19. fejezet

Egy túl hosszú nap: Elkezdődött

Verőfényes napsütésre ébredt a város.  Az utcákon hűs szellők fújtak keresztül, enyhítve ezzel a nyári meleg forróságát. Hétfő reggel negyed nyolc felé járt az idő. Az utakon csúcsforgalom volt a megannyi munkába vonuló felnőttnek köszönhetően. Innaru villa negyedében, egy szép nagy házban egy szőke hajú lány azon igyekezet, hogy göndör tincseit egyenesre fésülje, eredménytelenül. Nagyot sóhajtva letette a hajkefét és kelletlenül bedugta a falon lévő konnektorba a hajvasalót. Mikor elkezdte volna a hajvasalót végig húzni a rakoncátlanul göndörödő tincseken halk kopogás hallatszódott az ajtón, majd lenyomódott a kilincs és az érkező belépet.
- Szia, édesem, jöttem jó reggelt kívánni és Marie felküldette velem a reggelidet. Elaludtál? Máskor már pontosan hét órakor a konyhában várod a reggelit, de ma még ki sem dugtad az orrocskád a szobádból.
- Szia Molly. Köszönöm. Segítenél kivasalni a hajamat? Utálom mikor ilyen göndör. – kérte Terra Mollyt, a családjuk iker takarítónői közül a fiatalabbat. Molly és a 2 perccel idősebb nővére Anna imádtak divatosan öltözni. Molly ma egy lenge, rövid fekete szoknyát vett fel, hozzá egy pántos, sötétrózsaszín toppot. Az egészet egy egyszerű barna övvel egészítette ki. Hosszú, hullámos szőke haját egy fekete szalaggal kötötte össze.
- Persze, hogy segítek kedvesem. A legjobb személyt kértél meg erre a feladatra. Feketeöves hajvasaló használó vagyok. – mondta Molly mosolyogva és letette a reggelivel teli tálcát az íróasztalra, majd elkezdte kivasalni Terra haját. Pár percig némán dolgozott, mielőtt újra megszólalt.
- Nem gondolkoztál rajta, hogy rád férne egy kis dizájnváltás?
- Mire gondolsz?
- Például a hajad. Ha néha összekötöd, esetleg pántot vagy csatokat teszel bele meglepően több fiú figyelmét fel lehet kelteni. Ha néha felvennél egy csini, egyszerű szoknyát ez a figyelem felkeltési faktor még nagyobbat ugrik. Hmm. A múltkor láttam egy bájos kékvirágos fehér egybe ruhát, amit biztos te is imádnál. Ha két csattal elcsatolnád, a hajad istenien néznél ki benne.
- Én jobb szeretem a mostani kinézetem Molly, de hálás vagyok, hogy segíteni szeretnél.
- Ugyan már! Idén már 16 vagy. Kész felnőtt! Nem lehet mindig olyan egyszerűen öltözni, mint a gyerekek.
- Te nagyon kinézet orientál vagy igaz? Én inkább a belső értékek híve vagyok.
- Természetesen. Az első benyomás a legfontosabb egy kapcsolatban. És elsőre sose a belsőt nézik, hanem mindig a külsőt. Ezért kell a mai világban egyre jobban ügyelni a megjelenésünkre. Tényleg, mi ez a csend? Furcsálltam is, hogy senki nem vág a szavamba. Impmon merre van?
- Mióta lefeküdtem tegnap nem láttam. Szerintem kint van a kertbe Joe-val, de nem lepne meg, ha kiderülne, hogy a konyhában lábatlankodik.
- Az meg lehet. Ismered Mariet. Imád sütemény sütni, Impmon meg sütit enni. Na, kész is vagy én megyek vissza dolgozni. Lás neki a reggelinek, mert mindjárt háromnegyed nyolc. Kíváncsi vagyok, hogy vajon megint jön-e? – mondta a végénél sokat mondóan kacsintva Molly miközben elindult kifelé. Mikor az ajtó becsukódott Terra a szemét forgatta a célozgatást hallva, majd neki látott a reggeliének.

Terra és Molly tévedtek. Impmon se a kertben, se a konyhában nem volt. Fent ült a tetőn már napkelte óta, de annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre se vette, hogy mennyire telik az idő. Az elmúlt napok eseményein elmélkedett.
A francba az egésszel. Mért gyógyul, ilyen veszet lassan ez a seb? A múltkor szerencséjük volt a srácoknak, hogy át tudtak digiváltozni, de ha legközelebb egy végső vagy erősebb digimon jön, át esélyük sincs. Ha legalább bajnok szintre tudnék változni… Bajnokként talán gyorsabban gyógyulnék, és még jelentősen is tudnák segíteni a harcokban. De így……... csak kolonc vagyok. Nyomorult Lovagok, és legfőképp az, az átkozott Gallantmon.- a haragja pár perc után enyhült és a gondolatai más irányba kanyarodtak.
Vajon mi a helyzet a Digivilágban? Mit csinálhat most az Öcsi, Mysterymon, Unimon, BlackWarGreymon, Jijimon apó, Babamon anyó, Youkomon,  Fangmon, Ogremonék és….és Lilithmon? Szegény Behemoth-al mi lehet? Remélem, hogy Öcsi szolgái meg találták a sziklák között és még rendbe tudja hozni Datamon. Ha Behemoth nincs, én már az előtt meghalok, hogy beszerzem ezt a sérülést.
Nem akarta újra élni azt az éjjelt, az emlékek azonban feltartóztathatatlanul jöttek, míg végül megadta magát nekik és engedte, hogy az események újra játszódjanak a fejében.

