10. fejezet

A Tanács

Digivilág, a Sötét terület közepe

Idegesen járkált fel-alá a márvány folyosón. A nap már magasan járt az égen és az ablakon keresztül megvilágította folyosót. Mióta megérkeztek itt mászkált, és noha a szőnyeggel borított márványhoz hasonló digitális kőzet az egyik legerősebb kőzet, ő még azon se csodálkozott volna, ha nem sokára átszakad alatta a padló és a lejjebb lévő szintre zuhan.  Végül sóhajtva megállt és az ablakhoz ment. A kívülről hófehér márvánnyal borított hegy impozáns látványt nyújtott, tekintve, hogy a Sötét területeken ez volt az egyetlen fehér színű terület. Arról nem is beszélve, hogy Sötétvárral ellentétben ez az egész hely egy jól álcázott palota. A másik jelentős különbség a méret. A központi vár, - vagy közismertebb nevén Fehérhegy- nagyjából tízszer akkora, mint Sötétvár és a hegy, amire épült. De míg Sötétvár viszonylag gyakran kerül ostrom alá- 3-5 évenként, jobb időkben csak 10- addig Fehérhegyhez sose jutna el egy ellenség se. Ez azért van, mert Sötétvár mindenkit visszaver, de ez Fehérhegy esetében nem oszt, nem szoroz, hiszen túl nagy a távolság közöttük. Fehérhegy a Démon szint közepén helyezkedett el, magas fekete hegyekkel körül véve, melyek mindegyikén erős őrbástyák sorakoznak. Sötétvár viszont a Sziklasík, az Erdő és a Mező szintek találkozásánál fekszik. Sziklasíkon túl pedig a forró, száraz és kietlen Sivatag szint következik, azután pedig még legalább 7 másik szinten kell átverekednie magát annak, aki Fehérhegyet, akarja ostromolni.
Mysterymon kinézett az ablakon. A környező völgyek és hegyek csak úgy hemzsegtek a szorgoskodó digimonoktól. Elvégre nem minden napi dolog, hogy a Tanács rendkívüli ülést tart. Az ilyen ülések pedig szinte mindig egyenlők voltak a háborúk kitörésével, így mindenki készülődni kezdett. Noha nem feltétlenül a háborút szervezték. Sokkal inkább a javítási munkálatokat. Hát igen. Nyílt titok, hogy a Lordok nehezen viselik el egymást és az ülések gyakran torkollanak verekedésbe. De a tanácsterem nem úgy szokott kinézni, mint az ivók egy kocsmai verekedés után. A Lordok mindent felsőfokon és tökéletesen művelnek, a rongálást is beleértve. Most pedig kifejezetten sokat kell majd javítani, elvégre Murmuxmon még mindig hihetetlenül agresszív és mindenen felkapja a vizet. Mintha ez nem lenne elég kivételesen MaloMyotismon is megjelent, ami már önmagában több kárt jelentett, mint általában.
Mi lesz itt. – gondolta Mysterymon. Alapból 2 ingerlékeny Lorddal kezdődik az ülés, és a többiek még csak nem is tudják, hogy Beelzemon halott. De ha megtudják… Lehet, hogy jobban tenném ha Gryphonmonnal együtt inkább a Fehérhegy egyik alsó helyiségébe vonulnék és megvárom, míg elül a vihar.
Bár józan esze és túlélési ösztöne azt súgta a rejtőzködés a legjobb módszer, kíváncsisága erősebb volt ezeknél. Miközben azon töprenget, hogyan lehetne ott az ülésen, úgy hogy ép bőrrel megússza a tanácskozást nem vette észre a hatalmas folyosón lopva felé közeledő hatalmas digimont. A lopakodó megragadta a torkát, de a keze akkora volt, hogy Mysterymon egész testét a markába vette. Hüvelyk- és mutatóujjával kezdte el szorítani a torkát, de gondosan ügyelt rá, hogy a többi ujja keményen szorítsa a digimon mellkasát, kiszorítva belőle a kevés bent maradt levegőt is. Mysterymon kezei a törzsének lettek szorítva, így esélye se volt védekezni. Felnézett a támadójára. MaloMyotismon. Gondolta. A Lordnak mindig is tüske volt a körme alatt és köztudott róla, hogy előszeretettel szórakozik azzal, hogy megöli a szolgákat, akiket a markába kaparint. A levegőhiánytól a látása kezdett elsötétülni és a teste elzsibbadt az erős szorításban.
