15. fejezet

Légi csata

Coronamonék figyelték, ahogy a digitális köd egyre növekszik, majd lassan oszlani kezd. A ködben 2 alak kontúrja rajzolódott ki, majd ahogy oszlott a köd, úgy lett egyre tisztább a kép. Az egyik egy hatalmas barna madár, a másik pedig egy szárnyas kígyóra hasonlító digimon akinek egy koponyacsont fejfedő védte a fejét.
A digimonok távolabb repültek egymástól és körözni kezdtek egymás körül. Felmérték egymás erejét, de a mozdulataikból látszott, hogy harcolni fognak. Más helyzetben Coronamonék bizonyára kihasználták volna a helyzetet és megvárják, hogy kifárasztják egymást, majd könnyen legyőzzék és visszaküldjék őket. De most ez lehetetlen. Mindkét digimon harci stratégiája abból áll, hogy megpróbálja a földre taszítani az ellenfelét, de ha itt csapódnak a talajba elpusztítják a házakat, az utcákat, és mindenkit, aki a környéken tartózkodik.
- Tollaskám nem tudnád megtárgyalni a rokonaiddal, hogy máshol balhézzanak?
- Ho-honnan veszed, hogy bármi rokoni kapcsolatom van ezekkel?
- Hát szárnyad neked is van…
- És szerinted ez egyenlő a rokonsággal igaz?
- Ilyet nem állítottam, de szárnyas a szárnyassal, tollas a tollassal csak szót ért.
- Őszintén irigylem az egyszerű gondolkodásmódod, Impmon. – sóhajtott lemondóan Hawkmon.
- Elég. Inkább tegyünk valamit, mielőtt ezek a hatalmas dögök egymásnak esnek. Ti támadjatok, és addig én elrohanok szólni a srácoknak.
- Rendben, menny Coronamon.
- Mire visszaérsz velük mi már levertük őket Hawkmonnal. – mondta Impmon magabiztosan és felmutatta a hüvelykujját, miközben kajánul elmosolyodott és le nem vette a szemét az ellenfeleikről.
Coronamon leugrott a tetőről egy teraszra, majd lejjebb az egyik lámpaoszlopra és a tömeget kezdte fürkészni, hogy megtalálja a társát. A mozgó ember tömegben nehéz kiszúrni 3 alakot. Aztán megpillantotta, vagy inkább megérezte. Tőle balra, nagyjából 20 méterre az egyik házfal mellett álltak és az eget figyelték.
- Jól van, akkor ők is tudnak róluk. – motyogta az orra alatt Coronamon és leugrott a járdára. Az emberek között hamar elvegyült és alig figyeltek rá. Nehezen tudott átvergődni a láberdőn és néhányszor majdnem eltévedt, de az érzés, amely minden társsal rendelkező digimonnak irányt mutat a partnere felé segített rajta. Már látta is őket az emberek között.

Finbu meredten figyelt az égre ahol a 2 digimon körözött egymás körül. Alig 1-2 perccel ezelőtt kezdet el csipogni a digivice-uk és jelent meg az égen a furcsa köd, amiből előjöttek a vad digimonok. Elővette a vörös digivice-át és elemezte a digimonokat.

Birdramon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Óriás madár digimon
Támadások: Meteor Wing, Fire Flapping, Mach Grinder
Egy hatalmas madár digimon, amely leginkább a főnixre hasonlít. Állítólag ugyanabból a tűzfalból jött létre amelyből Meramon is. Nagy szárnyaival szeret kellemesen repkedni az égben. Nem szeret harcolni, de ha kell tűz támadásaival elporlasztja az ellenfelét. Csak a jó szívű emberek érinthetik meg, a gonoszok azonnal megégnek mikor hozzá érnek.

Airdramon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum/Adat
Típus: Mitikus digimon
Támadások: Spinning Needle, Tornado, Wing Cutter
Egy nagy sárkány digimon aki az égben repül hatalmas vörös szárnyaival. Tomboló viharokat és tornádókat képes indítani a szárnycsapásaival. Azt mondják ez a digimon áll a legközelebb az Istenhez, bölcs természetének hála, noha mikor néha megvadul egy kezelhetetlen vadállattá válik. Az arcán egy koponya sisakot visel, hogy védekezzen az ellenség támadásaitól. Bár Airdramon csak bajnok szintű, mikor dühös lesz és megvadul az erősebb digimonoknak is félelem nélkül nekitámad.

