13. fejezet

Akció fedőneve: Nyári munka

Valódi világ, valahol Innaru utcáin           

Simi valósággal száguldott a járdán a görkorijával, sebesen szlalomozva a járókelők között. Már negyedik napja dolgoztak a DÉFSZ-nél és a mai nap lesz a legnagyobb királyság az eddigi összes közül. Eddig csak elméleti oktatást kaptak, hogy hogyan elemezzék a helyzetet, milyen módszerekkel csalják a vad digimonokat olyan helyre, ahol kevés ember van és viszonylag kevés kárt okozhatnak. Mikor hívjanak erősítést, hogyan alkalmazzák a terepet, miként használják jól a digivicet. Emellett Gerzson ragaszkodott a csapat tréningekhez is. A legkülönbözőbb – eleinte őrültségnek tűnő- feladatokat találta ki ennek elérésére. Például, hogy a főhadiszállás mögött akadálypályát állított fel és azt bekötött szemmel kellett végig csinálni, mind embernek, mind digimonnak és haladás közben a társának kellett irányítani a pálya széléről, hogy merre menjen. Fociztak, sakkoztak, sorversenyeztek, és egyéb - csapatversenyeket csináltak – amik még az akadálypályásnál is nagyobb hülyeségek voltak. És mindközül a leglényegesebb a közös mosogatás volt. Mindannyian megegyeztek benne, hogy ez csak azért mondják feladatnak, hogy a nyakukba varrják. Az első néhány napban ráadásul a szülők is benéztek, így kénytelenek voltak tényleg pincérkedni a cukrászdában.
De ma végre mehetnek tényleg a terepre! Már alig várta. Kíváncsi volt, vajon melyik csapatba osztják be. Gerzsont és Edwardot lehetetlen volt meggyőzni, hogy egymaguk, csak a társukkal keressék a vad digimonokat. Legszívesebben Riával és Leormonnal kerülne egy csapatba. Elképesztő mennyi közös van bennük Riával. Mindketten szeretik a jó vámpíros könyveket, ugyanazt a zenekart szeretik, és egyszerűen remekül kijönnek egymással. A többiekkel is kijönne, ha egy csapatba kerül velük, de akkor is madarat lehetne vele fogatni, ha Ria lenne a csapattársa.
- Gabumon, te is várod már, hogy elkezdjük a járőrözést?
- Igen Simi. Én is alig férek a bőrömbe, pedig hát az elég bő. – hallatszott Gabumon hangja a digiviceból. Simi jót kuncogott. Megállt a piros lámpánál.
Ó ez az ostoba forgalom. Miatta nem lehetek már ott. Alig várom a mai napot!

Mackócukrászda, földalatti bázis

Gerzson fáradtan dőlt hátra a székben. Egész éjszaka azon töprenget, hogyan ossza fel a srácokat csapatokra. Nem volt egyszerű. Több féle képpen is próbálkozott a 2 háromfős csapat felosztásával. A gondot a csapattagok személyisége okozta. Ha a digimonok képességei szerint alakította ki a csapatokat, akkor csapatmunkában gyakorlatilag bármilyen vad digimont meg tudtak fékezni. De ebben a felosztásban szó sem lehetett csapatmunkáról. Ha máshogy próbálta, akkor a csapat lett kiegyensúlyozatlan.
Gondoljuk végig újra. Először a csapattagok személyiségét vegyük figyelembe, a társuk személyiségét és a kapcsolatukat. Aztán jöhet a többi.
Elővette a füzetet, amibe egész éjjel írta az ötleteit, és mostanra a füzet legtöbb lapja át lett húzva, jelezve a megannyi elvetett ötletet. Kézbe vette a tollát és neki látott újra átgondolni a dolgokat, miközben kortyolt egyet a kávéjából.
Kezdjük Lillyvel és Palmonnal. Lilly kedves, csendes, higgadt és kissé félénk. Láthatóan zavarja, ha ő kerül a középpontba és zavarában elbizonytalanodik. Ebből következik, hogy nem neki való a csapatvezető feladata, viszont a jelleme tökéletesen lehetővé teszi, hogy az egyik csapat összetartó embere legyen, mivel ki tudja egyensúlyozni a többieket. Palmon szintén kedves és higgadt, de kevésbé félénk Lillynél. Ahogy megfigyeltem az elmúlt napokban ő szokta a leggyakrabban kibékíteni a civakodókat, ami tovább erősíti azt, hogy ők ketten csapat összetartók legyenek. A kapcsolatuk harmonikus és már most a legjobb barátnők lettek. Az ő kapcsolatuk már most kivételes, szerintem akár ebben a pillanatban is képesek lennének egy digiváltozásra. Igen, remek csapat összetartók lesznek. Felírta a füzetbe: Lilly&Palmon – csapat összetartók.
