20. fejezet

Egy túl hosszú nap 2: Üvöltő farkas és bömbölő oroszlán

- Pfúj! Undorító! Undorító! – a csatorna csendjét csak Leormon nyavalygása törte meg. A csatornát már évek óta nem tartották rendben, így még a szélén lévő járórészen is derékig érő víz magasodott, ráadásul mostanra a csatornavíznek már egy viszonylag erős sodrása is kialakult, tovább nehezítve a haladást. Gabumonnak a nyakáig ért a víz, és noha eleinte kissé nyafogott, hogy a bundája vizes lett, némán tűrte a kényszerfürdőt. Leormon viszont annyira retteget a még nyáron is hideg, koszos víztől, hogy Riának a hátára kellett vennie.
- Attól, hogy nyavalyogsz még nem lesz jobb. – dorgálta Simi aki már nagyon unta Leormon hisztijét.
- De akkor is undorító! Bár ha ez a nem használt ilyen szörnyű el se tudom képzelni, hogy egy használatban lévő milyen borzalmas szagú lehet! – háborgott továbbra is a Ria hátán utazó digimon, miközben az egyik mancsával az orrát takarta el, hogy még hangsúlyosabbá tegye, érzékeny orrát mennyire megviseli az itt terjengő szag. – Nem is beszélve róla, hogy ebben a posvány földalatti folyóban még krokodilok, cápák és vad digimonok is lehetnek! Ráadásul nem is látjuk őket! A digiviceaitok elég gyenge fényt bocsátanak ki, simán hátba támadhatnak minket!
- Ha nem fogod be a szád és tovább óbégatsz tényleg itt lesz egy rakás vad digimon, szóval kérlek, fogd be! – korholta mérgesen Gabumon akit különösen dühített a barátja panaszkodása, főleg, hogy neki több oka lenne rá, még sem teszi.
- Cápák és krokodilok egyébként sincsenek itt. Krokodilok nem élnek erre, hacsak nem húztak le néhányat még bébi korukban a vécén. De a telet nem hiszem, hogy kibírják itt húzni.  A cápák pedig nem tudnak ide jönni. A csatorna vize a víztisztítóba kerül, és tisztán engedik vissza a folyóba. A kivezető csöveken pedig rácsok vannak, amiken maximum az egy centis halacskák férnek be. – nyugtatta Ria a partnerét.
- Nos, ez igaz is lenne, ha a város alatti csatornarendszerben bóklásznánk, nem itt, amit már évek óta nem használnak. Ennek a negyednek a csatornái nincsenek összeköttetésben a használatban lévőkkel. És mikor régen a negyedet és ezt a helyett építették még nem volt se víztisztító se rács a folyónál. Vagyis ez azt jelenti, hogy……- Simi elhallgatott, ahogy teljesen végig gondolta a helyzetet. A többiekkel együtt gyanakodva tekintettek a sötét vízre, majd összepillantottak.
- Oké húzzunk innen de hipersürgősen! – jelentette ki Simi.
A gyenge világítás, a sodrás és a derékig érő víz ellenére háromszor olyan gyorsan haladtak az elkövetkező percekben. Leormonnak meghagyták, hogy keresse a legközelebbi kijáratot, mivel ő a sötétben sokkal jobban látott.
- Hé, nézzétek! – hívta fel valamire a figyelmet a sötétben.
- Mit?
- Hol?
- Mi az?
- Ja, bocs, elfelejtettem, hogy ti nem láttok olyan jól, mint én. – szabadkozott Leormon- 10 méterrel előttünk van egy felfelé vezető létra. Olyan amilyenen lejöttünk.
Gyorsan megtették a hátralévő távot. Egymás után felmásztak a falba szerelt létrán a csatornafedőig. Simi óvatosan megemelte és körbe kémlelt.
- Tiszta a levegő. – mondta csendesen, majd a fedőt teljesen lehúzta a nyílásról és mind a négyen kimásztak a szabadba.
- Tiszta a levegő! Igen ezerszer jobb, mint ott lent! – mondta Leormon aki nagyokat lélegezve igyekezet a csatornaszag emlékétől is megszabadulni.
- És most hogyan tovább? – kérdezte Ria miközben a ruháiból kicsavarta a vizet amennyire csak tudta.
- Meg kell találnunk Finbuékat vagy Gerzsont. És lehetőleg kerülnünk kell addig a vad digimonokat.
- Igazad van Simi. A legfontosabb, hogy megtaláljuk a többieket. Remélem Togemonnak és Lillynek nem eset bajuk és el tudtak menekülni Ginkakumon elől. Szörnyen erősnek tűnt. – értett egyet a partnerével Gabumon.
- Ez nem igazság! Mi miért nem tudunk digiváltozni? GeoGreymon, Togemon, Aquilamon és Firamon harcolhatnak, mi viszont csak fel alá menekülünk védelmet keresve ahelyett, hogy szembe szállnánk a vad digimonokkal! – Leormon láthatóan nagyon feldúlt volt. Nem is meglepő, mert ismerve a természetét azt gondolhatta, hogy a társai gyávának hiszik, amiért nem harcol.
- Ne aggódj Leormon. Biztosan hamarosan te is át fogsz változni. Én hiszek benned, hogy képes vagy rá! – bíztatta mosolyogva Ria a partnerét.
- Ria. Köszönöm! – mondta most már sokkal nyugodtabban és vidámabban az oroszlán digimon. – Hé, hallottátok ezt?
- Micsodát? – kérdezték egyszerre a lányok.
- Én is hallom. Ezek mögött a házak mögött valaki csatázik. Lehet, hogy a többiek azok. – világosította fel őket Gabumon pár másodpercnyi néma hallgatózás után. Elindultak, hogy megkerüljék a romos, gazos házakat.
A háztömb túloldalán lévő téren olyan kép fogadta őket, amire egyáltalán nem számítottak. Két digimon harcolt, de még hasonlókkal sem találkoztak eddig. Az egyik szinte teljesen fehér, testfelépítése egy emberéhez hasonlít, leszámítva, hogy a karjai a lábszáráig érnek. A hátán kissé szakadt és megtépázott nagy hártyás szárnyak biztosították, hogy a harcot a levegőben vívja mostani ellenfelével. Kigyúrt mellkasán egy lila denevér rajz díszelgett, ahogy a bal lábán is. A vállára egy koponyát tetováltak – már ha tetoválásnak lehet nevezni valamit egy digimon esetében. A derekára, a bal combján, a jobb kezének bicepszére és a bal alkarjára fekete bőröveket erősítettek. A jobb keze majd nem könyékig be volt tekerve barna fáslival, a középső ujja a többivel ellentétben nem fehér, hanem piros. A fején két bikaszarvat viselt, a szemei vörösen izzottak, mintha a tekintetével képes lenne felperzselni mások lelkét. 