- Ez baj. Ez nagyon, nagyon nagy baj! – motyogta Laura, miközben a fent repülő digimonokat nézte.
- Meg kell találnunk a társainkat. És meg kell akadályoznunk, hogy Birdramon és Airdramon elkezdjenek rombolni. Látjátok őket valahol? – vázolta fel a tervet Finbu és a háztetőket figyelte, hogy megláthassa társaikat.
- Ott vannak fent! – mutatott Terra az egyik tetőre, ami fölött a bajnok digimonok köröztek. A tetőről lánggolyók repültek a 2 vad digimon felé. Ebből a távolságból nem tudta megmondani, hogy ki támadt, de legalább tudták, hogy hol vannak.
- Ahhoz az épülethez kell jutnunk és valahogy feljutni a tetőre, hogy…. – Finbu elhalhatott mikor felismerte a hangot, amely feléjük közeledet.
- Elnézést. …. Utat kérek. …. Félre! … Eresz már át!
Aztán az ember tömegből hirtelen kilépet Coronamon. 
- Te meg mit keresel itt? Nem tűnt fel, hogy ennél feltűnőbb helyen nem is lehetnél?  A többiek hol vannak? És…..
- Nyugi, nyugi! A többiek a tetőn vannak és elkezdtek harcolni Birdramonnal és Airdramonnal. Én pedig jöttem, hogy megkeresselek, és oda rángassalak titeket.
- De mégis, hogy jutunk fel arra a tetőre? Még ha egy panelház lapos teteje lenne, de így hogy egy ferde cserepes tetejű esélyünk sincs feljutni. – mutatott rá a gondra Laura.
- Ne aggódj. Pár tetővel arrébb van egy lapos tető, aminek a tetején egy kert van kialakítva. Ha oda feljuttok, akkor biztonságban, de rész tudtok venni a csatában. De elég a beszédből, indulás. Hiába ígérte Impmon, én nem hiszem, hogy legyőznék, őket mire odaérünk. – ragadta meg Finbu kezét Coronamon és kezdte húzni, hogy kövessék az épülethez.

- Badda-Boom!
-  Feather Strike!
A támadások eltalálták Airdramon koponyás fejét, de a kemény csont kivédte. Valószínűleg meg se érezte, mert folytatta az eddigi körözését és mereven bámulta Birdramont.
- Fenébe. Nem használnak. Mikor jönnek más?
- Ne nyafogj, inkább folytassuk! Le kell őket vernünk! Nehogy már azt higgyék ezek a bunkók, hogy csak úgy megjelenhetnek, aztán meg figyelmen kívül hagynak minket!
- Impmon, láthatod, hogy meg se érezte a támadásunk….
- Talán csak a tiédet nem! Badda-Boom!
A lánggolyó arcon találta Birdramon és hangos, kísérteties, már-már dinoszauruszéra emlékeztető hangon felüvöltött. Ezzel azoknak az embereknek is magára hívta a figyelmét, akiknek eddig nem szúrt szemet egy gigantikus madár a fejük felett. Az utcákon az emberek ledermedtek és az eget bámulták.
- Gratulálok. Ezt remekül elintézted Impmon.
- Ne csináld már. Mit számít, hogy az egész negyed a harcunkat bámulja. Csak nem vagy lámpalázas?
- Közlöm, hogy nem vagy vicces.
- Nem is viccnek szántam. Teljesen komolyan kérdeztem.
- Nem is tudtam, hogy te olyat is tudsz.
- Te kis…Ha ennek vége tollsöprűt csinálok belőled Szőkecica1-nek.
Birdramont láthatóan rosszul érintette a képében landoló tűzgolyó és a körözést abbahagyva őket szemelte ki új célpontnak.
- Meteor Wing! – kiáltotta Birdramon miközben csapott a szárnyaival és a szárnyaiból hatalmas, tüzes meteoritok száguldottak egyenesen Hawkmon és Impmon felé.
- Hawkmon vigyáz! – kiáltott a ledermedt digimonra Impmon, ám annak láthatóan a földbe gyökerezet a lába. A kobold digimon felé ugrott és elrántotta, ezzel megmentve a helyére becsapódó meteortól, mely egy mély krátert okozott.
- Im…Impmon! Jól vagy? Megsérültél? Annyira sajnálom, én teljen ledermedtem, nem mozdult a lábam, ha te nem…
- Elég már! Rémüldözés és a hálálkodáshoz hasonló felesleges formaságokat hagyjuk akkorra mikor már elintéztük őket. – förmedt rá Hawkmonra, a szemében a harag vagy a düh legkisebb szikrája nélkül Impmon.
- Re..ren…rendben. Intézzük el őket. – válaszolt most már némi magabiztossággal a hangjában a madár digimon.

