14. fejezet

A bokszkesztyűs kaktusz: Togemon!

Innaru város, Malom center melletti út

A Malom hatalmas, sötétített üvegablakos épülete mellet futó út teljesen járhatatlan volt, mivel az út közepén egy hatalmas, rovarszerű zöld lény állt. Az emberek pánikos rohanással hagyták el a környéket, hogy minél messzebb kerüljenek innen. Kiugrottak az autóikból és egymást taposva menekültek. A környéken lévő szórakozó helyekből, éttermekből, házakból, irodákból is özönlöttek a rémült emberek. A fás teret és a Malmot összekötő szűk utcában 3 lány és 3 furcsa lény állt, rémülten, de nem futottak el.
- Valami ötlet mielőtt még több kocsit lapítana ki? – kérdezte Gabumon.
- Ideje elemezni ezt a túlméretezet dögöt! – mondta Simi és elővette a digiviceát. 

Snimon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Rovar digimon
Támadások: Twin Sickle, Ultimate Twin Sickle, Slamming Attack
Rovarszerű digimon akinek adatai jó része egy laboratórium vírusirtó programjából származik. Személyisége hideg, mi több kegyetlen ráadásul könnyen megvadul. Annyira félelmetes, hogy a legtöbb szérum és adat digimon fél tőle.

- Remek. Gyakorlatilag egy őrült kaszás pszichopatát kell elintéznünk. És kivételesen a pszichopatával nem Impmonra céloztam. – jelentette ki fanyarul Leormon.
- El kellene csalnunk innen. Itt túl sok kárt okoz és az emberek is megsérülhetnek. – mondta Ria.
- Nézzétek! Snimon és közöttünk vezet egy lejárat a föld alá! – mutatott rá a parkoló lejáróra Palmon ami alig 10 méterre volt tőlük.
- Az a Malom mellékparkolójához vezet. Ott parkol azoknak az autója, akiknek boltja van a Malomban. És az áruszállító autók is oda mennek le. Oda kell lecsalnunk! Lent kevesebb helye lesz mozogni és a károk is kisebbek lesznek, mert abban a parkolóban nincsenek olyan részek, amelyek az épületet tartanák. – a többiek döbbent pillantására Lilly elmosolyodva folytatta – A keresztapám építész és ő is itt dolgozott, mikor a Malom épült. Ezért tudom, hogy abban a parkolóban nyugodtan harcolhatunk. Most emberek se lesznek lent, mert azt a parkolót csak kora reggel és késő este használják.
- Rendben, csaljuk be! – egyeztek bele a többiek.
- Ideje magunkra terelni a figyelmét. Blue Blaster!
Gabumon támadása eléggé feldühítette Snimont és feléjük indult, hogy elintézze őket.
- Futás! – kiáltotta Simi és nekiiramodtak a lejáróba, Snimon pedig szorosan a nyomukban haladt.
- Ne álljatok meg, erre! Ez lejjebb visz! – kiáltott Lilly és az F2-es parkolóba vezető lejáró felé rohant. Snimon kissé nehezen fért be az F2-re vezető átjáróba, de az éles penge karjaival csakhamar kiszélesítette az utat. Ez éppen elég idő volt a Tamereknek, hogy felmérjék a terepet.
A parkoló sokkal kisebbnek bizonyult, mint a vásárlók számára fent tartott. 20x15 méteres területű, durván 3 méter belmagassággal. Legfeljebb 13 autó parkolt lent, de mind annyira márkásnak látszott, ami sejtette, hogy tulajuk nem egyetlen kocsija. A plafont 5 darab 1,5 méter átmérőjű oszlopok tartották, bal oldalt pedig egy ajtó nyílt, nagy valószínűséggel a liftekhez. Röviden, a hely tökéletes a Snimon elleni harchoz, mivel Snimonnak alacsonyan volt a plafon, a hely szűk, és ha gáz van a liften ők még mindig elhúzhatták a csíkot.
Snimon átjutott az átjárón. Az alacsony plafon miatt nem tudott rendesen felállni, csak meggörnyedt háttal, ami szintén nekik jelentet előnyt.
