9. fejezet

Találkozások 3

- Ébresztő! ÉBRESZTŐ!! É-B-R-E-S-Z-T-Ő!!! Basszuskulcs kelj már fel, mindjárt dél!!!! Na ebből elég, ha a szép szó nem használ jöhet a durva módszer. – Coronamon – aki már legalább fél órája próbálta felkelteni Finbut a legkülönfélébb módszerekkel (többek között: paplan lehúzás, lepedővel együtt való földre rántás, vekker fül közelében történő maximális csörgetése, stb) – kiment a konyhába és egy pohár jeges vízzel tért vissza.
- Utolsó esély a felébredésre, élsz vele?
A válasz csak annyi lett, hogy Finbu átfordult a másik oldalára a padlón, ahova akkor került mikor Coronamon lelökte az ágyról, hátha attól felébred.
- Én mindent elkövettem, hogy ne fajuljon el idáig a dolog. – mondta sóhajtva és békésen alvó Finbura borította a jéghideg vizet. És az eredmény….SEMMI. A srác megborzongott a hidegtől és magára húzta a paplant.
- MIIIIIIIII?? Ilyen nincs! Ez a brutális módszer mindenkit fel kell, hogy ébresszen!
A folyosóról léptek zaja hallatszott, majd Finbu szobaajtajának kilincse lenyomódott és berontott egy valóságos forgószél.
- Bááátyuuuus!!!  Játssz velem!!! – a szobába Finbu öccse Péter - vagy, ahogy mindenki hívja Peti - rontott be. A korához képest magas 7 éves rövid szőke hajú, hihetetlenül kék szemű kisfiú azonnal felpattant Finbu hátára és a szemhéját kezdte felhúzni, valamint a fülét cibálta ezzel garantáltan az utolsó álmosságfoszlányokat is elűzve. Coronamon döbbenten bámulta a tőle alig magasabb emberkére, aki másodpercek alatt elérte azt, ami neki félóra alatt se sikerült.
- SZÁLJ LE RÓLAM! – kiáltotta elfúló hangon a hátán lévő súlytól Finbu, aki láthatóan ballábbal ébredt a heves ébresztő hatására. Peti nevetve leszállt testvéréről és kirohant a szobából.
Coronamon oda ment Finbu mellé és egy barackot nyomott a fejére.
- Áuhhh! Ezt meg miért kaptam?
- Mert már fél órája szenvedtem az ébresztéseddel mikor berontott a picurka. Egyébként ő ki?
- Peti, a féltestvérem.
- Féltestvér? Ezt nem értem. Azt tudom, hogy mi a testvér, de hogy lehet valaki csak fél?
- Tömören összegzem a történetet: A szüleim elváltak és Anyu hozzáment Fredhez. Peti azért a féltestvérem, mert az anyánk ugyanaz, de az apánk más. Érted?
- Azt hiszem igen, ez megmagyarázza, hogy miért nem hasonlítotok. De ha Fred nem az apukád, akkor miért hívod Apunak?
- Az igazit nem tartom apámnak. Nem is akarok többet hallani róla. De mennyi az idő?
- Fél 11.
- MIII!!! Akkor totálisan elkéstünk!
- Szerinted én nem ezért ébresztettelek már mióta?
Finbu hipersebességgel kapkodta magára a ruháit. Coronamon eközben nekidőlt a falnak. Nagyjából 5 perccel később Finbu kirohant a konyhába, felkapott egy almát, kézbe kapta a gördeszkáját és célba vette a kijáratott.
- Te meg hová rohansz kisfiam? – szólt utána az anyja, ezzel megállítva a kijárat ellen intézet rohamot.
- A parkba, elaludtam, már rég ott kellene lennem. A barátaim várnak.
- Elfelejtetted mit ígértél?
- Ígértem?
- Megígérted, hogy ma vigyázol Petire. Mi elmegyünk itthonról és egyedül nem maradhat itthon
- De én nem állíthatok be egy mitugrásszal a nyakamon! – a szúrós anyai szemek hatására Finbu gyorsan kijavította magát. – Vagyis, hogy Peti még túl kicsi és a barátaim nem biztos, hogy szívesen vennék, ha ő is ott van.
- Mindjárt indulunk, máshova nem rakhatom, így veled megy. Nincs vita. – zárta le az ügyet az Anyja.
- Éjjen megyek Finbuval! – kiáltott fel Peti boldogan és megölelte testvérét.
 Remek, most mit csináljak? Mit fog reagálni egy 7 éves, ha találkozik egy rakat digimonnal? És főleg: mennyit beszélne róluk fűnek, fának? Nekem végem. - gondolta Finbu miközben kiléptek a házból.