IceDevimon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Vírus
Típus: Bukott angyal
Támadások: Frost Claw, Icy Shower, Zero Freeze, Razor Wing
Egy bukott angyal digimon, Devimon egy alfaja. Kegyetlen és szeret eljátszadozni áldozataival. Tekintete olyan félelmetes, hogy ha valaki belenéz, a teste ledermed a félelemtől.

A másik digimon egy furcsa fehér macskára emlékeztetett, amit kereszteztek a Szfinx-el. A hátán fehér szárnyak voltak, a felsőtestét páncél védte, amire furcsa jeleket karcoltak. A mellső lábai hatalmas fémkesztyűkben végződtek, amiken hatalmas karmok mutatták, hogy ez nem holmi estélyi selyemkesztyű. Szőke haja és macskafülei keretezték a maszkszerű arcot. A homlokán egy egyiptomi kígyó foglalt helyett.

Nefertimon
Szint: Armor
Tulajdonság: Szérum
Típus: Szent állat digimon
Támadások: Rosetta Stone, Queen Paw, Curse of Queen
A Fény Angyalaként szokták emlegetni. Erejével képes megtisztítani a gonoszságot.

- Zero Freeze! – kiáltotta IceDevimon majd a szemei elkezdtek világítani, minek hatására a talaj, a környező épületek és a növények mind megfagytak. Mindent vastag jégréteg borított, láthatóan ez volt IceDevimonnak az ideális harctér.
- Queen Paw! – Nefertimon kesztyűi éles köveket lőtt a bukott angyal felé. Ám az hárította a támadását.
- Razor Wing! – IceDevimon a kezeit előrenyújtotta majd egy rajnyi denevér repült a kövek felé és elpusztították azokat.
 – Icy Shower! – jégcsapok repültek Nefertimonnak és kissé megfagyasztották a szárnyait, aki ennek hatására lezuhant a talajra.
- Rosetta Stone! – Nefertimon hátán egy rózsaszín fénysugár jelent, meg amiből hatalmas faragot-köveket lövellt. IceDevimon valamennyit kikerült ám az utolsó eltalálta a vállát.
- Ezt meg bánod te rühes macska! Frost Claw! – a bukott angyal digimon éles karmain jégréteg jelent meg, majd lesújtott a szárnyai miatt még mindig a földre kényszerült angyal digimonra akit a csapás eléggé megviselt.
- Ria tennünk kell valamit! Nem hagyhatjuk, hogy megölje ez a szörny Nefertimont! – Leormonban csak úgy tombolt a harag. A többi szérum digimonhoz hasonlóan ő sem bírta a vírus típusú társait. Igazából nem is értette, hogy jöhet ki ennyire jól Coronamon és Impmon. Vírus digimonokkal barátkozni természetellenes dolognak tűnt számára. A Fény területén kevés vírus típusú digimon élt és azokat is mélységesen lenézték a szérumok. Csak 2 kivétel volt. A Királyi Lovagok közül Gallantmon és Crusadermon, akik noha vírusok, de elkötelezték magukat, hogy a szent Fényt oltalmazzák.
- Jó, de mit tegyünk? Még Nefertimon se bír vele, mi pedig nem tudunk titeket digiváltoztatni.
- Simi meg kell próbálnunk! Én emlékszem mit csinált Lilly mikor átdigiváltoztatta Palmont. Megpróbálom, hátha nekem is összejön. – Ria lehunyta a szemét és a jobb kezével megpróbálta benyomni a fémpöcköt. De nem tudta. A kis pöcök úgy tartotta magát, mintha bebetonozták volna.
- Na, sikerül? – kérdezte fojtott hangon Simi.
- Nem. Ez az izé meg se mozdul. – válaszolta elszomorodva Ria. – Pedig sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha sikerül.
- Nem várhatunk tovább! Nefertimonnak sürgősen segítségre van szüksége! – ezzel Leormon már el is rohant a harcolók felé. Nefertimon szénája valóban nem állt jól. Már kezdet a teste adatokká bomlani, bár még visszaszilárdult pár másodperc után.
- Most pedig eljött számodra a vég. Frost Cla…
- Critical Bite! – Leormon ráugrott az ördög digimon lábára és mélyen belemélyesztette éles fogait. A bajnokot váratlanul érte a támadás.
- Kis vakarcs tünés! – kiabált az oroszlánkölyökkel, miközben igyekezett lerázni a lábáról. Leormon viszont úgy rátapadt, mint egy pióca. Nefertimon láthatóan össze volt zavarodva és képtelen lett volna folytatni a harcot.
- Ria állj meg! Nem mehetsz oda, túl veszélyes! – Simi kiáltását mintha meg se hallotta volna Ria a csúszós jégen igyekezett a harcolók közelébe.
- Ennek elment az esze.
- Nem most kellene kommentálnod a dolgokat Gabumon!
- Jól van, jól van. De jobb lenne, ha segítenénk ennek a két forrófejű vakmerőnek, mielőtt túl vastag falnak rohannának neki.
Mindeközben Ria a romok fedezékét kihasználva Leormonék közelébe jutott. IceDevimon még mindig az oroszlántól akart megszabadulni, lehetőleg úgy, hogy a lába megmaradjon. Hátat fordított Nefertimonnak. Ria kihasználta a helyzetet. Odaosont a sérült digimonhoz.
- Ne félj. Hazaküldelek. – nyugtatta kedves, szelíd suttogással. – Digikapu nyílj meg.
A kapu kinyílt és Nefertimon biztonságban visszajutott a világába. De Ria egyáltalán nem volt biztonságban.
- Te!- hallatszott egy dühös hang a háta mögül. Riadtan megfordult, ám ekkorra már a lábaival a levegőben kalimpált, IceDevimon pedig erősen fogta a vállainál, miközben dühtől izzó vörös szemeivel méregette az embert.
- Ria ne! – kiáltott fel rémülten Leormon mikor feleszmélt, hogy partnere mekkora veszélyben van. Megmenteni azonban nem maradt ideje. Ahogy a bukott angyal megérezte, hogy gyengül a lábába fúródó karmok és fogak szorítása felrúgott a lábával, ezzel lerepítve róla az újoncot, majd nagyot rúgott a levegőben lebegő testbe. A szegény kis szőrpamacs 10 méter repülés után a jeges talajnak csapódott, majd a lendülettől tovább gurult a tér túloldaláig. 
- Nos, hol is tartottunk? Ja persze, épp arra akartál volna válaszolni, hogy hova tűntetted el az ellenfelem. És egyébként is miféle digimon vagy te?
- Én nem vagyok digimon! Ember vagyok! És el is felejtheted, hogy megmondom! – ordította fogva tartója arcába Ria, de közben gyűlölte a hangjában lévő remegést, ami elárulta félelmét.
- Szóval ember. Ismerek valakit, aki sokat fizetne, ha eladnák neki egy igazi embert. – a hangjában érződött a leplezetlen gonoszság, és az élvezet, hogy megrémítheti foglyát.
