1. fejezet

A nap mikor minden megváltozott

Valami pici, nedves dolog ért az arcához és kitartóan böködte. Tüntetőlegesen átfordult a másik oldalára, hogy megpróbáljon tovább aludni. De a nedves kis valami átmászott a vállán és a fülébe szuszogott, valamint finoman elkezdte harapdálni a fülét.
Lilly nagy nehezen kinyitotta a szemét és a látómezeje szélén azonnal kiszúrta az ébresztőjét. Miután megdörzsölte a szemét az agyának is sikerült felfognia, hogy mit is lát. Kókusz, a fehér kandúr ült az ágy szélén, elégedetten nyugtázva, hogy végre sikerült gazdáját felébresztenie.
Lilly végül ülő helyzetbe tornázta magát, hiszen alvásról már szó sem lehetett. Ránézett az ágy melletti éjjeliszekrényen lévő digitálisórára.
- Ne már! Ez most komoly?! Még csak 8 óra van!- Kókusz egy követelőző nyervogással hozta tudtára, hogy a konyhába tart. – Nincs igazság. Anya miért nem tudta megetetni mielőtt elment? Hisz ma van a nyári szünet első napja! Úgy terveztem, hogy délig fel se kelek. – nyafogott az orra alatt Lilly miközben felöltözött, hisz most már füstbe ment a gyönyörű terv a délig alvásról.
A kedvenc ruháját vette fel, egy térdig érő fehér egybe ruhát, aminek fodros pántja van és a pánt varrásánál rózsaszín masni. Az öltöző asztalához lépet és elkezdte fésülni a haját. Miközben szembenézet a tükörképével elégedetten nyugtázta, hogy milyen jól áll neki a rövidhaj, amit tegnap vágott le a fodrász. Világ életében hosszú haja volt és végre egy kis változatosságot szeretett volna, így a háta közepéig érő haját vállig érő, kissé tépet, arcot keretező frizurára váltotta. Az apja sajnálta, hogy levágatta a szép hosszú haját, de az édesanyja nem bánta. Még meg is jegyezte milyen jól állnak neki az arcába lógó kissé zöldes árnyalatú kék tincsek, és milyen szépen kiemelik a mélykék szemét.
Miután végzet a fésülködéssel körbe pillantott a szobájában. A falak fehérek és különböző árnyaltú kékkel virágok vannak rá festve. A szobája a ház sarkánál, az emeleten van, így 2 oldalról is ablakok világítják meg és még egy kis terasza is van, amely az udvarra nyílik, de ha eléggé kihajol, vagy kimászik a ház melletti fára, az utcára is rálát. A sima ablak alatt van az íróasztala, rajta a számítógépével és egy magnóval. Az íróasztal mellett 3 szekrény, amelyekben a ruhái vannak. A sarokban az ágya, mellette pedig az éjjeliszekrény rajta az órával és az olvasólámpával. A falra pedig polcok vannak szerelve ahol a könyvei és néhány kedves öreg játéka foglal helyet.
Elindult a konyhába ahol felháborodott nyávogás hozta tudtára, hogy mennyire lassan ért le.
- Jól van, jól van, te kis zsarnok. Mindjárt kapod a reggelid. – Kivette a konzervet a hűtőből és a reggeli adagot belekanalazta Kókusz etetőtáljába. A macska elégedett dorombolással kezdett neki a reggeli elfogyasztásának. Lilly talált egy cetlit az asztalon, amit az anyja írt. A cetlin az állt, hogy csak késő este érnek haza. Lilly tudta, hogy egy ismerősüknek mentek segíteni a költözésben, aki elég messze lakot.
- Remek. Igazán remek. Korán kellett kelnem, ráadásul egész nap egyedül leszek. Na, mindegy. Majd csak kitalálok valamit.
Reggelire gabonapelyhet evett, mert nem volt kedve a főzéssel bajlódnia. A tejből Kókusznak is öntött egy kicsit, aki – miután végzet a csemege fellefetyelésével - a lábához dörgölőzve és hangos dorombolással fejezte ki háláját.
Lilly először arra gondolt, hogy felhívja a barátnőit, de aztán eszébe jutott, hogy ők most bizonyára úton vannak a 2 hetes táborba. Őt is hívták, de nem szeretett volna a dráma táborba menni. A táborban egy színdarabot tanultak be és adtak elő egy igazi színházban, ami nagyon jól hangzott, de egy olyan darabról volt szó, amiben minden táborozó nagyobb szerepeket kapott. Lilly tudta, hogy nem bírná. Valószínűleg leájulna, a színpadról már a próbákon mikor ő jönne. Egyszerűen túl szégyellős a színpadi szerepléshez.
- Tudod mit Kókusz?  Meglocsoljuk, Anya virágait aztán rendet teszünk a garázsban. Azzal is telik az idő, míg nem találunk ki valamit. – Kókusz rosszallóan rázta a fejét és elkezdte tisztítani a bundáját. Lilly jót kuncogott a cicáján. – Bizony a garázst is rendbe tesszük, hiába ellenkezel. Nem halsz bele, ha egy kis kosz tapad a bundádhoz. Úgy is annyit tisztítod magad, mintha egy női szupermodell lennél és nem egy kandúr. – Kókusz megbotránkozva rázta meg magát, de azért követte Lilly-t virágot locsolni.

