3. fejezet

Találkozások

- Ennek semmi értelme. – morgott az orra alatt Simi. – Csak, mert fel alá kóborlunk, a városban nem fogjuk megtalálni őket.
- De ha meg sem próbáljuk, akkor végkép nincs esélyünk. Valószínűleg ők is keresésbe kezdtek, így a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb csak összefutunk. Nehéz lenne egy kis optimizmust használnod?- mondta a Simi bal oldalán lépkedő – enyhén szólva is- furcsa szerzet.
- Nos, ha eddig nem tűnt volna fel, felvilágosítanálak, hogy én vagyok a megtestesült pesszimizmus. Csak azért nem nyiffanok ki, mert ha meghalnék, a világ jobb hely lenne, és ezt még se hagyhatom. – felelte unott arccal Simi újdonsült partnerének. Még mindig nagyon bizarrnak találta ezt az egészet. 3 órával ezelőtt az egész városban megbolondultak az elektromos gépek pár percre. Ekkor jelent meg egy fénylő gömb, ami átalakult egy fekete, ezüstgombos mobilféleséggé. Rögtön ez után feltűnt ez a lény is, aki azt állította magáról, hogy egy Digimon vagy mi. A kütyüt pedig Digivicenak hívja. Most pedig fel-alá rángatja a városban – már vagy 2 órája – mert meg kell találni a többi emberkét akinek, van ilyen Digivice-a. Nem így tervezte eltölteni a nyár első napját. Na, jó, az eleje a tervei szerint alakult. 11-ig húzta a lóbőrt, majd regebédelt (ami a reggeli délben történő elfogyasztását jelenti, például ma egy nagy halom goffryt semmisítet meg). Evés után pedig kiment az udvarra foglalkozni a kutyákkal.
Simi szülei kutyatenyésztők, így nem is csoda, hogy a város melletti farmjukon vagy 15 border collie rohangál, egy seregnyi más állattal együtt. Van legalább 40 birkájuk, 3 tehenük, rengeteg csirkéjük, kacsájuk, libájuk és pulykájuk.
Egy félórányi labda hajigálás után elkezdte a kutyájával Heather-el ismételtetni a trükkjeit. Pár perccel később jelent meg a fénygömb és így került egy kutyával és egy Digimonnal a város utcáira.
Hát igen. Elég necces. Még szerencse, hogy anya nem nézet ki az udvarra. Bár őt ismerve egyáltalán nem akadt volna ki. De amíg nekem nem tisztulnak le a dolgok felesleges lenne neki szólni. Épp ezért használtam Heather sétáltatását ürügynek, hogy eljöhessünk erre a keresésre. Aminek nyilván valóan nem lesz semmi eredménye. De azért ez a digimon se semmi. Remélem, nem találkozunk senkivel, aki meg merné kérdezni, hogy mi is megy mellettem.
Tény és való, hogy digimon társa nem igazán olvadt be a környezetbe. Elvégre nem túl sűrűn látni az utcán sétálni egy sárga hüllőszerű lényt, akinek a fején egy nagy szarv van és egy fehér-kék csíkos bundát visel. Tisztára, úgy néz ki, mint egy farkasbőrbe bújt…… hüllő.
- Itt forduljunk be ebbe a sikátorba.
- Ugyan miért Gabumon? Semmi nincs ott. És egyébként is a parkba vezet, oda pedig ezen az úton is eljuthatunk.
- Csak nem félsz, Simi? Ne aggódj, ha valami ijesztő jönne velünk szembe, majd én, megvédelek téged és Heathert.
Simi megragadta Gabumon szarvát és szembefordította magával szembe, igaz le kellett guggolnia, hogy a szemük egy magasságban legyen.
- Csak, hogy tisztázzuk szívecském! Én vagyok az, akivel nem akarnak az emberek sötét sikátorban találkozni, vili? És csak, hogy tud, nem magam miatt nem akarok bemenni, hanem mert valami szilánk felsértheti Heather mancsát. – a kutya vakkantással jelezte egyetértését gazdájával.
