4. fejezet

Találkozások 2

- Biztos vagy benne, hogy erre lesznek? Nem sokára kiérünk a parkból. És itt csak sűrű bokrok vannak semmi más.
- Bízz bennem. Az orrom nem csal. Erre jöttek. – nyugtatta társát a sárga oroszlánkölyök digimon.
Ria és Leormon egy szinte járatlan úton (onnan tudták, hogy az ösvény járt, hogy a növényzet egy keskeny sárban teljesen kikopott) haladtak, mellettük pedig egy magas sövényfal húzódót, ami legalább 3 méter magas volt. Már legalább 5 perce baktattak a szagot követve. A betonjárdáról csakhamar erre az ösvényre keveredtek és a zöld leveleken kívül már semmit se láttak. Ria biztosra vette, hogy őket se látja senki.
- Itt vannak a közelben!
- Hol? Nem látok semmit. Csak zöldet, mint eddig.
- Itt át lehet menni 2 bokor között. Az út is erre vezet, de a belógó ágak miatt alig látni.
Leormon könnyen áthaladt az ágak alatt, de társának félre kellett hajlítani párad, de végül ő is sikeresen átjutott a túloldalra.
- Azta!!!!
- Ja. A számból vetted ki a szót Leormon.
A bokor túloldalán egy nagyjából 20 méter átmérőjű kerek tisztás terült el. Középen egy kicsi, de nagyon barátságos kinézetű cukrászda állt.
- Mennyünk be! Megéheztem. Azt hiszem eszek egy sütit. Szereted? Vagy inkább fagyit kérsz?
- Mi az a fagyi?
- A Digivilágban nincs fagyi? Pedig az, az egyik legjobb dolog a világon! Feltétlenül meg kell kóstolnod!
Ezzel Ria már el is rohant az épület felé, hátra hagyva Leormont aki elgondolkozva próbált rájönni milyen íze lehet a fagyinak, de hamar feleszmélt és szaladt a társa után. Ria valósággal beviharzott a cukrászdában és meg sem állt a pultig, ahol alaposan felmérte a kínáltatott. Annyira lekötötte a választék megszemlélése, hogy észre se vette a sarokban lévő kényelmes fotelekkel körülvett asztalnál ülő társaságot. Leormon figyelmesebb volt, és azonnal kiszúrta a 2 digimont. Ahogy azok is őt. Láthatóan megdöbbentek, mert a kanalat a szájukban felelve bámultak rájuk.
- Mit szeretnél Leormon? Én azt hiszem, kérek egy epres-csokis torta szeletet. Annyira finomnak néz ki! Mi a baj? – végre Ria is körül nézett. – Digimonok! Leormon neked aztán tényleg fantasztikus orrod van!- csacsogott tovább Ria, felkapva Leormon és a többiekhez szaladva.
Meg kell hagyni, nem ilyennek képzelte a többi ember-digimon párost. Az asztalnál egy fekete hajú, sötét ruhájú lány, vele szemben pedig egy világos barna hajú, rózsaszín ruhájú lány ült. Mellettük egy kék-fehér bundát viselő hüllő és egy piros madár digimon ült. Az asztal lábánál pedig egy fekete-fehér kutya ült.
- Sziasztok! A nevem Ria, ő pedig itt a társam Leormon. Egész nap kerestünk másokat akiknek digimon társa van.
- Hello. Én Laura vagyok. Ő pedig Hawkmon.
- Simi, Gabumon és Heather.- mutatta az ujjával a másik lány.
- Mindjárt meg nézem milyen digimonok ezek. – elővette a digiviceát és a digik felé tartotta, a többiek pedig érdeklődve nézték, hogy mit csinál.

Gabumon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Adat
Típus: Hüllő digimon
Támadások: Blue Blaster, Horn Attack
Gabumon a bundája nélkül egy nagyon bátortalan és félénk digimon. Ha viszont viseli személyisége 180^o – os fordulatot vesz. A bunda egy védő öltözet is egyben, ami megóvja a támadásoktól. Általában csendes és visszafogott.

Hawkmon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Adat
Típus: Madár digimon
Támadások: Feather Strike, Beak Pecker
Egy nagyon udvarias Madár digimon, aki mindig összeszedet és megfontolt. Hawkmon egy ősi digimon típus leszármazottja.