Délután 1 felé járhatott az idő, mikor Lilly a garázst rendbe rakta. A szemetet kidobta, a szerszámokat elpakolta, leszedte a pókhálókat és felsöprögetett. Miközben szorgosan dolgozott, mint egy méhecske a fehér kandúr egy nagy kartondoboz rakáson fekve figyelte.
- Húú. Ezzel is meg volnánk. Most mit csináljunk? – kérdezte Kókuszt, de természetesen csak költői kérdésnek szánta. A kandúr viszont tényleg megadta a következő feladatott Lillynek. Gazdája hangját hallva fel állt és a kartondoboz széléhez ment. Csakhogy az ingatag dobozrakás ettől erősen megingott. Az ingástól megriadt macska pedig ösztönösen leugrott, egyenesen Lilly karjaiba. Az ugrásától viszont a dobozok leestek és a tartalmuk kiborult.
- Egek, Kókusz jól vagy? Szép kis rumlit csináltál. De a lényeg, hogy az ijedtségnél nagyobb bajod nem esett. – mondta Lilly miután megvizsgálta a rémült macskát-, ami mellesleg nem kis feladat volt, mivel Kókusz úgy kapaszkodott a ruhájába, hogy a körmeit egyenként kellett kiakasztani a ruha anyagából, de szerencsére se a körmöknek, se a ruhának nem lett végül baja. Lilly neki kezdet a kiborult kacatok visszapakolásának. Már majd nem végzet és néhány újságot igyekezett kihúzni Kókusz alól, aki rájuk feküdt. Éppen visszatette volna őket a dobozba, mikor megakadt a szeme az egyik címlapon. A többi újságot eltette, és Kókusszal a nyomában felment a szobájába, hogy elolvassa a cikket.

Tragikus balesett és rejtélyes eltűnés

Május 27-e, éjjelén egy személygépkocsi fának csapódott. A sofőrt letaszította az útról egy részeg fiatalok által vezetett autó. A kocsiban egy 5 fős család utazott hazafelé a rokonságnál tett látogatásból. A balesett egy ritkás forgalmú úton történt, így csak reggel szereztek a mentők tudomást az esettről. A helyszínre kiérkező mentők már csak a halottakat szállíthatták el. A családfő, felesége és a hátsó ülésen utazó 17 illetve 10 éves fiú meghalt. A mentő egységet zavarba ejtette, hogy a 15 és fél éves kislányt sem a gépjárműben sem a környéken nem találták meg.  Valamint az is, hogy nem találtak semmilyen nyomot arra, hogy a kislány kijutott volna az autóból, vagy külső segítséggel kimentették volna. Ugyanez igaz a baleset helyszínére. A kutyás rendőrök sem találtak semmilyen nyomot arra, hogy a kislány hova tűnhetett, pedig több kilométeres körzetben átkutatták a területet, hogy megtalálják. A nyomozás továbbra is folytatják, bár nem látnak sok esélyt rá, hogy a gyereket élve megtalálják.