Volt igazság abban amit Simi mondott. Távolról sem nézet ki szelíd, jó kislánynak. Hosszú, fekete haja szabadon engedve verte a háta közepét. A frufruját megnövesztette és közében elválasztva hordta, hogy könnyedén összeköthesse a haját. A feje búbján van egy kis tincs, ami pár centi hosszú és bóbitaként mered felfelé. (Érdekes tulajdonsága, hogy mikor Simi nyugodt egészen lelapul, ám ahogy kezd egyre mérgesebb lenni úgy kezd egyre jobban égnek meredni. Egy frankó hangulat meghatározó a környezetében élők számára)
A homlokán egy fekete napszemüveget viselt, aminek az oldalán indák között egy nagy rózsa és a sarokban egy kisebb halálfej foglalt helyet. A szemét viszonylag erősen festette- bár nála ezerszer durvábbak is mászkáltak az utcákon, - de csak annyira volt festve, hogy azért 5 lépésnél távolabbról is lehessen látni. Ha dühösen nézet a barna szemei –amik napfénynél borostyán színűnek tűntek- valósággal átdöfték az embert.  Noha már nyári meleg tombolt, ő még is hosszú, fekete farmert (ami már szürkére kopott) viselt, és fölötte (mivel azért szénné nem akart égni a napon) egy piros-fekete skótkockás rövid ujjú inget hordott. Röviden: Simi egyáltalán nem látszott gyenge ne bánts virágnak, ezt a kinézeténél csak a csípős nyelve és a kemény ökle bizonyította jobban.
A fejmosás után Gabumon lemondóan sóhajtott.
- Rendben. Menjünk akkor amarra. De ha kell, én szívesen viszem Heatert a hátamon, vagy a karomban és akkor mehetünk a sikátoron át is.
Simi elgondolkozva nézet hol Gabumonra, hol Heather-re.
- Hát megpróbálhatjuk, de nem ígérem, hogy tűrni fogja.
Felesleges volt aggódniuk. Heather remekül érezte magát Gabumon karjaiban és élvezte, hogy cipeltetheti magát. Simi jól tudta, hogy hülye kutyája (ami alatt természetesen a bosszantóan éles eszét és intelligenciáját kell értenünk) többször is ki fogja használni Gabumont, hogy eljuthasson egyik helyről a másikra anélkül, hogy meg kelljen mozdulnia. Valamint azt is biztosra vette, hogy a kér trükköt is beveti néhány bónusz falatért vacsoránál.
Miután átértek a sikátoron 3 perc gyaloglás multán elérték a park bejáratát. Ezzel nagyjából 20 perc gyaloglást spóroltak.
- Ugye mondtam, hogy erre kell menni. – jelentette ki vidáman Gabumon. Simi csak a szemét forgatta, de titokban ő is örült, hogy hallgatott rá. Heather már tűkön ült, hogy mehessen szaladgálni, így hát levette a pórázt a hámjáról. A kutya azonnal kilőtte magát és már rohant is a többi kutyához barátkozni. Simi nem aggódott. Tudta, hogy csak egy füttyébe kerül és azonnal mellette terem.
Lassan elindultak a park eldugottabb részei felé. Heather pedig le-lemaradozva, de hűségesen ment utánuk.
- Tulajdon képen mit is keresünk pontosan? Akkor talán könnyebben ráakadnánk.
- Digimonokat. Hidd el, ha megpillantod, azonnal tudni fogod. Semmihez se fognak hasonlítani, amit eddig láttál. De vigyázni kell, mert mikor a digivice áthozott akkor nagy valószínűséggel más digi…..- a mondat közepén megakadt és furcsán kezdet viselkedni. A bundája felborzolódót, meredten figyelt a bokrok közé. Előrébb lépet, a mozdulataiból látszott, hogy támadni készül. A bokorban megmozdult valami.
- Feather Strike! – hallatszott a kiáltás, és a hanggal együtt egy piros, veszélyesen gyorsan közeledő valami vágódott ki a lombok közül.
- Blue Blaster!- kiáltotta Gabumon, majd a szájából egy kék lángcsóva csapót elő, a fára célozva ahonnét a pörgő izé jött. Simi a szeme sarkából látta, hogy az örökké játékos kedvű kutyája ugrik a piros valami felé, valószínűleg azt hitte róla frizbi. Rémülten fordult felé, de mire megtette a fordulatot a kutya már el is kapta és rohant felé, hogy oda adja. Letérdelt Heather-höz aki egy sárga végű piros tollat tett a lába elé.