- Jól van! Ria Leormmonnal kerüljetek mögé és zárjátok el a följárót, nehogy visszamenjen az F1-re. Lilly ti Palmonnal maradjatok itt balról, mi pedig Gabumonnal beljebb csaljuk és jobbról támadunk. Mindenki felkészült?
- Igen! – hangzott a válasz.
- Akkor kezdjük!
- Blue Blaster! – Gabumon újra megtámadta Snimon fejét, aki a dühtől nem is gondolkodva követte Simit és Gabumont a parkoló belseje felé. Lilly rémülten nézte, ahogy Simiéket beszorítja Snimon a jobb hátsó sarokba.
- Palmon segítenünk kel!
- Bízd csak rám! Poison Ivy! – Palmon odarohant Snimon közelében és épp időben ragadta meg a rovar digimon karját, amely lecsapni készült Simiékre. Palmon visszarántotta a karját, így a hatalmas hajtott penge belecsapódott a padlót alkotó betonba és beleszorult.
- Szép volt Palmon! – kiáltotta megkönnyebbülten Lilly.
- Simi most szívd be a Digikapuba, amíg nem tud mozogni! – kiáltotta a lejárótól Ria.
- Rendben! Snimon ideje haza menned! Nyílj meg Digikapu! – Simi gyorsan megnyomta a megfelelő gombokat, amellyel amolyan gyors tárcsázáshoz hasonlóan aktiválhatta a Digikapu programot.
Lilly, - noha elméletben tudta mi fog történni- lenyűgözve figyelte, ahogy megjelenik az átjáró, amely ugyan olyan volt, mint amin Palmon is átjött, csak sokkal nagyobb. Leginkább olyan, mintha egy nyitott ajtón néznénk be valahova, azzal a különbséggel, hogy a másik helyiség helyett rengeteg számot lehetet látni, amik egy zöldes ködben/térben voltak. 
Snimon teste kezdet átlátszóvá válni, majd ismét megszilárdult. Ez még párszor megismétlődött, majd hihetetlen módon Snimon kihúzta a beragadt pengés karját a betonból, hatalmas lyukat hagyva maga után.
- Twin Sickle! – Snimon sarlós pengéiből 2 rózsaszín, félhold alakú csapást indított. Palmon alig bírt félre ugrani, és azon a helyen, ahol pár pillanattal ezelőtt állt egy hatalmas félhold alakú lyuk tátongott. Simi a földre bukott és összegömbölyödve védte magát, Gabumon mellette kucorgott, a csapás kicsivel a fejük felett talált a falba, ott is hasonlóan mély lyukat ütve.
- Leo Claw! – Leormon egy hatalmas ugrással a bajnok hátára ugrott és erősen megkarmolta borotva éles karmaival. Snimon dühödten lerázta magáról. Az oroszlánkölyök nagy nyekkenéssel eset a betonra.
- Srácok támadjatok egyszerre! – kiáltott Ria.
- Rendben, most nagyon megkapod, te túlméretezet rovar. – morogta a fogai között Leormon, miközben felállt és a kissé remegő lábain sikerült megállnia. Lassú, óvatos léptekkel cserkészte be a nála sokkal nagyobb digimont, tudva, hogy Palmon és Gabumon készül a támadásra.
Lilly nagyon remélte, hogy sikerül legyőzniük Snimont. A rovar digimon nagyon erősnek bizonyult, hiába voltak ők többen. Csak remélni tudta, hogy Gerzson és Agumon időben ideérnek.
- Critical Bite!
- Blue Blaster!
- Plant Shock!
Leormon hatalmasat harapott Snimon egyik lábának combjába. Gabumon kék jégsugara a fejét találta el, Palmon levelei pedig az egész testét sebezték. Lilly egy pillanatra hihetetlenül megkönnyebbült. Kizárt, hogy Snimon kibírja ezt a kombinációt.
De tévedet. Snimonnak gyakorlatilag meg se kottyant a triplatámadás.
- Ultimate Twin Sickle! – Snimon megint úgy támadt, ahogy az előbb, de ezúttal a félhold alakú sarlók nagyobbak voltak és kettő helyett négy jelent meg. Az egyik eltalálta Gabumont aki egy fájdalmas kiáltással csapódott Simi mellett a falba. Simi sírással küszködve és kétségbe esve ölelte magához társát, aki komoly sérüléseket szerzet.