Hirtelen beszélő hangokat hallott meg, de elkínzott teste képtelen volt megérteni a szavakat. Aztán gyengült a szorítás. Végül ledobták a padlóra. Összegörnyedve feküdt és szaporán nyelte az éltető levegőt a köhögési rohamok között. Minden porcikája fájt, de a feje kezdet kitisztulni. Lassan sikerült fokuszálnia és kivennie az eddigi vörös színpacában a szőnyeg bonyolult mintázatát. Végre a szavakat is megértette.
- ….Murmuxmon azonnal kibelez, ha megtudja, hogy majdnem kinyírtad a kedvenc talpnyalóját.
- Ugyan, csak segítettem a kicsikének gyakorolni a levegő visszatartását, hogy jobban tudjon búvárkodni. Az már igazán nem az én hibám lenne, ha szegény belehalna az ostoba gyakorlásába. Ha szeretnéd neked is segítek a levegő visszatartásában. – szólt MaloMyotismon reszelős, kegyetlenséggel és álszentséggel teli hangja a feje fölött.
- Jól vigyáz, hogy milyen szavakat ömlesztesz a bűzös pofádból, mert egészen véletlenül a gyomrodban találod a jobb karom. – válaszolt vészjóslóan halk, kedves, de gyűlölettel telt hangon Lilithmon.
- Na, én megyek. Van jobb dolgom is, mint hogy egy hozzád hasonló szukára és egy nyomorék vakarcsra pazaroljam. – hallotta a padlón MaloMyotismon súlyos lépteit, ahogy elkotródik.
Mysterymon érzékelte, ahogy Lilithmon leguggol mellé és bal kezét a vállára teszi. Erélyesen, de viszonylagos gyengédséggel húzta ülő helyzetbe.
- Sötétség Istennője….khööhh…khööhhh…- a mondat befejezését az újabb köhögő roham megakadályozta. De azért fejet hajtott, elvégre, ha nem fejezné ki tiszteletét a Démon Lordnak könnyen elveszítheti a fejét, pedig egy napra egy halál közeli élmény bőven sok. Lilithmon nyugodtan várta, hogy összeszedje magát.
Meglepte, hogy a Lord a segítségére sietett. Bár a megmentésére valószínűleg több oka is volt. Egyrészről keresztbe akart tenni MaloMyotismonnak, más részről jól tudta, hogy Murmuxmon bizalmasa és mivel a Gróf hívta össze a Tanácsot valószínűleg a megmentésért cserébe információkat akar, hogy mi történt. Volt még egy ok. Köztudott, hogy Lilithmon a maga szórakoztatására csavarja el a férfiak fejét és ugráltatja őket. A többi Lord fejét is többször elcsavarta már. A csábossága egyedül Beelzemonnál vallott folyamatosan kudarcot. Beelzemont egyszerűen bosszantotta, Lilithmon folyamatos flörtölése és többször elküldte már a Fénybe a hülyeségeivel együtt. A visszautasítás, ami nagyon ritkán érte Lilithmont csak még elszántabbá tette, hogy bosszantsa a Torkosság Lordját. Beelzemon mindig is utálta a gyűléseket, mert nem csak a többi Lordot kellett elviselnie hanem Lilithmon folyamatos provokációját is. De persze Beelzemon nem kukán hallgatta Lilithmon csípős megjegyzéseit, a legszellemesebb sértései szinte kivétel nélkül akkor születtek mikor Lilithmonnal egymás idegeire mentek. Egy idő után valóságos verseny lett közöttük, hogy melyiküknek sikerül előbb a másik agyára mennie. Ilyenkor mindig olyanok voltak, mint Jijimon és Babamon a civakodó öreg házaspár. Természetesen Mysterymonnak és mindenki másnak is volt annyi esze, hogy ezt ne közöljék velük, mert a szószátyár valószínűleg másodpercekre csökkentené a várható élettartalmát.
Végre sikerült lassan és egyenletesen lélegeznie. Úgy érezte most már képes lesz köhögésen kívül más hangot is kiadni a torkán.