- Futás lányok! – kiáltott Finbu miközben az étteremben rohant, mellette Coronamonnal, mögötte pár lépéssel lemaradva a lányok, a nyomukban egy seregnyi pincér és kidobó fickóval. Az épületről, amiről Coronamon beszélt kiderült, hogy egy nagyon flancos étteremhez tartozik, ahol egyáltalán nem vették jó néven, ha pár kölyök a hátsó bejáraton át akart feljutni a teraszkertre. Az étteremben – amennyire futás közben meg tudta állapítani – egy csomó bőre-alatt-is-pénz-van típusú vendég étkezet. Ennek megfelelően az étteremnek, tükörnek is beillő tisztaságú márványpadlója, vörös szőnyegei, ezüst étkészlete, finom porcelánja és kimondhatatlan nevű ételei voltak. Onnan tudta, hogy kimondhatatlan nevűek, mert egy-egy falat bizony a szájában landolt mikor az asztalok között menekülve felborítottak párat és a tartalmuk a levegőbe repült. De meg kell hagyni a smasszerok nagyon jó kondiban voltak. Az asztaloknál ülő nők némelyikében meg akkora sikolyok vannak, hogy kész csoda, hogy a poharak nem törtek össze.
Egy szó, mint száz, elég nagy ricsajjal és felhajtással járt az utánuk történő hajtóvadászat.
- Erre, itt a lift! – kiáltotta Coronamon és az éppen kinyíló ajtó felé rohant. Az éppen kilépő pincér halálra rémülten ugrott félre.
Finbu berobogott a felvonóba, de a lendülettől nem bírt megállni és a falnak vágódva állt meg. Ez még oké is lett volna, ha Laura és Terra meg tud állni, de mivel nem bírtak ezért nekirohantak Finbunak, ismételten felkenve őt a falra.
- Csukódj, csukódj, csukódj, csukódjcsukódjcsukódjcsukódj! – hadarta Coronamon miközben a lift gombot nyomogatta, hogy becsukódjon még mielőtt az üldözőik odaérnek. Az egyik birkózó kinézetű, ruhásszekrény termetű, acsargó kopasz kidobó már majdnem elérte őket, de hála az égnek az orra előtt becsukódott a lift ajtó. A 3 ember és a digimon megkönnyebbült sóhajjal rogytak ülő helyzetbe és lihegve igyekezték lassítani az izgalomtól kalapáló szívűket és gyors légzésüket. Eközben a lift halk zúgása jelezte, hogy haladnak felfelé a tető szintre.
Pár perc múlva felértek a 10 emeletre, a tetőkertbe. Kiszaladtak a liftből, majd azonnal a földhöz is vágódtak egy hatalmas légörvénytől. Felnéztek a földről és látták, ahogy Airdramon hosszú teste halad át felettük. Miközben döbbenten felálltak felmérték a környezetüket.
A tetőkert japán stílusú, az egész tetőt fűvel borították. Sziklakertek, alacsony fák és bokrok, egy hangulatos tavat imitáló medence, benne sziklákkal és egy kis vízeséssel. Néhány pad ahol kényelmesen le lehet ülni, korlát a tető szélén. Nagyon kellemes hely.
- Hawkmon! – kiáltott fel rémülten Laura, ahogy észrevette a pár tetővel arrébb harcoló társát, akit eltalált Airdramon Wing Cutter támadása és az egyik épület falának vágta. Hawkmon a támadás erejétől 5 centi mélyen nyomta be a betont. A piros madár digimont sérülések borították és láthatóan kimerült.
- Meteor Wing! – kiáltotta Birdramon aki összefogott eddigi ellenségével Airdramonnal, hogy megszabaduljanak az idegesítő újoncoktól. A meteor Hawkmon felé száguldott. Coronamon a tetőkön ugrálva rohant barátja megmentésére, de túl messze volt. A meteorok becsapódtak jelentős rongálást okozva az épületben. A lehulló törmelék hatására a lenti utcákon sikítva menekülni kezdtek az emberek.
- H..Ha…Hawkmon…- motyogta Laura, ahogy térdre rogyott a füvön. Az arcán az iszonyat, a hitetlenkedés és a rémület keveréke látszott.
- Na, végre, hogy feltoltátok a seggeteket! – kiáltotta az egyik vezetéken állva egy szemtelen hang.  Mind a hárman a hang irányába fordultak. A vezetéken Impmon állt, a vállára támaszkodva pedig Hawkmon. Kimerülten, de egy darabban.
- Hawkmon! Hála az égnek. – mondta hálásan Laura, miközben a megkönnyebbültség könnyei folytak le az arcán.
Impmon elrugaszkodott a vezetékről majd, mint egy lila árnyék suhant végig a tetőkön, Hawkmont hozva a hátán. Pillanatokkal később már ott is voltak a többiek mellett.
- Hawkmon nem esett bajod? – ölelte át sírva a partnerét Laura.
- Ne félj, jól vagyok. Csak néhány karcolás. Köszönöm Impmon, hogy megmentettél.
- Egek. Mondtam már, hogy engem nem izgatnak ezek a formaságok, mint a hálálkodás. Inkább nyomjuk le őket végre, mert már veszettül unom a képüket.
- Corona Flame! – kiáltotta Coronamon ahogy megtámadta Birdramont, ám az könnyedén kikerülte a felé küldött támadást.
- Tornado! – támadott hátulról Airdramon. A szárnyaival keltett tornádó felkapta Coronamont és a levegőben forgatta. De a bajnok támadása olyan erejű volt, hogy a környező tetőkről leszakította a díszítéseket, és a harc alatt eddig keletkezett törmeléket is felemelte, melyek Coronamonnak csapódtak a tornádó tölcsérében. Az erős szélvihar hatására Terra egy méternyit emelkedett a tetőről, és talán ő is Coronamon sorsára jut, ha Finbu és Impmon nem ugranak azonnal, hogy elkapják a lábát és visszahúzzák a tetőre.  Ahogy a lány lába leért Finbu lehúzta a földre, majd ő is lehasalt Impmonnal és a fűcsomókba kapaszkodva kúsztak mind a hárman a talajon lapuló Laurához és Hawkmonhoz.
Aztán amilyen hirtelen keletkezet olyan hamar el is tűnt a tornádó. Finbu rémülten nézte, ahogy Coronamon egy alacsonyabban lévő tetőre zuhan a lehulló törmelékkel együtt. A társa nagyon rossz állapotban volt. Kissé megkönnyebbült, mikor látta, hogy feláll, bár az egész teste remeget a megerőltetéstől.
Impmon a tető széléhez állt, a homlokához emelte az egyik ujját és megfeszítette a testét. Előtte a levegőben, kör alakban energia kezdet megjelenni.
- Infernal Funnel! – a megidézett körből hegyes jégdarabok repültek ki nagy sebességgel és hátba találták Birdramont. A digimon felüvöltött fájdalmában és Coronamonról Impmonra terelődött a figyelme.
- Hawkmon menjünk innen, mert ha ide támad a skacok is megsérülnek! – kiáltotta, majd ugrott is a szemközti épület tetejére, onnan a lentebb futó vezetékre, majd megint tovább a következő tetőre Coronamon mellé. Hawkmon is hozzájuk repült.
- Egyben vagy Coronamon? – kérdezte Hawkmon ahogy megragadta a vállát, jelezve, hogy nyugodtan rátámaszkodhat.
