23. fejezet

Belső konfliktusok

Digivilág, Sötétvár

A trón teremben a hatalmas trónszéken Ghoulmon ült, mivel ő a Lordok között a bíró. Mindig semleges próbál lenni, jó az ítélő képessége így a feladata a Lordok közötti viták rendezése.
A terem oldalát körülfoglalva Leviamon próbált kényelmes testhelyzetben figyelni az eseményekre, de hatalmas teste szinte teljesen kitöltötte a teret. A fején Belphemon Alvó Mód szundikált, Lilithmon pedig bájait kihasználva elérte, hogy a hátán helyezze kényelembe magát. Daemon és Barbamon a magas terem légterében inkább lebegtek, mint szálltak, szárnyaikkal olykor-olykor csapva, hogy tartsák a magasságot. Lucemon Káosz Mód a hatalmas krokodil Lord egyik lábán ült, keresztbe tett lábakkal, hideg kisugárzásával és tekintetével tartva fent a rendet. Bagramon az egyik sarokban állt, érdeklődve, figyelve az egyre érdekesebbé váló tárgyalást.
A trón előtt jobb felől a sértett, Murmuxmon állt, és ha Lucemon nem lenne olyan parancsoló a puszta jelenlétével már rég megölte volna a vele szemben lévő – a tróntól kissé balra álló- Myotismont, akinek a bokáit és a csuklóit egy speciális bilincs kötötte össze. A tárgyalás azért lett megtartva, mert Myotismon miatt a Királyi Lovagok és a Fény seregének maroknyi túlélője elmenekült. Ez bőven elég indok, hogy a Lordok berágjanak rá, de még egy kaput is nyitott egy másik világba, ami a csatában harcoló katonákat magába szívta. Ez pedig a legostobább hiba, amit csak elkövethet. Murmuxmon nem tűri, hogy csak úgy felhasználják a katonáit más Lordok a céljaikra. Mikor Myotismont faggatták, hogy miért csinálta mindezt Lucemonnak, Daemonnak és Bagramonnak háromszor is le kellett fognia Murmuxmont aki mérhetetlen haragjában, gyűlöletében és felháborodásában meg akarta ölni a vádlottat.
Myotismonból sikerült kicsikarni, hogy miért tette, amit tett. Az Emberi világot tervezi lerohanni és uralni. A kaput azért nyitotta, hogy mint felderítő csapatokat alkalmazva meg tudja a katonák feláldozásával milyen ellenállásra kell számítania. Most mindannyian Ghoulmon ítéletére vártak. Murmuxmon remeget dühében, és ha a bíráskodó Lord azt hirdetné ki büntetésnek, hogy végezzenek Myotismonnal azonnal támadna. De legnagyobb bosszúságára nem ez lett az ítélet.
- Én Ghoulmon kihirdetem a büntetést. Myotismon. Nem digiváltazhatsz semerre a végső szintedről, valamint nem hagyhatod el a Sötétvár területét, míg meg nem szervezzük, hogy a Fehérhegy egyik cellájába szállítsunk, ahol a háború végéig fogoly leszel. Míg az átszállításod meg nem történik, a többi Lord minden mozdulatodat figyelni fogja, szóval véletlen se gondolj a menekülésre vagy a kibúvásra. Az átszállításodig természetesen megszabadítunk a bilincseidtől.  Megértette minden jelenlévő?
- Igen. –mondta hangosan és kötelességtudón, vagy épp bosszús mormogással minden Lord.
A tárgyalás után Leviamon ahogy kelletlenül megígérte tegnapelőtt visszaváltozott az újonc formájába. Minden Lord a dolgára indult. Murmuxmon dúlva-fúlva hagyta el a termet, ám az egyik Bakemon katonája kint várakozott a trónterem előtt és mikor meglátta, hogy jön ki, elé sietett.
- Uram visszatértek! Akik átkerültek a kapun! A tábornokok utasítására kiderítettük kik voltak az eltűntek között. Közülük a 3-as Légió két tisztje, akik engedély nélkül vettek részt a csatában Ginkakumon és Kinkakumon, valamint 2 Sealsdramon és 5 Chrysalimon tért vissza. Ám de…a szintén  a másikvilágba került Devimon, IceDevimon, SkullSatamonról és Fangmonról nem tudtak semmit. Feltételezhetően meghaltak. Legalábbis ez a legvalószínűbb. Kívánja kikérdezni a katonákat, hogy megtudja tőlük a részleteket?