- Simi, jól vagyok, még tudok harcolni. – nyöszörögte a fájdalomtól halkan Gabumon ahogy szabadulni próbált az őt tartó karokból.
- Nem. Nem engedem, hogy harcolj. – mondta ellenkezést nem tűrő hangon, de könnyes szemmel Simi. – Nem tudnám elviselni, hogy megint megsérülj.
- Simi…
Leormon se járt jobban, őt is eltalálta az egyik rózsaszín penge. Hangos puffanással vágódott a padlóra és utána még vagy 5 métert gurult. Ria rémülten szaladt hozzá, és letérdelt sérült társa mellé. Óvatosan felvette az kisoroszlánt – nem akart neki nagyobb fájdalmat okozni- és magához ölelte az eszméletét vesztet digimont.
Egy másik sarló hatalmas lyukat okozott a mennyezetbe és szikrázó vezetékek bukkantak elő, jelezve, hogy a támadás pontosan az egyik elektromos kábelt találta el.
A negyedik támadás Palmont találta el, bár ő valamennyire ki tudott térni, így sokkal jobb állapotban volt a többieknél. Ennek ellenére őt is a földhöz vágta a támadás ereje.
Lilly oda akart rohanni hozzá, de Snimon ekkor közöttük termet és amennyire a belmagasság engedte felemelt a hatalmas, éles sarlópengés karját, hogy lecsapjon rá. Lilly számára teljesen lelassult az idő. Látta, ahogy a penge centiről centire közeledik hozzá, érezte, ahogy az agyából elindul a parancs, hogy a lábai mozduljanak, de azok mégse reagálnak, hallotta a beriasztott autók és a vezetékekből pattogó szikrák hangját. Látta, ahogy Palmon talpra szökken és felé rohan, hallotta a lányok rémült kiáltásait. Majd képszakadás és következőleg arra eszmélt, hogy a betonon fekszik és a térdén lehorzsolódott a bőr. Bevillantak az agyába a pár másodperccel ezelőtt történtek és rémülten hátra fordult.
Snimon pengéje lapjával a földön volt, Palmon pedig alászorulva lett a földhöz szegezve. A rovar digimon teljes súlyával a karjára dőlt, hogy áldozatát összelapítsa.
- Neee! Palmon!- kiáltott fel kétségbe esetten Lilly, kezében a digivice szorongatva.
Könyörgöm, történjen valami! Palmon nem, nem hallhat meg!
Lilly olyan erősen szorította a digivice-t, hogy az ujjai is elfehéredtek. A tenyerével le nyomot pár gombot és a hüvelykujja lejjebb csúszott meglökve a digivice jobb alsó sarkánál lévő kis fémpöcköt. A zöld szerkezet elkezdet ragyogni Lilly kezében és egy sugarat lőtt Palmon felé.  Palmon elkezdet fényleni és nagyobbodni, letaszítva magáról Snimon pengéjét.
- Palmon átdigiváltozik….Togemonná!
Palmon helyén egy hatalmas bokszkesztyűs kaktusz állt. Lilly döbbenten nézte társát. A lányok gyakorlatilag egyszerre elemezték a digimont.

Togemon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Növény digimon
Támadások: Needle Spray, Lightspeed Jabbing, Coconut Punch
Egy növény típusú digimon aki úgy néz ki, mint egy hatalmas kaktusz. A testében képes tápanyagot tárolni, így sokáig elél a sivatagos területeken étlen-szomjan. Általában nyugodt és nehéz olvasni az arckifejezéséből, de ha feldühödik, nagyon keményen harcol, és nehezen higgad le.

- P..Palmon digiváltozott? – Lilly csak ennyit bírt a döbbenettől kinyögni. Simi, Gabumon és Ria lenyűgözve figyelték az átalakult Palmont ahogy harcba kezd Snimonnal.
- Lányok vonuljatok fedezékbe. – mondta Togemon kissé mélyebb hangon, mint ahogy Palmon szokott beszélni. Ria és Simi felkapták a társaikat és Lillyvel együtt az egyik autó mögé bújtak.