- Hé, te pocokpiszok! Miért nem a saját súlycsoportoddal kezdesz? – alig pár méterre tőlük állt Simi, szilárdan megvetve a lábát a csúszós jégen. Mikor IceDevimon végigmérte a fekete hajú, vékony lányt gonoszul felnevetett.  
- Csak nem TE lennél az én súlycsoportom? Vagy a prémes kis barátodra gondoltál mikor ezt mondtad? – utalt a lány mellett álló újoncra.
- Gyökérkefém, ha a mókusnak olyan feje lenne, mint neked magára gyújtaná az erdőt! Egyébként, meg naná, hogy magamra gondoltam. Kihúzom a gerinced és agyon verlek vele!
- Simi biztos jó ötlet felbosszantani? – kérdezte aggódva Simit Gabumon, hallva IceDevimon nevetését a sértéseket halva.
- Bízz bennem. Tudom, mit csinálok. El kell érnünk, hogy elengedje Riát, és ennek legegyszerűbb módja, ha úgy felbosszantjuk, hogy eldurran az agya. – súgta vissza a partnerének Simi.
- Csak nem félsz denevérke? Azért nézel ki így, mert véletlenül beraktak téged is a mosógépbe?
- Nagyon felvágták a nyelved a méretedhez képest ember.
- Jaj de félek! Kiszúróm a szemed, eltöröm, a lábat aztán mehetsz, amerre látsz!
Ez kezdet hatni. IceDevimon láthatóan kezdet bedühödni. Riát a földre dobta és elindult Simi és Gabumon felé.
- Razor Wing! – megint elindította a denevérrajt. De Gabumon résen volt.
- Blue Blaster! – a denevérek java megfagyott és adatokra esve a földre zuhant. A maradék se úszta meg. Gabumon őket is elintézte.
- Ő, jaj, csak nem mellé ment a távirányítású játékod? Ne aggódj, én pontosabban célzok. Úgy behúzok, hogy a fogaid körmérkőzést fognak játszani a bent maradásért!
- Most már idegesítesz ember! Azt hiszem nem baj, ha téged elpusztítalak. Ahogy elnézem sokan lehettek még errefelé. Zero Freeze!
Simi épp, hogy csak hátra tudott ugrani, mikor a lába alatti talajból egy jég oszlop tört fel. IceDevimon elindult feléjük és gyorsan közeledet. Ria nagyon megijedt. Szörnyen aggódót a barátnőjéért. De akármennyire is akart hozzá rohanni és megakadályozni, hogy a vad digimon bántsa a teste nem mozdult. Egyszerűen ledermedt a félelemtől.
- Frost Claw! – Simi és Gabumon a földre vetődtek a csapás elől. IceDevimon ujjai pár centire Simi bokájától fúródtak a jeges kövekbe, amikkel a teret fedték le annak idején.
- Horn Attack! – rontott a vírus digimonnak Gabumon ahogy felállt. A mellkasára mért támadástól az pár lépést hátra tántorodott, de gyorsan visszanyerte az egyensúlyát.
- Hiába a gyenge trükkök.  Sokkal erősebb vagyok nálatok. Meg foglak ölni titeket és semmit se tehettek ellene.
- Olyan vagy, mint a fehér elefánt: ritka nagy állat! Én nem hagyom, hogy a hozzád hasonló ritka nagy állatok mondják, meg mikor nyiffanok ki! Ha feldobnám a pacskert senki se szekírozná a hozzád hasonló pocokpiszkos gyökérkeféket és akkor a világ jobb hely lenne, ezt pedig semmiképp se hagyhatom!
IceDevimon kissé összezavarodott. A felét se értette a sértéseknek, de a hangsúly egyértelművé tette, hogy gúnyolják. Ez feldühítette, ám meg is lepte a lány bátorsága. Ilyen korra az áldozatai rendszerint az életükért könyörögtek, vagy rémülten sikoltoztak.
Simi kihasználta a fehér ördög digimon pillanatnyi kizökkenését. Pár lépéssel mögötte termet és egy nagyobb rúgott hátulról a térdébe. A hirtelen és nyilalló fájdalom hatására a bajnok felkiáltott és térdre rogyott.
- Icy Shower! – indította el a hegyes jégcsapjait Simi felé, hogy örökre végezzen vele. Simi zsebében a fekete digivice elkezdet fényleni, ahogy Gabumon is, aki a támadás elé állt, hogy védje a társát.
- Gabumon átdigiváltozik….Garurumonná!
Simi előtt egy nagytestű ló méretű, szürke alapon kék tigriscsíkos farkas állt. Láthatóan meg se kottyant neki a támadás.
- Hogy lehetséges? Miért tudott digiváltozni? Mindegy. Így is simán legyőzlek benneteket. Razor Wing!
- Howling Blaster! – Garurumon szájából kék lángcsóva tört elő, ami megsemmisítette a felé repülő denevérrajt. Simi kissé távolabb állt Garurumon mögött, de még innen is érezte a kék lángok keltette hatalmas és meleg hőhullámot, ami sejtette, hogy a kék tűz nagyon forró.
- Most jöhet a visszavágó IceDevimon! Slamming Attack! – Garurumon teljes testsúlyával, és a köztük lévő pár métert áthidaló ugrás lendületével csapódott IceDevimonnak, ezzel a földre döntve az ellenfelét. A nagy mancsaival lefogta a fehér digimon vállát, ezzel a földre szögezve.
- Howling Blaster! – a nagy erejű és közvetlen közelről bevitt támadás hatására IceDevimon adatokká bomlott.
- Digikapu tárulj! – Simi megnyitotta a kaput amin át az adatok visszakerültek a Digivilágba. Meg sem várva, hogy becsukódjon Simi Riához szaladt, hogy megnézze jól van-e.
- Ria nem esett bajod? – kérdezte aggódva.
- Semmi baj. Jól vagyok, csak segíts felállni erről a hideg talajról. – mondta csendesen Ria miközben Simi felsegítette.
- Nagyon rám ijesztettél. Többé kérlek, ne legyél ilyen meggondolatlan. Különben kénytelen leszek pár pofonnal értelmet vernem a fejedbe.
- Haha. Lehet, az lenne a jó megoldás. Leormon hol van? – Ria kérdésére Simi a tér túloldalára mutatott ahol Garurumon a megtépázott oroszlán digimont segítette fel.
- Ria! Jaj de örülök, hogy jól vagy! – szaladt feléjük kissé sántikálva, de nagyon boldogan Leormon. Mikor a közelükbe ért egy ugrással Ria karjaiban termet és boldogan nyalogatta érdes macskanyelvével Ria arcát.
- Én is örülök, hogy jól vagy. – ölelte magához a társát miközben az, az arcát nyalogatta.
- Simi el kellene mennünk innen. Ha Gerzson jól mondta még legalább 18 vad digimon mászkál ebben a negyedben. Tartok tőle, hogy Togemon nem bír el Ginkakumonnal és a Chrysalimonokkal egyedül. – szakította félbe a boldog pillanatot Garurumon.
- Igazad van. Jobb, ha megyünk. – értett egyet a partnerével Simi.
- Egyébként mi féle digimonná alakult Gabumon? – kérdezet közbe Ria.
- Jó, hogy mondod. Még nem is elemeztem. – mondta Simi majd elővette a fekete digivice-t és elemezte partnere bajnok formáját.