Murmuxmon szemei összeszűköltek. Mielőtt a tárgyalás elkezdődött a bajnok szintjére alakulva járta a tábort, hogy megtudja, kik hiányoznak. Tudta, hogy barátja Fangmont élve látták utoljára mikor az Adatfolyam magába szívta. Bakemon jelentéséből viszont egyértelműen kitűnt, hogy nem tért vissza és semmit se tudnak róla. Nagy bűntudat telepedet rá. Nem akarta barátját a harcba engedni, elvégre igazi párja és kisfia várta odahaza. De ő annyira kitartóan és elszántan könyörgött, hogy tudta, ha megtiltja neki a részvételt, akkor is ott lesz. Az engedetlenségért pedig mindenképp meg kellene büntetnie, így inkább engedet, de kikötötte, hogy csak a tartalékosok közt lehet. De még így se tudta megóvni az életét. Nem tudta, hogyan lesz képes elmondani a hírt Youkomonnak és a többieknek az árvaházban. Fangmont, mint a Rémálom hadsereg egyik katonáját a létesítmény védelmére rendelte ki, mert tudta, hogy vigyázni fog a helyre, az otthonára, és mert így megóvhatja a csatáktól.
Mióta árván, a bandával együtt elkeveredtek Jijimon és Babamon házához, mely egy falutól nem messze állt, és a mega digimonok árvaházat nyitottak a számukra a házukban az a hely jelentette mindannyiuknak az otthont. Ennek a helynek a védelmének biztosításáért váltak a bátyával együtt Démon Lordokká. Fangmonon, Ogremonon, Fugamonon, és Hyogamonon kívül csak néhányan tudták, hogy az árvaházi Impmon fivérek valójában Beelzemon és Murmuxmon Lordok. Jól volt ez így, mert a titokkal is a védelmüket biztosították, és nyugodtan hazatérhettek kikacsolódni néhanapján.
Murmuxmon biccentve jelezte a Bakemonnak, hogy vezesse az előkerült digimonokhoz.

Eközben az udvaron

A belsővár udvara csendesen fürdött a holdak ezüst és arany fényében. A külsővár udvarán nagy volt a nyüzsgés, mert a Lordokkal érkező szolgáknak itt lett kiosztva a szállás. A belső várban viszont csak az eredetileg is itt lévő szolgák laknak, ők pedig jelenleg valahol a külső várban szorgoskodtak, hogy minden katonának megfőzzék az aznapi porcióját. Ezért hát a belsőudvar szinte néptelen volt, így Mysterymon zavartalanul beszélgethetett Lunamonnal, Datamon kunyhója közelében.
Lunamon a bajnok digimon barátnője már rég óta. 5 évvel ezelőtt, mikor még a gyerek bandával kóboroltak a Digivilágban Lunamon volt az egyik első, aki mellé és a fivérei mellé csapódott. Az akkor még kezdő szintjén lévő kis digimon, Moonmon egy nagy fa kusza gyökerei alatt bujkált az Erdő szint közepén. Az otthonát angyal digimonok dúlták fel, Moonmont pedig az édesapja rejtette el a gyökerek között, megígértette vele, hogy várja meg, míg visszamegy érte. De az apja nem élte túl a harcot, így érte sem tudott menni. A kezdő digimon már harmadik napja várakozott ahol hagyták, mikor Mysterymonék a rejtekhelye közelében mentek el és a lány meghallotta szomorkás hangú, de bizakodó dalocskáját. Pár óra győzködésbe telt és valósággal ki kellett rángatni a gyökérrejtek alól, ám végül – vonakodva- de Moonmon beletörődött a valóságba és kiscsapatuk negyedik tagjaként csatlakozott hozzájuk. Csak hamar szoros barátságot kötöttek Mysterymonnal és ez azok után se változott, hogy a banda bővült, otthonra leltek és a testvéreit kísérve a fekete ruhás digimon elment az árvaházból. Ez idő alatt Lunamon is a saját útját járta.