- Jól van nagyfiú, most alaposan kiporollak! - Mondta dühösen Togemon, aki Snimonnal ellentétben kényelmesen elfért a garázs mennyezet alatt. – Needle Spray!
Togemon testéről számtalan tüske kezdett kilövelni Snimon- és minden más- felé. Az autók, a falak és minden a környezetben csupa tüske lett. A Tamerek szerencsére biztonságban megúszták félig a nagy terepjáró szerű kocsi alá bújva. Snimon viszont a tüskék legjavát kapta és úgy nézet ki, mintha egy sünt ölelgetett volna. Snimont láthatóan váratlan fordulatként érte, hogy a prédája átváltozott és visszatámadt.
- Ultimate Twin S…
- Lightspeed Jabbing! – kiáltotta Togemon és nem csinált semmit. De Snimon fájdalomtól görnyedt össze, pedig nem érte semmilyen támadás. A lányok nem értették a dolgot.
- Lecsapott, csak nem láttuk. Ez Togemon híres fénysebességű ütése. – világosította fel a lányokat fáradt hangon Gabumon.
- Hát tényleg rohadt gyors, azt meg kell hagyni. – mondta leesett állal Ria, aki még mindig a karjában fogta az eszméletlen Leormon. Láthatóan szörnyen aggódott a társáért.
- Lightspeed Jabbing!- támadott újra Togemon és Snimon teste kezdet adatokra hullani.
-Twin Sickle! – Togemon az ökleivel hárította a két rózsaszín pengét, amelyek legalább 5 autót tettek totálkárossá mikor a kaktusz digimon oldalra lökte őket.
- Lightspeed Jabbing! – a támadás megint hihetetlenül gyors volt és Snimon adatainak egy része a levegőben keringet.
- Lilly most nyisd meg a Digikaput! – kiáltotta Togemon a társának.
- Rendben! Digikapu nyílj! – megnyomta a megfelelő gombokat és a kapu kinyílt Snimon mellett.
- Coconut Punch!- Togemon egy hatalmas bal horoggal belökte Snimont a kapuba, amely magába szívta, majd bezárult. Lilly boldogan szaladt oda társához és megölelte a bokszkesztyűs kezét, mivel máshol enyhén szúrós élményt okozott volna az ölelés.
Togemon újra fényleni kezdet majd összement és ismét Palmonná alakult. Lilly boldogan felkapta és sírva-nevetve ölelték egymást a legjobb barátnőjével. A többiek mosolyogva álltak mögöttük, de Ria még mindig aggódó pillantásokat vetett a karjaiban tartott oroszlánra.
Hirtelen taps hallatszódott mögöttük a lejáró felől. Pontosabban ketten tapsoltak. Mikor megfordultak Gerzsont és Agumont látták tapsolva közeledni.
- Megtudhatnánk, hogy hol ténferegtettek eddig? – förmedt rájuk Simi.
- Nyugi, nyugi. Akkor értünk ide, mikor Palmon átalakult, és mint láthattad nem volt szükség a segítségünkre. – próbálta csillapítani Simi dühét Gerzson.
- Nagyon jól harcoltál Palmon. Büszke lehetsz magadra. Közületek te vagy az első, aki átalakult. Gratulálok. – mondta elismeréssel a hangjában Agumon, Palmon pedig elpirult a dicsérettől.
- Gerzson! Leormonnak valami komoly baja lehet! Még mindig nem ébredt fel! – mondta szinte kiabálva az aggodalomtól, könnyes szemmel Ria.
- Vigyük fel az F1-re ott majd megvizsgálom. – felelte az egyetemista és elindultak felfelé.
Az F1-en letették Leormont a betonra Gerzson pedig szakértő módjára tapogatta végig a gerincét és a végtagjait. Pár percnyi vizsgálódás után Gerzson megnyugtató hangon szólalt meg.