- Nahát! Ezt hogy csináltad? – kérdezték a lányok egyszerre.
- Ez a digivice nevű kütyü egy csomó frankó dolgot tud. Például analizálja a digimonokat és a partneredet is meglehet keresni vele. – felelte Ria, aki hamar rá jött, hogy a társaságban ő van leginkább képben a dolgokat illetően. Ami sajnálatos, mivel neki is annyii, de annyiii kérdése lenne a dolgokkal kapcsolatban.
- Valami ötlet, hogy mit kellene tennünk, most hogy ilyen szépen összetalálkoztunk? – kérdezte Laura.
- Fogalmam sincs. – mondta Simi miközben Heathert simogatta.
- Én se vagyok okosabb. Azt reméltem nektek lesz ötletetek. – mondta kissé elszontyolodva Ria. De rögtön ezután elszaladt a pulthoz rendelni egy epres-csokis tortát, Leormonnak pedig egy csoki-eper- karamell-tejszínhabos fagyi kelyhet.
A többiek is rendeltek még egy kör fagyit. Mindenki komoly arccal a gondolataiba merült, próbálva rájönni, hogy miért pont nekik lettek társaik és, hogy mit is kellene csinálniuk.
- Elnézést gyerekek. Ha segíthetek, valamiben szóljatok nyugodtan. – ment oda hozzájuk a pultnál lévő férfi - aki kísértetiesen hasonlított a medve-jelmezes krapekra.
- Köszönjük, de nincs szükségünk semmire. A fagyi és a süti nagyon finom volt. Mindjárt fizetünk. – felelte illedelmesen Laura.
Én máshogy koptattam volna, le. Bár valószínűleg kedvesség most hasznosabb. – gondolta Simi.
- A helyetekben én megpróbálnám a középső gombot megnyomni és megkeresni az üzeneteket. Az ilyen modern telefonok használati utasítását mindig elküldi a szolgáltató. – mondta, majd visszament a pulthoz. A lányok, a digimonok és a kutya összenéztek. Ria azonnal kipróbálta volna, hátha működik a dolog, de Simi lefogta a kezét.
- Ne itt. Kint. Ki tudja, milyen üzenet van benne. Talán csak olyanok fülének szól, akinek van társa.
Fizettek és kivonultak. Csak a bokrok mögötti kis ösvényen álltak meg, mert ott biztos nem tudja kihallgatni őket senki.
- Rendben. Nézzük miből élünk. – Ria megnyitotta a középső gombbal a digivice ablakát és mindenki elkezdte figyelni, hátha lát egy üzeneteket jelölő részt.
- Itt van egy boríték. – mutatott a képernyő bal alsó sarkába Gabumon. Az ujja hozzáért a képernyőhöz és a borítékos ikont megnyitotta.
- Király! Érintő képernyős! Ehhez a cucchoz képest a mobilom egy kövület. – mondta lelkesen Laura.
A megnyitott ablak egy email érkezését jelezte. Megnyitották. Egy hangüzenet állt benne.
- Jöjjön az igazság. –mondta Ria és elindította.

A városban egészen másút:

- Mit csináljunk Palmon?
- Esetleg mennyünk ki az utcára, hátha találkozunk másokkal és megtudjuk végre, hogy mi a feladatunk.
- És mi van, ha csak annyi a feladatunk, hogy találkozzunk? Palmon, mi a baj?
- Egy digimont érzek a közelben. Gyerünk!- már szaladt is ki az erkélyre, az indáival megragadta a fa egy ágát és elegánsan földet ért. A hátsó ajtón bement, majd át a konyhán, a főbejáraton pedig ki az utcára.
Lilly azonnal leszaladt a lépcsőn amint Palmon földet ért. Egyszerre értek az ajtóhoz és léptek ki az utcára. A növény digimon jobb felé fordult és szaladni kezdet. Lilly rohant a nyomában. A kertekkel körülvett kis utcákon a digimon olyan magabiztosan haladt, mintha minden egyes méterét tökéletesen ismerné. Lilly sajnos nem bírta sokáig szusszal, így kénytelen volt lassítani. Egy saroknál összeütközött valakivel és fenékre esett. Sajgó homlokát dörzsölve azonnal szabadkozni kezdet.
- Ne haragudjon nem vettem észre.
- Semmi baj, én nem figyeltem eléggé.
A sarok másik oldalán egy Lillynél két évvel idősebb fiú tápászkodott fel, majd Lillyt is felsegítette. A srác meglehetősen magas – Lillynél 1 fejjel nagyobb. Kissé hosszú, kósza fekete haja, zöld szeme és barátságos mosolya volt. A fején egy fejhallgató lehetett pár másodperccel ezelőtt, de most a nyakában lógott. A farmerja zsebéhez vezetett a füles zsinórja, amiben egy MP4 lapult. A korabeliekhez képest elegánsan öltözködött. Már ha a kényelmes ruhák között van elegáns kategória. Farmert, és egy fekete pólót hordott, aminek a nyakánál narancssárga nyakrész látszott. Divatosak mostanában az olyan ruhák, amik azt a benyomást keltik, hogy az ember 2 különböző ruhadarabot visel egymáson, de valójában csak egyet.
- Lilly jól vagy? – Palmon visszafordult mikor nem látta maga mögött Lillyt. – Megütötted magad?
Lilly nagyon ideges lett. Elvégre a fiú nem tudhatott semmit a digimonokról, így valószínűleg rémülten el fog rohanni. Annyira kellemetlenül érezte magát. Először feldönti, most meg halálra rémiszti. De az aggályaival ellentétben a fiú nem ijedt meg. Mi több a farmer zsebéből kivett valamit és Palmon felé tartotta.