Most a Mező szint kiürítésekor Mysterymon heves tiltakozása ellenére is kénytelen lett a civilekre vigyáznia a földalatti vasútvonalakban. Itt látta meg a tömegben barátnőjét, aki egy Togemon család közelében állt, a 9 Tanemont, Palmont és Aruraumont segített megnyugtatni a szülőknek. Az örömteli viszontlátás után Mysterymon kénytelen- kelletlen elmesélte mik is történtek, megrémisztve ezzel a szelíd és csendes Lunamont. A nyúlszerű digimon megértette a helyzetet és aggódott Murmuxmonért. Az öccse és Lunamon nagyon jól ismerték egymást. Ami nem is csoda, tekintve, hogy kiskorukban is milyen jó barátok voltak és főleg, hogy vagy egy évig párt alkottak. Mindenki meglepődött mikor egyik napról a másikra elváltak az útjaik, mert mindenki azt hitte, hogy megtalálták egymásban az igazi párjukat. Aznap Mystymon mindkettejüket faggatta, hogy mégis mi történt, de vagy kitérő választ adtak, vagy olyan nyakatekerten fogalmazták meg a mondatokat, hogy egy mukkot se értett belőlük.
- Szegény Behemoth. Miken mehetett keresztül. Datamon meg tudja javítani? – kérdezte mélységes aggodalommal a hangjában Lunamon.
- Azt mondta igen, de nem biztos, hogy helyre is jön. Nagyon maga alatt van.
- Mysterymon. Valami nagyon nincsen rendben a Digivilágban. Nagyon rég óta nem volt tényleges háború, csak kisebb rajtaütések. Miért pont most robbant ki? Milyen események lehetnek a háttérbe?  
- Nem tudom Lunamon. Ha tudnám, sokkal könnyebb lenne a helyzet. – a köpenyes bajnok felült az egyik ládarakás tetejére, amely kilógott a ponyva takarásából, így a holdak fényei megvilágítva Mysterymon alakját. Lunamon felmászott mellé és a Gin nézésébe merült. Kis ideig néma csendben figyelték az égen világító holdakat, majd Mysterymon vidámabb hangon megszólalt, hogy oldja a komor hangulatot.  
- Egyébként mesélj! Mi történt veled az elmúlt időben?  Hogy keveredtél le a vasútvonalakhoz? Már vagy másfél éve nem találkoztunk. Meddig tudsz átdigiváltozni?
- Jártam a világot és rengeteg digimonnal találkoztam. De sehol se találtam meg igazán a helyemet. Hiányzott az árvaház, az otthonom. Oda tartottam mikor a kiürítés miatt engem is leküldtek a járatokba és összetalálkoztam veled. És már mega szintre tudod digitalizálódni! És te?
A maszk miatt nem látszódott, hogy Mystymon mennyire zavarba jött és milyen kellemetlen számára a kérdésre válaszolni. De Lunamon remekül tudta ártatlan és barátságos arcát kihasználni, hogy mindenkit rávegyen a dolgok elmondására. Beszélgetés közben nem vették észre az árnyak rejtekében közeledőt.
- Háát… tulajdon képpen én…. én nem tudok a mostani bajnokformámnál tovább fejlődni jelenleg. – makogta zavarában a fekete ruhás digimon. – E téren meg lehetősen le vagyok maradva. De helyette más képességeim fejlesztem, szóval egyáltalán nem vagyok gyenge, csak mert eddig nem alakultam magasabb szintekre.
Lunamon elmosolyodott barátnője mentegetőzését hallgatva. Noha még a bandában ő volt a legerősebb – és ez által a vezér is- a későbbiekben a fiatalabbak hamar felülmúlták. De ezen a rózsaszín nyúl digimon nem csodálkozott. Mysterymon sohase volt a hatalom megszállottja és nem is kereste az erőt. Jobban szerette a békés, de kalandos életet. Noha fizikálisan nem tartozik a Digivilág élvonalába lelkileg sokkal erősebb, mint a Démon Lordok, a Királyi Lovagok, a 3 Mennyei Digimon, a Szent Bestiák vagy akár az Olimposzi 12 együtt véve. Ezt és a hatalmas szívét Lunamon mindig is csodálta.
- Tényleg mesélj, van párod? Esetleg már az igazit is megtaláltad?- kérdezte incselkedve az újonc hold digimon. Jól tudta, hogy Mystymon azt utálja a legjobban, ha arról faggatják van-e párja.
Mysterymon a szemét forgatta mielőtt válaszra méltatta a kérdést.
- Nem, nincs. – részéről ezzel le is záródott a téma. De Lunamon nem tudta megállni, hogy ne piszkálódjon kicsit tovább a barátnőjével. Tudta, hogy az incselkedésért cserébe ő se ússza meg a számára kellemetlen témákat. De ez így volt rendjén.