- Nem tört el semmije, valószínűleg az elkövetkező napokban kissé merevebben fog mozogni, de egy kiadós evés és jó alvás helyrehozza. De ideje lenne eszméletére téríteni. – Gerzson felállt és a motorjához ment. Majd az ülés alóli tároló helyről kivett egy elsősegélydobozt és visszament Leormonhoz. Kinyitotta a dobozt és keresgélni kezdet benne, majd egy orrsprayhez hasonló dolgot vett elő. Levette a kupakját és az üvegcsét Leormon orrához tartotta.
- Ez micsoda? – kérdezte Gabumon.
- Ebben az üvegben egy orrfacsaró szagú folyadék van. Az erős illatától az ájultak magukhoz szoktak térni. Ismerve Leormon jó szaglását itt is ez fog történni.
Gerzsonnak igaza lett. Pár másodperc múlva Leormon elkezdte mozgatni az orrát, majd kinyitotta a szemét és megrázta a fejét.
- Gerzson mondták már, hogy milyen borzalmas a szájszagod? – mondta morogva az oroszlánkölyök a mancsával eltakarva az orrát.
Mindannyian nevettek Leormon ezen kijelentésén. Ria pedig a megkönnyebbüléstől sírva megölelte társát, Leormon pedig a nyelvével nyalogatta le Ria arcáról a könnyeket.
- Jól van, ideje menni. Valószínűleg mindjárt ideérnek a rendőrök és a mentők. Jobb, ha eltűnünk addigra. – Gerzson ötletével mindnyájan egyetértettek és gyorsan elhúzták a csíkot, miközben a digimonokat visszahívták a digiviceba.

Mindeközben a Keleti negyedben

A negyedből csak úgy áradt a keleti hangulat. Minden épület keleti stílusban épült. A japán boltok ablakában integető macskaszobrok invitálták be a vásárlókat. Az utcák szélén apró, néha akár mozgatható kifőzdék üzemeltek ahol a legkülönbözőbb keleti ételeket lehetet venni. A szusitól kezdve a sülthangyákon át egészen a patkányraguig bármit lehetet ezeken a helyeken találni. Persze rendes éttermek is voltak, többnyire rettentő elegáns helyek, ahol a fugutól kezdve a pekingi kacsáig bármit lehetet rendelni.
Az utcák többsége mindig úgy volt feldíszítve, mintha karnevál lenne, mert a rengeteg keleti kultúrának köszönhetően nagyon gyakran váltogatták egymást a különböző ünnepek.
Terra tátott szájjal nézte az utcákat, ahol nagy nyüzsgés volt az egyik indiai ünnepség alkalmából. Noha a családjuk egyszer kétszer evet az 5 csillagos éttermek valamelyikében, általában egy üzleti vacsora keretei között, ő még sose látta így a Keleti negyedet. Járni a forgatagban teljesen más, mint a limuzin sötétített ablakán keresztül nézni. Laura karjába kapaszkodott, hogy el ne vesszen és így kíséreltek meg utat törni a tömegben, Finbu vezetésével. Eddig semmi jele nem volt vad digimonnak.
Miután megérkeztek a negyedbe néhány órát keresgéltek, de miután nem találtak semmit és a gyomruk is éhesen kordúlt elhatározták, hogy megállnak ebédelni. Terra be is ment volna az egyik étterembe ahol egyszer ettek a szüleivel, de Laura mosolyogva visszafogta és felhívta a figyelmét, hogy se elég pénzük nincs, és a külsejük se olyan, amivel beengednék őket. Terra nagyon zavarba jött. El is feledkezett a pénzről. Az ilyenekkel mindig a szülei gondoskodtak. Az étkezés ügyét Finbu oldotta meg, aki azt mondta ismer egy nagyon jó helyett a környéken. El is mentek, de Terra arra nem számított, hogy egy ilyen putriba esznek. A kifőzde gyakorlatilag csak egy deszkatetőből, egy étkezőpultból, a bárszékekből és a hátsó főző részből állt. Miután legyűrte az első pillantástól rátörő rosszul létet és étvágytalanságot megérezte az ínycsiklandó illatokat. Finbu láthatóan jól ismerte a tulajt, mert barátságosan rájuk köszönt, majd célozgatott, hogy mit keres itt Finbu két hölgy társaságában, és ettől a srác arca olyan vörös lett, mint a főt ráké. Terra nem igazán értette, hogy mi történt, de látta Laura széles vigyorát, így megnyugodott. Nem igazán tudta, hogy milyen ételre számítson, így Finbura és Laurára bízta, hogy mit rendeljenek.