Jól van, a következő legyen Ria és Leormon. Ria nagyon együtt érző és láthatóan érzelmi ember. Van, hogy elkalandozik és az apróbb dolgokat is felfújja. Elég jó meglátásai és ötletei szoktak lenni, de ha elragadják, az érzései néha meggondolatlanul cselekszik, ezért kell majd mellé a csapatba valaki, aki visszarángatja néha a földre. Ahogy észrevettem bárkivel képes kijönni és önbizalma is van. Hmm. Nem a tipikus csapatvezér egyéniség, de elboldogulna a feladattal, de meglátásom szerint inkább tanácsadó jellem. Az érdekes meglátásai segíthetnek egy csapatkapitányt. Leormon tele van energiával, kifinomultak az érzékei, remekül meg tudja találni a többi digimont. A legtöbb digimonnal kijön, de Impmonnal nehezen viselik el egymást, így őket jobb, ha külön csapatba tesszük. Ria és Leormon egyébként már egész jól összecsiszolódtak, a közeljövőben digiváltozásra is képesek lesznek. A füzetbe újabb feljegyzés került: Ria&Leormon – tanácsadó/nyomkereső.
Nézzük Laurát és Hawkmont. Laura kissé zárkózott típus, de önbizalma rendesen van. Már többször nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem szeret harcolni, és mélyen szíven üti a digimonok halála. Mikor nincs, épp maga alatt viszont rengeteget viccelődik és jókedvre derít mindenkit a bohóckodásával. Ez a kettőssége őt is jó csapat összetartóvá teszi, mivel tudja, mikor kell abba hagyni a harcot és a vidámság igenis nagy összekovácsoló erő egy csapatban. Hawkmon hihetetlenül nyugodt és gyakorlatilag lehetetlen kihozni a sodrából. Ennek fényes bizonyítéka, hogy még Impmonnak se sikerült. Amennyire láttam Impmon már fel is hagyott vele, hogy őt próbálja heccelni, mert Hawkmont teljesen hidegen hagyja. Azt hiszem, ők nyugodtan kerülhetnek Terráékkal egy csapatba. A lapon a többi alatt egy újabb sor telt meg szavakkal. Laura&Hawkmon – csapat összetartók.
Jöjjön Simi és Gabumon. Simi eléggé irányító jellem, szereti a kezében tartani a gyeplőt. Jól felméri a helyzetet és annak megfelelően cselekszik. És nem mellesleg többiek hallgatnak rá.  Egyértelműen kapitány lesz, bár a nyelve rendesen fel van vágva és néha morog az orra alatt, ha valami nincs az ínyére. Gabumon nyugodt és jól kiegészíti Simi többiekénél vadabb személyiségét. Valamint kellően visszafogja, hogy ne szaladjon el vele a ló. A többi digimonnal is jól kijön. A kapcsolatuk stabil, különösen, ha figyelembe veszem, hogy a jelleműk akár a tűz és a víz. A toll papíron való karcolása hallatszott és már meg is jelentek a kék tintával írt szavak. Simi&Gabumon – vezetők.
Akkor folytassuk Finbu és Coronamon elemzésével. Finbu a 6-os banda egyetlen férfi tagja így igyekszik amolyan főnök, vagy védelmező szerepbe kerülni, noha Simi hamar elküldte az ilyen törekvéseivel együtt a francba. Simi és közte amolyan két dudás egy csárdában effektus alakult ki. A foci meccseken, amiket azért szerveztem nekik, hogy megfigyeljem csapatjátékban a viselkedésüket hamar kiderült, hogy ő irányító személyiség. Ha a csendesebb és nem kifejezetten vezető személyiségű lányokkal került egy csapatba, és nem ő lett a kapitány, a játék során hamar magához ragadta az irányítást és párszor előfordult, hogy így is győztek. Igen, Finbu kapitány lesz. Coronamont kezdetben naivan ártatlan személyiségnek gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy nem az. Valójában nagyon bátor, energikus és mókás. Az különösen meglepett, hogy mennyire fel tudja a többieket is lelkesíteni. Egyértelműen nagyon jó csapat ők ketten. Gerzson felírta őket is a füzetbe. Finbu&Coronamon – vezetők.