Mackócukrászdától nem messze

- Én kinyírom!
- Nyugi Simi. Csak késik ettől még nincs világvége. – nyugtatta társát Gabumon.
- Nem nyugszom! Ha én képes voltam időben felkelni és ide jönni, akkor ő mi a fenét piszmog?
- Ne aggódj, biztos hamar itt lesznek. Remélem. – mondta Lilly, miközben ülőhelyzetbe tornázta magát, mivel eddig a nagy fa árnyékában hevert a fűben ahol a találkozót beszélték meg.
- Addig üssük el valamivel az időt. Például, próbáljunk rájönni, hogy ki küldte a digivice-okat. Akkor talán rájövünk pár dologra. – ötletelt Ria.
- Benne vagyok. – mondta Laura, akinek sokkal jobb hangulata volt, mint tegnap délután.
- Biztosan Isten küldte! – jelentette ki Leormon.
- Isten? Ne nevettess, hogy a Digivilágban is vannak vallások. Itt bőven sok van, és azok miatt csinál gyakran balhét az emberiség. – közölte Simi a véleményét.
- Leormon a Digimon Istenre gondolt. Nálunk nincsenek vallások, csak egy Isten. – világosította fel Hawkmon a társaságot.
- És ez az „Isten” ugyan miért küldené a digivice-okat nekünk? – szólt a témához Lilly is.
- Bocsi a késésért! – hallatszott a fa tetejéről. Coromon egyenesen Palmon mellett ért földet, láthatóan fáradt volt.
- Na, végre! A Bájgúnárt hol hagytad? – kérdezte Simi.
- Mindjárt itt lesz. Otthon akadt pár probléma.
 Hagy találjam ki. Elaludt.
- Részben Palmon, részben. De majd ti is meglátjátok mindjárt. – felelt lihegve Coronamon. –Már jönnek is. – mutatott a park bejárata felé.
Valóban Finbu jött. A gördeszkáján gurult feléjük, de a kezeit furcsán hátra csavarta, mintha cipelne valamit a hátán. Mikor közelebb ért kiderült mit is hozott. Mikor megállt a hátáról egy 7-8 év körüli sötétkék rövidnadrágos, világoskék bakuganos pólót viselő kisfiú ugrott le.
- Sziasztok! Petike vagyok! – jelentette ki vidáman, ahogy a társaság előtt megállt és kék szemével lenyűgözve figyelte a digimonokat.
- Jaj de aranyos vagy! – pattant fel Lilly és visszamosolygott a szőke kislegényre.
- Nahát, itt van bátyus piros barátja! – mutatott Coronamonra.
- Hááh? Te tudtál Coronamonról? – kérdezte az öccsét enyhén ledöbbenve Finbu.
- Persze. Mindig viszel be neki enni a szobádba és reggel is hallottam, ahogy próbál felkelteni ezért mentem be neki segíteni. Ugye te is szereted mikor én, ébresztelek, igaz?
- Egek milyen szövege van a kissrácnak! – Leormonnal láthatóan nagyon szimpatikus volt Peti.
- Hát persze, én is repesek az örömtől…. – mondta kissé vészjóslóan Finbu.
- Elég a pajtizásból! Irány a Mackó, fagyizni! Ott majd folytatjátok!- jelentette ki egyszerre Palmon és Gabumon.
- Éjjen fagyi!!!!!!!!!!- támogatta lelkesen az ötletet Peti is.