Garurumon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Adat
Típus: Vadállat digimon
Támadások: Howling Blaster, Slamming Attack, Freeze Fang
Durva szürke, kék csíkos bundája páncélzatként funkcionál, még se lassítja Garurumont. Nagyon agresszív és az izomtata a legnehezebb terepeken edződött, ezért tökéletes pontossággal támad áldozatára, ezért a legtöbb digimon fél tőle. Vad természete ellenére nagyon intelligens, és ha elfogad valakit vezérének végtelenül hűséges.

- Nem ér! Mért nem én változtam át? Pedig olyan király lennék! – nyafogott Leormon, de a szemén látszott, hogy egyáltalán nem haragszik a barátjára, hogy át tudott változni. Miután felültek Garurumon hátára a nagy farkas digimon megfeszítette izmait és futásba lendült.

- Lilly már nem tudunk sokáig bujkálni előlük.
- Tudom Togemon. De szerencsére Ginkakumont leráztuk. Ha valahogy elérnénk, hogy csak az egyik Searsdramon ellen kelljen harcolnunk, ne mindkettővel egyszerre, lenne esélyünk győzni. – súgta vissza csendesen Lilly a választ. Már nagyon eltávolodtak attól a helytől, ahol elváltak a többiektől. Remélte, hogy nem esett bajuk, de most magukért jobban kellett aggódnia. Egy viszonylag épen maradt bolt raktár részében rejtőzködtek. A hely csupa por és törmelék, az apró betört üvegű ablakon pedig bejártak a madarak, a falra szerelt polcokon 2-3 madárfészket építettek, amikből most riadtan pislogtak a kismadarak az emberlányra és a nagy kaktusz digimonra.
- Úgy hallom most a bolt előtti utcán vannak. – közölte Togemon aki minden idegszálával a környezetűkre figyelt, hogy ha kell, azonnal harcba lendülhessen.
- Menjünk ki akkor itt hátul. Látod ezt a nagy felhúzható ajtót? Régen ezen keresztül álltak be a teherautók, ami az árukat hozták. Szépen kinyitjuk és elpucolunk hátul.
- Várj Lilly! Ez…..- de Togemonra oda se figyelve Lilly már szaladt is, és elkezdte felhúzni a raktárajtót. Az öreg szerezetett már évtizedek óta nem nyitották ki, és az idő vasfoga nem kímélte. A rajtalévő temérdek rozsda megmerevítette a valaha harmonikaszerűen felcsukódó ajtó, és mikor Lilly felnyitotta hatalmas és éles csikorgásba kezdet, garantáltan mindenki figyelmét felhívta a környéken.
Togemon azonnal a társa mellett termet és az ajtóba bokszolt, így egy akkora lyukat hozott létre, amin kifér. Felkapta Lillyt és futásnak eredt. Alig tíz métert futottak a gazos utcán mikor előttük termet az egyik Sealsdramon. Togemon meg fordult, hogy az ellenkező irányba fusson, de a másik elzárta a menekülési útvonalat. Csapdába estek a két bajnok és a házfalak között. Togemon letette a partnerét, hogy a kezei szabadok legyenek a harchoz.
- Amint lesz egy szabad nyílás elmenekülsz, érted?
- De, nem hagyhatlak itt Togemon!
- De igen, hagyhatsz. Ígérd meg, hogy amint lehet, elmenekülsz.
- Rendben. – motyogta összetörten Lilly. Nyomta a lelkét a bűntudat, hogy az ő hibájából kerültek ilyen helyzetbe. Ha nem olyan meggondolatlan, akkor….
A Selasdramonok kezdtek egyre közelebb és közelebb jönni.
- Scouter Monoeye! – mondták mindketten egyszerre. A sisakjukon lévő 2 lencse, - ami mögött feltehetőleg a szemeik vannak – világítani kezdet és egy-egy kis sugarat lövellt, amivel felmérték a harctér minden centijét és az ellenfelük gyengepontjait.
Togemon úgy helyezkedet, hogy védhesse Lillyt és mindkét digimont szemmel tarthassa.
- Death Behind! – aki az előttük lévő utat állta el egy szemvillanás alatt megtette a köztük lévő távot, éles kését döfésre készen szorongatta a kezébe, ám hihetetlen módon Togemon megragadta a tört markoló kezét, mikor a tör pár centire volt a testétől. Ám ezzel hátat fordított a másiknak, teljesen kiszolgáltatva magát. A Sealsdramon máris támadt, Togemonnak esélye sem volt kitérni. A tör felé sújtott….