Egy ideig várták, hogy elkészüljön az étel, majd a szakács, - aki egyben a tulaj is volt – egy érdekes leveses tálat tett elé, benne tésztával, tojással és egy csomó mindennel, amit be se tudod azonosítani. Kaptak hozzá egy furcsa kanalat és evőpálcikát. A kérdő pillantására Finbu elmondta, hogy az étel neve ramen. Ahogy kifejtette, a város legjobb ramenje. És igaza volt. Tényleg nagyon finom étel. Egy kis gondot okozott kezdetben az evőpálcika kezelése, de Laura megmutatta, hogyan használja, így ő is ki tudta élvezni a különleges leves minden falatját.
Miután végeztek és fizettek Finbu bevitte őket egy furcsa élelmiszerüzletbe. Rengeteg egzotikus gyümölcsöt, fűszert, zöldséget és húst árultak. Sőt, még élő halak is voltak egy nagy akváriumban. Finbu egyenesen a nagy hűtőszekrényekhez ment és kivett 3 furcsa dobozt és 3 flakon mentes ásványvizet. Terra látta, hogy a dobozokban étel van. Nem értette. Hiszen az előbb ettek, kizárt, hogy máris megéhezzen.
Fizetés után követték Finbut egy a főutcától messze eső kis zsákutcában végződő mellékutcába. A környék, amelyen áthaladtak út közben kissé barátságtalannak tűnt. Az épületekről néhol hullott a vakolat, az ablakkeretek nyikorogtak a szélben és alig találkoztak emberekkel. A zsákutca végébe nem lehetet belátni, mert egy nagy doboztorony állta el a kilátást. Finbu átmászott a dobozokon és intett nekik, hogy kövessék. Bizonytalanul összenéztek, majd Laura megindult a vezérük után. Terra követte őket, bár sokkal ügyetlenebbül mászott, mint társaik. A dobozrakás túloldalán 3 méternyi részen látszott az aszfalt, mielőtt egy 4 méter magas téglafal lezárta volna az utcát.
- Miért jöttünk ide? – kérdezte Laura.
- Azért, mert gondoltam a digimonok is megéheztek. De a főutcán és a ramenesnél kissé túl nagy feltűnést keltettek volna. Így idejöttünk, mert erre ilyenkor kevesen járnak és itt senki se láthat meg bennünket. – felelt Finbu. – Coronamon realizálódj!
A vörös digiviceból előtörtek az adatok és összeálltak Coronamonná.
- Hawkmon realizálódj!
- Impmon realizálódj!
 Miután Hawkmont és Impmont is kiengedtek a digimonok nagyot nyújtózkodtak, örültek, hogy végre kiengedték őket. A Coronamon fején lévő láng vidáman táncolt a hűs szellőben.
- Gyertek srácok, ebédidő. – mondta miközben kiosztotta az ételes dobozokat és a vizes palackokat.
- Köszönjük az ételt.
- Köszönöm az ételt.
- Köszi, a kaját, ezzel most elérted, hogy felejtsem az aljas húzásodat reggelről.
