18. fejezet

Fény VS Sötét

Digivilág, Mező szint

A nap feltűnt a láthatáron, fénnyel árasztva el a vidéket. Az égen, s a földön a sereg menetelt, hogy elpusztítsák a Sötétséget. A hadak élén a 10 Királyi Lovag haladt. Gallantmon Grani hátán repült az égen és már látta is a távolban a sátrakat. Gallantmon várta az ütközetet. Tegnap elvették tőlük a Mező, az Erdő és a Sziklasík szinteket. Istenük sereget szervezet és a Lovagok szent kötelessége, hogy a hadat vezetve elpusztítsák végérvényesen a Sötétséget. Isten követei beszámoltak róla, hogy mit tettek szerencsétlen digimon testvéreikkel ezek a sátáni szörnyetegek. Rabigába fogták, kirabolták őket és megöltek mindenkit, aki nem volt elég erős, hogy dolgozzon. A katonák szórakozásból kínozták a foglyokat. Mindezt a menekült végső szintűek is alátámasztották, akik most mind Isten seregében meneteltek, hogy megbosszulják családjukat, barátaikat. A harci kedvet és a bosszúvágyat tovább szította, hogy a falvak és városok, amelyeken eddig áthaladtak teljesen néptelenek voltak.
A Mező szint különleges vidék. Nincsenek erdők vagy ligetek, se tavak vagy folyók. A szinten csak egy kis patak, a Gere folyik keresztül északkelet-délnyugat irányban így amolyan természetes határvonalat alkotva a Fény és a Sötét területek között. Állítólag ha valaki a szint északi vagy déli végéhez áll és elég jó a szeme, akkor átláthat a túloldalra. A látást semmi se akadályozza annyira sík a terep, csupán a néhány falu és város takarhatja kicsit a láthatárt. A Mező szinten termelődik az egész Digivilág élelmiszerkészletének közel 30%-a. Így rengeteg művelt terület van. A falvakban szinte minden ház kertjében konyhakert zölddel, a falu lakói pedig közösen művelik a falu környékén lévő hatalmas mezőgazdasági területeket. Ez a szint azért is olyan különleges, mert itt mindhárom fő táplálékforrás termeszthető. A rozs, a kukorica és a rizs is. Az egész térséget behálózzák a kukorica és rozstáblák, valamint a rizsültetvények. Ezt az teszi lehetővé, hogy noha csak ritkán esik errefelé az eső a talajban rengeteg víz található, ami felvirágoztatja a szintet. A virágzó mezőgazdaságnak hála a kereskedelem is nagyon élénk, egy kereskedelmi csomópont alakult ki a szint fővárosában Flowershine-ban. Itt rengetek áru cserélt gazdát és rengeteg átutazó haladt át, így itt van az egyik legnagyobb Trailmon állomás a Digivilágan.
Miközben Isten serege menetelt az ellenség felé, Gallantmon maga mögé nézet, hogy szemügyre vegye a vonuló sereget. Legalább 1000-en voltak és csak úgy ragyogtak az előttük felkelő nap fényében. A sereg javát angyal digimonok alkották. Angemonok, Piddomonok, MagnaAngemonok, Angewomonok, de voltak más szérum digimonok is, valamint akadt néhány erősebb és bátor adat digimon is, akik megértették Isten üzenetét és bátran harcba indultak szavára. Voltak Pegazusmonok, Nefertimonok, Shakkoumonok, Leomonok, Piximonok, Airdramonok, Unimonok, egy Mistymon, 4-5 Silphymon, és még egy Rhinomon is erősítette a sereget.
- Simán legyőzzük őket. Igaz, Gallantmon? – repült Omnimon Gallantmon mellé.
- Igen Omnimon. Ezren legyőzhetetlenek vagyunk és egészen az Ördög szintig visszaszorítjuk őket. Ott pedig végzünk a maradék hat démonnal és a világot örökre megszabadítjuk a gonosz Sötétségtől. Ha mindezt véghezvisszük az ártatlan itt élő testvéreink lelke végre békében nyugodhat.