- Köszönöm, hogy megmentett Lord Lilithmon. Ha lenne valami, amivel kifejezhetném a hálámat, kérem, mondja el. – utálta, hogy ennyire be kellett hódolnia a többi Lordnak, de a hosszú és egészséges élet receptje a Lordok mellett sajnos erősen javasolta, hogy ne haragítsuk őket magunkra. Mindenki jobban jár, ha meg adja a nekik járó tiszteletet.
- Volna valami. – ő hogy tudta, hogy akar valamit a megmentésért cserébe… bár igazság szerint mindenki ezt csinálja, ő is, ha ilyen helyzetbe kerül, szóval ezt senki nem róhatja, fel senkinek sem- Tudod a Lordok többsége már megérkezett, de sehol se találom Beelzemont. Mond csak nem láttad valamerre? 
Mysterymon szíve összeszorult. A kérdés egyszerű volt és már sokszor feltette neki vagy Beelzemon(kérésként) vagy Lilithmon( leggyakrabban parancsként) mielőtt elkezdték volna a szokásos kakasviadalukat. Most viszont túl sok emléket ébresztet benne. Fájt a szíve a gyásztól, amit eddig leplezet és mélyen magába temette, hogy a jelenre tudjon koncentrálni. De a kérdés mélyebben feltépte a sebet, amely még egyébként se kezdet el gyógyulni, csak konok józansággal lett bekötözve.
A hangja halk volt és szakadozott, de nem lehetett megállapítani, hogy az előbbi levegőhiány, vagy a visszafojtott könnyek miatt.
- Lord Beelzemon nem jön el. Nem tud. A Tanács is ezért lett összehívva. – képtelen volt kimondani, hogy meghalt, tudta, hogy akkor biztos kibuggyannak a visszatartott könnyei. De érezte, hogy Lilithmon türelme erősen fogyóban van, így büszkeségét félre téve folytatta. – 5 Királyi Lovag tört be és feldúltak 8 város Lord Beelzemon területén. Aztán mind az öten a Lordra támadtak….- sírással küszködve kipréselte a levegőt a tüdejéből és kényszerítette a száját, hogy formálja meg a szavakat - …. Úrnő Beelzemont megölték.
Nem nézett fel, mélyen lehajtotta a fejét és hagyta, hogy az előtörő könnyei eltűnjenek a maszkja szövetében. Némán zokogott és már nem érdekelte, hogy hol van, és ki van mellette. Csak a szúró érzéstől akart szabadulni, ami tompította érzékeit és lassította mozdulatait. Szabadulni akart a bánat és a gyász, nyomasztó súlyától.
Hát ez röhej. Nem sírtam Az óta, erre most Lilithmon előtt törik el nálam a mécses. Ennél remekebb csak az lenne, ha MaloMyotismon előtt bőgnék, mint egy baby szintű. Hogy lehetek ennyire gyenge?
Nem tudta mióta kucorgott zokogva a padlón, de a könnyek lassan kezdtek elapadni és mivel a lelkében dúló vihar lecsillapodott, figyelme újra a környezete felé irányult. Meglepődve tapasztalta, hogy Lilithmon még mindig mellette van. Noha ugyanolyan tombolásra számított, mint amit Murmuxmon tartott – és amilyet minden bizonnyal a többi Lord produkálni fog az ülésen- Lilithmon csendesen bámult maga elé és láthatóan teljesen elveszett a gondolataiban. Az arcvonásai is egészen megváltoztak. A szokásos bájos, de gőgős arc helyett egy már-már bánatos, összezavarodott arccal bámult maga elé. Mysterymon összezavarodott. A folyosón lépések dobbanása hallatszott, ez visszazökkentette Lilithmont. Felállt és arca ugyanolyan lett, mint volt. Szó nélkül elment a tanácsterem felé.
A folyosó kanyarjában feltűnt Gryphonmon alakja. Unimon mega alakja nagyban eltért a bajnok formájától. Nagyobb volt, mellső lábain hatalmas karmok, a hátsón oroszlán mancsok helyettesítették patáit. A testét borító szőr fehér helyett homokszínben pompázott, melyet a fara felé fekete tigris csíkok borítottal egészen a farka közepéig, mert a végé egy zöld kígyófejben végződött. Lapockáinál bíbor színű denevérszárnyai kezdődtek. A nyakát fehér tollak borították, a fején sisakot viselt, mely alól kilógtak szőke tollai.
Gryphonmon oda ment Mysterymonhoz és engedte, hogy benne megkapaszkodva talpra álljon. A köpenyes digimon álltában megtántorodott, de nem esett el.