- Komolyan? Hogy lehet ez? Hiszen Ogremon, Fugamon, Hyogamon, Unimon sőt még BlackWarGreymon és még megannyian nagyooon kedvelnek. A Digivilág pasijai kiugranának a bőrükből, ha a párod lehetnének akár egy órácskára. – a szemrehányó szemek láttán, amiket ezért kapott Lunamon arcán hatalmas, elégedett mosoly jelent meg. Tény és való, hogy Mysterymon nem egy párjelöltből válogathatna, de ő barátságnál többet nem érzet egyik szerelmes lovagja iránt se, és ezt azok tiszteletben tartották. Lunamon úgy sejtette, azért nem akar párt találni még, mert úgy érzi, felelősséggel tartozik fogadott testvéreiért, bár azoknak már jó rész benőtt a fejük lágya – bár, hogy teljesen benőjön 10 millió éven belül nem várható. Viszont, hogy Beelzemon meghalt és kitört a háború minden bizonnyal önmagát hibáztatja a dolgok alakulásáért. Simán kinézte a barátnőjéből, hogy most is azon zakatol az agya, mivel előzhette volna meg ezt az egész helyzetet.
Vagy talán azért ilyen szomorú, mert egy látomásának hála már előre tudta, hogy ez lesz és még sem tehetett semmit? Ez a jövőbe látás tényleg inkább átok, mint áldás, ahogy mondta.
Lunamon várta, hogy Mysterymon újfent elkezdi prédikálással mosni a fejét, hogy álljon le a fantáziálással és esetleg nyom egy barackot a fejére, ahogy eddig mindig mikor ilyenekkel heccelődött. De most nem ezt tette. Néma csendben maradt, majd egy kis idő múltán szólalt meg.
- Lunamon.
- Igen?
- Légy óvatos. A várszolgák lesik minden kívánságod, ahogy eddig is és a katonáktól se kell tartanod. Még mindig Úrnőjüknek tekintenek, noha már nem vagy Murmuxmon párja. De kérlek, óvakodj a többi Lordtól, különösen MaloMyotismontól.
- Rendben. Vigyázni fogok. Úgy látom nem igazán vagy jóban ezzel a fickóval. Jól sejtem, hogy ő okozta a kavarodást a harcban?
- Igen. Kegyetlen és rideg. Ha valamiért kipécéz és neked esik, nem igen tudsz védekezni, vagy elmenekülni.
- Milyen igazad van Mysterymon. – szólalt meg mögöttük egy baljóslatú, álszentes hang. A lányok riadtan hátra fordultak. A ládarakás tetején egy két méter magas, kékes bőrű, szőke digimon állt, kinek gonosz mosolyra húzódó szájából vámpírfog kandikált elő. Sötétkék, finom anyagú, díszes ruhát viselt, melyet a fekete köpenye szinte teljesen eltakart, a köpeny gallérja hátulról eltakarta a fejét, a belső része vörös. A szemei körül piros maszkot viselt, mely oldalt denevérszárnyakban végződött. A köpönyeget egy jókora aranydenevér fogta össze.
- Night Raid. – egykedvűen mondta ki a támadást, és hirtelen széttárta köpenyét, mely alól denevérraj vágódott elő egyenesen a meglepet lányok felé. A denevérek ellepték a helyet ahol ültek, de ekkora már senki se volt ott. Mysterymon villámgyors reflexeinek hála a támadás elindulásának pillanatában megragadta Lunamont és ninja képességeiből származó gyorsaságát használva az udvar közepén teremtek.
- Mit akarsz?! Ez nem a Fehérhegy, vagy az egyik kastélyod, ahol kedvedre ölheted a szolgákat. Itt nincs hatalmad! – bár a hangja magabiztosan csendült, Mysterymon egyáltalán nem volt önbizalom túltengése, sőt épp ellenkezőleg. De remélte, hogy a határozott, parancsoló hangnem beválik, és kissé megtorpantja a vámpírt.
- Mit akarok? Szórakozni egy jót! Night Raid! – a denevérraj ismét feléjük repült.
- Lop-ear Ripple! – Lunamon gyorsan kezdte forgatni a füleit és egy buborékörvényt küldött a denevérek felé, akadályozva ezzel a repülésüket. Miközben a buborékok elindultak Mysterymon is eldünnyögte az orra alatt a támadásának nevét. A kezében megjelent a hosszú bambuszbot, mellyel visszaverte a buborékfalon átkecmergő denevéreket.