- Persze, hogy egyben vagyok. Több kell egy szellőnél, hogy több darabban legyek, ssszzzzzzhh, aucs…. Asszem hiba volt ennyire mély lélegzettet vennem. – mondta a fájdalomtól eltorzult arccal, és elfúló, fájdalmas hangon Coronamon.
- Wing Cutter! – Airdramon támadása elől sikeresen kitértek, bár a tetőn lévő cserepek jelentősen rongálódtak.
- Mach Grinder! – Birdramon váratlanul támadta őket hátba és a karmaival megragadta Impmont és Coronamont, majd a magasba emelkedett velük.
Hawkmon a hatalmas barna madár után vetette magát, hogy kiszabadítsa barátait.
- Beak Pecker! – Hawkmon csípni kezdte Birdramon lábát, hogy elengedje a foglyait. A támadás sikeresnek bizonyult, mert elengedte Coronamont. De nem tudod rátérni Birdramon másik lábának csípésére, hogy kiszabadítsa Impmont. Mivel Coronamon nem tud repülni, elkezdet zuhanni lefelé, ráadásul pont az egyik utca felé, így legfeljebb a földön lévő beton tudja megállítani. Hawkmon kénytelen volt dönteni, így zuhanó repülésbe kezdve vetette magát a lángfarkú digimon után. Hamar utolérte és Coronamon megragadta a lábait. A kis madár digimon hevesen kezdett csapkodni a szárnyaival, hogy a plusz súllyal együtt is meg tudja állítani a zuhanásuk. Végül sikerült teljesen fékeznie a zuhanás erejét és emelkedni kezdtek. Ám ekkor Airdramon repült el mellettük és egy erőteljes farok csapással elütötte őket, neki az egyik tetőn lévő hirdető táblának. A tábla átszakadt mikor neki ütköztek, így a tetőre estek, 2-3 méteren összetörve a cserepeket.
Laura olyan erősen szorította ökölbe a kezeit, hogy a körmei mélyen benyomódtak a tenyerébe és a sebek vérezni kezdtek, az ujja pedig kifehéredtek.
- Nem tudjuk őket legyőzni. Mért nem? Miért….miért….
- Laura…- mondta halkan Terra és Laura vállára tette a kezét.
Finbu némán figyelte a lányokat. Nem tudod válaszolni Laura kérdésére. Csak magát hibáztatta a helyzetért. Rögtön segítséget kellett volna hívnia. Még se tette, mert azt hitte ők is elegek lesznek a győzelemhez.
Egy érzés hatására hírtelen megfordult. Airdramon alig egy méterrel a tető felett közeledet egyenesen feléjük.
- Földre! – kiáltotta és a hozzá legközelebb eső lányt lerántotta a földre. Ösztönösen lehunyta a szemét, ahogy érezte a repülő kígyó digimon által keltett légörvényeket a feje fölött. Egy hatalmas kiáltás rázta meg a levegőt. Finbu riadtan nyitotta ki a szemét és azonnal a hang irányába fordult. A látványtól annyira ledöbbent, hogy még lélegezni is elfelejtett.
Airdramon farka körbe tekeredett egy testen, mint valami kötél. Laura moccanni se bírt a szorítástól, és láthatóan halálra rémült, hogy a levegőben van. De persze ki nem? Nem egy életbiztosítás Airdramon farkának szorításában himbálózni a semmiben.
Terra, halk rémült sikolya rántotta vissza a döbbenetből Finbut. A szőke lány a szája elé kapta a kezét és rémülten nézte a barátnőjét, aki a sárkány digimon fogságába esett.
- La—Laura…- nyögte Hawkmon, ahogy próbált felkelni az összetört cserepek közül. Coronamon csak nyöszörgött, nem bírt mozdulni.
- Megyek, Laura, megmentelek, mindjárt…ott…vagyok…- Hawkmon a fogát szívta a rátörő fájdalomtól. A teste minden porcikája ellenkezett a mozgás ellen. De az eleméjében pirosan villogott a vészlámpa, ami megakadályozta, hogy elájuljon. Elvégre Laura veszélyben van és a megmentése ezerszer fontosabb, mint pár karcolás miatt nyafogni. Lassan sikerült felkelnie, majd felszállnia és szimplán az akaraterejével Airdramon – és Laura – közelébe repülnie.
- Hawkmon! Segíts! – kiáltotta Laura, ahogy meglátta a társát közeledni. A veszélyhelyzet miatt az agya képtelen volt rendesen vagy legalább ésszerűen gondolkodni. Az adrenalin sem sokat segített, hogy tisztán lássa a dolgokat. A halálos rémület csak annyi gondolatot engedet megférni az agyában, hogy Hawkmon megmenti. A rémületben az már nem kerülhetett végiggondolásra, hogy a sérült kis digimonnak esélye sincs.
- Spinning Needle! – Airdramon szárnycsapására rengeteg tűzcsóva jelent meg és Hawkmonnak csapódtak. A kis madár majdnem lezuhant a támadás erejétől. Ám mielőtt összeszedhette magát lentről Birdramon rohamozta meg, aki még mindig a karmai között szorongatta Impmont. A hatalmas barna madár a szárnyával lecsapta Hawkmont aki zuhanni kezdet lefelé.
- Ne! – kiáltott egyszerre Finbu, Terra, Impmon és Coronamon. De a leghangosabb Laura volt.
- Hawkmon! – a fogságba esett lány kiáltása még visszhangzott a levegőben, mikor a nála lévő digivice ragyogni kezdett.
- Hawkmon átdigiváltozik…Aquilamonná!
A kis piros madár fényleni kezdet és a helyén egy sokkal nagyobb piros madár jelent meg. A teste legalább akkora lett, mint Birdramon, és már sokkal inkább hasonlított egy sashoz a felépítése, mint Hawkmoné. A hatalmas vörös szárnyai fehér-piros tollakban végződtek. A fején a tollak fehérek voltak, de a feje oldalán 1-1 csavart, szürke kosszarv ékeskedett.
Aquilamon erőteljes szárnycsapásokkal repült Airdramon felé, közben az egyik szárnyával megütve Birdramon fejét, aki az ütés hatására elejtette Impmont. Szerencsére zuhanás közben Impmonnal sikerült megkapaszkodnia egy vezetékben, így megúszta a földbe csapódást.
- Grand Horn! – a hatalmas vörös sas digimon a szarvaival nekiment Airdramonnak, aki a csapástól elengedte Laurát. Laura elkezdet lefelé esni, ám a társa hihetetlenül ügyesen manőverezve sikeresen elkapta és Laura a hátára érkezett, majd erősen átkarolva a digimon nyakát.
- Wing Cutter! – lendült ellentámadásba Airdramon.
- Meteor Wing!- Birdramon oldalról támadott, de Aquilamon kitért mind a két támadás elöl, úgy, hogy az ellenfeleit találják el a támadások. A két bajnok egymásnak esett. Airdramon rátekeredett Birdramonra, aki viszont fogas csőrével csipkedte. Amíg egymással voltak elfoglalva Aquilamon leszállt a tetőkertre és biztonságba helyezte Laurát a többiek mellett.
- Finbu kérlek, vigyáz Laurára. – mondta, majd el is repült.
- R..rendben… - Finbu csak pislogott a meglepetéstől.
Aquilamon neki rontott a két dulakodónak. Közben Finbu elővette a digivice-át, hogy elemezhesse Hawkmon átalakult formáját.