- Jól vagy? Olyan furcsán piros a szemed fehérje. Láttam, hogy MaloMyotismon erről jött és aggódtam érted. Ismered azt az őrültet, mennyire szeret szolgákat ölni. Elkapott azért nézem ki úgy, mint a szél által kergetett adat halom?
Mysterymon csak bólintott. Jobbnak látta nem közölni, hogy sírt. A büszkesége így is erősen csorbult azáltal, hogy az egyik Lord előtt kezdet el bőgni. Az hiányozna még, hogy mindenki tudjon róla.
- Gyere. A legutóbbi Tanácsi terembunyó óta átépítették a helyett. Álfalakat építettek be, amik mögött a Lordok legfőbb bizalmasai lehetnek a Tanács ideje alatt. Amolyan testőrségként fogunk ott strázsálni, így talán, mondom, csak talán ezúttal nem kezdenek tömegbunyóba a Lordok. Aztán majd meglátjuk, hogy az ötlet hogy szuperál. – magyarázta tovább Gryphonmon.
Mysterymont más körülmények között érdekelte volna a dolog, de most túlságosan elmerült a gondolataiban, így valóságos zombiként követte barátját a terembe.
Jól láttam? Tényleg könnyek voltak Lilithmon szemében?

Valódi világ, a park egyik játszótere

Agumon helyén ott állt egy hatalmas (15-20 méter közötti) narancssárga, kék csíkos dinoszaurusz. A kezein megmaradtak Agumon csuklószorítói, a fején lévő kemény, barnásszürke sisak tele volt piros jelekkel és a 3 szarv még félelmetesebbé tette a látványt. Sárga szemeit az ellenfélre szegezte, hogy a legkisebb mozdulatából is kiolvashassa szándékait.
Gerzsont ugyanúgy lenyűgözte társa bajnok formája, ahogy sok évvel ezelőtt, mikor először látta digiváltozni. Bár akkor mintha nagyobb lett volna, de az is lehet, hogy ő nőtt és ezért nem passzol a digimon mérete az emlékeiben élővel.
Még mindig alig hitte el, hogy a partnere visszatért. Miután el kellett válniuk élt benne a remény, hogy még találkoznak, de az évek elpusztították a reményt, csak az emlékeket hagyták meg. De három napja, - a nyár első napján – mikor elpakoltak terepgyakorlaton mielőtt hazaindultak volna egymaga ment megkeresni az egyik nagyítót, amit valaki ott felejtett a fák között. A háta mögött zizegni kezdet egy bokor. Megfordult. A bokorból pedig előlépett Agumon. Először alig hit a saját szemének. De rögtön ez után határtalan boldogság járta át. Agumon elmagyarázott neki pár dolgot a többi kérdésére pedig a digivice-ra érkező email adta meg a választ. Ezét volt most itt. Segítenie kell az újaknak.
- Finbu nézd!! Egy T-rex! Én is akarok egyet, ugye lehet bátyus? Ugye lehet? Megígérem, hogy etetni és sétáltatni fogom. Na, léci!!!- egy lelkesen könyörgő gyerekhang hívta magára a figyelmet. Gerzson az újjakra nézet. Mögötte állt Terra, a többiek között pedig még négy lány volt. Úgy tűnik, a csapatban csak egy srác van. A kis mázlista. A srác egy fiatal fiút tartott a levegőbe, mert, ahogy talaj fogott a lába azonnal GeoGreymonhoz akart rohanni, hogy közelebbről megnézhesse. A reakciójából Gerzson arra következtetett, hogy neki nincs társa. Még túl fiatal. Észrevette, hogy a rövid, kék hajú lány elővette a zöld digivice-át, hogy analizálja GeoGreymont. Gerzson elmosolyodott. Noha sok év telt el, még mindig fejből tudta, hogy mit ír a Digivice a társáról.

GeoGreymon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Dinoszaurusz digimon
Támadások: Mega Flame, Mega Burst, Horn Impulse
Greymon egy speciális alfaja, GeoGreymon az egyik legagresszívabb alfaj. Valamivel erősebb a normális Greymonoknál és a farka is sokkal hosszabb.

Apemon támadásba lendült.