Már csak Terra és Impmon maradt. Ők az igazi kemény diók. Terra hihetetlenül félénk és csendes, mindemellett nem elég határozott. Az elmúlt pár napban alig hallottam a hangját. Mindig visszahúzódik, és a háttérben marad. Impmon viszont, pont az ellenkező véglet. Folyton hecceli a többieket és mindig bajba keveredik. Ráadásul abszolút nem hallgat Terrára. A köztük lévő összhang gyakorlatilag egy nagy nulla. Olyanok, mint a víz és az olaj, képtelenség a kettőt összekeverni. Ha egy határozottabb személy lenne Impmon társa más lenne a helyzet. Például Simi. Őt egyszer kezdte bosszantani, mire Simi felkapta a sáljánál fogva, hogy szemmagasságba kerüljenek és úgy arcon csapta a lila digimont, hogy még most is látszik a tenyerének lenyomata az arcán. Azóta viszont egyszer se próbálkozott újra Impmon. Az egyetlen személy, aki felé tiszteletet mutat az Simi, pont azért, mert ő keményen a tudtára adta, hogy nem tűri el tőle ezt a viselkedést. Terra viszont annyira visszafogott, hogy képtelen lenne Simihez hasonlóan kivívni Impmon tiszteletét. Haa. Gyakorlatilag köréjük kell kialakítani a csapatokat.
Gerzson felírta őket is a lapra. Terra&Impmon - ?
- Hogy haladsz? Egész éjjel agyaltál, biztosan kikészültél. Kávét? – kérdezte Melinda a DÉFSZ csapat egyik tagja, aki amolyan titkárnővé lépet elő a számítógépek kezelése mellett. És emellett a legistenibb kávét tudta készíteni.
- Igen kérek. Eléggé hulla vagyok. Nem igazán sikerül összerakni a csapatokat.
- Eddig mire jutottál?
- Újra gondoltam a dolgokat és a srácok személyiségét elemeztem ki, hátha úgy egyszerűbb lesz.
- Lett eredménye?
- Nem igazán. Most sakkozgatom kinek hova kellene kerülnie.  Azt hiszem Terráék mellé Lauráékat teszem. Hawkmon elég nyugodt, Laura pedig talán kissé felbírja bátorítani Terrát. Ria és Leormon a másik csapatba kerül, mert Leormon és Impmon annyit veszekedne, hogy semmi csapatmunka nem lenne. Lillyék Riáék mellé kerülnek. Ez így egész jó is lesz. Már csak a vezérekről kell dönteni. A legjobb az lenne, ha Simiék kerülnének oda ahol Terra és Laura van, Finbu pedig Riához ás Lillyhez.
- Nem hiszem, hogy ez így jó lenne. – szólalt meg Melinda, miután töltött Gerzsonnak egy kis kávét.
- Miért?
- Simi és Ria nagyon jól kijönnek. Jó kis csapatot alkotnak. Kár lenne, ha nem ugyanoda kerülnének. Mellesleg, nem hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha körbe bástyázod Impmont és reménykedsz, hogy a többiek hatására lehiggad. Így csak unatkozni fog és csak még több galibát fog okozni. Inkább Finbut és Coronamont tedd a csapatukba.
- Nem rossz gondolat. Ahhoz képest, hogy Coronamon szérum, Impmon pedig vírus típusú meglepően jól kijönnek. Akár még működhet is. Ha pedig még se jön össze, még mindig átszervezhetjük a dolgokat. Még egyeztetek Edwardal aztán majd meg látjuk, hogy alakulnak a dolgok.
- De szerintem te majd menny lefeküdni utána Gerzson. Olyan táskásak a szemeid, mintha táskaboltot raboltál volna. – jegyezte meg Agumon a digivice-ból. 

Mackócukrászda, reggel fél 8-kor

A bokrok közötti kis ösvényen egy fehér ruhás, kék hajú lány szaladt végig amilyen gyorsan csak tudod.
- Lilly lassíts egy kicsit. Ma csak 8-kor kezdünk. Egyáltalán nem vagyunk késésben. – mondta Palmon a digiviceból társának.
- Tudom, de megbeszéltük, hogy 7-re mind ide jövünk, és addig rágjuk Edwardék fülét, míg meg nem mondják, hogy ki melyik csapatba került.
- De nem fog nekik fájni, ha a fülüket rágjátok?
Lillyből kitört a kacagás, és így abba kellett hagynia a futást.