- Bloody Stream! – indította újabb támadását Myotismon kacagva. Láthatóan élvezte a helyzetet. Vércseppek jelentek meg a levegőben és egy tüskés ostorrá álltak össze. A vámpír egyenesen Lunamon felé csapot, könnyedén megsemmisítve útközben a buborékokat. De nem számolt Mysterymonnal, aki félrelökte barátnőjét, így a csapás őt érte. A támadás erejétől hanyatt eset. Az arcán egy nagy duzzanat sejlett, a kissé elszakadt maszk alatt. A köpenyén viszont a vérostoron lévő tüskéktől nagy szakadások jelentek meg, jelenve, hogy a bajnoknak nem csak az arca sérült. Mysterymon hamar felállt, hogy leplezze, mennyire fájnak sebei. Ha gyengeséget mutat a vámpír digimon még jobban fogja élvezni a helyzetet és kegyetlenebben fog támadni. Levette fekete köpenyét, majd a kőlapokkal fedet földre dobta. A mindig rejtélyes digimonnak élete során nem sokszor kellett olyan komolyan harcolnia, hogy levegye csuháját, mely lassította kissé mozgását. De ez egy ilyen alkalom. A csuha hiánya felfedte Mysterymon emberszerű alkatát, melyet a passzos fekete ninjaruha még hangsúlyosabbá tett. Most, hogy nem takarta a fejét kapucni látni lehetett a feje hátulján egy kis dudort, ami nem volt más, mint a szoros kontyba kötött haja a maszk alatt.
- Nem eset bajod? – szalad mellé aggódva Lunamon.
- Csak egy karcolás. Ne lankadjon a figyelmed.
- Jó. – bólintott a kis nyúl. Nem vette le a tekintetét a vámpírról, aki gonoszul vigyorgót rájuk, láthatóan csak játszadozik velük. Éles hallása egy másik közeledőről számoltak be. Lunamon remélte, hogy Impmon lesz az.
- Hahahaha! Szép lassan, csapásról csapásra fogok végezni veletek, míg bőgve nem rimánkodtok a halálért. Bloody…
- Meg állj! Mit művelsz Myotismon? – mordult fel egy hang a várbelsejébe vezető ajtó felől. A beszédet a köveken kopogó körmök hangja kísérte. A sötétben megjelent a fehérbundás test, mely jókora karmos mellső lábaival és kicsi hátsó lábaival tolta magát előre. Közelebb érvén láthatóak lettek a lila minták a szőrén és a fején lévő pánkos, narancssárga haj.
- Áh, a mi drága Irigység Lordunk. Úgy tűnik, az est hőse szeretne lenni, hogy a gyengék védelmére kell. Vagy talán passzolóbb lenne, ha vakarcs szérum fókának neveznélek, Gomamon?
- Miért nem vonulsz vissza füled-farkad behúzva a koporsódba, te moszkitó? Inkább ott lenne a helyed, mintsem itt keverned a bajt.
- Csak nem képzeled, hogy parancsolhatsz nekem?! Van képed ilyen alakban velem kezdeni? A 7 Nagy Démon Lordból már úgy is csak 6 van, és ha nem takarodsz, gondoskodok róla, hogy ez a létszám lecsökkenjen 5-re. – miközben ezt mondta Myotismon szemei gonoszul villogtak. Senki se kételkedet benne, hogy tényleg megteszi, amit mond, még ha ezért valószínűleg súlyos büntetést kapna. Nem ez lenne, a történelemben az első mikor a Lordok egymást ölik. Azzal is tisztában volt minden jelenlévő, hogy Gomamonnak esélye sincs a vámpír ellen. Egyrészről mert újoncként semmi, ebben a harcban hasznos támadása sincs, valamint túl lassú, nem tud kitérni a csapások elől. Másrésről ha átdigiváltozik Leviamonná a nagy testével nem tudna mozogni az udvaron.
- Bloody Stream! – támadj ismét a korbáccsal Myotismon a Lord társa felé. Mielőtt a fegyver eltalálta volna Gomamont a korbács rátekeredet egy botra, mely szinte a semmiből került elő, a bambuszbot, más néven bo végén pedig Mysterymon állt. A ninja bajnok szilárdan megvetette a lábait a földön és farkasszemet nézet a végső szintű digimonnal. A tekintetében lobogó láng nem tetszett Myotismonnak. Ha ismerne olyat, mint a félelem azt mondaná, hogy borsózik tőle a háta. A szemeiből és egész lényéből különös erő sugárzott, erő, amilyen egyetlen digimonból se áradhatna.