A Mackócukrászdában

- Kérek még!- visította a boldog gyerekhang a cukrászdában a Digimonosok mostanra törzshelyének számító asztalánál.
- Na, azt már nem. Már 2 gombócot megettél, a végén megfájdul a torkod és én leszek érte a hibás. – jelentette ki határozottan Finbu. Bár az eltökélt mondatok ellenére hamarosan rendelni kellett egy újabb gombóccal, mert a sírós kutyaszemek mindig meghatják a lányokat és a lányok túlereje – és Simi fenyegető ökle – Finbu eltökéltségét is bedarálta.
- Hé, Laura, nem gondolod, hogy az a srác túl sokáig figyel minket? A többi ember az utcán általában figyelmen kívül hagy minket, elmenekül, vagy jelmezes idiótáknak könyvel el minket. Ő viszont úgy méreget minket, mint a zsákmányát cserkésző ragadozó. – szólt suttogva partneréhez Hawkmon.
- Most, hogy mondod…- értett egyet a mellettük ülő Palmon.
Laura,Lilly és Ria abba az irányba pillantott ahol a srác ült egymaga. A pult melletti asztalnál egy húszon éves, közepes termetű, barna hajú és szemű, enyhén sportos alkatú srác ült, az asztalán egy jegeskávé és jó néhány tankönyv hevert. Az egyik könyv kinyitva hevert előtte és szemmel láthatóan bőszen tanult.
A lányok visszafordultak.
- Csak egy egyetemista. Biztos a vizsgáira készül. – vonta meg a vállát Ria.
- Még csak ide se nézet, szerintem kicsit paranoiás vagy Hawkmon, vagy egyszerűen csak nem tudod, hogy az emberek hogyan szoktak vizsgára tanulni.
Hawkmon hallgatott, de magában elkönyvelte, hogy az, az ember akkor is gyanús. Nagyjából 10 perccel később az egyetemista összeszedte a dolgait és a pulthoz ment ahol elbeszélgetet a cukrászda tulajával – akiről időközben kiderült, hogy azonos a kiszolgálóval és a medve jelmezes szórólap osztogatóval – akit láthatóan jól ismert. Ezután elment. A társaságot nem is izgatta, de Hawkmonnak szöget ütött valami a fejében.
Vajon miért éreztem azt, mikor ránéztem arra az emberre, hogy egy idegen digimon van a közelben?

Valahol félúton a park és Terráék háza között

Az utcákon forgatagában egy törékeny termetű lány igyekezet eljutni úti céljához, de a forgalmas járdán valósággal elveszett. Hosszú szőke haját lófarokba kötötte, de a termetén és látható bizonytalanságán kívül nem tért el a többi utcán tovasiető embertől. Egyszerű piros pólót és barna rövidnadrágot viselt a karjában pedig egy focilabda méretű lila plüsst tartott. A lány bizonytalan lépésekkel haladt, de a nagy tömeg jelenléte szörnyen nyomasztotta. Ezért az első adandó alkalommal lekanyarodott egy gyakorlatilag néptelen mellékutcába.
- Egek, hogy mennyien vannak. Én meg azt hittem, hogy Hasbeszélő kertjében a madarak vannak besózva, de ezek az emberek úgy rohangálnak, mint a mérgezett egerek. – kommentálta észrevételét a „plüss”.
- Ezért nem szeretek a városban mászkálni. Nem bírom ezt az örült rohanást. Nem érzel valamerre digimont Yaamon?
- Semmit se érzek Terra, de lécci legközelebb ne szoríts annyira a tömegben, mert majdnem kinyomtad belőlem a szuszt.
- Sajnálom. – mondta Terra és megsimogatta társa fejét.
Reggel valósággal ledöbbent, hogy az apró kis Kiimon hírtelen mekkora lett. Yaamon tömören elmagyarázta, hogy a digimonok át szoktak digiváltozni és így megváltozik a megjelenésük is. Szerencsére a jelleme nem változott sokat, bár egy kicsit komolyabb lett. Terra még szíve szerint otthon maradt volna, de Yaamon nagyon akaratosnak bizonyult, így végül beadta a derekát, hogy megkeresik a többieket. De még nem találtak semmit se.
- Azt hiszem, lassan haza kellene mennünk. Már persze ha vissza találunk.
- Ne csináld már Terra! Hát semmi kalandvágy nincs benned? Még alig haladtunk. Így sose találjuk meg a többieket. És… – kezdet heves ellenkezésbe a kis kezdő szintű digimon. Hirtelen elhallgatott és feszülten figyelni kezdet.
- Mi a baj, Yaamon?
- Közeledik.
- Mégis mi közeledik?
- Ugorj félre!
Terra éppen az utolsó pillanatban ugrott félre, mert a következő másodpercben egy jókora banán csapódott a betonra, oda ahol az előbb állt. Terra abba az irányba nézet amerről a banán érkezett. Az egyik ház tetején egy apró zöld majom állt, hatalmas lábakkal, barna kesztyűkben, egy hatalmas csúzlival a hátán.