Lilly nem tudta miért érdekelte ez a cikk, hiszen borzalmas tragédiáról írtak benne. Ráadásul ez az egész már 5 éve történt. Egyszerűen csak egy belső hang hívta fel rá a figyelmét, azt az érzést keltve benne, hogy ez a dolog még valamikor fontos lesz. A mélázásból Kókusz riadt fújása rázta fel. A macska szőre teljesen felállt, a farka olyan lett, mint a mosókefe. A szobát gépek zúgása lepte el- Az órára pillantott. A számok össze-vissza váltogatták egymást, a számítógép bekapcsolódott és értelmetlen számsorozatot kezdet el mutatni a képernyő. A feje felett egy világító pont jelent meg és elkezdet ereszkedni felé. Kókusz az ágy alá menekült, Lilly pedig maga elé kapott egy párnát. Semmi. A gépzúgásnak vége lett. Lassan kinyitotta a szemét és leengedte a párnát. A fénylő pont átalakult egy különös szerkezetté és a kezébe ereszkedett. Értetlenül pislogott körbe, közben Kókusz is előmerészkedett és felugrott az ágyra.
Lilly kezében egy mobil kinézetű és méretű valami volt. A szerkentyű közepét egy képernyő foglalta el, alatta pedig 5 gomb volt. 4 köralakban vette körül az ötödiket, ami nagyobb a többinél. A készülék zöld, a gombok pedig fémesen szürke színűek.
Óvatosan megnyomta a középső gombot. A készülék elkezdet zöldes fénnyel izzani. Rögtön ezután a szoba közepén egy portál, vagy legalábbis valamilyen kapuféleség nyílt. A kapuban egy sötét árnyék jelent, meg ami felé közeledett. Az árnyék a szobájába lépet, a kapu pedig becsukódott mögötte és a mobil-akármi is abbahagyta a világítást.
A szobában egy furcsa lényféleség állt. Úgy állt, mint egy ember, de a kezei karmokban végződtek, a lába kicsit a gyökerekhez hasonlított, a hátán tüskék futottak a farka végéig, a fején pedig egy hatalmas virág terebélyesedet. Világos zöld színű bőre, lila karmai alapján valami hüllő, de a nagy rózsaszín, hosszú sárga porzós virág növényhez hasonlatossá tette.
Kókusz, rá nem jellemző módon megközelítette a furcsa teremtményt és bizalmasan a lábához dörgölőzött, sőt olyan hangosan dorombolt, mint mikor valamit az asztalról akar elkunyerálni ebédkor. Aztán Lilly is megérezte. A szobát kellemes virágillat lengte be, ami egy csipetnyit emlékeztetett a macskamentára.
Ez hát az oka, hogy Kókusz annyira oda van érte. Ez a gazember igazi mentafüggő. - gondolta Lilly.
- Szerbusz. A nevem Palmon. Te vagy a társam. Mi a neved?- szólította meg a furcsa lény aki Palmonnak nevezte magát, miközben Kókuszt simogatta.
- É-é-én….-Lilly megrázta a fejét, majd összeszedettebben fojtatta- Én Lilly vagyok. Örvendek a szerencsének, azt hiszem. Te mi vagy? És milyen társ dologról beszélsz?
- Én egy Digimon vagyok. Ami az angol Digital Monster rövidítése.
- Digital Monster? Vagyis digitális szörny?
- Igen. És te vagy az én emberi társam.
- Nem igazán értem mit takar ez a „társ” dolog, de honnét veszed, hogy én vagyok az, akit keresel?
- Mert nálad van a Digivice. És te nyitottad meg nekem a digikaput, hogy idejöhessek hozzád.
- Jó, most már értem, de miért jöttél?
- Igazából fogalmam sincs. Én csak éreztem, hogy hív a digivice.
- És ez a digivice vagy mi más hozzád hasonló szörnyeket is idehozott?
- Elviekben minden digimonnak van emberi partnere, így elképzelhetőnek tartom.
- És mit kellene csinálnunk, ha társak vagyunk?
- Hmmm. Szerintem meg kell keresni a többi ember-digimon társakat és majd meg látjuk. – mondta Palmon némi gondolkozás után.
- Végül is, úgy se volt eddig nyári programom szóval szerintem a keresgélés belefér a napirendembe. – mondta mosolyogva Lilly, Palmon pedig visszamosolygott rá. Pár perc mosolygás után kitört belőlük a nevetés, Kókusz pedig értetlenül figyelte számára furcsa viselkedésüket.
- Palmon nem vagy éhes? A konyhában csinálhatunk ebédet magunknak.
- De igen az vagyok, hálás lennék egy kis ennivalóért. -  Elindultak a konyhába, de Kókusz ért le először, és bőszen várakozott a tálkájánál.