- Egyetértek. Nincs bocsánat arra a szörnyűségre, amit tettek a leigázott szinten élőkkel. Mellesleg had gratuláljak, még nem volt alkalmam a feladataim miatt, hogy elismerésemet fejezhessem ki, amiért végeztél az egyik démonnal. Ráadásul a híresztelések szerint ő volt a második legerősebb. Ha ez igaz, akkor fél kézzel is elbánunk a többivel. Magától Isten egyik hírnőkétől hallottam a hőstetted. Egyedül leverted azt a szörnyet, pedig ő tizedmagával volt a pribékjeivel együtt. – veregette meg a vállát Omnimon elismerően, majd tovább szállt, hogy Dynasmonnal és Crusadermonnal beszéljen.
Gallantmon összezavarodva pislogott utána. Ez meg miről beszél? Még véletlenül se így történt. Mi mindent pontosan úgy meséltünk el a Mennyei Digimonoknak és az árnyékban álló Isteni hírvivőknek, ahogy történt. Mért mondott teljesen mást Omnimonnal az egyik hírvivő?
A lovagot teljesen ledöbbentette ez az egész. Nem értette miért hazudott a társainak. Mi célja volt ezzel? Vagy talán Isten parancsolta neki? De Isten mért akarná, hogy a holtig hű Lovagjai hazugságot tudjanak? Jobb, ha megkérdezek valakit, aki velem együtt ott volt.
- Grani szállj lejjebb. Beszélni akarok Magnamonnal. – a kérésére Grani ereszkedni kezdet, hogy a lejjebb repülő Magnamon mellé tudjon repülni.
- Üdv, Gallantmon. –köszöntötte az aranypáncélos lovag. – Jó harc elé nézünk. Leszámolunk a Sötétséggel egyszer és mindenkorra!
- Úgy van, a győzelmünk gyakorlatilag biztos. Ezren elegen leszünk a győzelemhez. Noha kissé bosszant, hogy a menekültek, akik a hírt hozták összevissza hadováltak valami félelmetes, fegyelmezet több ezre seregről. A rémülettől láttak többet és bizonyára tódítottak is rendesen. Ha élnék a fogadáshoz hasonló dolgokkal biztos lefogadnám, hogy csak 1-2, max 300 Devimon, Devidramon és egyéb aljadék verbuválódott össze és azt hiszik ők a nagy valakik, ezért szemtelenedtek el.
- Meghiszem azt. Még szerencse, hogy mi itt vagyunk és megmutatjuk a söpredéknek, hogy hol a helyük. – helyeselt az aranypáncélos, apró termetű lovag. – Képzelt el milyen arcot vágnak, ha megtudják, hogy te egymagad ölted meg az egyik démont! Szerintem rögtön inukba száll majd a bátorságuk. Még nem volt alkalmam bocsánatot kérni.
- Ugyan miért? – nézet meglepetten Gallantmon.
- Amiért nem tudtam a segítségedre sietni mikor azzal a démonnal és a 10 pribékjével harcoltál. Sajnos, ahogy a többieket engem is feltartott a többi söpredék. Húú voltak vagy 70-en. Nem volt semmi a harc. Komolyan mondom, pajtás titkon irigyellek, hogy te intézhetted el az elsőt. – mondta Magnamon, majd elismerően kacsintott. – Óó. Jobb, ha elintézem azt ott lent. Sok sikert a harchoz. – ezzel az apró lovag a föld felé repült, mert lent Rhinomon és pár Piximon összeveszett.
Gallantmon most már tényleg nem értette mi történt a bajtársaival. Milyen pribékekről beszélnek? Hiszen a Démon Lord egymaga volt ötűk ellen, együtt harcoltak vele, ő csupán a végső csapást mérte rá. De a többiek mért emlékeznek máshogy? Ennek nem volt semmi értelme. Ám mielőtt Gallantmon tovább rágódhatott volna ezen a rejtélyen Grani megállása terelte a valóságra a figyelmét.