Palmon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Adat
Típus: Növény digimon
Támadások: Poison Ivy, Plant Shock
Nappal aktív. A levelekre emlékeztető karjaival képes támadni, valamint fotoszintetizálni. Gyökérszerű lábaival képes felvenni a tápanyagokat a talajból. Palmon illata változik a hangulatától függően. Ha boldog nagyon kellemes az illata, de ha dühös, vagy rémült büdös illatot áraszt ezzel elriasztva a nagyobb digimonokat.

Lilly döbbenten vette észre, hogy a fiúnál egy vörös digivice van. Megjelent egy holografikus képernyő amin Palmon adatait olvasta el.
-Ne-nek-neked is van digimonok? – kérdezte dadogva. Palmon mellé állt és megfogta a karját, hogy kicsit megnyugtassa.
- Igen. A nevem Finbu. Téged, hogy hívnak?
- L-li-Lilly vagyok. Ő pedig itt Palmon. Nem látom, hogy hol van a digimonod. És mit csináltál az előbb a digiviceal?
- Nem hallgattad meg az emailt? – kérdezte egy hang a kerítés tetejéről. Az ismeretlen leugrott a járdára. Leginkább egy 2 lábon járó, vörös oroszlánszerűségre hasonlított. Pici sárga orra, és kék szemei voltak. A farka végén és a homlokán egy kis láng táncolt, a csuklóin pedig egy furcsa csuklópántot hordott. A mellkasán egy sárga szőrpamacs virított.
- Nyomd meg a középső gombot és tartsd a társam felé. Így tudod elemezni. – utasította szelídszóval Finbu, és Lilly így is tett. Az ő zöld digiviceán is megjelent a holoképernyő, rajta az adatokkal.

Coronamon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Szérum
Típus: Vadállat digimon
Támadások: Corona Flame, Coro Knuckle
Személyisége ártatlan hatalmas igazság érzettel párosulva, ezért nagyon őszinte.