Monmon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Vírus
Típus: Vadállat digimon
Támadások:Swing Swing, Banana Slip
Monmon apró termete ellenére hatalmas önbizalommal és erővel rendelkezik. Gyors és ravasz, könnyedén csőbe húzza ellenfeleit. Általában nagyon pajkos és csintalan.

- Ez is egy Digimon? De hát miért támad ránk?
- Terra vonulj fedezékbe, majd én, megvédelek. – mondta higgadtan Yaamon.
- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?!
- Már mért ne gondolnám? A társad vagyok, meg kell védenem téged.
- Picikém néz már körül! Ő magasabb szintű nálad és kettőnk közül te szorulsz védelemre, hiszen kicsi vagy!
- A méret nem minden és én Digimon vagyok! Rám nem vonatkoznak a gyenge emberek mércéi!
Monmon érdeklődve figyelte a veszekedő digimont és embert, de csakhamar megunta, hogy figyelmen kívül hagyják. Úgy döntött ideje megint felhívni magára a figyelmet.
- Banana Slip!- újabb banánt lőtt a páros felé és csak centikre hibázta el a célt. Mégis elég közel, hogy az ember elessen. Miközben az ember a fenekén landolt a kezdő digimon ellentámadásba kezdett.
- Rolling Black! – Yaamon fekete gömböket fújt a majom digimon felé, aki könnyedén kikerülte.
- Rolling Black! Rolling Black! Rolling Black! Rolling Black! – sortüzelésbe kezdet, de Monmon nevetve kitért előlük és elkezdet pofákat vágni, ezzel tovább dühítve Yaamont.
- Rolling Black! Háháhá! Most megkapod Ananászfej!– ezúttal sikerrel járt, mert Monmon háttal állt és az ülésre használt részét rázta, hogy bosszantsa a kezdő digimont. A támadás hatására hangosan felkiáltott, de azonnal bedühödött és támadott.
- Banana Slip!- a támadás egyenesen Yaamon felé repült, aki a támadássorozattól annyira kimerült, hogy nem volt ereje kitérni. Terra rémülten a szeme elé kapta a kezét.
- Baby Flame!- A repülő banán Yaamontól alig egy méterre szénné éget. Yaamon és Monmon is az újonnan érkező felé fordultak. Terra is kilesett az ujjai közül. Az út közepén egy nagy sárga dinoszauruszszerűség állt éles karmokkal, a kezére egy furcsa piros bőröv volt erősítve. Zöld szemével felmérte a helyzetet és láthatóan Terráék oldalára állt.
- Banana S..
- Baby Flame! – a dinoszaurusz digimon gyorsabban támadt és súlyosan megsebesítette Monmont. A zöld kismajomból adatfoszlányok szakadtak ki, de hamar megszilárdította a testét, nem hullott adatokká. Látta, hogy esélytelen a sárga lénnyel szemben, így menekülőre fogta és eltűnt a háztetők között.
- Nem esett bajod? – kérdezte Terrától valaki. Annyira lekötötte a figyelmét a harc, hogy észre se vette a sárga digimonnal egyszerre érkező fiatalembert. A haja és a szeme barna volt, és amennyire Terra meg tudta állapítani a jóképű srác kategóriába esett. Egy fehér rövid ujjú inget viselt és egy hosszú szárú, kissé kopott farmert. Az idegen felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse.
- Jól vagyok, azt hiszem. – felelte megszeppenve Terra. – Yaamon, te jól vagy?