- Magical Monkey Punch! – felugrott a levegőbe, hogy felülről vigye be a csapást. GeoGreymon hátralépet és a farkával elütötte Apemont, mint egy baseball labdát. A majom neki csapódott egy mászókának, ami megállította a röppályáját, de a szerkezet ripityára tört.
- T-rex bácsi tessék vigyázni, mert az a szupercsúszdás mászóka, amin a híd van a kedvencem! De azt a hintát nyugodtan le lehet rombolni, mert beakadtak a kötelei és nem lehet vele hintázni! – kiáltotta a testvére nyakából a kisfiú GeoGreymonnak.
- Majd megpróbálom nem összetörni a mászókát. – felelt GeoGreymon, majd támadásba lendült.
- Mega Flame!
- Látod bátyus? Én mondtam, hogy a dinók tudnak beszélni! – húzta ki magát elégedetten a gyerek. – Hajrá T-rex bácsi!
Gerzson elmosolyodott. A kissrác nagyon hasonlított a gyerekkori önmagára. Ő is hasonlóan lelkesen drukkolt társának a harcok alatt.
Apemon félre ugrott a tűzgolyó elől.
- Mega Bone Stick!
-Mega Burst!- a támadások kioltották egymást.

- Terra segítenünk kell!
- Hööö? Hogy mi? De hát az összes itt lévő digimon közül te vagy a legalacsonyabb szintű.
- Lehet, de látod, hogy a puhány banda hogy kifeküdt egy támadástól. Ha pedig ezek tovább hagyjuk harcolni az egész hely gallyra, megy. Terra engedj harcolni! – Yaamon olyan könyörgő kölyökkutya szemekkel nézet, ami láttán még a kegyetlenségben megkövesedett szívű fizika tanárok is engedtek volna.
- Rendben, de legyél nagyon óvatos.

Apemon meglepően erősnek bizonyult. Noha a méret és az erő GeoGreymon mellett szólt, Apemon túl fürge, így nem tudja eltalálni.
- Magical Monkey Punch! – a támadás GeoGreymon lábát találta el, elég érzékeny részen, így a hatalmas digimon a földre zuhant. Mikor megpróbált felállni beleakadt az összetört mászóka darabjaiba.
- Magical Monkey P….
- Rolling Black! – Yaamon kihívóan nézett Apemonra, akinek így sikerült elterelni a figyelmét GeoGreymonról, hogy legyen ideje kiszabadulni. Apemon megragadta a csont fegyverét és az apró digimon felé rohant, valószínűleg úgy tervezte, hogy egyetlen suhintással végez vele. Mielőtt lecsapott volna egy vörös test suhant feléjük, felkapta Yaamont és biztonságos távolságra került Apemontól. Mikor megállt Gerzson felismerte. Egy Coronamon volt. Igazság szerint a többiek digimonjai elég gyakoriaknak számítottak a Digivilágban kivéve Coronamont, és Leormont, akik valamivel ritkábbak voltak.
- Látom, van benned kurázsi kisöreg. De az mégse járja, hogy ez a ronda majom úgy tűnjön el, hogy én nem húzok be neki egyet. Igaz srácok? – fordult Coronamon a többiekhez, akiknek sikerült összeszedniük magukat.
- Csak, hogy tisztázzuk Lángfej, én harcoltam vele először, csak berezelt és elmenekült előlem.
- Én máshogy emlékszem, de felőlem maradhatunk a te verziódnál. – felelt GeoGreymon akinek végre sikerült kiszabadulnia és felállt. – Ha felkészültetek akár kezdhetnénk is, hogy végre eltűntessük ezt az idegesítő majmot.
- Rendben. – válaszolt kórusban az összes digimon a bajnoknak.
- Poison Ivy! – Palmon megragadta a bajnokot, hogy ne tudjon félreugrani, Lilly, Simi, Ria, Finbu és Laura pedig Palmont ragadta meg, mert különben Apemon elrántja.
- Critical Bite!
- Corona Flame!
- Rolling Black!
- Blue Blaster!
- Feather Strike!
- Mega Burst!
- Metallic Fur! – Apemon védekezett, de a kombinált támadások erejével szemben kevésnek bizonyult. Adatokra hullott.

Digivilág, Fehérhegy

A gyűlés elkezdődőt. Mysterymon az álfal mögül figyelte a terem közepén lévő, hatalmas kőasztalnál ülő Lordokat.