A nap alig egy órája bukott le, de Behemoth még eszeveszetten száguldott, a fáradság legkisebb jelét sem mutatta. Nem meglepő, hiszen a Kopár szint Behemoth kedvenc szinte. A szint nem véletlen kapta a nevét. Növények nem teremnek itt, csak rengeteg vörös szikla van, amiket a gyakori szelek - amelyek a szomszédos Szelek szintjéről tévednek ide- a legkülönbözőbb formákra alakított ki. Némelyik sziklacsoport távolról úgy nézet ki, mint az antennák, mások kőablakokra és sziklakapukra hasonlítottak. A talaj szintén vörös, a benne lévő magas digitálisvas tartalomtól. A szint nyílt és sík, a magas sziklákat leszámítva, így tökéletes a nagy sebességű közlekedéshez. Ezen a szinten meglehetősen sok vasútvonalat alakítottak ki, a Trailmonok az egymás mellett futó síneken gyakorta versengtek, melyikük a gyorsabb.
A lakosság nagyon kis létszámú, a Fény területén gyakorlatilag lakatlan. A Sötétség területén maximum 10-15 falu van, de ezek a falvak is csak néhány házból állnak. Az legnagyobb települést, ami a szint fővárosát testesítette meg összesen 20 épületből áll. Itt csak néhány, elég szívós digimonfaj él meg, a jó részük adat és szérum típusú, de olyan békések, és olyan régóta élnek itt, hogy a vírus digimonok maguk közül valóknak tekintik őket és nem a Fény beszivárgó kémjeinek ahol több helyen. Többséggel 2 féle módon tudnak erre felé megélni. Az egyik, hogy az áthaladó Trailmonokat tartották karban, cserébe pedig a Trailmonok élelmet és minden egyéb szükséges dologgal ellátták a falvakat. A másik lehetőség, hogy a kemény vörös sziklákból kinyerték a fémeket és azzal kereskedtek. Az élet nem könnyű erre felé. Ám van egy kis kiváltságuk az itt lakóknak. Mivel a terület ura Beelzemon volt, aki nem tartott fent kastélyt és szolgákat itt nem szedtek adót. Igaz, nem is adózhattak volna miből, mert csak a minimális jutott mindenből. Ám hiába jut kevés nekik, mégis roppant barátságosak és vendégszeretők az itt élők.
Behemoth azért szerette a szintet, mert akadály nélkül száguldhatott. Beelzemon szintén szerette a száguldást, de a terület ritkán lakottsága is számított neki. Itt napokig elbóklászhatott Behemoth-al anélkül, hogy bárkivel is találkozik. Ez pedig tökéletesen megfelelt a magányos természetének.
Miközben egy kőkapu alatt száguldottak át Beelzemon füst csóvákat látott meg. A tekintete elkomorodott. Jól emlékezett arra az éjjelre mikor legutóbb ilyen füstoszlopokat látott az ég felé kanyarogni. Akkor pusztult el az otthona még gyerekkorában. Bárhol felismeri az elpusztított településekről felszálló füstöt. Behemoth-al abba az irányba vette az irányt amerről a pusztítás jeleit látta meg. Behemoth lelkesen bőgette motorját, hiszen most motorosa teljesen szabadjára engedte, olyan gyorsan mehetett amilyen gyorsan csak tudott.
Alig 2 perc alatt a faluba értek, pontosabban a lángoló törmelék mellé, ami maradt belőle. A talajon már összeálltak az adatpamacsok, egyértelműen jelezve, hogy nem maradt túlélő. Beelzemon egy pillanatig a romokat nézte, majd elindult Behemoth-al a legközelebbi faluba, ami 30 kilométerre van innen. Ám ott sem talált mást csak füstölgő romokat. A nyomokat tanulmányozva sikerült megállapítania, hogy öten támadták meg a falvakat és minimum végső szintűek lehetnek, de valószínűbb, hogy magasabb szintűek. A nyomok túl gyanúsak voltak. Mivel a támadók kevesen voltak és magas szintűek kizárható tényező a szokásos vandál tombolás az angyal digimonoktól. Ezeknek a fickóknak konkrét céljuk van a pusztítással. Nem kétséges, hogy az egész szint összes települését a földel képesek egyenlővé tenni. A terület Lordjaként pedig köteles megvédeni az itt élőket.
Követte a behatolók nyomát, amik még 5 feldúlt falun át vezetet. Elég mélyen behatoltak a szint Sötétség felöli részébe. Aztán a 8. faluhoz ért, amit egy vörös sziklákkal körülvett völgyben hoztak létre, hogy könnyebben tudják kibányászni az érceket. A települést alkotó 9 ház lángokban álltak, bár még nem omlottak teljesen össze. A levegőben adatfoszlányok repkedtek, bár alig látszottak a tűz kelltette füstben. A lángok között megpillantotta a behatolókat. Királyi Lovagok voltak.
Az 5 Királyi Lovagon kívül először nem érzékelt más digimont a közelben. Elkéstem volna innen is? Ám ekkor megérezte 3 másik digimon jelenlétét. Nem lehettek kezdő szintnél magasabban, a mega Lovagok aurája teljesen elfedte az övéket. 
A 3 kezdő a romok fedezékét kihasználva igyekezet elmenekülni az egyetlen nyíláson, amely kivezet a völgyből. Nem csak Beelzemon látta őket a szikla tetejéről, hanem az egyik barna páncélos, macskaszerű lovag is. A menekülök felé rohant, hogy mancsának egyetlen csapásával végezzen velük. De Beelzemon se volt tétlen, ahogy észrevette a lovag szándékát Behemoth-al leugratott a szikláról és pár méterre a szikla tövétől nem messze haladó kezdő mellett ért földet, pontosan Leopardmon L. Mód előtt, akit a csizmájával úgy orrba rúgott, hogy a lovag minimum 5-ször bukfencezet hátrafelé.
Motimon, Kapurimon és DemiMeramon lecövekelt döbbenetükben. Már rég feladták, hogy élve megússzák ezt az egészet, de most a semmiből előkerült valaki, aki nem megölni akarja őket, hanem feltehetőleg megmenteni.
- Kölykök, jobban tennétek, ha elhúznátok innen a csíkot, mert csak az utamban vagytok. – mondta nyersen, de egy halovány, leplezni próbált együttérzéssel a hangjában.
- Mé…mégis hová mehetnénk? Nincs otthonunk, lángokban áll láthatod! Más falu árváit pedig sehol se szokták befogadni! Ez íratlan törvény a Digivilágban! – kiabálta felháborodottan Kapurimon, aki láthatóan a hármas legbátrabb tagja. Motimon elkezdet sírni, és DemiMeramon is közel volt hozzá, a szemei már tele voltak könnyekkel. 
- Tudok a törvényről, tapasztaltam a magam bőrén, szóval fejezzétek be a hisztit. – erre a kicsik nem számítottak, meglepetten figyelték a nekik hátat fordító, motoros megát. Eközben Leopardmon L. Mód összeszedte magát és újabb támadást indított, de ezúttal nem egyedül támadt. Egy apró, aranypáncélos lovag a segítségére sietet. Beelzemon elővette a fegyvereit és a Lovagokra lőtt. Leopardmon L. Módot eltalálta, aki a töltények erejétől felbukott és megint gurult párat a földön. Magnamon kikerülte és veszélyesen közel került a Lordhoz. Beelzemon az első kerekeire állította Behemoth-ot a levegőben lévő hátsó kerékkel pedig elütötte a kistermetű megát, mintha csak baseball labda lenne.  Az ütés hatására Behemoth az első kerekén egy teljes fordultatott tett, majd az eredeti helyzetébe érkezve ért újra két kerékkel talajt.
- Még mindig itt vagytok? Ha nem mozdultok, majd én rásegítek. – mondta Beelzemon miután hátra pillantva megállapította, hogy az újoncok még mindig ott vannak, ahol az előbb. Kinyújtotta a bal kezét és a tenyerén megjelent a sárgacímere, majd pár másodperc múlva a völgyben megjelent egy viszonylag kicsi Adatfolyam, ami egyenesen a 3 kezdő felé tartott.
- Az Adatfolyam biztonságos helyre visz titeket. Ott keressétek Jijimont és Babamont. Ha kérdezik, mondjátok, hogy én küldtelek titeket. – Beelzemon csak ennyit mondott nekik, mielőtt beszívta őket az Adatfolyam. Ez után a Lord bezárta a rózsaszín fényoszlopot, hogy a Lovagok ne tudjanak átjutni rajta.
Miután a kicsit eltűntek az útból, már nem kellett visszafognia az erejét, hogy a kezdőknek ne okozzon kárt. Teljes erőből harcolhatott mind az ötűk ellen. Eleinte még az övé volt az előny, ám hamarosan a túl erő felülkerekedet. Így nem maradt más választása, mint visszavonulni. Behemoth-al amilyen gyorsan csak tudott a Sziklasík felé tartott. A szinten túl van a Sötétvár, ami az öccse, Murmuxmon vára. A szolgálatában több erős digimon van és a Rémálom hadsereg egy része is mindig a környéken állomásozik. Ott majd vissza tud vágni a Lovagoknak, ha egyenlők lesznek az esélyek.
Noha Behemoth gyors, a Lovagok alaposan lelassították, a számtalan komoly sérülésről nem is beszélve. Az egyik lovag kilyukasztotta a hátsó kerék gumiját, az oldalán egy mély és hosszú vágás futott végig, a kipufogócső teljesen letört, az üzemanyag tartály megsérült és szivárgott az üzemanyagot alkotó adattörmelék. Ezek mellett eltörpült a megannyi horpadás és karcolás, de a rengeted sérülés és a Sziklasíkon végig vezető keskeny, göröngyös út, valamint, hogy a motor lényegében magát irányította- Beelzemont olyan hevesen támadták, hogy gyakorlatilag irányítani se volt ideje a motort- rettenetesen megviselte Behemoth-ot. Életében először elfáradt a száguldásban, ám most nem állhatott meg, mert a saját és a motorosa életéért száguldott.
A Sziklasík hegyes, éles, már-már megmászhatatlan sziklái valamivel több, mint 10 méterrel tornyosultak felettük és az útról lenézve látni lehetett a sziklák 25-30 méterrel lejjebb lévő alját. A szint felénél tarthattak mikor az út kiszélesedett, így az eddig mögöttük rohanó Leopardmon l. Mód felhúzódott melléjük, majd neki ugrott a motornak, hogy lelökje az út melletti szakadékba. Egy ideig a motor képes volt megtartani az egyensúlyát, noha párszor veszélyesen közel került az út széléhez. Aztán egy kanyarban Dynasmon kirúgta a hátsó kerekét, pont mikor Leopardmon L. Mód újra taszított rajta egyet. Behemoth egyenesen a szakadék felé zuhant, Beelzemonnal együtt.
- Ugorj! – hallotta Beelzemon a fejében Behemoth hangját, aki mentálisan kommunikált a rajta motorozókkal, bár meglehetősen ritkán szólalt meg. Beelzemon ösztönösen leugrott a motorról és sikerült megkapaszkodnia az egyik sziklapárkányban, de Behemoth menthetetlenül a sziklák közé zuhant.

Megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a képektől. A jelenre kell koncentrálnia, nem engedheti meg, hogy a múltba ragadjon, mert az sehová sem vezet.
- Szia Impmon! – köszönt rá Coronamon a kertet körülvevő magas fal tetejéről.
- Hello Coronamon. Hogy, hogy megint itt vagytok? Nem volt elég a szombati kísérgetés?
Coronamon csak a vállát vonogatta.
- Szerintem még 1-2 napig biztos hozzátok járkálunk reggelenként. Bár nem is csodálom, Terra rohama óta mindenki nagyon aggódik. Finbu jobbnak látja, ha kísérgeti, nehogy megint rosszul legyen.
Pár perc múlva már mindketten a kerítés tetején álltak, és türelmetlenül várták a társaikat. Végre ők is kiléptek a kapun és elindultak a kerítés mentén a park felé. Finbu kezében még mindig ott díszelgett a gördeszka, Terra arca pedig elárulta, hogy indulás előtt Anna és Molly meglehetősen sokat célozgattak Finbu itt létének okára.
Miután pénteken elhagyták a Keleti negyedet és a limuzinnal hazahozták Terráékat, - a többiek totális áll leesése után – Sam Finbuékat és Lauráékat is hazafuvarozta. Másnap háromnegyed nyolckor Finbuék a kapunál strázsálva várták Terrát és Impmon. Magyarázatként azt mondta, hogy biztos akart lenni benne, hogy Terra jobban van. Persze az ikrek azonnal elkönyveltek egy másik okot és az óta is ezzel célozgatnak Terrának. Az pedig, hogy most hétfőn is eljöttek – vasárnap szabadnapjuk van- csak fokozta ezt. Noha Molly és Anna az utalásaikkal kiakasztották Terrát, ő még is örült, hogy nem egyedül kell a parkba mennie- Impmont leszámítva, de ő nem igazán mehetett mellette a járdán feltűnés nélkül- mivel, már párszor eltervezte, hogy gyalog megy a Mackóba, de egymaga nem volt mersze neki vágni, a legutóbbi alkalommal tett kísérletből ítélve alaposan elkésett volna, ha még is neki vág.
Így hát, Finbu és Terra a járdán masírozott a park felé, miközben Impmon és Coronamon a tetőkön versenyeztek és bohóckodtak.