Aquilamon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Óriás madár digimon
Támadások: Grang Horn, Blast Rings, Wave Laser
„A Sivatag Nagy Sasa”-ként emlegetik. Aquilamon nagyon gyorsan képes repülni, a látása pedig hihetetlenül jó, így már nagyon messziről képes észrevenni az ellenségeit. A fején lévő szarvakkal zuhanórepülésben csapódik az ellenfelébe hatalmas erővel. Bár a legtöbb óriás madás digimon faj brutális személyiségű, Aquilamon nyugodt, engedelmes és hűséges.

- Blast Rings! – Aquilamon szájában egy rózsaszín gömb jelent meg, amelyből gyűrű alakú sugarat lövellt a marakodó bajnokok felé. Ezt a támadást már láthatóan rendesen megérezték. Birdramont sebek borították, Airdramon pedig letekeredett róla.
- Meteor Wing!
- Wing Cutter!
- Blast Rings!
Aquilamon támadása elpusztította a meteorokat, de Airdramon támadása eltalálta. A kígyótestű digimon rátekeredett ellenfelére, pont úgy, mint nemrég Birdramonra és szorítani kezdte Aquilamont, megpróbálva eltörni a szárnyait.
- Mach Grinder! – nem volt elég, hogy Airdramon mozgás képtelenné tette, de még Birdramon is elkezdte a karmaival és a szárnyival ütögetni Aquilamont.  Ha Airdramon nem csapkodott volna a szárnyaival már mind lezuhantak volna, annyira összegabalyodtak harc közben.