- Nem szó szerint rágjuk a fülüket. Ez csak egy kifejezés. Akkor használjuk, mikor egy dologgal követelőzünk, és addig csináljuk, míg a dolgot nem teljesíti, akitől követeljük. – világosította fel barátnőjét Lilly, bár kissé szakadozottan, mert erősen liheget, mivel a park bejáratától idáig rohant, és az utcán is futólépésben közlekedett.
- Áh, értem már! Hihi. Akkor már értem, miért rohansz annyira. Itt már más nem szokott járni, azt hiszem, kiengedhetsz.
- Valóban. Palmon realizálódj!
A zöld digiviceból előtörtek az adatok és összeálltak az ő kedves virág digimon barátnőjévé. Lilly jobban szerette mikor itt van mellette életnagyságban, de az emberek túl feltűnően bámulták őket, ami zavarta őt is és Palmont is, így inkább a digivice-os módszert használták.
- Szerinted ma tényleg mehetünk terepre? Vagy folytatjuk azokat a furcsa csapatos versenyeket?
- Nem tudom Palmon. Én szeretnék ma már terepre menni, bár a csapatjátékok se rosszak, főleg mikor a győztes csapatban vagyunk és fagyit eszünk, míg a többiek valami büntető feladatot kapnak, mint például a vendégek kiszolgálása, vagy a padló felsöprése és felsúrolása.
- Igen azt én is szeretem. Bár azt sajnálom, hogy délutántól, mikorra jönnek, a vendégek már csak a hátsó ajtót használhatjuk, mi digimonok, vagy be kell mennünk a digiviceba.
A páros lassan sétált miközben beszélgettek. De mire idáig értek a társalgásban kiértek arra a tisztásra ahová a Mackó épült.
Bent megdöbbenve tapasztalták, hogy már mindenki oda ért és az emberek toporogva vártak és beszélgettek, miközben a digimonok a kiválasztottak törzshelyén ültek és társaikat figyelték.
- Hello, bocsi a késésért. Le maradtunk valamiről?
- Sziasztok! – hangzott a kórus válasza, ahogy mindenki egyszerre köszönt az érkezőknek.
- Még semmi érdekes nem történt, igazából csak unjuk magunkat. Nem engednek le minket, mert „tanácskoznak”. Mit kell ilyennek lenni már! Mi is DÉFSZ tagok vagyunk! Jogunk van ott lenni a tanácskozásokon. – magyarázta a helyzetet Ria. Eközben Palmon csatlakozott a többi digimonhoz az asztalnál.
- Mi a helyzet srácok? – kérdezte Palmon miután leült a többiekhez.
- Semmi. A főmuftik koccantják, a koponyájukat hátha kipattan belőlük valami értelmes. Minket viszont nem engednek le és már fél órája itt unjuk el az életünket. Tömören ennyi. – kommentálta a helyzetet Impmon.
A lila újonc 2 napja digiváltozott át Yaamonból, de az óta a legtöbben visszasírták az előző formáját. A többi digimon szérum, vagy adat típusú, egyedül ő volt vírus és a személyiségén nagyon is kiütközött ez az apró különbség. Míg a legtöbben nyugodt, kedves és barátságos természetűek, ő egy beszólogatós, pimasz bajkeverő. Palmon tudta, hogy Impmon még a rendes vírus digimonok közé tartozik és nála billiószor szörnyűbbek, sőt igazi gonosz digimonok is vannak. Impmon viszont csak egy nagyhangú bajkeverő és nem akar igazán ártani senkinek. Egyszerűen ilyen a természete. Nem tud rajta változtatni, ahogy például a félénk Jagamonok se válhattak olyan bátorrá és harciassá, mint egy Leomon.
- Szerintetek hogy osztanak minket csapatokba? – kérdezte Coronamon.
- Az ilyen főmuftiknál sose lehet tudni. Ritkán használnak normális észjárást. – jegyezte meg Impmon, és mindenki néma bólintással jelezte, hogy ez egyszer teljesen egyet értenek vírus típusú társukkal.
- Ti tudtok valamilyen fenyegetésről, ami a Digivilágot veszélyezteti? Az otthonomban a Szelek szintjén semmi ilyesmiről nem hallottunk. – kérdezte társait pár perc múlva Hawkmon.
- Én se tudok ilyesmiről. Pedig a Mező szint egy csomópont ahol rengeteg digimon és a legfrissebb hírek szoktak megfordulni. – mondta Palmon és kérdően nézett a többiekre.
- Semmi. Ha a Sötétség balhézna, arról tudnák, mert az Erdő szinten van a leginkább összemosódva a két terület határa. – jegyezte meg Coronamon.