- Blast Rings! – hallatszott valahonnan a levegőből és egy rózsaszín gyűrűre hasonló sugár csapódott Sealsdramon mellkasának ezzel hátrataszítva őt. Togemon megmenekült. Lilly értetlenül pislogott, majd felnézett. Az épületek fölött egy hatalmas fehérfejű, piros madár csapkodott a szárnyaival, hogy egy helyben lebegjen felettük. A hátán pedig ott ült Laura! A lány minden bizonnyal mondott valamit, mert a digimon, - akinek ha Lilly emlékezete nem csal Aquilamon a neve- összecsukta a szárnyaik és puhán landolt Togemon mellett, mintha csak egy leszálló veréb lenne, nem pedig egy hatalmas madár digimon aki több méter magasan repült fél másodperce.
- Hé, ti! Miért támadtatok ránk? Adtunk rá bármi okot?! – förmedt a két vad digimonra Laura, akik valószínűleg az éles hangtól megszeppentek, vagy a még több ellenfél vette el a kedvüket a támadástól.
- Ti talán nem az ellenséghez tartoztok?- szólalt meg az, amelyiket Togemon lefogta.
- Milyen ellenséghez? Éppenséggel ti jelentetek meg a Valódi világban, holott semmi keresnivalótok itt! – oktatta ki őket Laura.
- Valódi világ….? Várj….csak nem az Emberek világára célzol? – döbbent meg a másik Sealsdramon, akit eltalált Aquilamon.
- De igen. Ez itt az Emberi világ. Igaz ez egy elhagyatottabb szeglete. – világosította fel őket Aquilamon, miközben a vad digimonok teljesen új szemmel néztek körül a környezetükben.
- Mi azt hittük, hogy az ellenség bocsátott ránk valami varázslatot és azért nem vagyunk a csata helyszínén. – mondta döbbenten az első, miután Togemon elengedte. A kaktusz digimon nem tartotta valószínűnek, hogy még harcolni akarnak.
- Ellenség? Milyen ellenség? És milyen csata? – kérdezed közbe Lilly akit a Sealdramonoktól hallottak ugyanannyira meglepet, mint a többieket.
- Lehet, hogy az, az Adatfolyam hozott ide minket. – folytatta tovább a gondolatmenetet a másik kiborg digimon, látszólag meg sem hallva Lilly kérdéseit.
- A Mező szint keleti részén lévő dombságnál harcoltunk az ellenséggel már hajnal óta. Sokszoros túlerőben voltunk, mikor hirtelen megjelent ez az Adatfolyam. – válaszolt elmerenget társa helyett a Togemon mellett álló.
- A Mező szinten? Én ott éltem. Ugye nem lett feldúlva az egész? Ó jajajaj, mi történhetett a családommal!- jajdult fel rémülten Togemon.
- Nem hiszem, hogy bajuk esett. A harc idejére a teljes lakosságot biztonságba helyezték a földalatti járatokba. A Commandramonok remekül kézben tudják tartani az ügyet, és ha ez még se lenne elég, ott van Mysterymon is. – nyugtatta meg Togemont az egyik Sealsdramon.
- De hogyan jutunk vissza? – nézett aggódva a társára a másik, aki idegességében a tőrével szórakozott és csapkodott a farkával.
- Ezt bízzátok csak ránk. Mi visszajuttatunk titeket a világotokba. Álljatok egymás mellé. – osztotta az utasítást Laura. Miközben a Sealsdramonok egymás mellé álltak Laura elővette a rózsaszín digivice-át.
- Okés, kezdem. Nyílj, Digikapu! – a lány megnyitotta a kaput ami magába szívta a Sealsdramonokat. - Nos, ezzel is meg vagyunk. Keressük meg a többieket.
- Várj, hát nem együtt vagytok? Azt hittem ti Finbuval és Terrával együtt vagytok. – döbbent meg Lilly.
- Nem. Mikor idejöttünk szinte azonnal harcba keveredtünk egy apró rózsaszín digimonnal. – miközben beszélt mutatta, hogy mekkora is volt.
- Ugye viccelsz? Ez max akkora, mint egy foci labda. Aquilamon és Firamon játszva elintézi. – rázta a fejét hitetlenül Lilly, miközben Togemon felsegítette Aquilamon hátára és elindultak.
- Lehet, hogy kicsi, de végső szintű. Nem bírtunk vele még ketten se Firamonnal. – mondta Aquilamon.
- Végső? Ez komoly? Hisz akkora, mint Yaamon!
- Nézd, itt vannak az adatok róla. – tartotta Lilly elé a digivice képernyőjét Laura ahol megjelent a végső digimon analízise.