Myotismon visszarántotta az ostort ezzel kitépve a bot Mysterymon kezeiből. Sose látta még mással harcolni így úgy vélte sikeresen lefegyverezte. Újra meglendítette vérkorbácsát és a bajnok felé csapot. Ám a lány egy duplahátra szaltóval hátraugrott, így a tüskés kígyóként mozgó fegyver csak a földet találta el.
Lunamon Gomamon mellett állt és ámulva nézték a harcolókat. Talán még sose látta barátnőjét ilyen veszedelmesen higgadtnak. A szeme se rebbent, ahogy Myotismon gonosz tekintetébe nézet. Gomamon mellette zsörtölődött, hogy nem tud részt venni a harcban. Nem csak a vámpír vette észre a Mysterymonból áramló erőt. Lunamon nem értette ezt. Ilyen erővel még sose találkozott. Maga se tudta miért, de ellenállhatatlan késztetést érzet, hogy csatlakozzon barátnőjéhez és mellette küzdhessen.
- Lunamon átdigiváltozik…..Lekismonná!
Lunamon helyén egy magas, fejlet lábakkal és kezekkel rendelkező rózsaszín nyúl digimon állt. Kezein bokszkesztyűre emlékeztető fegyvert viselt. Fején egy díszes sisak csillant a holdfényben, melynek bal oldalára egy rózsaszín szalagot kötöttek.
- Moon Night Kick! – Lekismon a magasba ugrott erős lábaival majd egyenesen Myotismon fejére célozva zuhant lefelé, lábait rúgásra készen tartva. De mire a földbe csapódott csak a köveket törte szét, egy legalább másfél méter mély lyukat kreálva. A vámpír ekkorra már rég máshol állt.
Mysterymon előre látta, hogy Lekismon támadását a címertelen lord kikerüli. Az arca előtt keresztbe tette a karjait, hogy azon X-et formáljanak.
- Night Raid! – ismét jött a denevérraj. De ő nem aggódott. Elsuttogta támadásának nevét – a többi digimonnal ellentétben ő nem szerette a támadásokat ordibálni, ha halkan mondta ki őket meglepetést tudott okozni ellenfelének. Felfelé tartott ökleiben megjelent a 2 sai fegyver. A maszkja alatt elégedetten elmosolyodott, mikor meglátta Myotismon döbbenettől megnyúlt pofáját. Jól sejtette, a vámpír nem is gondolta, hogy több fegyvert is használ a támadásaiban. A felé rontó denevéreket a saikat villámgyorsan forgatva semmisítette meg. De ekkor a gonosz élőhalott ravasz lépéshez folyamodott.
- Night Raid! – a denevéreket Lekismonra küldte, akinek alaposan meggyűlt velük a baja. Ám még mielőtt barátnője segítségére siethetett volna Myotismon újra támadt.
- Bloody Stream! – a csapás Gomamon felé tartott ám a ninja digimon rögtön átlátott a szitán.
Ez csapda! Engem akar oda csalni, de nem hagyhatom Gomamont meghalni! Ha még egy Lord oda lesz Myotismon alattomos terve – akármi is legyen az - közelebb kerül a megvalósuláshoz és a vámpír miatt könnyen kialakulhatnak a belharcok, amik miatt elveszthetjük a háborút. Ám legyen, belesétálok a csapdádba mocskos élőholt! – mindez egy töredéknyi idő alatt futott át Mysterymon agyán, de teste már rohant, hogy megvédje Gomamont. Most nem számított, hogy egy Lordról van szó. Csak arról, hogy egy erős egyén ok nélkül támadja és kínozza a gyengébbet. És talán ezzel lehetett a bajnokot leginkább kihozni a béketűréséből.
A csapás elé vetette magát és egy pillanatra a lélegzete is elakadt, a tüskés korbács okozta fájdalomtól. Az ütés erejétől hanyatt vágódott, a fejét keményen beverte a kőbe. Látása elhomályosodott egy pillanatra majd a kép ismét kiélesedett. Gomamon tekintetével találkozott egy pillanatra. Az újonc digimon szemében látta milyen érzések kavarognak benne. Döbbenet, értetlenség, ámulat és egy szikrányi csodálat. Nem lepte meg a lányt. Mind így néztek rá mikor ismeretlenül megmentette az életüket. Nem tudták felfogni miért lenne képes bárkiért feláldozni magát, aki segítségre szorult. Mysterymon se tudta, de érezte, hogy így kell cselekednie, mert képtelen lenne máshogy.