Impmon nagyon kutyául érezte magát. Meghúzta azt a vállát, amelyikkel elkapta a vezetéket és most pokolian fájt. Bár szerencsésnek mondtatta magát, hogy nem ugrott ki a válla és nem zuhant a földre. De ami aggasztóbb, hogy Aquilamon nem nagyon bírt el egyszerre 2 ellenséggel. Sürgősen segítségre szorul.
Impmon végigment a vezetéken és felugrott a legközelebbi tetőre. A szomszédos tetőn észrevette a törött cserepek között Coronamont akinek csak annyira telt az erejéből, hogy felkönyököljön fektéből és a harcot nézze. Láthatóan ő készült ki a leginkább hármuk közül.
Oké ideje befejezni a bénázást. Egy pillanat alatt átdigiváltozok Beelzemonná és lecsapom azt a 2 pojácát. Ideje előhívni a Torkosság címerének erejét.
Impmon lehunyta a szemét és a benne szunnyadó erőre koncentrált, hogy előhívhassa a címer erejét. Érezte, ahogy kezd megjelenni előtte a sárga címer. Valamint azt is, ahogy a címerből áradó erő kezd beléáramlani ám ekkor egy éles fájdalmat érzet, amely végig cikázott a testén és elvágta a kapcsolatát a címer erejétől. Mi több a fájdalom olyan erős volt, hogy térdre rogyott és a jobb kezével az oldalához kapott. A fájdalom bal oldalt a bordái alatt volt a legélesebb és a legelviselhetetlenebb. Érezte már ezt a fájdalmat, bár akkor mintha gyengébb lett volna.
Ilyen nincs! Miért érzem ezt a fájdalmat? Várjunk csak, már emlékszem, hogy hol éreztem ezt utoljára. Még a Digivilágban mikor Gallantmon keresztüldöfött. Ennyire komoly sérülés lenne, hogy még újonc szinten is érzékelem? De akkor eddig miért nem? És mért csak mikor át akartam digiváltozni? Asszem az történt, hogy a vissza digiváltozásommal kívülről eltűnt a seb, de belülről még nem álltak össze az adatok annyira, hogy begyógyuljon egy ilyen komoly sérülés. És mikor a címer erejét előhívtam minden bizonnyal felszakadt a seb. Hát ez fantasztikus. Szóval a közel jövőben kizárt, hogy át tudjak digiváltozni. Pedig muszáj, lenne. Coronamon teljesen kikészült, így szinte lehetetlen, hogy átváltozzon, és az is valószínűtlen, hogy Aquilamon a végső szintjére lépjen. Ha viszont valamelyik nem történik meg tutira kicsinálják ezek a nyavalyások. Nem lehet, komolyan nem tehetek semmit, csak itt összegörnyedve várhatok, hogy enyhüljön a fájdalom?

Finbu a homlokát ráncolta, ahogy a harcot nézte. Aquilamon láthatóan nem bír velük egyedül. A digiváltozás az egyedüli esélyük a nyerésre. De Terra és Impmon még messze van attól, hogy sikerüljön nekik. Így csak ő és Coronamon maradt. Ám Coronamon már teljesen kikészült. Ökölbe szorította a kezét tehetetlen dühében. Aquilamon folyamatosan kapta a támadásokat az ellenfeleitől, ám az övéit mindig elkerülték.
Ennyi? Csak ezért találkoztunk Coronamonnal aznap a focipályán? Ezért jelent meg a digivice? Hogy elbukjunk az első próbatételnél?  Nem! Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni!
- Khöhh, khöhh,khöhh… - a fullákoló köhögés zökkentette ki és megfordult, hogy lássa mi történt a lányokkal. Közben a szeme sarkából látta, ahogy Impmon összeesik. Terra erősen köhögött és fél térdre rogyott, Laura pedig tehetetlenül térdelt mellette és a hátát simogatva próbálta nyugtatni. Terra a jobb kezét a bal oldalához szorította, a bal kezével támasztotta magát, és közben megállás nélkül köhögőt.
- Hé, Terra? Mi történt? Mi a baj? Terra! – Finbu is odatérdelt a köhögő lányhoz. –Laura mi történt?
- Nem tudom, egyszer csak elkezdet köhögni. De egyre rosszabb, olyan, mintha aszma roham lenne.
- Na, ne, csak ezt ne! Terra, figyelj, figyelj rám. Elég a fejeddel bólintanod, vagy intened. Aszmás vagy?
A szőke lány még mindig szörnyen köhögött, de a fejével bólintott egy nagyot, majd teljesen letérdelt és összegörnyedve köhögött tovább.
- És nincs véletlenül olyan befújós izéd amit asztmára használnak?
Újabb bólintás volt a válasz.
- Itt van? – ám ezúttal egy fejrázással válaszolt. - Fenébe. Győznünk kell, amilyen gyorsan csak lehet!
- Hajrá Aquilamon! Le tudod őket győzni! Számítunk rád! – kiáltotta Laura, ahogy felállt mellőlük és teljes meggyőződéssel nézte a társát.
Aquilamon erőt merített a társa szavaiból egy Blast Rings támadással visszaverte Birdramon támadását és majdnem sikerült kiszabadulnia Airdramon szorításából.
Finbu a korláthoz rohant és lenézet Coronamonra.
- Coronamon segítenünk kell Aquilamonnak! Sietnünk kell, mert Terra nagyon rosszul van! Hallod pajtás? Mi vagyunk az egyetlenek, akik segíthetünk nekik! Egyszerűen nem veszíthetünk! Én hiszek benne, hogy le tudod őket győzni! – miközben ezeket kiabálta a zsebében lévő vörös digivice elkezdet fényleni.