- Auuuhhh – hangzott a fák irányából egy hangos puffanás után.  Simi, Heather és Gabumon körül állta a fáról leeső támadót, aki kezdet feltápászkodni. Egy Gabumon nagyságú lény állt előttük, aki a port söpörte le magáról. Egy madárra hasonlított. A testén piros tollak vannak, kivéve a fején ahol fehérek borítják. Nagy sárga, karmokban végződő lábakon állt. A szárnyai 3 szürke ujjszerűségben végződtek. Az arca közepén egy nagy sárga csőr foglal helyett, a szemei kékek és alatta 1-1 piros csík húzódik. A fején pedig egy öv van.
- Te Gabumon.
- Hmm?
- Nem azt mondtad, hogy tudni fogom, mit keresünk, mikor meglátom, mert ahhoz hasonlót se láttam még soha?
- De azt.
- Akkor magyarázd már el nekem. Mi a francot keressek, ha sólymot láttam már, ez meg totálisan hasonlít hozzá hee? Ilyesmik nem sűrűn repkednek erre, de HASONLÓT láttam már!
- Jaj, ne akadj már fent minden apró részleten, hát honnan tudtam volna, hogy milyen digimonokkal fogunk találkozni? – vetette ellen Gabumon, bár a hangját nem emelte fel és inkább érvelt, mintsem veszekedet.
- Elnézést, ha hozzá szólhatnék…- kezdte udvariasan a madár digimon.
- Nem szólhatsz hozzá!- rivallt rá Simi és visszatért a veszekedéshez, amit elkezdett, bár a vita elég egy oldalú volt, mert Gabumon szelíd szóval igyekezet megnyugtatni társát.
Miközben Simi szolgáltatta a háttérzajt Heather felvette a tollat a földről és oda adta az ismeretlen digimonnak.
- Ő, nagyon kedves vagy. Igazán köszönöm. – hálálkodott a kutyának udvariasan, majd a tollat beletűzte a fején lévő övbe.
- Jól vagy Hawkmon? – szólalt meg egy újabb hang a fák közül. A lombok árnyékából egy Simivel egy idős 16 éves lány lépet elő. Alacsonyabb volt Siminél, sötétbarna haját – melyben vagy egy tucat apró fonat van- lófarokba kötötte. Világos barna szemeivel kíváncsian nézet körül. A veszekedő lányt látva elmosolyodott, ettől a bal szemfoga kilógott a szájából, sejtelmessé téve a mosolyt és vámpírhoz hasonlatossá a lányt. Egy rövid fekete szegélyű rózsaszín/levendula színű szoknyát viselt hozzá való pántos toppal.
- Jól vagyok Laura. Azt hiszem valami félre értés történt. Nem őket akartam megtámadni.
Végre Simi megállt egy pillanatra levegőt venni és észrevette az érkezőt. Jóformán rosszul lett s ruhájától. Pontosabban a színétől, ha van valami, amit utál, az a rózsaszín. És most ide toppant egy barna verziós Barbie-baba.
- Ki vagy?- vetette oda kissé undokul, mert nem akart nagyon közösködni egy Barbie-val.
- Én is örülök, hogy találkoztunk Miss Mogorva, de én is kérdezhetném, hogy ki vagy. – feleselt vissza szemtelenül a másik lány.
- Nohát! Úgy tűnik még se vagy olyan pityergős, védtelen, üresfejű Barbie-baba, mint amilyennek látszol.
- A külső gyakran csalóka. Én se feltételeztem volna rólad, hogy ilyen válogatott kifejezésekre vagy képes!
- Ha problémád van csajszi beszéld meg az öklömmel!
A 2 digimon lemondóan sóhajtott és még Heather is lemondóan nyisszentett. Hát igen, Simi az Simi.
Ám a várakozásokkal ellentétben nem lett csaj-bunyó. A lányok még egy ideig folytatták a szócsatát majd egyszerre elnevették magukat.
- Egész jó fej vagy. A nevem Simi. Ő pedig Gabumon és a kutyám Heather.
- Sziasztok. Én Laura vagyok, ő pedig a partnerem Hawkmon.