A bevert feje miatt erős szédülés fogta el, minden forgott körülötte. Hallotta a beszédet, meg is értette a szavakat, de fájó feje miatt képtelen volt koncentrálni, hogy felfogja az elhangzottakat. Annyit sikerült megállapítania, hogy Gomamon veszekszik Myotismonnal.
- Claw Attac…- a fóka digimon karmoló támadása kudarcra volt ítélve már az elején. A vámpír olyat rúgott csizmájával az újonc Lordra, hogy a kisfóka az udvar túl felén lévő épületfalnak vágódott és nagyot nyekkenve esett a földre. Lekismon az egyik ugró rúgása során mellyel a denevéreket akarta elpusztítani újabb helyen törte fel a kőburkolatot és egyik lába két kőlap közé szorult. 
Az élőhalott digimon lesöpört a válláról egy kis nem létező port, jelezve, mennyire könnyűnek találta a harcot. Aztán lehajolt Mysterymonhoz és megragadta a nyakánál lévő ninjaruha kabátrészét és felemelte, hogy szemmagasságba legyenek.
Bár a bajnok nem látta magát, de könnyű szerrel megmondhatta, hogy a harc megviselte. Érezte, hogy a kontyba fogott haja kibomlott és a maszkból kilógott. Az egyik rakoncátlan szőke tincs úgy elcsúszott, hogy a szemébe lógott. Akármilyen zilált állapotban is volt keményen állta a kegyetlen vámpír digimon diadal ittas, lenéző pillantását. A szeme sarkából meglátott egy világító testet, mely a levegőben mozgott, de nem volt ideje foglalkozni vele. Érezte, ahogy a fejében minden gondolatot és érzelmet félresöpört a különös erő, amely olykor átveszi teste felett az irányítást, tudatát elnyomja. Mikor ilyen erővel tör rá ez a…ez az érzés mindig elkezd valamilyen furcsa és érthetetlen dolgokat beszélni. Már rég rájött, hogy nem árt megjegyezni ezeket a prófécia töredékeket, mert még fontosak lesznek.

-…neve ember. Ki szövetséget köt vele, könnyedén válhat világunk leghatalmasabb lényévé, ha céljuk azonos. Ember jól vigyázz! Álnokok hamis szövetségekkel el ne vakítsák szemed, mert vakon könnyen letérsz utadról, mely sorsod is egyben. El nem tévedsz, ha keresed, s találod Sötétségfényét…

Lekismon visszaváltozott Lunamonná, hogy kiszabadítsa beszorult lábát. Látta, hogy Myotismon felemeli Mysterymont. Támadásra készült mikor barátnője szemei kékfénnyel világítani kezdtek és kísérteties hangon beszélni kezdet. Mikor az idegen hang befejezte mondandóját a szeme ismét normális lett. A bajnok kimerülten sóhajtott, feje előre bukott, mintha elvesztette volna az eszméletét. De a vámpír nem eresztette. A Lord arcáról semmit se lehetett leolvasni, de a nyúl digimon nem lepődne meg, ha fondorlatos tervét módosította volna a most elhangzottaknak megfelelően. Az emberek és az Emberi Világ különleges, mesés és csodálatos hely a digimonok számára. Állítólag aki szövetséget köt egy emberrel, sokkal erősebb lesz, mint a többi digimon.  
Mysterymon eszméletlennek tettette magát és remélte, hogy a vámpír elengedi és elvonul. De nem így lett. Viszont megütötte a fülét egy suhogó hang. Szárnycsapások voltak.
- Spread Nails! – a szemei le voltak hunyva, de tisztán el tudta képzelni, ahogy Unimon Myotismon felé repül, szarvából pedig elektromos nyalábot lövell a vámpírra. A bajnok rugóként megfeszítette testét, hogy amint elengedi fogva tartója egy villanás alatt biztonságos távolságra kerüljön tőle. De számításai ismét át lettek húzva. Myotismon ahelyett, hogy félreugrott volna és elengedi a foglyát, a lányt élőpajzsként maga elé tartotta, így Unimon támadása pont azt találta el, akinek megmentéséért el lett indítva a csapás.
Mysterymon hangos fájdalom kiáltása visszhangzott az udvar falai között. A nagyfokú fájdalom hangbeli kifejezése után rögtön felharsant az élőhalott Lord gonosz kacaja.
