De Wizardmon nem tudjuk, hol vannak a többiek. Hogy találjuk meg őket?
- Ne aggódj, ebben a formámban megtalálom őket. Bár csekély ezen a téren a tudásom és a képességeim, de miközben megyünk és mesélsz, megpróbálom, amennyire csak bírom begyógyítani a sebeid Fangmon.
- Köszönöm barátom. – hálálkodott a vörös farkas és elindultak.