Mackó cukrászda

- Mért küldted tegnap hozzám a srácokat? Te jobban el tudtad volna magyarázni nekik a dolgokat. – kezdte a számon kérést Gerzson Edwardon.
-  A hangodból ítélve neked is sikerült. Hol van itt a probléma?
- Ott, hogy kibújsz a kötelesség alól. Neked is legalább annyit kellene foglalkoznod velük, mint mondjuk nekem. Kettőnk közül te vagy a tapasztaltabb és tisztábban is látod a helyzetet a digimonokkal kapcsolatban. Vagy ha már hozzám küldöd őket legalább rám csöröghettél volna. Miért nem tetted?
- Dolgom volt.
- Ennyi? Ennél bővebb magyarázatot várok, addig nem szállok le a témáról, míg nem beszélsz nyíltan, kitérő válaszok nélkül.
- Elfoglalt voltam tegnap este, érted? Épp bezártam mikor jöttek kérdezősködni.
- Hát akkor miért nem válaszoltál nekik, aztán haza mentél volna és megcsinálod a papírmunkát. – mondta dühösen Gerzson, aki tényleg nem értette a barátja különös viselkedését.
- Nem haza mentem, máshol volt dolgom és nem késhettem, világos? – válaszolt ingerülten Edward. Majd sóhajtott egy nagyot és némileg higgadtabban folytatta. – Most nincs erőm vitatkozni. Nem aludtam sokat az éjjel, fáradt vagyok és még a papírmunkát is meg kell csinálnom. Küld, ki a csapatokat járőrözni én megyek dolgozni. – ezzel sarkon fordult és bement a földalatti nagy terem oldalán lévő ajtón az irodájába, és magára csukta az ajtót.
Gerzson nagyon megdöbbent, hogy csak így faképnél hagyta. De ezzel nem volt egyedül. Brendon, Lucas, Melinda és Agumon is megdöbbent a vitán. Ez teljesen szokatlan Edward-tól. Híres a higgadtságáról, a határozottságáról és arról, hogy szinte lehetetlen kihozni a sodrából. Gerzson összeszedte magát és felment a cukrászdába, ahol minden bizonnyal már ott voltak a többiek, elvégre nyolckor kezdődött a munka.