- Tedd le, de tüstént! – zengett menydörgésként a felettük tornyosuló várfalról. Gomamon, Lunamon, Unimon és Myotismon egyszerre pillantott fel a szólalóra. A Kin az alak mögött állt, így hunyorogniuk kellett, hogy jobban lássák. Majd az alak kitárta szürke, belül lila szárnyait és leereszkedet a talajra. Myotismon dühösen húzta a száját. Tudta, hogy vége a mókának.
- Talán süket vagy? Azt mondtam tedd le! – mordult rá ismét Daemon . Myotismon higgadtságot erőltetett magára, és gúnyosan visszafeleselt a Lordnak.
- Miért érdekel, mi van egy vakarcs szolgával? Vagy talán azért ilyen fontos neked, mert régen a te szolgáld volt, nem Murmuxmoné? De legyen, ahogy akarod. Leteszem. – az utolsó mondatoknál a vámpír szemei gonosz élvezettel villantak, majd az öntudatlan Mysterymont a nagy erővel a ládáknak hajította. Mire a tehetetlen test a kemény ládáknak csapódott nagy robajjal Myotismon csuklóját már satuként szorította Daemon vasmarka.
- Gondoltam, hogy a dühöd harccal fogod levezetni és rossz ötletnek tartottam, hogy Gomamon tartson szemmel. Amint látom jól sejtettem. Gomamon minden rendben?
- Meg vagyok. De csak legyen elég helyem átváltozni, megrugdoslak de moszkító, mint te engem a csizmáddal. – acsarkodott a fóka digimon. Daemon maga után rángatta Myotismont, hogy Lucemon elé vigye. Gomamon kopogó körmeivel együtt baktatott suta lábain utánuk.
Eközben Lunamon és Unimon a ládákhoz rohantak. Jó pár vastagdeszkájú, fémeket és adattörmeléket tartalmazó láda tört ripityára. Szörnyen aggódtak Mysterymonért. Lunamon apró termete lévén gyorsabban keresztüljutott a törmeléken és a földön fekvő barátnőjéhez rohant. Aki már nem olyan volt, mint eddig. Mysterymon már nem Mysterymonnak nézet ki. Kisebb lett, testét krémszínű, puha, selymes szőr borította. Hasa fehér. Nedves, fekete orrocskája, és karmos mancsai lettek. Fülei a válláig értek és ugyanolyan bordó-lila-rózsaszín színűek voltak, mint a farka.  2-2 háromszög alakú, a füleivel azonos árnyalatú jel volt az orcáin. A szájából kilógtak agarai, feje búbján pedig a szőre kis pamacsos hajat formált. A testfelépítése olyan volt, mint egy kutyáé.
Lunamon óvatosan ölelte fel Labramon ernyedt testét. Örömmel nyugtázta, hogy barátnője nem szerzet olyan komoly sérüléseket, hogy teste adatokra omoljon. Unimon is hozzájuk verekedet a fadarabokon keresztül. Egy pillantás alatt felmérte a lány állapotát és kissé csillapodott, látva, hogy nincs életveszélyben.
Lunamon mellé lépet és lábait maga alá húzva lefeküdt. A pozíció egyáltalán nem volt kényelmes, mert egy nagy fadarab szúrta az oldalát. Lunamon hálásan pillantott rá és Labramont Unimon mellé húzta. Keresztben feltette a hátára, majd ő is felült a ló szárnyai elé, hogy a lábával ne aggassa a repülését. Kezeivel tartotta az ájult digimont, nehogy lecsússzon. Unimon felkelt és kissé nehézkesen, de sikerült helyből felszállnia. Megcélozta a legmagasabb tornyot, ahol biztosak lehettek benne, hogy egyik Lord se zavarja meg a sérült ápolását.

Myotismon Daemonnal és Gomamonnal közre fogva haladt Lucemon szobája felé. Őrei nem vették észre, vagy legalábbis nem törődtek vele, mikor egyik denevére repült hozzá és köpenye alá bújt. Az a jelentéktelennek látszó mozzanat viszont igen is fontos volt. Ez a denevér azoknak a denevéreknek az egyesülése, melyeket még a csata idején küldőt az Emberek világába, hogy kémkedjenek neki. Most, hogy visszatért magába olvasztotta, így minden információt megtudott tőle.
- Érdekes. Igazán érdekes. – dünnyögte maga elé alig hallhatóan.