Piximon
Szint: Végső
Tulajdonság: Szérum
Típus: Tündér digimon
Támadások: Pit Bomb, Fairy Tail
Folyamatosan beszéli a mágia- a fejlett programozás- nyelvét. Ennek köszönheti képességét, hogy bármikor és bárhol megjelenhet tértől és időtől függetlenül. Bár a teste kicsi különleges képességeivel blokkolja ellenfelei erejét és egy hatalmas ütéssel elpusztítja őket. Bár külsőre ártalmatlan és aranyos, valójában egy veszélyes harcos.

- Azta ez nem semmi. Pedig olyan aranyosnak látszik.– jegyezte meg végül Lilly. – És? Végül sikerült legyőzni, vagy elmenekültetek?
- Nem mi győztük le. Egyszer csak felbukkant egy furcsa digimon, aki szintén bajnok volt, még is egy csapással végzett Piximonnal. Ezért inkább elpucoltunk. Ekkor szakadtunk el a többiektől. Azért remélem Finbu és Terra együtt maradt, különben Terra nagy bajban van.

Garurumon a kihalt utcákon szaladt végig, átugorva az utcára dőlt házak romjain, valósággal átrepülve a metrójáratokba beomlott útszakaszok felet. Mindezt úgy, hogy utasai alig érezték a hepe-hupás utat. Már legalább 10 perce úton voltak, eközben kilométereket haladva, de még mindig nem akadtak Lilly vagy a többiek nyomára.
- Nem igaz. Mekkora ez a hely? Ha legalább nem bűzlenénk a csatornaszagtól….- motyogta az orra alatt Ria.  A csatornaszagban igaza volt. A kis társaság csak úgy bűzlött. Ez pedig nem könnyítette meg a dolgot, hogy észrevétlenek maradjanak.
Egyszer csak Garurumon lassítani kezdet és megállt. A talajt kezdte szimatolni.
- Találtál valamit? – kérdezte Simi.
- A Hunterek itt jártak. És még két másik digimon is. Az egyiknek hasonló a szaga Ginkakumonéhoz. Ha tippelnem kellene szerintem Kinkakumonnal futottak össze. A másik digimon pedig végső szintű.
- Azta! Nem semmi. Jobb a szaglásod, mint Leormonnak.
- Na de Ria!
- Bocsi, bocsi, de ez tény.
- Fejezzétek be. Ne csapjunk a szükségesnél nagyobb zajt. Egyébként is a kutyaféléknek sokkal jobb a szaglása, mint a macskaféléknek. Úgy látszik ez a digimonoknál sincs másként. – szögezte le Simi, ezzel lezárva a kialakuló vitát. – Biztos, hogy a másik digimon végső szintű?
Garurumon bólintott.
- Tartottam tőle, hogy ez lesz a válaszod. Akkor nagy bajban vagyunk.
Hirtelen vérfagyasztó kacaj rázta meg a csendes levegőt.  A nevetésben volt valami baljóslatú, amitől az ember tarkóján feláll a szőr. Ám akármerre néztek nem látták az ellenséget.
- Hova figyeltek? Itt vagyok. – szólalt meg a kacaj tulajdonosa az egyik leomlott ház romjának árnyékából. Pedig mikor az előbb szétnéztek még senki se volt ott.
- Nézz a szemembe! A szemembe! A szemembe! – az árnyékban egy vörös szempár gyúlt ki, odavonzva a tekintetet. Ria önkéntelenül is Leormon szemére tette a kezét, befogva azt, ezáltal megakadályozva, hogy a vörös szempárba nézzen.
- Helyes. Most pedig dob le őket a hátadról. – mondta ijesztően közönyös hangon a testetlen szempár tulajdonosa.
- Mit motyogsz?.....Áááá! – Simiéknek esélyük se volt. Garurumon olyan váratlanul kezdte el rázni magát, mintha csak a szőréből akarná a vizet kirázni, hogy mindhárman leestek a kemény betonra.
- Garurumon mi ütött beléd? – kérdezte értetlenül Simi a sajgó hátsóját fájlalva. Ám a kérdésére csak dühös morgást kapott válasznak. –Garurumon?
- Támad meg őket. – parancsolta ugyanazzal a közönnyel a testetlen hang. Ami a legfélelmetesebb volt, hogy Garurumon a Howling Blaster támadásával támadt a társára. Ha Leormon nem ugrik oda, hogy ellökje, Simiből csak egy marék szén marad. Vagy talán annyi sem.
- Garurumon….- Simi teljesen összezavarodott partnere viselkedésén.
- Ez a digimon irányítja Garurumont. – mondta Ria miután egy betört ajtajú lakás előszobájába menekültek a megvadult farkas digimon elől.
- Hé, te gyáva manipulátor told elő a képed, vagy szétrúgom a hátsó feled, amiért irányítod Garurumont! – kiabált ki a házból Simi az utcára.
- Ahogy kívánod éles nyelvű kisasszony. Tetszik a merészséged. – az árnyakból előlépet egy digimon aki úgy nézet ki, mint IceDevimon. De a mostani ellenfelük fekete volt, és a mellkasán lila helyett narancssárga színű denevér díszelgett.

Devimon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Vírus
Típus: Bukott angyal digimon
Támadások: Razor Wing, Death Claw, Death Hand
Bukott angyal típusú digimon, aki valaha Angemon volt, de a Sötétség magába szívta, így végül olyanná vált amilyen ma. A mellkasán lévő denevér a „Gonosz” védjegyének számít. Devimon ravasz és brutális jellemű, ám rendkívül intelligens, ezért nagyon veszélyes ellenfél. Azokat a digimonokat akik a szemébe néznek az uralma alá vonja és irányítja őket.