Isten serege amilyen halkan csak lehetet felsorakozott. Alig 500 méterre voltak a tábortól. A Mező szint észak-dél irányban teljesen sík, ám a keleti részén dombság kezdődik, mivel ezen a részen ér össze a Hegyek szintjével és az átfedést egy dombság keletkezésében nyilvánult meg. Ennek a dombságnak az előőrs dombocskáin álltak az ellenség sátrai. Durván 20 darab egyszerű, szakadt sátort húztak fel, őrség sehol. Nem hiába hajnalra tervezték a támadást. A tegnapi győzelmük után bizonyára alaposan felöntöttek a garatra és most másnaposan, vagy még részegen húzzák a sátrakba a lóbőrt.
- Roham! – kiáltotta Kentaurosmon aki a földi hadtestet irányította.
- Támadás!- üvöltötte a hatalmas Examon, a legnagyobb termetű a Lovagok között, egyben az égi hadtest parancsnoka.
Az 1000 digimon lerohanta a sátrakat, ahol meglepetésükre felkészülve várták őket a vírus digimonok a sátrak fedezékében. Devimonok, IceDevimonok, és Commandramonok voltak. Az első rohamot áltál, ami után elkezdtek hátrálni, fel a dombra. Alig voltak százan, így az első roham sikerétől vérszemet kapva teljes összevisszaságba üldözőbe vették őket. Ám míg a vírus digimonok hátrafelé araszoltak az Isten hadserege digimonjainak a felkelő nap, vakító sugaraival kellett szembenézniük, ezáltal a mostanra teljesen felbomlott hadrend káoszba csapot át. A szérum digimonok valósággal egymást taposva üldözték a menekülőket egyik dombról a másikig, míg már erősen bent jártak a dombságban. Az egyik domb elkanyarodó völgyében szem elől vesztették a menekülőket, így még gyorsabban kezdtek rohanni. Mikor a kanyarba értek az elől lévők megtorpantak és valósággal földbe gyökerezet a lábuk, ám a hátulról érkezők tömege nekik ütközött, így páran orra buktak az első sorokból. Az 1000 digimon ledöbbenve állt és gyakorlatilag moccanni se bírtak.

Murmuxmon elégedetten figyelte az angyal digimonok ledöbbent arckifejezését. Bekapták a csalit. Nem sokkal az után, hogy beszéltek Mysterymonnal egy Pteramon érkezet sürgős jelentéssel, miszerint 1000 digimon hatol be az elfoglalt Mező szintre, élükön 10 Királyi Lovaggal. Gyorsan kellett cselekednie, mert noha csak ezren vannak, de sok gondot okozhatnak. Első dolga volt hírvivőket küldeni a városokban és falvakban hagyott katonáknak üzenni, hogy ürítsék ki a településeket. Szerencsére a Mező szintnek van egy földalatti alagút rendszere, ahol a Trailmonok szállítják a megtermelt élelmet a messzebb lévő szintekre. A járatok kissé nyirkosak a talajban lévő nedvességtől, de tökéletesen alkalmasak, hogy biztonságba elrejtsék a lakosságot. Biztos volt benne, hogy az angyal digimonok addig nyomulnak előre, míg nem ütköznek ellenállásba, így miután a civileket biztonságba helyezték csak a megfelelő csatateret kellett megtalálnia. Az angyal digimonok délnyugaton léptek be a szintre ahol a Gere régen elválasztotta a Fény és a Sötétség területét. A keletre eső rész mindig is a Sötétséghez tartozott, így ez ismeretlen terep a közeledő seregnek. A meglepetés szerű támadást csak innen keletről lehet indítani, ahol a dombok megakadályozzák, hogy rögtön észrevegyék a Rémálom hadsereget. A dombság elejére felverette a legrosszabb állapotban lévő elhasznált sátrakat és 100 katonát választott ki, akik a csali szerepét eljátszva becsalogatják az angyalokat a dombság mélyére.
A terv tökéletesen bevált. A Fény serege veszett kopófalka módjára kezdte üldözni a csalikat, teljesen felbontva az egyébként is gyenge hadrendet. És most szemtől szembe találták magukat a 24. Légióval valamint a felkelő nap vakító sugaraival.