- Igen, de csak, hogy tisztázzuk, egyedül is győztem volna. – ugrált mellé a társa. Terra megint kézbe vette, mert tartott tőle, hogy annyira bizonyítani akar, hogy Monmon után ered.
- Persze, hogy győztél volna. – hagyta rá a sárga dinoszaurusz.
- Kiválasztott vagy? – kérdezte Terra és megmutatta a digivice-át.
- Így is mondhatjuk. A nevem Gerzson. Ő pedig a társam Agumon. – mutatkozott be Gerzson miközben elővette a fehér, ezüstgombos digivice-át.
- Terra vagyok, ő pedig Yaamon. Találkoztál már a többiekkel?
- Milyen többiekkel? – kérdezte somolyogva Gerzson.
- Hát, akikről az üzenet beszél. Te talán nem hallgattad még meg?
- Tudod én nem most kaptam a digivice-omat, mint te, hanem 15 évvel ezelőtt.
Terrának és Yaamonnak leesett az álla.
- E-ez most komoly? 15 éve?
- Bizony. Mikor találkoztunk Gerzson épp, hogy betöltötte a 8-at. És akkor még sokkal alacsonyabb volt nálam. Még meg kell szoknom, hogy felnézzek rá. – válaszolt Agumon.
Ekkor robbanásokat és sikolyokat hallottak a főút felől amerre Monmon is menekült.
- Meg kell állítanunk Monmont mielőtt valakinek komoly baja lesz. – mondta Gerzson és elindult a főutca felé.
- A hangokból ítélve a park felé megy. Ott utolérhetnénk és nem kéne vigyáznunk az emberekre harc közben. – jegyezte meg Agumon.
- Jól mondod. Akkor induljunk a parkba.
Terra lenézet Yaamonra és szavak nélkül is megbeszélték, hogy Gerzson és Agumon mennyire jó csapat.
- Hogy jutunk a parkba? – kérdezte Terra mikor kiértek a főútra ahol enyhén szólva káosz uralkodott. Az autók dugóba kerültek, a jelzőlámpák össze-vissza váltogatták a színűket, az emberek összezavarodtak és nem tudták mit tegyenek.
- Gyalog messze van. Még szerencse, hogy a mócival jöttem, miután bemértem a helyzeteteket. – Gerzson a mellékutca mellett parkoló motorhoz lépet. – Ezzel pillanatokon belül a parkban leszünk.
- De nem férünk rá mindannyian. – vetett ellen Yaamon.
- Dehogy nem. Majd meglátod. – nyugtatta Agumon és Gerzsonra nézett. Gerzson bólintott és Agumon felé tartotta a digivice hátulját ahol egy kameralencse szerűség volt, bár hogy mire való Terrának nem sikerült rájönnie, pedig a sajátján is volt. Gerzson megnyomott pár gombot. Agumon adatokra hullott és az adatok a kamerán át a Digivice-ba áramlottak.
- E-e-elt-t-tűnt. – dadogta megdöbbenve Yaamon és Terrának is leesett az álla.
- Látjátok? Mondtam, hogy elférünk a motoron. – hallatszott Agumon hangja, de nem úgy mintha mellettük lenne, hanem mintha telefonon keresztül beszélnének.
- Ezt hogy csináltad? Hova tűnt Agumon? – kérdezte Terra.
- A digivice-nak van tároló egysége ahol a partnert lehet tárolni. Ez remek módszer mikor az emberi világban közlekedünk, hogy ne keltsünk feltűnést. De induljunk mielőtt baj lesz.
Ezzel Gerzson felpattant a motorra, és Terra – némi aggállyal- mögé ült. Yaamont az egyik karjával tartotta a mellkasa előtt, a másikkal Gerzson ingét markolta. A motor felbődült és elindultak a park felé amilyen gyorsan csak a forgalom engedte.