- Legalább a színe jobb, nem úgy néz ki, mint akit kihipóztak. De a manipulálós képessége miatt egy fokkal se jobb IceDevimonnál. – jegyezte meg csípősen Simi legalább a saját maga dühítésére, mint Devimonénak.
- Mit ne mondjak ember. Stílusérzéked van. Szerintem is borzalmas IceDevimon fehér viselete. Túl feltűnő. Bár a havas vidékeken a hasznára van. De a fekete akkor is jobban néz ki. Emellett IceDevimon ostoba. Ez abból is látható, hogy el tudtátok intézni.
- Várjunk csak! Te az óta követsz minket? – kérdezte meglepetten Ria. – Ha ott voltál a harcnál mért nem segítettél IceDevimonnak?
- Ugyan miért segítettem volna? Az ostobák hadd hulljanak csak. Én sokkal precízebb vagyok annál a baleknál. Támadj, szolgám!
A parancsára Garurumon a Freeze Fang-al elkezdte kiszélesíteni a bejáratott. Jeges harapásaival csak úgy tépte a deszkákat a helyükről.
- Tennünk kell valamit! Nem támadhatjuk meg Garurumont, szóval egyenesen Devimont kell megtámadni! – jelentette ki Leormon és már veszítette is az izmait, hogy kitörjön rövidéletű menedékükről.
- Ne menj! Téged is az irányítása alá von! És egyébként sincs ellene esélyed! IceDevimon csúnyán elbánt veled, és még 100%-osan se lennél egyenlő ellenfele! – próbálta visszatartani partnerét Ria.
- Ha nem bízol, bennem hát csak figyelj!- ezzel Leormon egy ugrással az ajtónál termet ahol felpattant a deszkákat aprító barátja fejére, majd onnan a hátára és már kint is volt az utcán. De nem állt meg. Az ugrásokból származó lendületét tovább gyorsította a sebes rohanással ahogy Devimon felé száguldott.
- Critical Bite! – ám a támadás sosem ért célba.
- Razor Wing! – a Devimon által életre hívott denevérraj megragadta az ugrástól a lebegőben lévő digimon, majd felrepültek vele a házak tetejének magasságába és ledobták. Szerencsére Leormon macska lévén idejében átfordult a hátáról és négy manccsal érkezett az utca kövére.
- Egész ügyes cirkuszi mutatvány, de mit szólsz ehhez? Death Claw! – a keze, amelyiken a vörös ujja van megnyúlt és a karmait Leormonba mélyesztette. Az újonc digimon fájdalmában felbődült, majd összeeset. A teste kezdet adatokká válni, majd ismét megszilárdult.
- Leormon! Ó mondtam, mondtam, hogy nincs esélye. Mért nem hallgattál rám Leormon? – jajveszékelt Ria, miközben könnyek gördültek le az arcán. Mindeközben Garurumon gyakorlatilag a ház fél oldalát szétszedte, már nem tudtak hova menekülni, ha Devimon megparancsolja neki, hogy támadjon. Simi kezdet kétségbe esni, Ria kiborulása pedig egyáltalán nem hatott rá nyugtatóan. Meglátott egy viszonylag jó állapotban lévő, kemény, erős deszkát. Felvette és Garurumon elé állt. A szemébe nézett, remélve, hogy lát benne valamit, akár a legapróbb kis fényt, ami bizonyítja, hogy felismeri. De a farkas szeme csak üres fehérség volt. Simi megacélozta magát és elzárta az érzéseit. Ütésre emelte a deszkát.
- Bocs haver, de ez a te érdeked. – ezzel fejbe vágta a deszkával. Mivel még új parancsot nem kapott Devimontól a csapás hatására Garurumon ledermedt, nem mozdult. Simi megragadta Ria kezét és kirángatta az épületből. Ria mostanra annyira kiborította magát, hogy alig fogta fel, mi történik körülött. Ahogy meglátta Leormont sírva hozzá szaladt. A baj csak az, hogy Devimon is az oroszlánkölyökhöz tartott, de egészen más céllal. Simi megszorította a deszkát és a manipuláló digimonnak rontott. A fával a fejére csapott, de az darabokra tört. Az ütést a bukott angyal szinte meg sem érezte. Megragadta Simi torkát és a levegőbe emelte, hogy az arcuk egy magasságba kerüljön.
- Erős vagy. Nagyon erős. Mért vesztegeted az erődet rájuk? Legyél az ÉN társam. Akkor meghagyom az életed és még erősebbek leszünk.
- Erre annyi esélyed van, mint a háromlábú sünnek a hatsávos autópályán! – szűrte ki a fogai közül Simi, aki mostanra kezdet súlyos oxigén hiányban szenvedni.
- Tetszik a makacsságod. Az nem szórakoztató, ha rögtön beleegyezel. – felelte kuncogva Devimon majd a másik kezével megragadta Simi lábait, aki így most fejjel lefelé himbálózva látta a világot. De legalább, már nem fenyegette a fulladás.
- No, lássuk csak…Szolgám fordulj csak ide. Jó. Ne mozdulj. Razor Wing! – Garurumont közbevették a denevérek, éles agyaraikkal fájó sebeket okozva, de a bajnok digimon egyáltalán nem reagált a fájdalomra. – Mit gondolsz? Szaggattassam le a denevéreimmel egyenként a lábait? Vagy van jobb ötleted?
- Ó, hogy csomagolnának hullazsákba te szemét dög! Olyan gusztustalan fejed van, hogy az unalmasabb horror filmeket azzal dobják fel! – acsarogta dühösen Simi, közben lopva elővette a zsebéből a digivice-át. Megnyomta a megfelelő gombokat és imádkozott, hogy sikerüljön a terve. Hihetetlenül megkönnyebbült mikor Garurumon adatokra eset és az adatokat a fekete szerkezet magába szívta.
- Okos. Nagyon okos. De ezzel csak egy kis haladékot nyertél. Összetöröm a gépedet, így a partnered is elpusztul. Akkor már nyugodtan lehetsz a társam, hogy erősebbé tégy. De ezért büntetést kapsz. Azt hiszem, eltöröm pár csontodat.
Devimon megragadta Simi karját és igyekezet eltörni az alkarcsontjait. Siminek eszébe jutott mikor egy hete azt hitték a húga eltörte a kezét. Azóta kiderült, hogy csak a csuklóját ficamította ki. Arra sajna nem volt ötlete az orvosok, hogy reagálnak egy digimon által eltört csontra. Lehunyta a szemét és várta a fájdalmat. Ami jött is, de nem ott ahol számított rá. Az oldalával a törmelékkel teli utcakőnek csapódott. Kinyitotta a szemét, hogy lássa mi történt. Egy hatalmas oroszlánt pillantott meg.