- Támadás 3-as és 4-es cohors! – üvöltötte Dinotigermon, a 24. Légió parancsnoka.
2 cohors, a Devimonok és az IceDevimonok elindultak a ledermedt sereg felé. A Lovagok kaptak először észbe. Omnimon, Dynasmon, Crusadermon, Craniamon, Examon, Kentaurosmon, Leopardmon, Gallantmon, UnforceVeedramon és Magnamon azonnal körül lett véve így védekezni kényszerültek.
A levegőben összecsaptak az angyal digimonok a bukott angyalokkal. Hamarosan kialakultak a kisebb harcoló tömbök. Digimon küzdött digimon ellen a levegő pedig megtelt adatdarabokkal, ahogy egyre többen elestek, miközben a legkülönbözőbb támadások száguldottak a levegőben, és ha elvétette is a célt valaki más életét oltotta ki. A levegőben Angemonok küzdöttek Devimonokkal, Piddomonok IceDevimonokkal, de a többi repülő digimon is kivette a részét a harcból.
- 7-es, 10-es, 5-ös és 2-es cohors támadás! – üvöltötte Dinotigermon újra, a parancsára pedig csatlakozott a harc káoszos forgatagába még 4 cohors ezzel többszörösére emelve a már eddig is meg lévő túlerőt. A Devimonok és IceDevimonok mellett a Fény sereg harcosainak most már Fangmonokkal, SkullSatamonokkal, Sealsdramonokkal és Chrysalimonokkal is meg kellett küzdeniük.
Murmuxmon a dombtetőről figyelte a harcot, a többi Lord társaságában. Fentről jól látszott milyen elkeseredetten küzdenek a csapdába csalt Fény digimonok. Nem volt szó már semmilyen dicső csatáról. A túl erő, a terephátrány, a szemükbe sütő nap és a szétzilált hadrendjüknek köszönhetően a harc a kedélyes mészárlásba csapott át. A csata rengeteg apró részletből állt össze hatalmas kavarodássá. Ők a dombról mindezt látták.
Egy Pegazusmon halálos dugóhúzóval akart kikerülni egy Devimon támadását ám így telibe találta egy célt tévesztet kósza csapás, amivel egy Angewomon támadt egy SkullSatamont. Innen nem messze egy teljesen más harci helyzetben Rhinomon keményen harcolt 4 Fangmonnal. Az egyiket felöklelte valósággal nyársra húzva a szarvára a szerencsétlent.  A haláltusáját vivő Fangmon felüvöltött, ám a hangja elveszett a csatazajban, a megannyi halálhörgés közt mielőtt adatokra hullott. A harctér egy másik felén a 3-as Légió két tisztje, akik parancs nélkül csatlakoztak a harchoz hatalmas mészárszéket hoztak létre. Szinte alig látszódtak annyi adat foszlány keringet körülöttük. Ginkakumon és Kinkakumon a vérszomjas és harcra éhes testvérpár nem törődve az engedetlenségükkel járó büntetéssel félelmetes csataüvöltéseikkel hozták minden digimon tudtára mennyire elemükben érzik magukat a mészárlásban.
- Hogy érzed magad Kinkakumon nővérem? – kérdezte a harc mámorától zsongó fejjel Ginkakumon miközben végzet egy Piximonnal.
- Remekül, Ginkakumon öcskös! És csak hogy tud, én eddig 104 ellenséget öltem meg, ezzel már 953-at végeztem ki. – mondta legalább olyan örömmel a hangjában Kinkakumon, mint ami az öccse hangjában volt, miközben hatalmas tüskés baseballütő szerű fegyverével megölt egy Angewomont.
- Ogre Fira Shot! Csak 104? Nekem ez a 107-dik! Le vagy maradva nővérkém! – közölte Ginkakumon amint a rárontó Leomont egy szájából kilőtt tűzgömbbel megsemmisítette.
Miközben a mészárlás folyt a Lovagokra teljesen ráfonódtak a Chrysalimonok és az erejüket szívták. Gallantmon moccanni se tudott az erős szorítástól, így tétlenül kellett végig néznie, ahogy az Isten seregét lemészárolják. A gyávábbak már menekülni kezdtek, de a Sötétség katonái a sarkukban loholtak, senkinek se engedték, hogy élve távozzon.