- Te is az Erdő szintről származol Coronamon? Én a délkeleti részen lévő Odú városban laktam, ami elég messze van a határtól, de én se tudok semmilyen veszélyről.
- A Hegyek szintjén se hallottunk aggasztó dolgokat. Impmon, te a Sötét területen éltél. Ott volt valami különös mostanában? – kérdezte Gabumon.
- Ami azt illeti igen és van ötletem, hogy mi lehet a következménye.
- Haljuk!
- Beszélj!
- Mond már!
- Bökd már ki!
- Kérünk, mond el!
- Jól van már, ne könyörögjetek itt nekem, mint valami éhező kutyafalka! – csitította őket Impmon, majd egy sóhajjal neki kezdet a beszédnek - 5 Királyi Lovag átjött a Sötét területre és 8 várost koncolt fel az ott lakókkal együtt. Ezt kizárt, hogy ne torolnák meg a Lordok.
Miután ezt elmondta valósággal kitört a káosz. A digimonok egymás szavába vágva igyekeztek szóhoz jutni, de láthatóan túlságosan megdöbbentek. A hangzavar kezdte az emberek figyelmét is felkelteni. Impmonnak lépnie kellett, vagy ezek a károgó varjak idekürtölik az egész várost. Az ujjánál láng jelent meg és mindegyik ott lévő digimon karjának dobot, egyet, hogy a fájdalom kirángassa őket a kiakadt elmeállapotukból. Közben persze egy kaján kacajt is hallatott, hogy az emberek azt higgyék az egész zenebonát ő robbantotta ki és ne jöjjenek ide kérdéseket feltenni. De persze vigyáznia kellett, mert ha túljátssza a dolgot könnyen meg eshet, hogy Simi megint felpofozza. Pedig a tegnapelőtti pofonból származó kézlenyomat még mindig piroslott a fehér arcán. Majdnem akkorát kevert le, mint a húgocskám, mikor felbosszantottuk. Bár még mindig az ő sziklazúzó ütései a durvábbak. Őrület, szinte már hiányzik, hogy Mysterymon lekeverjen nekem egy taslit, egy-egy bunkó megjegyzésem után. Orvoshoz kellene fordulnom, mert ez tutira beteges.
Végre lenyugodtak annyira, hogy értelmesen folytathassák a beszélgetést.
- Lehetetlen. A Lovagok sose tennének ilyet. Hiszen nekik védeniük kellene a digimonokat nem megtámadni, éljenek bárhol is a Digivilágban. – motyogta félhangosan Gabumon, ahogy próbálta ezt az abszurdnak hangzó dolgot megemészteni.
- Hát nem tom, ti mit hisztek, hogy mit is csinálnak valójában, de én láttam hogyan dúlnak fel a drága Lovagjaitok városokat és hogyan végeznek habozás nélkül bajnokokkal, vagy ártalmatlan babykkel. És azt garantálhatom, hogy a Lordok ezért biztos bosszút fognak állni. Nem olyan fajták, akik tűrik, hogy a szolgáikat csak úgy mészárolják.
- Nem hiszem. Ezt nem tudom elhinni. Amit mondasz az lehetetlen. A Lovagok a Fény szolgái, ők sose tennének ilyet. Vagy ha mégis annak biztos nyomós oka van. – szűrte a fogai között Leormon aki valósággal remeget a visszatartott indulattól.
- Leormon? – érintette meg a vállát Palmon és igyekezett megnyugtatni.
- Na, végre, hogy kidugtátok az orrotok! 8 már kereken 4 perce elmúlt! – hallatszott az emberek felől Laura hangja, ami egyértelműen jelezte, hogy a DÉFSZ felnőtt tagjai végre feljöttek a lenti bázisról. Felálltak az asztaltól, és a többiekhez mentek.
Edward és Gerzson feljött Bearmon és Agumon társaságában. Gerzson nagyon fáradtnak tűnt, a szemei tele voltak karikákkal, de fáradtéberséggel csillogtak a többiekre.
- Bocsi, bocsi, bocsi. Kicsit tovább tartott, de örülhettek, mert ma elkezdhettek a terepen dolgozni. – mondta Edward mosolyogva, az üdvrivalgást hallva mosolya tovább szélesedett.
- Rendben négyfős csapatokba rendeződj és indulás! – utasított teljesen egyszerre Simi és Finbu.
- Hóhóhóó! Nem úgy van az. Már csapatokra osztottunk titeket és a csapatvezetőket is kijelöltük. És egyébként nem négy, hanem hatfős csapatokban lesztek. Ne, ne. Semmi ellenkezés. Így lesz és kész. Ha befejeztétek a dühös mormogást el is mondanánk, hogy lesznek a csapatok. – közölte Edward ellenkezést nem tűrő hangon.