2 órával később

A Hunter csapat Innaru város egyik különleges helyén járőröztek. A város szélén egy nagy folyam, hömpölygött végig, hogy a durván 40 kilométerre lévő tengerbe ömöljön a tölcsértorkolatán keresztül. A folyó mentén kikötők és dokkok sorakoztak, lehetővé téve a vízi kereskedelmet. Egy szépen kialakított sétányról remekül lehetett látni, ahogy az irdatlan víztömeg lassan folyik tova. A sétány egy stégre vezetett ahol megannyi horgász pecázott, versengve, hogy ki fog ki nagyobb és veszedelmesebb halakat. A vízben a hajókon, bárkákon és csónakokon utazókon kívül nem volt más ember. Hiába volt olyan nagy a hőség egyetlen fürdőző sem úszkált a hús habokban se a part közelében, se a holtágakban és csatornákban. Jó okuk volt, hogy inkább a strandért fizessenek, vagy leutazzanak a tengerig. A folyóba rendszeresen felúsztak a bikacápák, ahol remek életteret találtak mind táplálkozás, mind szaporodás szempontjából. Már sok halálos cápatámadás történt a folyóban mióta a város megalakult, így mostanra már mindenki elfogadta, hogy a folyó vize a cápát felségterülete, ahova nem érdemes bemerészkedni.
A Hunterek azonban most nem a sétányon járkáltak, hanem dokkok és a raktárak útvesztőjében, remélve, hogy egy munkással se találkoznak, aki nyakon csípi őket, amiért itt ténferegnek.
A digimonok az épület tetején haladtak, figyelve a munkásokra és az esetleg felbukkanó vad digimonokra. Bár utóbbiak feltűnésére meglehetősen kevés esély volt, tekintve, hogy a legutóbbi alkalom óta nem jöttek át újabbak. A járőrözés is csakhamar elvesztette a kezdeti varázsát és kezdték szétunni magukat. A magas szintű unalom miatt viszont jobban kezdték megismerni egymást.
A többiek megtudták milyen remekül rajzol Laura, mikor egy kisebb parkban megálltak szombaton pihenni és a társaik a lombok közé rejtőztek. Laura elővett egy kis jegyzetfüzetet és ceruzát, majd felvázolta, ahogy a három digimon a levelek rejtekéből figyelik a környéket. A többieknek nagyon tetszett a pár vonallal felvázolt alkotás, és ahogy ígérte ma elhozta a kész verziót. Osztatlan sikert aratott. Az ágak és a levelek nem lettek teljes részletességgel kidolgozva, így olyan hatást kelltet, mintha a rengeteg levél takarná egymást, egy nagy lombgömböt alkotva. A lombok és ágak közül pedig kikandikáltak a részletesen megrajzolt digimonok. Coronamon lángolófarka kilógott a levelek közül, ahogy az egyik ágon ült, és a mellkasa nagy része takarásban volt. A kissé fölötte lévő ágon ülő Hawkmonnak csak a feje és a vállai látszódtak ki, míg Impmon annyira jól elrejtőzött, hogy csak az arca egy része látszódott. A kép még szebb lett, mint ami a vázlatából sejtetett alig két napja. Finbu és Terra csodálkozására még azt a rajzot is elhozta, amin mindannyijuk társát megrajzolta.
Még pénteken megtudták, hogy Terra milyen puccos helyen él, de ennek ellenére nem változott meg a véleményük róla, sőt, még inkább szerették volna megismerni és összebarátkozni vele, hisz el tudták képzelni, hogy milyen nehéz lehet ilyen háttérrel barátokat szerezni. Terra hálás volt ezért. A legtöbben mikor megtudták, hogy kik a szüleik azonnal megváltoztatták róla a véleményüket. Szobnak és elkényeztetett csitrinek képzelték, meg sem próbálták igazán megismerni. Szombaton sokat beszélgettek és szóba került, hogy zongorázni is tud. Laura ezt hallva nagyon lelkes lett, mert a nagymamája is mindig zongorázott neki gyerekkorában, és a zongora kellemes emlék maradt a nagyijáról. Noha a rózsaszín digivice-os lány csap pár egyszerű darabot tudott eljátszani egy ujjal, de még így is jól elbeszélgettek a zenékről.
Finburól is kiderült, hogy ért a zenéhez, noha hangszeren sose tanult, de mivel szinte mindig fülhallgatóval a fülében mászkált meglepően sok zenestílust ismert a klasszikustól kezdve a rockandroll-on át a modern hihop-ig és musical-ekig. A járőrözés nagy része kellemes társalgással telt, de most mindannyian csendben figyeltek. Nem akarták, hogy a dokkoknál lévő magánterületeken kiszúrják őket. 10 óra felé járhatott mire végigkutatták a dokkokat és raktárakat, eredménytelenül.
- Mit szólnátok, ha vennénk egy fagyit? – kérdezte Coronamon mikor leugrottak Impmonnal és Hawkmonnal az utolsó épület tetejéről.
- Benne vagyok. A tetőn még durvább a hőség, mint itt lent. – értett egyet Impmon is az ötlettel.
- Én 2 gombóccal kérek. – jelentette ki Hawkmon is, miközben megtörölte a homlokát. Az emberek is beleegyeztek, már el is indultak a sétányra ahol több fagylalt árus is fagyit árult a melegtől szenvedő embereknek. Ekkor hirtelen hangos, fülsértő csipogás hangzott fel. Háromszoros hangerővel. Mindannyian a zsebükhöz kaptak és előhúzták a digiviceaikat amik vad digimonok feltűnését jelezték. Épp, hogy csak elhallgatatták a szerkezeteket mikor Finbu digivice-a jelezte, hogy hívása érkezett.
- Hallo?
- Finbu, a többiek ott vannak veled? – hallatszódott Gerzson hangja a vonal másik feléből.
- Igen. A digivice-ok tisztára megkattantak, alig bírjuk leállítani a csipogást.
- Igen, tudod róla. A gépek kiszúrták, hogy legalább 20 vad digimon jelent meg városszerte.
- 20???!!! – kiáltották mind a hatan egyszerre a digivice-ba, majdnem megsüketítve ezzel Gerzsont a vonal másik végén.
- Igen 20. Teljesen szét vannak szóródva a városban és az emberek pánikba estek. Gyorsan kell cselekedni, vagy megvadulnak. Túl sok időbe telne és túl sok kárral járna, ha elkezdenénk őket üldözni. Ezért Brendonék egy olyan helyre próbálják őket csalni ahol nem akkora baj, ha nagy károkat okozunk. Tudjátok, hol van a Kísértet negyed?
- Ne, ugye nem arra a régi városközpontra célzol a folyó túl oldalán?
- De igen. Ti vagytok a legközelebb. A Tamers-ek már úton vannak és én is rögtön indulok. Brendonék a gépeken intézik, hogy oda csalogassák őket. Mire átértek a folyón valószínűleg már ott lesz néhány. Sietünk, ahogy csak tudunk, addig pedig maradjatok együtt és lehetőleg kerüljétek a túlerőt. Ott találkozunk. – mondta majd mielőtt letette volna hallatszott, ahogy Gerzson elindítja a motorát.
Finbu keserűen nézet maga elé.
- Nos, azt hiszem ideje lestoppolni egy kompot.