Hirtelen a Chrysalimonok elengedték és más áldozatot kerestek maguknak. Gallantmon eddig az izmait veszítve próbálta megakadályozni, hogy teljesen összeroppantsák, így a váratlan szabadulás és a megcsapolt ereje miatt fél térdre rogyott Grani hátán. Mielőtt még összeszedhette volna magát Grani hirtelen kitért oldalra, és ő majd nem leesett róla. A szeme sarkából látta, hogy egy hatalmas tűzsugár halad ott, ahol alig egy másodperce voltak Granival.
- Ezer a szerencséd, hogy a „Lovad” figyelmesebb nálad, Lovag. De ne aggódj, többet nem megy mellé a támadásom. – Gallantmon félig hátra fordult, hogy láthassa ki szólította meg az ellenségei közül. A szemei elkerekedtek, mert ilyen digimonról még soha nem is hallott. A vele szemben álló alak vele egy magas lehetett. Nagy, vörös, az alján kissé tépet ördög szárnyai, kék bőre, hosszú gyíkszerű farka és hatalmas karmokban végződőt lábai voltak. A feje nagy részét zöld turbánszerűség takarta, csak az arca látszott ki, a páncélja az arany és a réz színek között volt, a vállain madárfejjel díszítve és a mellkasán pedig egy nagy csőr lett kialakítva.
- Ki vagy? – kérdezte Gallantmon.
- Inkább TE ki vagy? A világ kezdődik ezzel a kérdéssel: Állj, ki vagy? És úgy illik, hogy a vendég mutatkozzon be előbb, még akkor is, ha hívatlanul állít be. – vágott vissza a mega szintű ellenfele.
- Én Gallantmon vagyok a 11 Királyi Lovag egyike.
- Én pedig Murmuxmon lennék az egyike a 4 címer nélküli Démon Lordnak, egyben az Rémálom hadsereg 30 légiójának Főparancsnoka. Valamint nem mellesleg a 7 Démon Lord közül Beelzemonnak a Torkosság Címerét birtokló Lordnak az öccse vagyok, akit te öltél meg! Gehenna Flame!
Murmuxmon páncélján lévő csőr kinyílt és egy tűzgömb jelent meg előtte, majd ebből a gömbből kilövellt egy hatalmas lángoszlopot. Gallantmon maga elé emelte a pajzsát, hogy kivédje a támadást. A tűz olyan forró volt, hogy a pajzs elkezdet felforrósodni, ahogy a páncélja is.
Mikor véget ért a támadás Gallantmon lihegve próbálta összeszedni magát.
- Hogy érted ezt? Hát nem csak 7 Démon van? Mégis hogyan lehet ekkora seregetek és erőtök, mikor ti semmibe veszitek Istenünket?
- Háháhááá! – kacagott jóízűen Murmuxmon. – Hát ez hihetetlen. Nem hittem, hogy ennyire ostobák vagytok. Egy háborúban az a leg elsődlegesebb, hogy a lehető legtöbb információt megtudjuk az ellenségről. Azt gondolnánk józan paraszti ésszel, hogy egy nagy sereget hoztok létre, majd a fivérem megölésével harcra kényszerítetek minket, - elvégre egy Lord megölését mindenkép megbosszuljuk-, és a seregetekkel benyomultok, hogy megsemmisítsetek minket. Ám hiába készültem e szerint a logika szerint a taktikával, a seregetek még viccnek is borzalmasan rossz. Ha tudtuk volna, hogy ennyire puhány és gyáva alakok vagytok meg sem állunk az Istenetekig.
- Ne merészeld Istenünket gúnyolni, mert végez veled. Isten ereje elpusztít benneteket és a világ örökre békés hely lesz.
- Nekem nem Istenem, nem kell hát semmilyen formában tisztelnem. Sose hagytok nekünk békességet, mindig kiprovokáljátok a háborúkat. De veletek, gyenge kis pondrókkal ellentétben nekünk nincs szűkségünk egy Istennek nevezet személyre, a magunk erejéből is le tudunk benneteket győzni!