Terrát meglepte, hogy a társa megköszönte az ételt. Röstellte beismerni, de teljesen elfeledkezet a digimonokról és arról, hogy ők is éhesek. Pedig Edward külön figyelmeztette is őket, hogy ha nem ehetnek rendesen nem lesz energiájuk a harchoz és az átalakuláshoz. Ha nincs Finbu szegények estig éheztek volna. Meglehet, hogy Coronamon és Hawkmon szól mikor már nagyon éhesek, de Impmon biztos inkább éhezik, mintsem szóba álljon vele, miután – noha csellel, de – be kellett mennie a digiviceba.  Tudta mennyire utálja, a szűk helyeket ahol nem mozoghat szabadon. Meg tudta érteni, ő is utálta a szűk helyeket, pláne ha sötétek. Azzal is tisztában van, hogy Impmon túl szabadszellemű ezért viseli rosszul a bezártságot. És ezért a szabadszelleműsége miatt nem lehet neki megparancsolni semmit se. A házukban oda megy, ahová csak akar, és amikor csak akar. Bár szerencsére a szülei elől rejtve marad. Az alkalmazottakkal furcsamód nagyon kedvesen viselkedik. Tény, hogy a becenevükön szólítja őket, de sose szemtelenkedik velük, ahogy a többi DÉFSZ taggal. Olyan, mintha 2 arca lenne. Az egyik a világ felé mutatott szemtelen, laza fickó arc, a másik pedig a valódi, amelyik kedves, vidám, hangyányit szemtelen és kissé magányos. A valódit láthatóan csak ritkán mutatta meg és csak azoknak, akikben feltétlenül bízik. Terra kiváltságosnak érezte magát, hogy láthatja Impmon valódi természetét. De mindennek ellenére érzi, hogy mint társ és barát nem nyerte még el a feltétlen bizalmát. És ez kissé elszomorította. Látta, hogy a többiek mennyire jól kijönnek a társaikkal. Különösen Lilly és Palmon. Ők szemmel láthatóan a legjobb barátnők. Még mikor először találkozott velük elhatározta, hogy ő is ilyen jóban akar lenni Impmonnal. Ezért is viselte el olyan könnyedén mikor Impmon vitában felülkerekedet, vagy épp vele szemtelenkedett. De egyébként se zavarta, igazából még szórakoztatónak is találta, és felnézett rá, amiért annyira magabiztos és közvetlen másokkal szemben.
Miközben Terra a gondolataiba merült a digimonok nekiláttak az ételnek. Láthatóan már nagyon éhesek voltak. Hawkmon a maga kimért modorával lassan evett és minden falatot alaposan megrágott a téglafal árnyékában Laura mellett. A fején díszelgő toll szelíden remeget, reagálva Hawkmon evő arcának rezdüléseire. Coronamon az egyik láda tövében ült és mohón tömte a szájába a finomságokat. Az arca csak úgy dudorodott, mert annyi ételt tömött a szájába amennyi csak belefért anélkül, hogy megfulladna tőle. Az arca valósággal ragyogott minden falat után, bár gyakran kellett pár korty vízzel rásegítenie a falatnak, hogy könnyebben lecsússzon a torkán. A farkát vidáman mozgatta és a végén lévő láng is nagyobb lett, ahogy Coronamon egyre vidámabb hangulatba került telő gyomrától. Impmon annak a ládának a tetején foglalt helyett, amelyik tövében Coronamon ült. Ő is elégedetten evett, de se túl lassan, mint Hawkmon, se túl gyorsan, mint Coronamon. Igyekezet unott arcot vágni, mintha nem érdekelné az étel. De ő is elárulta magát. Mikor a számára ízletesebb dolgokat ette a fülei mozogtak és a farkát is mozgatta, úgy, mint a kutya, mikor a farkát csóválja. Laura magában elmosolyodott. Mennyire meglátszik az eltérő személyiségük már az evési módjukon is! Coronamon habzsolt, mint ha legalább egy hete éhezne, Impmon igyekszik úgy tenni, mintha csak azért enne, mert a többiek is ezt teszik, és nem azért mert éhes. Hawkmon pedig olyan illedelmesen eszegeti a dobozban lévő tojásos szendvicseket, amit egy angol úriember is megirigyelne.
Miután a digimonok végeztek egy kis bonyodalom támadt. Impmon már megint cirkuszólni kezdett, hogy vissza kell mennie a digiviceba.
- Minek mennék vissza? Most úgy se metrózunk! Kint egyébként is érdekesebb. – makacskodott Impmon, ráadásul most erősítése is akadt.
- Igaza van Finbu! Én is szeretném megnézni a Keleti negyedet! Tudod te milyen szörnyen unalmas csak a hangokat hallani kép nélkül? Szeretném végre megnézni, hogy hol is mászkáltatok egész nap. – állt Coronamon Impmon oldalára.
- Igen! Engem is érdekelne, hogy néz ki a környék. – csatlakozott a lázadó ellenzékhez Hawkmon is.