Valamivel később

A folyótól pár méterre egy másik város kezdődött. Pontosabban az is Innaru volt, csak a 30 évvel ezelőtti városközpont, ami durván 20 éve teljesen lakatlan. Az épületek elhagyatottan álltak és omladoztak, némelyik már olyan rossz állapotban volt, hogy úgy tűnt, egy szellő is elég, hogy összedöntse. A legtöbb épület kormos volt, némelyiken jól látszódtak a tűz nyomai. Az utcákat még macskakövet borították, a kövek mellett és a házak oldalában kihajtott a gaz, tovább rombolva a már eddig is eléggé megviselt járófelületet. A parkok teljesen elvadultak, a sportpályákon 20 éves fák álltak, közöttük pedig őzek, fácánok és nyulak éltek. Az épületek falát a borostyán és a vadszőlő annyira benőtte, hogy egyes helyeken nem is lehetett látni. Az ablakok java betört, így az állatok bejutottak az épületekbe és az időjárás a belső részeket sem kímélték. Mindez, valamint, hogy a kihalt utcákon senki se járt nagyon kísértetiessé tette a negyedet. Egyesek szerint valóban kísértetek tanyáztak errefelé. Nem is meglepő, mivel egy nagy tűzvész után néptelenedet el a környék, ami sok áldozatot szedett.
Simi teljesen libabőrös lett a helytől. Noha ő az a típus, akivel az emberek nem szívesen találkoznának éjjel egy sötét sikátorba, de ez a fojtogató csend kezdte kiakasztani. Bár nem mutatta. Látta, hogy Lillyre a frászt hozza a hely, így muszáj volt bátornak mutatkoznia, hogy népiképp megnyugtassa a magabiztossága. Úgy tűnt egyedül Riát nem frusztrálta a hely. Csak úgy áradt belőle a higgadtság és az izgatott várakozás. Vagy remek színész, vagy tényleg nagyon bátor.
Egymás mellett haladtak a macskaköves utcákon, Palmon és Gabumon a szélén mentek, Leormon pedig pár méterrel előttük bóklászott és mindent kíváncsian megnézet. Láthatóan élvezte, hogy nyíltan az utcán járkálhat, és mindent alaposan megfigyelhet. A Huntereket keresték, de sehol se látták őket. Bár ezeken a kihalt utcákon nem is meglepő. Az omladékok, törmelék és gaz miatt könnyen elkerülhették egymást.
Leormon hirtelen megtorpant.
- Mi a baj? –kérdezte a társát Ria.
- Hallottam valamit, itt a közelben.
- Talán a többiek azok. – mondta bizakodóan Palmon.
- Nem, nem ők. Minden bizonnyal nagyobb zajt csapnának ez viszont olyan volt, mintha valaki lopakodás közben rossz helyre lép és elesik.
- Úgy érted valaki követ minket? – miközben Gabumon kérdezet hátra nézett és szemügyre vette az ablakokon keresztül az épületek belsejét hátha megpillant valakit, aki ott rejtőzködik.
- Igen. – felelt Leormon összeszűkült szemekkel, ahogy megpillantott pár elgördülő törmeléket az egyik árnyékos utcasaroknál. Elkezdet arrafelé rohanni, hogy nyakon csípje a követőjüket, a többiek pedig a nyomában szaladtak.
Befordult a sarkon és megtorpant. Előtte egy két méter körüli, páncélos, gyíkalakú katonaféleség állt. A kezében egy jókora, élesnek látszó tört tartott, gyanakvóan és zavartan figyelte a környezetét. Észrevette Leormont és szorosabban markolta meg a tőrét, hogy ha úgy adódik, rögtön tudjon támadni. A többiek ekkor értek Leormon mellé. Ők is meglepődtek a digimont látva. Simi elővette a digivice-át, hogy megnézze milyen digimon áll előttük.