A Lovag és a Gróf összecsaptak. Gallantmon a lándzsájával próbálta átdöfni, de az mindig kitárt előle és karmos lábával jó párszor a lovagba rúgott, néhol felhasítva a páncélját.

Tőlük nem messze Lilithmon bosszúsan nézte vad harcukat. Dühös volt, amiért Murmuxmon beelőzte és így elúszott az esélye, hogy megölhesse Gallantmont. Ezért inkább más Lovag után nézet, akivel megküzdhet. A szeme sarkából észrevette, hogy az egyik lovag hátulról neki akar rontani Murmuxmonnak. Lilithmont nem vette észre, így teljes volt a lovag meglepetése mikor megragadta a lábát és a földhöz vágta. A domb oldalán egy nagy kráter keletkezett ott, ahol becsapódott. A lovag erőlködve, de felállt. A páncélja barna-fehér, a fején lévő sisak egy nagymacska fejére hasonlított, a haja szőke. Keskeny, fehér tollú szárnyai vannak és a derekán egy hosszú piros övet kötött. A kardja nagyon vékony, vívótőrre hasonlított.
- Ej, ej, ej. Azt hittem, hogy a Lovagoknak a becsület a mániájuk. Tudtommal nem túl becsületes dolog hátba támadni valakit, főleg ha az illető éppen párbajozik.
- Ki vagy te nőszemély? – kérdezte a lovag miközben egy kis homokot köpött ki a szájából.
- Lilithmon a nevem. De te szólíts csak a Sötétség Istennőjének. És neked mi a neved, nemes lovag? – az utolsó mondatot szinte csak köpte a lovag felé, meg sem próbálta elrejteni a hangjában a megvetést és a gyűlöletet.
- Leopardmon vagyok. Az, aki ma végez veled! – üvöltötte és a teste fényleni kezdet. – Leoparmon módváltás….Leopardmon Leopárd Mód!
Leopardmon helyén egy barna páncélú, négylábú nagymacska digimon állt. Szőke haja még mindig lobogott a támadások által keltett széllökésektől. Szárnyai a hátsó lábaira lettek illesztve, kardja helyett pedig éles karmokkal lett felfegyverkezve.
- Ó, módot tudsz váltani? És én még attól tartottam, hogy unatkozni fogok. Kezdődjön hát a tánc! Phantom Pain!
Leopardmon L. Mód könnyedén kitért a sötét sugár elől és ellentámadásba lendült.
- Wolkenkratzer! – a talajból egy magas szikla emelkedet fel egyenesen a Lord felé. Lilithmon arrébb repült és a jobb kezével a sziklába csapot, mire a szikla felületén lila vonalak jelentek meg és megsemmisítették a hatalmas kőoszlopot.
- Ez meg…..- Leoparmon L. Módnak a szava is elállt.
- Ez a Nazar Nail támadásom. Ha valamit megérintek, a jobb kezemmel az megmérgeződik és elpusztul. A következő te leszel. – mondta mosolyogva Lilithmon és támadásba lendült.

A csata hevében senki se vette észre, hogy MaloMyotismon nem vesz részt a harcban. A vámpír digimon félrehúzódva figyelte a harcot. Az összes Démon Lord a Lovagokkal harcolt, Lucemon és Bagramon egyszerre többel is játszadozott. MaloMyotismon arcán vészjósló mosoly jelent meg.
Tökéletes. Túlságosan leköti őket a harc, nem fognak a tervembe avatkozni. És szerencsére az a vörös köpenyes lovag teljesen lefoglalja Murmuxmont, ráadásul most az a 2 ostoba szolgája sincs itt, mert megparancsolta nekik, hogy a föld alatt lévő civilekre figyeljenek. Semmi se akadályozhat meg. Végre gyümölcsözni kezd, hogy támogatom ezt a háborút. – gondolta, majd koncentrálni kezdte az erejét. Eleinte semmi eredményt nem ért el, ám pár másodperc múlva a harcmező felet a levegő elkezdet torzulni és egy rész nyílt meg. A rés elkezdet tágulni, míg egy nagy kapuvá nem szélesedet. A kapu belseje zöld tér volt ahol számok lebegtek. A megnyílt kapu szelet kavart, ami összegyűjtötte a környéken keringő megannyi adat-törmeléket, melyek elkezdet egy Adatfolyammá válni, mely a kapuhoz kapcsolódott.