- Nahát. Miért adott ki sokkal többit Palmonnál?
- Mert Coronamon elég ritka digimon, míg Palmon viszonylag gyakori. Ha szeretnél, többet megtudni a dolgokról érintsd meg a képernyőn a borítékos ikont.
Lilly úgy tett, ahogy mondta. Elindította a hangüzenetet.
- Üdvözöllek. Ha ezt hallgatod méltónak találtattál arra, hogy kiválasztott légy. Én küldtem el a 6 digivicet az emberek világába, hogy ott kiválasszanak maguknak egy embert, akit megfelelőnek találnak a küldetés megtételére. A küldetésére melynek célja őrizni az egyensúlyt az Emberi és a Digitális világ között. Valamint egyensúlyban tudják tartani a fényt és a sötétséget. A Digitális világban felbomlott az egyensúly. Mivel világaink összeköttetésben állnak a hálózat által, - melyet az emberek internetnek neveznek- az Emberi világ egyensúlya is megbomlik. És mivel a világok nincsenek, egyensúlyba a határaik meggyengülnek, sőt fel is hasadhatnak. A Digimonok átjuthatnak az Emberi világba, ahol az idegen környezettől megrémülve, vagy előre kitervelt gonosz szándékkal káoszt okoznak. A Te és a társ Digimonod feladata visszajuttatni a digimonokat a Digivilágba. Jelenleg a saját világod őrzése a küldetésed, ha viszont itt nem oldódnak meg a dolgok át kell jönnötök a társaddal és a többi kiválasztottal ebbe a világba helyre állítani az egyensúlyt. Értesítelek a fejleményekről. Sok sikert nektek. Lilly és Palmon.
- Hűű. Ez nem semmi. – mondta Palmon. – Azt hiszem meg kellene keresnünk a többieket nem?
- Az a baj, hogy hamarosan beesteledik. Nekem haza kell mennem lassan. De holnap folytatom a keresés. Lilly megadnád a telefonszámodat?
- Ohh, nem is tudom, ez olyan váratlan- motyogta a zavartól vörösen Lilly, miközben az egyik hajtincsét tekergette az ujjai között és az ajkába harapott. Finbu is elvörösödött, mikor megértette a lány zavarát.
- Ja, nem úgy értettem. – mondta zavartan. - Hanem azért szeretném elkérni, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot egymással. Ha nem tudnánk egymást elérni telefonon, akkor nagy szerencse kellene hozzá, hogy újra összefussunk. És ha felosztjuk a várost, akkor eredményesebben kereshetjük a többieket.
- Rendben.
Miután telefonszámot cseréltek mindketten haza mentek. A nap pedig lassan lebukott a láthatáron.

Valahol messze, a Digivilág egy sötét szegletében, az éjszaka közepén:

Tehetetlen volt a túl erővel szemben. Hátrálni kényszerült. Noha nagyon erős, az 1vs5 felállás még neki is sok. Kitért a páncélos lovag elől, aki egy lándzsával támadt rá. Egy apróbb arany páncélosra rálőtt. Aki a földre zuhant. Nem volt ideje megnézni, hogy elpusztult-e, mert már jött is egy rózsaszín páncélos, akinél aranysárga pajzs volt. Rá lőtt, de az sikeresen kitért, ám ő hátba rúgta a szöges csizmájával. Megint jött a piros köpenyes, lándzsás lovag. A kezével állította meg a fegyverét. Ráfogott a fegyverre és oldalra rántotta, így a lovaggal elsodorta az apró aranypáncélost és egy fehér, kék szárnyú támadót. Fájdalom hasított a hátába, de olyan erős, hogy üvöltenie kellett. Elengedte a köpenyes lovag fegyverét. Hátrafordult, hogy szembe legyen a hátba támadójával. Egy szürkésbarna páncélú, négylábú lény mélyesztette belé a karmait az előbb.
Most egyszerre támad mind az öt. Egy tripla hátra szaltóval kitért és vagy 50 méter előnyre sikerült szert tennie, de utolérték. Folytatódott a harc.
Tarts ki, csak hajnalig tarts ki! Ha így haladok, akkora már a vára közelében leszek. Akkor már mi leszünk többen. - bíztatta magát, de érezte, hogy ereje kezdi elhagyni. Elvégre már napnyugta óta vagdalkozik velük. Míg ők egy-egy roham előtt pihenhettek neki egy perc nyugta nem maradt. Csak védekezés, kitérés, ellentámadás, futás. Muszáj volt futnia, hogy a várhoz érjen, de a hátrálással csak még intenzívebb támadásokat sikerült elérnie. A Lovagok meg akarták akadályozni, hogy elmeneküljön. Mi több a vesztét akarták.
Már csak azért se halok meg itt! Bírom még. Kitartok. Mehetnek a francba ezek a rühes lovagok a hamis becsületükkel együtt! 
Kitért, ellentámadást indított. Kitért, futott. Védekezet. Üvöltött, ha mély sebet kapott. A tölténye kifogyott, így az imádott sörétes puskáit, a Berenjena-át kellett használnia kézitusában. Aztán órákkal később azokat is egyenként kiverték a kezéből. Már csak a karmai és a szöges bakancsa maradt. De nem adta meg magát. Reménytelen helyzetben volt, már alig bírta hárítani a támadásokat, a térde meg-megrogyott. De kitartott. Akarata keményebb volt, mint a lovagok páncélja. Büszkeségét is akarata acélozására használta. Noha a teste már összerogyott volna, nem engedte. Hajszolta magát egyre tovább, csak a cél lebeget előtte.
Tarts ki. Miattuk. Miattuk is bírnod kell holnapig.