- Örvendek. Egyébként miért támadtatok ránk?
- Nem rátok akartunk. Hawkmon üldözőbe vett egy digimont. De mivel nem bírtuk utol érni megpróbálta lelassítani, de sajnos kitért, így a támadás mellé ment.
- Milyen digimont üldöztetek?- kérdezte Gabumon.
- Nem igazán láttam, de 2 lábon szaladt, és szürke bundája volt. – adta meg a választ Hawkmon.
- Elnézést kisasszonyok. – szólalt meg egy felnőtt férfi hangja.
Mindannyian felé fordultak. A járdán egy szürke medve jelmezes fickó állt. A harmincas évei környékén járatott.
- Jó napot uram.
- Üdv.
Köszöntek egyszerre emberek és digimonok némi gyanakvással.
- Elfogadnának tőlem pár szórólapot? A napokban nyílt meg a cukrászdánk, most igyekszek vendégeket szerezni és hirdetni a helyet. Örömmel látnánk mindannyitokat. Remek fagylaltjaink, süteményeink és hűsítő italaink vannak. A viszont látásra.
A kezükbe nyomta a lapokat és ugyanolyan gyorsan tűnt el, ahogy felbukkant.
- Hát nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem megtaláltuk a rejtélyes digimonunkat. – kommentálta Simi.
- Aahaaa.- nyögték az állukat összekaparva a többiek.
- Miért nem megyünk el ebbe a cukiba? Jól esne egy kis fagyi és megbeszélhetnénk ezt az egész digimonos dolgot. Mit szoltok hozzá?- kérdezte Laura.
- Benne vagyok. – egyezet az ötletbe Simi.

A cukrászdát a park hátuljánál találták meg. Hangulatos kis helynek bizonyult. A cukrászda egy viszonylag kis épület, de mikor beléptek a légkondicionált helyiségbe azonnal nagyobbnak érezték. Az ajtón nem lógott tábla, hogy kutyáknak tilos lenne, ezt kihasználva Heather-el együtt nyomultak be. A fekete-fehér kutya hálás volt, hogy a tűző napról bejöhetett a hűvös épületbe.
 Rendeltek 4 fagyi kelyhet 3-3 gombóccal, valamint Heathernek egy eperfagyit tölcsérben. Simi tudta kutyája mennyire szereti ezt a ritka csemegét és a boldog kutya figyelése hamar vidámmá tette a társaságot.
- Nektek nem tűnt fel, hogy a pult mögött álló férfi mennyire hasonlít a medve-jelmezes fazonra?- Hawkmon suttogva tudakolta meg a dolgot a többiektől.
- Hmm. Most, hogy mondod tényleg nagy a hasonlóság. Talán testvérek. – közölte elméletét Simi.
- Igazad lehet.  – értett egyet Laura és tovább nem is foglalkoztak a dologgal. Neki láttak a hideg édesség elfogyasztásának.

Mindeközben a parktól nem messze:

- Ó milyen édes kis cicus! Nem adnád el nekem gyermekem? Gazdagon megfizetnélek. – egy alacsony, kövér, vörösre festet hajú hölgy szólt ki a méreg drága limuzinjából Riának címezve a kérdést.
- Nem Asszonyom, a macskám nem eladó.
- Gondold meg jól, rengeteged fizetek neked ezért a gyönyörű és ritka cicáért. Hidd el nagyon jó sora lesz nálam.
- Utoljára mondom, hogy nem eladó!- kiáltotta Ria, majd felkapta Leormont és elrohant a parkba, ahová a hájas, ronda, gazdag nyanya nem követhette.
- Húú. Ez meleg helyzet volt.
- Nekem mondod? Nem téged akart halálra ölelgetni azokkal a húsos karjaival. Nagyon durva volt. A nyanyán csaknem szétrepedt a gyémánt hacukája. - jelentette ki Leormon, még mindig megborzongva a nő emlékétől. – Állj meg Ria.
- Mi történt Leormon? – kérdezte társát, aki kiugrott a karjaiból és a földön szimatolt.
- Digimon szagot érzek. 1. Nem 2. Két digimon szagát is érzem.
- Ez nagyszerű hír! Meg tudod őket találni?
- Igen. A közelben lehetnek. Induljunk!