Az átjáró megjelenésével a harcok hírtelen félbe maradtak és minden digimon ledermedve bámult az égen nyílt kapu és a kialakuló Adatfolyam felé. Az Adatfolyam elindult és magába szívott minden digimont akihez csak hozzá ért. Ez az Adatfolyam még meglehetősen vékony, közelében sincs azoknak a gigászi méretű társainak, amik akár az egész Rémálom hadsereget magukba tudják szívni. Ez egyszerre csak egy digimont tudott felkapni, de cikcakkban és kiszámíthatatlanul haladt a csatatéren, így senki se tudta elkerülni mikor magába szívta.
Az Adatfolyam megjelenése megzavarta a 24. Légiót és pár percre a hadrend felbomlott a kialakult zűrzavartól. A Lovagok gyorsabban eszméltek fel döbbenetükből.
- Visszavonulás! Isten serege visszavonulás! – kiáltotta UnforceVeedrdamon, megtörve a csata félbe szakadása óta beállt csöndet. Rhinomon kezdet el elsőként utat törni kifelé, kihasználva, hogy arany páncélja visszaveri a kora délelőtti napfényt, elvakítva ezzel az ellenségeit. A kevés túlélő minden erejével Rhinomon mellé igyekezet, hogy együttes erővel szabaduljanak ki az őket körül vevő vírus digimonok közül. A Lovagok faképnél hagyták az ellenfeleiket és a túlélő katonáikat segítették. A 24. légió feleszmélt a szökési kísérletükre és minden erejükkel igyekeztek megakadályozni őket, eközben tovább tizedelve őket. A kavarodásban az Adatfolyam továbbra is magába szívta balszerencsés áldozatait.
Leviamon és Bagramon a védtelen menekülök után vetették volna magukat, ám a hatalmas sárkány, Examon az ágyújával fedezte a visszavonulókat.
- Hagyjátok őket. – parancsolta bosszúsan Murmuxmon a katonáinak, majd egy villanás múlva már MaloMyotismon előtt termet és a torkánál megragadva felemelte a magánál majd’ háromszor nagyobb Lordot.
- Ajánlom, hogy hihető mesével állj elő, hogy mért akadályoztad meg, hogy elpusztítsuk őket, és ha ez meg van, még elszámolok veled a katonáimért, akiket beszívott az Adatfolyam, amit létrehoztál! – mondta vészjóslón és érezhetően nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne végezzen nyomban a Lord társával. Hirtelen valaki megragadta Murmuxmon karját.
- Ereszd el Murmuxmon. Ezt az ügyet Ghoulmon előtt fogjuk rendezni, bár én is kíváncsian várom Lord MaloMyotismon kifogását, hogy miért szakította félbe a szórakozásomat. – jelentette ki jeges, parancsoló, ellenvetést nem tűrő hangon Lucemon Káosz Mód. Miközben beszélt a szabad kezével a kapura mutatott, mire az elkezdet bezáródni.
Murmuxmon kelletlen elengedte a vámpírt. Tudta jól, hogy Lucemonnal nem éri meg ujjat húzni. Még lesz alkalma szétverni MaloMyotismon fejét később is.

Emberi világ, Innaru város

Még csak délelőtt 10 óra volt ám a város már nyüzsgött. Az emberek szorgos hangyák módjára járkáltak az utcán, végezték a munkájukat, vásároltak, vagy –főleg a fiatalok csak élvezték a nyarat. Először senki se vette észre a város különböző pontjain megjelenő furcsa, digitális ködöket. Pár perccel később viszont ezeken a környékeken éles sikolyok hangzottak fel és több helyen máris nagy károk keletkeztek. A digimonok ellepték Innarut.