- ….Én hiszek benne, hogy le tudod őket győzni! – Coronamon hallotta a partnerét, de egyszerűen nem maradt már semmi ereje a harcra. Ekkor hirtelen egy eddig ismeretlen hatalmas erő járta át, és hihetetlenül könnyűnek érezte, hogy felálljon, holott eddig a fejét is alig bírta megemelni. Érezte, ahogy a teste elkezd növekedni és változni. Nem értette miért, de szavak hagyták el a száját, de mire a végére ért a hangja is mélyebb lett.
- Coronamon átdigiváltozik… Firamonná!

Finbu döbbenten nézte, ahogy a társa teste fényleni és növekedni kezd.
- …Firamonná!
Coronamon helyén egy ló méretű, sárga sörényű piros, szárnyas oroszlán állt. A fején egy furcsa díszt viselt, amiből 3 láng nyaldosta a levegőt. A mancsain is egy-egy pici láng táncolt, valamint a combjain lévő díszen és a farka végén is lángok voltak.
Elővette a digivice-át és elemezte barátja bajnok szintjét.

Firamon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Vadállat digimon
Támadások: Flame Dive, Fira Claw, Fira Bomb
Firamon egy vadállat digimon aki egy szárnyas oroszlán alakját vette fel. Coronamonból digiváltozott át és a szint lépéssel a repülés képességét is megszerezte. Firamon őrzi a Digivilágan a történelmi romokat azoktól, akik el akarják pusztítani. Firamon vezetői képességei már-már legendásnak számítanak. „Az ég repülő oroszlánja”-ként emlegetik.