Miután a digimonokat sehogy se lehetett rábírni, hogy visszamenjenek a digiviceba, az emberek kénytelenek voltak beleegyezni, hogy szabadon kövessék őket a tetőkről.
- Ne aggódjatok. Majd én vigyázok Impmonra, hogy ne keverjen bajt. – ígérte Coronamon.
- Nem kell rám vigyázni!
- Én pedig figyelek mindkettőjükre, hogy együtt se keveredjenek bajba. – biztosította őket Hawkmon.
- Nincs szükségünk babycsőszre! – förmedtek egyszerre Hawkmonra az érintettek teljesen felháborodva. Hawkmon elégedett mosollyal nyugtázta a reakciójukat.
Miután visszaindultak a főutca felé mindannyian fel-felpillantottak, hogy meggyőződjenek róla, hogy a digimonom tényleg követik-e őket. Minden alkalommal megnyugodva tapasztalták, hogy ott vannak. Az emberek csakhamar elkeveredtek a forgatagba, de a társaiknak még a tömegben is sikerült őket követniük.
 A Keleti negyedben szerencsére elég közel épültek egymáshoz az épületek és az utcák felett is mindig találtak néhány kihúzott elektromos vezetéket, amin átjuthattak. Hawkmonnak persze egyszerűbb volt, mert átrepülte az ilyen akadályokat, de Impmon és Coronamon csakhamar nagyon élvezni kezdték a viszonylagos szabadságot. Versenyeztek a tetőkön, a vezetékeken ügyeskedtek, hogy melyikűjük tud extrémebb módon átjutni, galambokat ijesztgettek a tetőkről, viccelődtek, remekül érezték magukat. Néha még Hawkmont is rábírták, hogy szálljon be a játékokba, de ő általában a társaikat figyelte, nehogy eltűnjenek szem elől.
Délután egyszerre csak egyszerre megérezték. Egy idegen digimon jelent meg. Jeleztek a társaiknak, hogy jöjjenek egy mellékutcába.
- Egy vad digimont éreztetek? – kérdezte Finbu.
- Igen, de elég messze van innen. Szerintem, a Tamer csapat közelében jelent meg. - válaszolt Hawkmon.
- Edward az előbb hívott, hogy egy Snimon jelent meg a központban, a Malom mellett. Azt mondta maradjunk a helyünkön, mert Gerzson és Agumon már mennek erősítésnek. – tudatta az eseményeket Laura.
- Nem ér! Minket mért hagynak ki a buliból? – nyafogott Impmon keserűen. Finbu – noha nem mondta ki – egyetértett, vele. Ő is harcolni akart végre. És mellesleg a harctól talán Impmon is kifáradna egy kicsit. Látta, hogy miket műveltek Coronamonnal a tetőn, de nem úgy tűnik, mintha nagyon elfáradtak volna.
- Folytassuk az őr járatott. Biztos hívnak, ha mégis kellünk. – szögezte le Finbu és elindultak. Az emberek a tömegben, a digimonok a tetőkön. Coronamonéknak most nem volt kedvük játszani, mint eddig. Idegesítette őket a tudat, hogy amíg ők itt ténferegnek, a többiek harcolnak. Félóra múlva Coronamon hirtelen megtorpant az egyik vezetéken, amelyen Impmonnal mentek. A vezeték az egyik utca fölött vezetett át így veszélyes volt itt megállni. Könnyen észrevehették őket. Impmon a vállára tette a kezét, hogy hátra fordítsa a fejét és ráfigyeljen. Coronamon félig hátra is fordult. Impmon a fejével intet, hogy induljon tovább, kevésé nyílt helyen megbeszélik. Coronamon kissé megkönnyebbült. Ezek szerint nem csak ő érezte. Egy kisebb áruház tetején megálltak és bevárták Hawkmont.
- Érzitek? – kérdezte a madár társait.
- Igen. Közeledik. – helyeselt Coronamon.
- Úgy tűnik, mégis harcolhatunk ma. De egy kicsit tévedtek. Ketten vannak. – jegyezte meg Impmon és mindhárman az égre pillantottak, ahol egy ködfelhő jelent meg. Digitális köd.