11 faragott kőtrón állt az asztal mellett. 7 a jobb oldalon, 4 a balon. Egy kivételével mindegyik trónon ült valaki. A jobb oldalon lévő trónok támlájába különös jeleket véstek. A 7 Lord címereit.
Jobb oldalt közvetlenül az asztalfő mellett egy emberszerű digimon ült. Szőke haja és hideg szemei voltak, valamint 6 pár szárnya. A jobb oldalán lévők angyalszárnyak, a bal oldali párjuk pedig denevérszárnyak. Ő volt a terem legerősebb digimonja, noha csak ultra szintű, még is erősebb a többi Lordnál. A feje fölött lévő címer egyértelműen jelezte ki ő, akkor is ha ránézésre nem tudná. A Büszkeség címerének birtokosa Lucemon Káosz Mód.
Mellette egy furcsa kinézetű trónuson a terem legnagyobbja, a kétfarkú, vörös aligátor-szerűség foglalt helyett. Ő az Irigység címer megtestesítője Leviamon.
Leviamon mellett egy rendes trón, melyben egy vörös csuklyás, szárnyas alak ült. A Harag címerének viselője Daemon Köpenyes formája.
Tőle jobbra a legkisebb Lord, aki alig nagyobb egy kezdő digimonnál. Leginkább egy alvó plüssre emlékeztetett, akihez egy vekkert láncoltak. Belphemon Alvó mód, a Lustaság címerének tökéletes képviselője.
A szunyókáló Belphemon mellett egy nagyon hosszú szakállú öregember ült, kezében egy furcsa, kristálygömbben végződő bottal. A Kapzsiság címerét jogosan kiérdemlő Barbamon ült itt.
Az utolsó széken a Bujaság címerének végzetesen gyönyörű, tulajdonosa „ A Sötétség Istennője”, Lilithmon foglalt helyett.
Bal oldalt a címer nélküli Lordok trónjai voltak. Lucemonnal majdnem szemben „A halál bölcs uralkodója” Bagramon van, Az asztal közepénél, a vele azonos oldalon ülöktől a lehető legtávolabb MaloMyotismon hatalmas alakja helyezkedik el. Az asztal másik végénél egy alig 3 méteres, egyszemű, fehér, szárnyas digimon, Ghoulmon ült, mintegy villámhárítóként MaloMyotismon és Murmuxmon között. Az asztal szélén Murmuxmon helyezkedet el, még mindig a kitörni készülő vulkán elmeállapotával.
Az egyetlen üres trón Barbamon és Lilithmon között volt, a bevéset címer jelezte, hogy kinek is kellene ott ülnie. A Torkosság címere valósággal árválkodott a háttámlán, most hogy az őt képviselő Lord nincs itt. Ez Beelzemon helye volt. Ha valaha új Lord fogja elfoglalni ezt a trónt az nagyon soká, lesz, ha egyáltalán más valaha beleül.
- Felháborító! Azok a pofátlan Lovagok! Ezt nagyon meg fogják bánni! – hördült fel Daemon, miután ismertették a rendkívüli gyűlés okait.
- Na de Daemon, nem lehetne halkabban? Így képtelenség aludni. – nyafogott álmos hangon Belphemon.
- Éppen ideje lenne, ha szunyálás helyett ez egyszer aktivizálnád magad, te lusta lajhár! – szállt be a vitába Barbamon.
- Minek? Még sok időm van, amit alvással tölthetek addig. – nézet le ásítva a láncain függő órára Belphemon. – Egyébként se lennél túl boldog, ha aktivizálnám magam nem igaz? Az építészek biztosan nem.
- Barbamon, hagyd békén Belphemon. Tisztában vagy vele, hogy miért alszik állandóan. Különben is, majd a háborúban aktivizálhatja magát és kedvére tombolhat. És valóban nem kellene tönkre tenni a termet, amit most ilyen szépen rendbe hoztak. – Lucemon szelíd, már-már kegyelmes istenhez illő hangjába belekeveredett a kegyetlen sátán fémes hidegsége, egyértelművé téve a fenyegetést Barbamonnak, miszerint ha nem állítja le magát sürgősen vele gyűlik meg a baja. Barbamon az orra alatt morgott, de nem heccelte tovább Belphemont.