Sealsdramon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Vírus
Típus: Kiborg
Támadások: Death Behind, Scouter Monoeye
Rövidtávon olyan gyors, hogy vizuálisan szinte lehetetlen követni, ezért nincs szüksége álcázásra vagy komoly fegyverzetre. Ehelyett testét és fizikai erejét használja a harcban. Sealsdramon főképp merénylő. Támadásait kombinálva használja, az egyikkel felméri ellenfele gyenge pontjait, a másikkal pedig hirtelen mögé kerül, és éles késével lecsap.

Leormon, Gabumon és Palmon megfeszítették az izmaikat, hogy ha támadna a digimon kivédhessék, bár ha igaz, amit a digiviceban van akkor nincs sok esélyük. Ekkor a fejük felett lévő teraszról leugrott a járdára egy másik Sealsdramon. Fenyegetően maga előtt tartotta a kését.
- Valami ötlet? – kérdezte Ria csendesen, kissé lélegzet visszafojtva.
- Őőő…fussunk? – felelte bizonytalanul Palmon.
- Én benne vagyok! – kiáltották valamennyien egyszerre, majd nyakukba szedték a lábukat és rohantak vissza amerről jöttek.
- Csak, hogy félre ne értsétek, EZ CSAK TAKTIKAI VISSZAVONULÁS! Világos? – kiabálta vissza Leormon a Sealsdramonoknak.
- Szégyen a futás, de hasznos, Leormon. – mondta csitítóan Gabumon. Már 2 sarokkal arrébb voltak attól a helytől ahol a 2 bajnokkal találkoztak. Teljesen kifáradtak és már nem bírtak tovább futni, így lihegve megálltak kifújni magukat.
De még itt sem lett nyugtuk. A mellettük lévő épület fala megremeget, majd összeomlok, nagy port kavarva. A porfelhőben egy alak körvonalazódott ki. Nagydarab digimon rombolta le a falat, a testét ezüstszínű páncél fedte, a vállain egy-egy szarval rendelkező ezüstkoponya díszelgett, a fején két szarv és egy nagy fúró foglalt helyett, szemei pedig vörösen izzottak. Félelmetes látványt nyújtott.
 

Ginkakumon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Vírus
Típus: Emberevő óriás
Támadások: Ogre Fira Shot, Kingin Raimeigeki
Egy Ogre digimon aki általában a nővérével együtt járja a környéket ellenfelek után kutatva. A testvérpár hallgatabb felét képviseli, csak azokban a harcokban ered meg a nyelve, amiket nagyon élvez. Gyakorta aggódik nővére szerelmi ügyei miatt, és hűségesen viseli nővére dühkitöréseit és elnézi hibáit. Nagyon agresszívak és együtt még egy hegyet is arrébb képesek mozdítani.

 - Ogre Fira Shot! – mondta Ginkakumon majd a szájából egy tűzgömböt lőtt a Tamerek felé. Mindannyian a földre vetették magukat, hogy kikerüljék a csapást.
- Fájfájfájfáj! – vinnyogta Leormon akinek a farka vége lángra kapott. Ria elkapta a csoport körül körbe-körberohangáló oroszlánkölyköt és az apró lángot a földön lévő homokkal eloltotta.
- Ezt megbánod te nyavalyás! Leo Cl… Ezek meg micsodák? – Leormon heves harci vágya gyorsan átcsapott bizonytalanságba.
Ginkakumon mellett 5 furcsa digimon jelent meg. A levegőben lebegtek és leginkább egy lila bábra hasonlítottak, de nekik volt szemük, piros szarvuk, sárga fullánkjuk és hat csápszerű részük.