- Két csapat lesz az egyik vezetője Simi, a másiké pedig Finbu. Simi csapatába Ria és….
- Igen! Egy csapatban vagyunk! – kiáltott fel Simi és Ria, majd boldogan egymás tenyerébe csaptak, láthatóan nem izgatta őket, hogy félbeszakították Gerzsont.
- Khmmm. Ahogy mondtam Simi csapatába Riáék és Lillyék kerülnek. Finbuéba pedig Lauráék és Terráék. Mindenkinek megfelel?
- Naná!
- Frankón megfelel! – Simi és Ria még mindig alig fért a bőrükbe és ők voltak a leglelkesebbek, a többiek, noha jóban voltak egymással kissé bizonytalanul pislogtak csapattársaikra. De Gerzson kérdő pillantásának kereszttűzében bólintva jelezték, hogy nincs ellenvetésük. A digimonok is beleegyezően bólintottak a kérdésre.
A társaság két részre oszlott csapatok szerint. Míg Simiék izgatottan beszélgettek és még Lillyből is sikerült pár mondatot kihúzniuk, addig Finbuék csak csendesen merengtek magukban. A digimonok viszont pont ellenkezően viselkedtek. Gabumon, Leormon és Palmon csendesen figyelték társaik beszélgetését, Coronamon, Impmon, sőt még az általában hallgatag Hawkmon is élénken diskurált.
- Hé, mit szólnátok, ha csapatnevet választanánk? Még is csak jobb lenne, mintha egyik és másik csapatként emlegetnénk. – Ria ötletébe Edward örömmel beleegyezet és ezután a társalgás sokkal jobban beindult.
- Mit szólnátok az Amazon csapathoz? – vetette fel Ria.
- Hát, ha lehet inkább ne. Azt hiszem mi Gabumonnal kissé kilógnánk a sorból.
- Igaz, pedig tök klasszul hangzott. –szontyolodott el kissé Ria, de azonnal törni kezdte a fejét újabb ötleten.
- Mit szoltok az Alfa csapathoz? – kérdezte Simi.
- Fogadjunk, hogy azért ez jutott az eszedbe, mert a kutyáknál alfának hívják a vezéreket. – csóválta a fejét Leormon.
- Mondj jobbat, ha csak kritizálni tudsz. – mondta hetykén Simi.
- Legyünk Király Leormon csapat!
- És még az én ötletemet kritizáltad?!
- Mért? Ez nagyon királyul hangzik! – Gabumon csak a fejét csóválva sóhajtott Leormon és Simi kardoskodásán.
- Öööh…tehát…vagyis…mi..mi Palmonnal arra gondoltunk, hogy lehetnénk a Tamer csapat. A tamer szelídítőt jelent és mi pont ezt fogjuk csinálni. A vad digimonokat ha kell, harc árán lecsillapítjuk, - megszelídítjük - és visszaküldjük a Digivilágba.
- Hé, ez tök jól hangzik!
- Igen és passzol is!
- Akkor ki szavaz a Tamer csapatra? – kérdezte Simi a csapatot.
- Én!
- Én!
- Én!
- Én is!
- Én!
- Akkor hát Tamer csapat kezeket össze és kezdjük el az első küldetésünket!

- Valami ötlet, hogy mi legyen a csapatnév?
- Hát hapsikám lenne jó pár ötletem, de nem biztos, hogy tetszene.
- Köszi, hogy előre figyelmeztetsz Impmon. Akkor téged nem kérdezlek. Coronamon? Hawkmon? Terra? Laura?
- Mit szólnátok a Vadászhoz? Végül is ezt fogjuk csinálni, megkeressük és harcban ártalmatlanítjuk a vad digimonokat, majd mikor kidőlnek, átküldjük őket a saját világukba.
- Tetszik a rózsaszín csajszi észjárása. Benne vagyok, ez elég ütős név, én támogatom! – mondta Impmon, akinek, mint kifejtette nagyon is tetszett Laura ötlete.
- Vadász, hmm. Akkor már használjunk más nyelven. Mit szóltok a Hunter-hoz? Ez hangzik a legjobban idegen nyelven. – vitte tovább a gondolatot Finbu.
- Hunter csapat….hmmm. Igen, ez nagyon frankón és menőn hangzik. – mondta Coronamon.
- Mit frankón, tutkerájul!