Firamon kitárta szárnyait és az égbe emelkedett, hogy Aquilamon segítségére siessen.
- Fira Claw! – a karmait kiengedte a talppárnáiból és az egész mancsát beborították a lángok, majd Airdramont kezdte karmolni, aki a tüzes támadás hatására teljesen elengedte a vörös madár digimont.
- Aquilamon tiéd Airdramon, gondolom, van vele egy kis elintézni valód. Én intézem Birdramont. – jelentette ki méltóságteljes hangon Firamon.
- Rendben. – egyezet bele Aquilamon. – Grang Horn! – a szarvai végé rózsaszín színben kezdet izzani és meghosszabbodtak. Így rontott neki a repülő kígyónak, aki már nem volt olyan nagy legény az 1 vs 1 harcban.
- Nonono. Nem mész sehova Birdramon! Az ellenfeled én vagyok! Fira Bomb! – a homlokán lévő lángból egy tűzbomba lövődött ki egyenesen Birdramon mellkasának.  Ám még mielőtt a madár feleszmélhetett volna azonnal jött a következő roham.
- Flame Dive! – az oroszlán egész teste lángokba borult és teljes sebességgel Birdramonnak csapódott. Birdramon fájdalmasan felvisított.
- Még nincs vége! Fira Bomb! – az újabb lánggolyó már túl soknak bizonyult a madár digimonnak. A teste kezdet adatokra hullani, majd ismét megszilárdulni.
- Finbu te jössz! Küld vissza a Digivilágba!
- Vettem pajtás! Digikapu tárulj! – Finbu megnyitotta a kaput ami kezdte magába szívni a madarat. Ám annak láthatóan esze ágában se volt visszamenni.
- De egy makacs jószág vagy! Na, eredj vissza ahonnan jöttél! Fira Bomb! – Firamon támadása megtette a hatását. Birdramon beleesett a Digikapuba és eltűnt benne.
- Firamon segíts Aquilamonnak! – mondta Laura miközben a még mindig hevesen dulakodó bajnok digimonokra mutatott.
- Sajnálom, de nem tehetem. – felelte a szárnyas oroszlán.
- De, de hát miért nem?! –kérdezte döbbent és hitetlenkedő hangon a vámpírfogú lány.
- Ez a harc személyes ügy. Ha közbe avatkozok, azzal beletiprok Aquilamon becsületébe.
Mindannyian a harcolókat figyelték. Pontosabban majdnem mindannyian. Terra még mindig köhögött és percről percre rosszabb lett a helyzete. A többieket túlságosan lekötötték az események, így nem maradtak mellette. Vagyis egyvalaki mégis. Impmon nagy kínkeservesen elvonszolta magát a tetőkertig és igyekezett megnyugtatni Terrát. Sőt, miután a lány sikeresen előhúzta a zsebéből a mobilját a kobold digimon a gyorshívó gombbal telefonált Marie-nak, hogy küldje értük Samet és Terra asztmagyógyszerét. Marie mondta, hogy 5 percen belül ott lesz értük Sam a Keleti negyed délnyugati bejáratánál, a Japánkert-park mellett.
- Blast Rings!
- Spinning Needle!
A támadások kioltották egymást.
- Grang Horn!
- Wing Cutter!
Mindkét támadás talált és mindkét bajnok újabb sérüléseket szerzett. A támadások közben folytatták nyaktörő légi mutatványaikat, ahogy igyekeztek jobb támadási pozícióba kerülni. Végül Aquilamonnak sikerült felülre kerülnie és a szárnyaival félreütötte Airdramon fejét.
- Blast Rings! – a támadás kritikusan sebezte Airdramont aki ezúttal nem tudta hárítani a támadást a kemény koponyájával. Airdramon teste kezdet adatokra esni, de már csak nehezen szilárdult vissza a teste és a levegőben egyre több adat darab keringet.
- Más körülmények között hagynálak visszatérni a Digivilágba. De az, hogy Laura halálos veszélybe került miattad olyan bűn, amit nem bocsátok meg! Véged! Blast Rings!
A támadás hatására a szárnyas kígyó digimon teljesen szétesett. Az adatok a széllel együtt keringtek a levegőben, majd a Digikapu magába szívta őket.
- Győztünk. Győztünk! Hurrá GYŐZTÜNK!!!!! – kiáltotta Finbu miközben egy hatalmasat ugrott a levegőbe örömében, miközben ökölbe szorított jobb kezét feltartotta.
- Hékás! Nem akarok ünneprontó lenni, de nem ártana angolosan távoznunk, mert Terra egyre rosszabbul van, már alig kap levegőt! És a rendőrség is mindjárt itt lesz! Húzzuk a belünket a délnyugati bejáróhoz a Japánkert-parkba! Sityak ott vár minket.
Impmon kitörésére aztán vége lett az örömujjongásnak. Aquilamon és Firamon leszállt a tetőre, hogy az emberek és Impmon felülhessenek rájuk. Laura és Impmon ült Aquilamonra. Terra az asztmarohamtól lábra se bírt állni, így Finbu a karjaiba vette és maga elé ültette Firamon hátán. Miután mindenki felült a 2 bajnok felszállt és amilyen gyorsan csak tudtak a parkba repültek. Hamar kiderült, hogy Aquilamon sokkal gyorsabb, mint Firamon. De a szárnyas oroszlán kitartással pótolta a sebesség hiányát. Pár perc múlva már meg is érkeztek a Japánkert-parkba. A park nem hiába kapta a nevét, tényleg olyan volt, mintha egy igazi japán vidéken járna az ember. Szerencsére a kijárattól nem messze volt egy sűrűbb bozót ahol nyugodtan leszállhattak. Gyakorlatilag még földet se értek, de Impmon már elviharzott megkeresni ezt a „Sityakot”. Amíg a lila újoncot várták Aquilamon és Firamon visszaváltoztak, 2 halálosan kimerült újonccá.
Alig 2 perccel később Impmon visszatért egy 30 év körüli, fekete hajú, barátságos, de aggódó arcú férfival, aki egy egyenruhaféleséget és egy sofőrsapkát viselt. A férfi hozta Terra asztmagyógyszerét. Elfektette a lányt a földön, majd a karjába fogta a fejét, a szájába tette az adagolót és néhányszor fújt vele. A hatás szinte azonnali volt. Terra máris kevésbé köhögött és többször vett mély lélegzeteket. Miután Terra jobban lett Impmon eddigi feszült és komor arcára egy kis megkönnyebbülés kúszott.
- Srácok ideje indulni, mert mindjárt hatalmas dugó lesz a rendőrség forgalom elterelése miatt. A nevem egyébként Sam. Gyertek. – mondta Sam majd a karjaiba vette Terrát és már indult is. Finbu és Laura felvették a teljesen kimerült Coronamont és Hawkmon és Impmonnal együtt a férfi után eredtek.
Alig 15 méterre volt az autó a park bejáratától, na de az a kocsi…
- E-ez komoly? Egy limuzin? – hüledezet Finbu és Laura egyszerre, de mivel semmi választ nem kaptak beültek a légkondicionált járműbe. Felbődült a motor egy a limuzin elindult.
A zötykölődéstől Coronamon majdnem elaludt, de még mielőtt a szemhéjai lecsukódtak volna a tekintete az aggódó arccal figyelő Impmonra és a kipirosodott arcú Terrára tévedt.
Jól láttam akkor? Az a sárga jel, ami Impmon előtt megjelent mielőtt térdre rogyott az, az volt, amire gondolok?