A parkban

A Mackócukrászdában kellemesen telt az idő, kerülték a nyomasztó témákat, főleg Peti miatt, aki nem értette volna őket, de kitudja egy ilyen fiatal gyereknél, hogy miket mesél tovább és kinek. Jobbnak látták, ha nem erőltetik a dolgot. A Mackó tévéjén a pultos elkapcsolta a zenecsatornát a hírekre. Erre mindannyian felkapták a fejüket. A bemondó éppen egy hatalmas balesetről beszélt, ami a Sugár úton történt, amely a park mellett fut. A bemondó után néhány szemtanú beszámolója következett. Az egyik állítása szerint egy zöld majom rohant végig a háztetőkön mikor a balesetek elkezdődtek.
A digimonok itt nagyon feszültek lettek, és pont úgy viselkedtek mikor érzékelték Penguinmon felbukkanását. Mindannyian összenéztek, majd bólintottak. Mindnyájan beleegyeztek, hogy utána járnak a dolognak. Gyorsan fizettek, majd rohantak a park bejárata felé.
- Várjatok! Bejött a parkba! – mondta Gabumon és a másik irányba kezdett el rohanni. A többi digimon azonnal követte, így az emberek sem tehettek mást. A digimonok a park egyik játszótere felé rohantak. A játszótér felöl emberek rohantak el sikítva.
Mire oda értek a hely teljesen kihalt. Egy lelket sem láttak.
- Hol a digimon? – kérdezte Simi.
- És hol van Finbu és Peti? – kérdezte Lilly is. Mindenki elcsodálkozva nézet körül. A 2 fiú tényleg nem volt velük.
- Itt…ah…vagy…vagyunk. – szólalt meg a hátuk mögül a teljesen kifulladt Finbu, aki a hátán cipelte Petit.
- Merre jártatok? – Coronamon segített Petinek lejönni Finbu hátáról, miközben igyekezet megtudni a páros késésének okát.
- Peti nem tudta tartani a tempót, ezért a hátamra vettem. A plusz súlytól, meg én maradtam le.
- Hé, nézzétek! – Leormon az egyik hintára mutatott. A hintán egy zöld majom ült és vidáman hajtotta magát. A hátán hatalmas csúzlit viselt, a testét horzsolások borítottá.
- Szóval, mit csináljunk? – tudakolta Laura miután analizálták a majmocskát.
- Támadjunk! Corona Flame! – indított támadást Coronamon.
- Banana Slip! – a 2 támadás kioltotta egymást. Monmon leugrott a hintáról és harci pozíciót vett fel.
- Most megkapod, Coro Knuckle! – Coronamon nekirontott a lángoló öklével Monmonnak. De sose jutott el addig, hogy eltalálja.
Monmon elkezdet fényleni és nagyobbodni. A fény elsöpörte Coronamont, Finbu épp, hogy elkapta, mielőtt az egyik mászókának csapódott volna. Monmon helyén egy 2 méternél magasabb, krémszínű majom állt. A bundáját vörös jelek díszítették, a bal mutatóujján pedig egy aranygyűrű volt. A jobb vállán egy zöld karperecet viselt, a hátán pedig egy hatalmas combcsont lógott egy piros kötélen.

Apemon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Vadállat ember digimon
Támadások: Mega Bone Stick, Metallic Fur, Magical Monkey Punch
-

- Ilyen lenne egy bajnok szintű digimon? – nyelt nagyot Ria, ahogy végig nézet Apemonon.
- Nagyon erősnek tűnik. – Lilly is aggódva nézte a hatalmas, dühösen üvöltő majmot.
- Simán legyőzzük! Igaz srácok? – kiáltotta lelkesen és eltökélten Leormon.
- Úgy van! – válaszolt a többi digimon egyszerre.
- Critical Bite!
- Corona Flame!
- Plant Shock!
- Blue Blaster!
- Feather Strike!
Apemon előrántotta a csontfegyverét és támadó állásba helyezkedett, miközben a támadások felészáguldottak.
- Metallic Fur!- a szőre acélszínű - és valószínűleg hasonló keménységű - lett, mert a támadások meg se kottyantak neki.
- Magical Monkey Punch! – Apemon egy pillanat alatt felpofozta az 5 digimont, aki alig bírtak megmozdulni, és gyakorlatilag tehetetlenül feküdtek a földön.
- Keljetek fel! A gonosz majom bácsi felétek tart! – kiáltott Peti, aki valószínűleg az egyetlen volt a csoportban, aki ebben a pillanatban képes volt egyáltalán megmukkanni.
- Magical Mo….
- Baby Burner! – Apemon hátra tántorodott a váratlan tűzgolyótól. Mindannyian az újonnan érkezők felé fordultak. Az egyik az egyetemista srác volt a cukrászdából, mellette az ő társaiknál sokkal nagyobb sárga digimon állt, aki megmentette a többieket Apemon támadásától. Mögöttük egy apró termetű szőke hajú, piros pólós és barna nadrágos lány állt, kezében egy focilabda méretű, mozgó, lila izével.

Agumon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Szérum
Típus: Dinoszaurusz digimon
Támadások: Baby Flame, Baby Burner
Agumon egy gyakori digimon akinek rengeteg alfaja van. Közös tulajdonságuk a bátorság.

- Gerzson kezdjük!
- Rendben!
Gerzson kezében elkezdet ragyogni a fehér digivice és egy sugarat lőtt Agumon felé, aki szintén ragyogni kezdet, majd egyre nagyobb lett, ahogy pár perccel ezelőtt Apemon is.
- Agumon átdigiváltozik…….GeoGreymon-ná!