- Azám, ez már tényleg a tutkeráj kategória! – Coronamon, Impmon és minden ott lévő ember ledöbbenve nézet Hawkmonra ez után a kijelentés után. A nyugodt és csendes madár digimonra egyáltalán nem volt jellemző egy ilyen hozzászólás. De a két digimon hamar elvigyorodott a ledöbbenésből és egy hármas ötös adást követően tovább elemezgették egymás között – most már Hawkmonnal kiegészülve - a csapatnév nagyszerűségét.
Finbu magában elmosolyodott. Hát ezt nem várta. Jól emlékezett még arra, hogy mit írt a digivice mikor elemezte Impmont, de az elmúlt napokban rájött, hogy a digivice milyen enyhén fogalmazott a digimon természetéről.

Impmon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Vírus
Típus: Kobold digimon
Támadások: Badda-Boom, Infernal Funnel
Szereti a csínyeket és élvezi, ha megzavarhatja ellenfelét. Állítólag mikor feltűnik, az elektronikus berendezések átmenetileg megbolondulnak. Bár ez a digimon szereti a bajt és kissé rosszindulatú sose lesz az erősek talpnyalója, túl büszke hozzá, merész és pimasz hozzá állásával az erősebbeknek is neki megy.

A kobold digimon tényleg hihetetlenül pimasz volt, de ugyanakkor nagyon vidám és mókás is. No persze nem épp annak, akin a nyelvét fente. Gerzsont és Agumont a napokban megkérdezte, hogy Leormon és Impmon miért viselik el olyan nehezen egymást. Azt mondták, hogy egyrészről az eltérő személyiségük, és nézetük miatt, de a valódi ok, hogy a szérum és vírus digimonok egyszerűen nem bírják egymást. Finbu nem nagyon értette, hogy akkor Coronamonnal mért nem veszekszenek. Bár most igazán örült, hogy jól kijönnek egymással, főleg, mivel egy csapatba kerültek.
- Terra neked is megfelel ez a név? – kérdezte Laura kedvesen az eddig levegőként mellettük álló szőke lányt.
- Persze, igen, nagyon tetszik nekem is. – mondta zavartan elpirulva és hadarva.
- Rendben, akkor hivatalosan is mi vagyunk a Hunter csapat. – jelentette ki Finbu.
Hát ez érdekes lesz. A digimonjaink máris kebelbarátoknak minősíthetők és remélhetőleg ez nagyot lendít majd a csapat munkán. De mi emberek…hát elég távolság tartók vagyunk hozzájuk képest. Laura jó fej, vicces és remek ötletei vannak, már amikor nem kezd el depizni. Terra viszont egy igazi rejtély. Tőle a „Hello” „Köszönöm” „Viszlát” szavakon kívül alig hallottam mást. Róla alig tudunk valamit, azt a keveset is csak Impmontól. Nem kétséges valahogy el kell érnünk Laurával, hogy nyitottabb legyen. Hű, sokkal több gonddal jár a vezető szerep, mint gondoltam. – morfondírozott magában Finbu mikor meghallotta a másik csapat hangos éljenzését. Úgy tűnik végre nekik is sikerült megegyezniük.
A csapatok odamentek Edwardékhoz, hogy hivatalosan is bejelentsék a csapatnevet.
- Mi vagyunk a Tamer csapat! – jelentette be magabiztosan Simi.
- A Hunter csapat bevetésre jelentkezik! – mondta Finbu.
- Jól van. Akkor hát kiosztom, hogy merre kezditek ma a járőrözést. Hunterek tiétek a Keleti negyed. Tamerek ti a központban fogtok járőrözni. Ha mindenki megértette, akkor kezdjétek az őrjáratot. Oszoljatok!
- Uram, igenis Uram! – vágta haptákba magát az összes Tamer és Hunter tag. Majd elindultak a kiszabott területükre. A Keleti negyed gyakorlatilag a kínai negyednek felelt meg, de Innaruban ebben a negyedben volt az összes távol keleti étterem, és keleti árucikkekkel foglalkozó bolt. Valamivel messzebb volt, mint a központ, így a Hunterek metróra szálltak. Bár némi gondjuk akadt. Nem akartak feltűnést kelteni, ezért a digimonoknak a digiviceba kellett utazni. Ezen a ponton derült ki, hogy Terra még sose hívta vissza a digiviceba Impmont. A kobold digimon elég hevesen ellenkezett az ötlet ellen, hogy most kelljen belemennie. Terra csendes kérlelését Impmon dühös ellenkezése könnyedén elsöpörte, és Terra valószínűleg bele is törődött volna a vereségbe, ha Finbu és Laura ki nem talál valamit.