- Egyet értek Daemonnal. A Fény az utolsó háború óta nagyon elszemtelenedet. Már a Net Óceán Fekete tengerpartjára is betolták a pofájukat és zavarják az álmom és az alattvalóim. Ha háborút indítunk, én teljes mellszélességgel támogatom. - ez komoly beszédnek számított Leviamontól, tekintve, hogy neki van a legnagyobb mellkasa a teremben. Éppen ezért használja olyan ritkán ezt a szófordulatot, de ha még is azt komolyabbnak kell venni, mint egy vérrel megpecsételt megszeghetetlen esküt.
- Én is támogatom a háborút. – szólalt fel Bagramon. – Ki szavaz még mellette?
- Támogatom, és minden rejtett kincsűket megszerzem. – Barbamontól senki se várt mást, elvégre megszállottan gyűjtött minden kacatot. De ezt nem lehet felróni a Kapzsiság Lordjának, hiszen végül is ezért választotta őt és nem mást a címer.
- Támogatom. A Fényből maradt hamuból pedig új világot teremtünk magunknak. – Lucemontól se lehetett másra számítani. Lucemon leginkább egy tudathasadásban szenvedőre hasonlított, a rendkívüli szélsőségei miatt. Egy orrát mozgató nyuszi, vagy egy szép virág láttán valósággal elolvadt és csöpögött, mint egy angyal digimon, ugyanakkor nála jobban talán senki se kínozta a foglyait. Ráadásul ő valósággal hobbi szintre emelte ezt az elfoglaltságot. E miatt a kettőssége miatt volt a célja, hogy elpusztítsa a világot és aztán egy újat hozzon létre a romokból. És ez volt az oka annak, hogy Bagramonnal volt a legszorosabb – csaknem baráti- a kapcsolata a Lordok közül. Bagramon valaha a Fényt szolgálta, de fellázadt a Fény „Istene” ellen, ami miatt a Mennyei digimonok borzalmasan megbüntették és a Sötétségbe száműzték. Azóta Bagramon azért él, hogy új igazságszolgáltatást hozzon a világba, elpusztítva a régit.
- Támogatom, ha gyorsan befejezzük ezt az ülést és mehetek végre aludni. – Belphemon hatalmas ásításokkal tette hangsúlyossá, hogy a gyorsat tényleg gyorsan gondolja.
- Nekem igazándiból tök mindegy, hogy háborúzunk-e vagy sem. – Ghoulmon mindig ilyen. Próbál a lehető legsemlegesebb maradni. Neki nincsenek nagyszabású céljai. Még egy levelet se tép, le csak miután hosszasan végig gondolja, hogy mi is történhet, ha letépi és mi, ha nem. Emellett gyakorlatilag lehetetlen kihozni a sodrából (MaloMyotismon egy kísérlet sorozatban bebizonyította). Ezért ő bíráskodik mindig, ha a Lordok összevesznek valamin. Amit viszonylag gyakran kell tennie, mert a Lordok mindig képesek összeveszni. Bár a legtöbb bajt mindig MaloMyotismon okozza, aki között kölcsönös utálat van a többi Lorddal.
- Lilithmon? – kérdezte kedvesen Lucemon(ezúttal ténylegesen csak a jó oldalával, mivel a hangjában nyoma se volt a mellékcsengésnek amivel Barbamont utasította rendre).
Lilithmon vészjóslón elmosolyodott.
- Úgy látszik ez lesz az eddigi legnagyobb háború. Mit gondolsz Murmuxmon? Te, mint a Rémálmok hadseregének fővezére úgy véled ideje lenne bemutatni a sereget a Fénynek?
- Pontosan. Ideje megtanítani a Lovagoknak és a Mennyei digimonoknak, hogy mivel jár az, ha megpiszkálják a csörgőkígyót az ujjukkal.
- MaloMyotismon? – fordult most a vámpírhoz Lucemon.
- Mivel mindenki egyet ért a háború indításával én már ösztönösen ellenezném, de ez úttal a háború az én céljaimat is szolgálja. És természetesen az, hogy az összes Lord részt vesz, benne lényegesen megrövidíti a célom valóra válásának idejét.
- Akkor hát eldöntetett. A háború pontosan egy hét múlva elkezdődik. Ennyi idő alatt kell a Lidércnyomás hadseregnek és a Lordok magán seregeinek katonáinak összegyűlnie a Sötétvárnál, hogy elindíthassuk a háborút. – jelentette ki Murmuxmon, ahogy felállt és elvonult. Ezzel véget is ért a rendkívüli Tanács.