Pár perccel ezelőtt

Ria teljesen kiborulva rohant Leormonhoz aki rosszabb bőrben volt, mint valaha. Pedig hát, ő elég sokszor volt már rossz bőrben. Ria csaknem kétségbeesve simogatta partnere selymes, puha bundáját, inkább saját maga, mint Leormon nyugtatására.
- Buta. Annyira buta vagy. Mondtam, hogy esélyed sincs. Mért kellett akkor neki menned, miért?
Leormon kissé megemelte a fejét és a fekete digimon felé nézet, aki olyan könnyen győzte le. Simit a torkánál fogva tartotta a levegőben.
- Siminek és Garurumonnak szüksége van ránk. Csak mi segíthetünk rajtuk.
- De nem tudunk. Egyikünk se elég erős. Devimonnal szemben gyengék vagyunk. És ő még csak bajnok szintű, pedig itt végsők is mászkálnak. Nincs esélyünk. Vesztettünk, jobb, ha feladjuk. – magyarázta érzelem mentes hangon, semmibe bámuló tekintettel Ria.
Leormon észlelte a szeme sarkából, hogy Devimon már a lábánál fogva lógatja Simit és a mozdulatlanul álló Garurumon felé küldi a denevérjeit. Látta, hogy sürgősen cselekednie kell. Azonnal ki kell rángatnia Riát a depis önsajnálatából. A legkézenfekvőbb megoldást választotta. Éles karmait a talppárnáiban tartva egy pofont kevert le a szemüveges lánynak. Ám ez önmagában még kevésnek bizonyult.
- Ria fejezd be! Ez nem te vagy! Te egy bátor, életvidám lány vagy, aki sosem adja fel! Hol van az a Ria, akivel találkoztam mikor átjöttem ebbe a világba? Akivel együtt mókázunk, tanultunk, járőröztünk? – lassan kezdet egy kis csillogás kúszni Ria tekintetében, de még mindig nagyon maga alatt volt. Közben Simi a digivice-át próbálta előhúzni.
- Le tudjuk győzni Devimont, együtt! Csak bíznod kellene egy kicsit bennem, hogy meg tudom csinálni! És magadban, hogy el hidd te is képes vagy rá! Együtt legyőzhetetlenek vagyunk!
Simi visszahívta a fekete eszközbe Garurumont. Ami láthatóan felmérgesítette a bukott angyalt. Végre Ria kilábalt az önsajnálatból, a szeme ugyanolyan eltökélten és életvidáman csillogót, mint eddig, sőt talán még jobban.
- Bízom benned Leormon. Meg tudjuk csinálni, együtt! – a narancssárga digivice felragyogott, és Leormon is világítani kezdett. Azonnal elkezdet Devimon felé rohanni, aki bántani akarta a hosszú fekete hajú kiválasztottat.
- Leormon átdigiváltozik…..Liamonná!
A fekete bajnokot a frissen digiváltozott digimon a földre döntötte, aki így elejtette foglyát.
Devimon hamar feleszmélt és lelökte magáról a megtermett oroszlánt, aki akkora volt, mint Garurumon. A fején sötétbarna sörény lobogott, a torkánál gyöngyökkel összekötve pár tinccsel. A füleiben két-két nagy ezüst fülkariba fityeget. Aranyszínű bundája feszült a kidolgozott izomzaton, 2 farka végén pedig 1-1 sárga bojt volt.
- Razor Wing!
- Thunder King! – Liamon sörénye elektromosan kezdet fényleni majd egy villámcsapással kiengedte a kisülést megsemmisítve ezzel a denevéreket. Mielőtt Devimon meggondolhatta volna, mit tegyen az oroszlán újabb támadásba lendült.
- Critical Strike! – rávetette magát áldozatára, hatalmas 15 centis agyaraival átharapta a fekete denevér digimon torkát. Közben hallani lehetet a félre ismerhetetlen roppanást, ahogy a csontok eltörnek, ez esetben a nyakcsigolyák. Devimon azonnal adatokká hullott. Ria megnyitotta a Digikaput és átengedte az adattörmeléket a saját világába.
Miközben Simi kiengedte a digiviceból a most már ismét szabad akarattal rendelkező farkas digimonját, Ria átkarolta hatalmasra nőtt oroszláncicája nyakát.
- Köszönöm Liamon. Nélküled elsüllyedtem volna az önsajnálatomba és a félelmeimbe.
- Én köszönöm Ria. Bíztál bennem, ezzel szabaddá vált az út a digiváltozásomhoz.
Simi szintén a digitársát ölelte, de közben mindketten Riát és Liamont figyelték. Olyan édesek voltak. Simi az életmentő digivice-ával analizálta Liamont.

Liamon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Szent bestia digimon
Támadások: Thunder King, Critical Strike
Sugárzik belőle a „király” stílus annak ellenére, hogy még csak bajnok szintű. Liamon egy olyan ragadozó, aki a nála nagyobb prédát is elejti. Szemrebbenés nélkül ront neki a végső szintű digimonoknak.

- Hé, ideje indulni! Még meg kell találnunk a többieket! – szólt végül közbe Simi a társa hátán ülve, megzavarva a lassan percek óta tartó boldog ölelést.
- Jövünk már! – válaszolt tisztaszívből boldogan Ria, a mai napon először. Felszállt Liamon hátára aki Garurumon mellé állt.
- Most, hogy nem kell kettőtöket cipelnünk Garurumon sokkal gyorsabb lesz! – incselkedet vigyorogva Simi.
- Szükségetek is lesz rá, mert így is csak a hátunkat fogjátok látni! – viszonozta a dolgot Ria, mire mindketten vidáman felnevettek.
Garurumon felüvöltött, Liamon pedig felbődült, hogy minden digimonnal tudassák győzelmüket és erejüket. Ez után egymás vállának feszülve futni kezdtek, hogy megkeressék a többieket.