- Jól van, ha gyáva vagy bemenni a digiviceba nem tehetünk semmit. Majd valahogy megoldjuk. Például ha kérdezik, azt mondjuk, hogy egy jelmezes házibuliba menő kisgyerek vagy, megfelel?- természetesen Finbu terve bevált és Impmon agya eldurrant mikor gyávának nevezte.
- Tudod ki a gyáva, te Pocokpiszok! Majd én megmutatom neked!
Miután Impmon is bekerült a digiviceba, minden bizonnyal rájött, hogy csőbe húzták, mert csak duzzogó mormogás hallatszott a szerkezetből.

Innaru központja, valamikor délután

- Nem gondoltam, hogy ennyire unalmas lesz. – sóhajtott Ria, ahogy a most vett jégkásájával leült az egyik fa árnyékában lévő padra.
- Ja. Én is azt hittem, hogy egymást érik majd a megjelenő vad digimonok. De a dögunalmon kívül semmi se jelent meg eddig. – mondta Simi ahogy leült mellé és ívott a hideg, szívószálas italból.
- Nézzük a dolog jó oldalát. Ismerjük a központ összes kis utcáját és minden elhagyottabb részt. – noha Lilly lelkesítésnek szánta, mégis mindanyiukból előtört a lemondó sóhaj.  Egy ideig csak némán ültek a padon és a jégkásájukat kortyolták.
- Mit szólnátok, ha felmennénk a Malom könyvesboltjába nézelődni? Nem hinném, hogy ma már megjelenik valami.
- Semmi értelme Ria. Amíg nem kapunk fizetést úgy se vehetnénk meg egyet se. Azért meg felesleges oda menni, hogy a nyálunkat csorgassuk. – mondta lemondóan Simi.
- Ugyan már! 3 nap és kivásárolhatjuk az egész helyett. Most csak terepszemlét tartanánk. Egyébként is, a takarítóknak is meg kell élniük valamiből.
Ezen mindhárman kuncogtak. Noha a csapat 3 emberből állt Simi és Ria beszélgetett inkább, Lilly pedig csendben hallgatta őket és a vicceken velük együtt nevetet, de általában ritkán jutott szóhoz. Lillyt nem zavarta ez. Az iskolai barátnőivel is nagyjából ilyen felállásban történtek a beszélgetések. Egyszerűen Lilly jobb szeretett hallgatni, mint beszélni, bár mióta Palmon megjelent sokkal többet beszélt, noha nem az emberekkel.
Éles pityegő hangok ütötték meg a fülüket. A digiviceok jelezték a vad digimon jelenlétét.
- Állítsátok le! Megsüketülünk! – hallatszott a digimonok hangja a gépekből.
Szerencsére a pityegés hamar abba maradt, majd rögtön ez után Simi digivice-a hívást jelzett. Simi megnyomta a megfelelő gombokat és felvette.
- Halló, itt a Tamer csapat, Simi beszél.
- A műszerek egy digimon megjelenését érzékelték. Tőletek alig 50 méterre. Látjátok? – kérdezte Edward a vice-on keresztül.
- Nem, nem látjuk. Várj csak, az emberek elkezdtek észt vesztve, sikítva menekülni. Oda megyünk.
- Rendben, de legyetek óvatosak. Gerzson azonnal indul.
Simi letette és a lányokkal együtt futásnak eredtek, közben kiengedték a digimonokat. A menekülő tömeget láthatóan egyáltalán nem érdekelték a társaik. Valami más elől menekültek.
A Tamerek befordultak a sarkon és ledermedtek. A csúcsforgalmú út közepén egy hatalmas, zöld, imádkozó sáskához hasonló lény állt. Csakhogy sokkal rémisztőbb volt, mint a valósában pár centis kis rovar. A rovar digimonnak a kezei hatalmas, éles kaszákban végződőt és vadul hadonászott velük. A szájában hatalmas agyarak sorakoztak, a szemei pedig nem látszottak, mert egy zöld sisak fedte az egész fejét, amin 5 piros csík volt. A digimon hangosan üvöltött és néhány – mostanra szerencsére üres - autót darabolt fel a kaszáival.
- Hozott valaki rovarirtót? – noha Leormon a viccel a feszültséget akarta oldani, nem ért el sikert, mert jelenleg senkinek se volt kedve nevetni.
- Simi, mit is mondott Edward, mikor ér ide Gerzson? – kérdezte remegő hangon Lilly, ahogy a nagy rovar digimon további autókat tett ócskavassá.