Chrysalimon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Ismeretlen
Típus: Ismeretlen
Támadások: Data Crusher
Keramonból alakul át, leginkább egy kemény héjú bábra hasonlít. Ebben az állapotban energiát tartalékol, hogy át tudjon végső formába változni. Noha csak a hátán lévő hat csáppal tud harcolni, ezt meglepően jól csinálja. Általában csoportosan támad. 

- Támadjatok Chrysalimonok! – adta ki a parancsot Ginkakumon. Az 5 digimon kinyújtotta a csápjukat és megragadták, majd a levegőbe emelték Leormont, Gabumont és Palmont.
- Ne!!! – kiáltották rémülten a lányok. Simi gyorsan körbe pillantott majd a ledöntött oldalú ház romjai között megpillantott egy 1 méter körüli üreges fém rudat. Felkapta és egy kiáltással nekirontott az egyik bajnoknak, aki a társát fogva tartotta és jó párszor megütötte a rúddal. Az a kemény héjnak hála nem igazán érezte meg a csapásokat. Ezért Simi most a csápjait kezdte el ütni, hogy lebírja feszíteni Gabumon torkáról azt, amelyikkel ott ragadta meg és fojtogatta.
Mikor látták Riáék, hogy Simi támadásba lendül megragadott egy deszkát és ő is elkezdte ütni a Chrysalimonokat. Lilly a földről szedet fel tégladarabokat és azokat hajigálta a báb digimonoknak. A bajnokokat meglepte a váratlan ellentámadás, zavarukban elengedték foglyaikat.
- Mi a francot műveltek nyomorultak! Elmenekülnek! – förmedt rájuk Ginkakumon.
De elkésett. A Tamerek kihasználták ellenfeleik zavarát és elhúzták a csíkot. Pár sarokkal arrébb kifulladva ismét megálltak.
- Na, ebből elég. Ideje harcolnunk és abba hagyni a menekülést. – jelentette ki Simi, még mindig a kezében tartva a fém rudat.
- Igazad van. Készen állsz Palmon? – kérdezte határozottan Lilly a társát.
- Születésem óta Lilly!
Simi, Gabumon, Ria és Leormon nem láthattak mást, csak annyit, hogy Lilly lehunyja a szemét, majd pár másodperc múlva benyomja a jobb kezével a digivice-án a pöcköt – amit ők eddig meg sem tudtak mozdítani. Lilly és Palmon viszont többet láttak. Lilly kereset magában egy erős emléket. Arra gondolt mikor először találkozott Palmonnal és arra, hogy azóta mennyire jó barátnők lettek. A jobb keze bizseregni kezdett és csuklóig megjelent egy a digivicé-ával megegyező árnyalatú zöld fényréteg. Mikor benyomta a kis fémgombot érezte, ahogy a testéből átáramlik a szerkezetbe az energia. A digivice ragyogni kezdett.
- Palmon átdigiváltozik….Togemonná!
- Lányok jobb lenne, ha szétválnánk. Ti keressétek meg a többieket. Togemon és én addig elcsaljuk őket rendben? – kérdezte Lilly és Togemon már fel is emelte kesztyűs kezeivel, hogy ne szúrják meg társát a tüskéi és, hogy ne szakadjanak el egymástól.
- Hékás! Nem mehetsz el egyedül! Túl veszélyes. Nem tűnt fel, hogy az elmúlt szűk 5 percben vagy 8 vad bajnok digimonnal találkoztunk? – kérdezte szemrehányóan Simi akinek egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy szétváljanak.
- De feltűnt. Ám ha együtt maradunk túl nagy célpontot jelentünk. Ne aggódjatok értünk és vigyázzatok magatokra! – mondta Lilly miközben Togemon már el is indult a következő utcán nagy zajt csapva, hogy a vadak véletlenül se a társaikat vegyék üldözőbe.
- E…e..ezek csak úgy leléptek…. – kommentálta Ria, mert Simi annyira megdöbbent, amiért csak így faképnél hagyták őket, hogy megmukkanni se tudott.
- Lányok jön a 2 Sealsdramon. El kell tűnnünk innen. – jegyezte meg kelletlenül Leormon.
- Jó, de hová szívódjunk fel fél percen belül? – kérdezte Ria.
- Nézzétek csak! – mutatott le Gabumon a lábuknál lévő, szörnyen rozsdás csatornafedőre. Gabumon arrébb húzta a fedőt és a létrán kezdet lemászni a csatornába.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy lemászunk abba a mocskos csatornába? – morogta felháborodottan Leormon.
- Ne dumálj, hanem lódulj! – korholta fenyegetően Simi, mire Leormon és Ria is elindult lefelé. Simi mászott le utolsónak. A csatornafedőt pont akkor húzta lentről a nyílásra mikor a Sealsdramonok befordultak a gazos és törmelékes utcába.