6. fejezet

Az első harc

Finbu már pár perce követte a lányt. Szerencsére eddig még nem bukott le. De attól még nem árt az óvatosság. Az egyetlen, ami zavarta az akcióban az a kezében lévő 2 hotdog volt. Még egy falatot se evett, a gyomra pedig hangos korgással követelte az üzemanyag-utántöltést. Már éppen azon gondolkodott, hogy megeszi az övét, mikor meg látta, hogy a lány hírtelen befordul egy sikátorba. Követte, félre téve az evéshez fűzött reményeit.
A sikátor egy zsákutcában végződőt és Finbu látta, hogy a lány meg áll a fal előtt és óvatosan körbe pillant. Szerencsére volt annyi esze, hogy mikor a lány után ment a sikátorba egy nagy szemetes mögé guggolva elrejtőzzön. Így nem látták meg. Mikor a vámpírfogú lány meggyőződött róla, hogy egyedül van halkan füttyentett egyet. A tetőről leszállt egy piros madárszerű lény, akinek a feje fehér. Most már biztos. Ez a lány is egy kiválasztott.
Eddig remek! Vagyunk hárman, és ebből ketten lányok, plusz én. Asszem érdekes lesz a nyár. Bár sajnos első ránézésre egyikőjük se az esetem. Na, de elég a hülyeségből. Koncentrálj!
A lány és a digimon elkezdte enni a hotdogot és Finbu úgy érezte ideje felfednie magát. Kilépet a kuka mögül. A páros alaposan meglepődött, de a lány gyorsan feleszmélt és társa elé állt, próbálta takarni.
- Ne aggódj. Tőlem nem kell tartanod. – mondta Finbu és felmutatta a vörös digivice-át.
A lány láthatóan megnyugodott és ő is felmutatta a digivice-át. Az övé rózsaszín volt.
- Szia, a nevem Finbu.
- Hello, és Laura vagyok.
- Örvendek, Hawkmonnak hívnak.
- Örülök, hogy találkoztunk. Tudtok másokról is, vagy csak magatok vagytok még?
- Van rajtunk kívül még két lány. Tegnap találkoztunk velük. Egyébként, hol a társad?
- Itt vagyok. Coronamon, az igazság bajnoka személyesen!- hallatszott egy vidám hang a fejük fölül. Coronamon egy dupla szaltó kíséretében leugrott a tetőről, pontosan Finbu mellé érkezve. Laura a digivice-ával leolvasta Coronamon adatait. Finbu is így tett Hawkmonon, de előtte még lepasszolta Coronamonnak a hotdogját. Miután mindezzel végeztek neki láttak eltüntetni a hotdogokat.
- Ti találkoztatok rajtunk kívül másokkal?
- Igen, tegnap este egy Lilly nevű lánnyal és a társával Palmonnal. – felelte Finbu, miután lenyelte a falatot, ami a szájában volt.
- Mi Simivel és Riával találkoztunk. Simi társa Gabumon, Riáé pedig Leormon. –osztotta meg velük a dolgokat Hawkmon.
- Akkor ezek szerint még egy valakit keresünk. – jegyezte meg Coronamon, mielőtt megette volna a hotdoga maradékát.
- Kíváncsi vagyok, hogy a többiek megtalálták-e már. Talán fel kellene hívnunk őket.
- Nem rossz ötlet Laura. Nekem meg van Lilly száma. Kellene valami találkozó hely és akkor mindent meg tudnánk beszélni. – értett egyet Laurával Finbu.
- Szerintem mennyünk a Mackócukrászdába!  Ma reggel is ott találkoztunk a lányokkal. Szólj ennek a Lillynek, hogy mennyen a park keleti bejáratához, ott összevárjuk egymást és beülünk a Mackóba fagyizni. Mit gondoltok?
- Én benne vagyok. Majd meglátod Coronamon milyen remek fagyit árulnak ott. Egyszerűen isteni!- lelkendezet Hawkmon.
- Rendben hívjuk őket.

A park keleti bejáratának közelében, 20 perccel később:

-Lilly kérlek, ne rohanj annyira. Én nem vagyok olyan fürge, és a beton is szörnyen meleg. – nyöszörgött szegény Palmon a partnerének. Szegénynek nem tett túl jót a tűző napon és a forró betonon való rohanás.
- Ne haragudj Palmon. Csak hát annyira izgatott vagyok! Végre találkozunk a többiekkel! Vajon milyenek lesznek? Finbu a telefonba azt mondta a többiek lányok. Vajon milyen idősek lehetnek? Remélem, jól kijövök majd velük. És te? Te nem vagy izgatott, hogy vajon milyen digimonjaik vannak?  Szerinted már hallották a rejtélyes üzenetet?
- Lilly, mindent meg fogunk tudni mikor oda érünk, de könyörgök, lassíts! És néha vegyél levegőt is. Tudod a levegő vétel fontos, legyél bármilyen izgatott is.
- Rendben, ne haragudj. Csak egyszerűen nem férek a bőrömbe. – váltott vissza Lilly, most már Palmonnak is tartható tempóba. Nem akarta, hogy Palmon rosszul érezze magát a melegben, de egyszerűen nem tehetett róla. Mikor tegnap haza értek Palmonnal neki látott megnézni az összes digimon részt és minden digimonnal foglalkozó oldalt elolvasott, amit csak az interneten talált. Igaz a sorozatból nem tudott csak 5-6 rész végig nézni (bár azt hozzá kell tenni, hogy mind a 6 évadból külön-külön nézet meg ennyi epizódot, csak, hogy nagy vonalakban megértse a dolgokat). Amit talált önmagában nem ragadta volna el ennyire, ha nincs ott mellette Palmon és a digivice-a, ami bizonyította neki, hogy talán hasonló dolgok fognak vele hamarosan történni.
Ez az egész annyira izgalmas! Már alig várom, hogy elkezdjük!
Elérték a park bejáratát. De még nem volt ott senki.
- Látod? Felesleges volt ennyire rohanni, a többiek még nincsenek itt. – mondta Palmon, aki a karjaival próbált egy kicsit árnyékolni magát.
- Látom, látom. Üljünk le annak a bokornak az árnyékába. Onnét remekül lehet látni a bejáratott és minket is könnyen észrevesznek, mikor ide érnek.
Így is tettek. Mindkettejüknek jól esett az árnyékban való hűsölés.
- Hello. Ti lennétek Lilly és Palmon? – szólalt meg pár perc múlva egy hang a hátuk mögött. Mikor megfordultak egy két lábón járó, a hátán bundát viselő lényt láttak. Lilly azonosította a digivice-al.
- Igen mi vagyunk. Ti kik vagytok?- felelt Palmon, míg Lilly a kis géppel matatott.
- Én Gabumon vagyok, ő pedig Simi. – mutatott Gabumon a nem messze mögötte álló lányra, aki egy kurta biccentéssel intézte el a köszönést.
Lilly nem tudta mit gondoljon róla. Simi nem tűnt valami barátságosnak és nem volt benne biztos, hogy képes lesz kijönni vele.
- Nézzétek el neki. Most telefonált az anyukája, hogy a húgát Natit kórházba kellett vinni, mert eltört a karja az edzésen. Nagyon aggódik érte, de az anyukája megnyugtatta, hogy semmi más baja nincs. Nati is beleszólt a telefonba és biztosított minket arról, hogy nem fáj neki, csak nem tudja mozgatni a kezét. – közölte szinte suttogva Gabumon. Lilly azonnal elszégyellte magát, hogy undoknak gondolta Simit. Ha lenne testvére és megsérülne, ő se akarna bájcsevegni.
Ekkor a digivice-ok csipogni kezdtek. Lilly és Simi is elő vették, próbáltak rájönni, vajon ez mit jelent. Palmon ugyanolyan feszült lett, mint mikor tegnap megérezte Coronamon jelenlétét. Gabumon is hasonlóan viselkedett.
- Lányok, egy digimon van a közelben. – jelentette ki Gabumon. – Azt hiszem erre. Kövessetek.
- Nem lehet, hogy csak a többiek? – kérdezte Lilly.
- Nem. Ez egy vad digimon. – mondta Palmon és ő is Gabumon után szaladt. Simi meg sem várva Lillyt utánuk iramodott.

A parkban több tó is található és ők a legközelebbi felé rohantak, a parkban lévő emberek pedig igen csak megdöbbentek a digimonokat látva, de a legtöbben pár pillanat múlva már a saját dolgukkal törődtek. Lilly a tó mólóján érte utol a többieket.
- Mi a helyzet? – kérdezte, miközben levegő után kapkodott.
- Megpróbálom azonosítani, de még nem sikerült megtalálni, hogy felé tudjam fordítani a digivicet. Annyi viszont valószínű, hogy valamilyen vízi digimonnal lesz dolgunk.
A két digimon a móló szélén állva pásztázta a vizet, Gabumon közben halkan morgót, jelezve, hogy az ellenség bármelyik pillanatban felbukkanhat.
Ekkor kiugrott a mólóra (kis híján belökve a vízbe Gabumont és Palmont) egy lila pingvin.
- Jaj, de aranyos! – lelkesedet fel Lilly mikor meglátta. A digimon teste nagyrészt lila, a hasán fehér, bár ott is találhatók lila jelek.  A lába és a csőre sárga volt. A lábán és a szárnyai végén lévő karmok pedig pirosak.

Penguinmon
Szint: Újonc
Tulajdonság: Szérum
Típus: Madár digimon
Támadások: Eternal Slapping, Sliding Attack
Penguinmon a jeges térségben él, és nehezen viseli a meleget, noha személyisége rendkívül megnyerő. A szárnyaival nem tud repülni, a földön is lassú és csak kacsázva tud járni. Penguinmon remekül tud úszni, de szárnyainak leginkább a jégtáblákon veszi hasznát, ahol hason csúszva halad, egy-egy lejtőn akár 60 km/h sebességre is felgyorsulva. A szárnyait használja, hogy siklását irányítsa.

- Egy pingvin? Ez most komoly? Mit keres itt nyáron? – kérdezte, kissé hitetlenkedve Simi.
- Valószínűleg ő se tudja. Szegénykém. Biztos nagyon meg van rémülve. Ne aggódj kicsike, mi majd haza küldünk. Tudod, mi vagyunk a kiválasztottak és ez a dolgunk. – guggolt le Lilly Penguinmon elé, hogy a teljes magasságával ne rémítse meg még jobban a digimont.
- Őőő Lilly? Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet. – próbálta figyelmeztetni Simi. De már késő volt.
- Eternal Slapping!- kiáltotta a digimon miután Lillyhez elég közel ért. A kis pingvin karmos szárnyai olyan gyorsan csapták pofon Lillyt, hogy fel se tudta szegény fogni, hogy mi történt, de Penguinmon már bele is ugrott a vízbe, elkerülve ezzel Palmon rohamát, aki társa segítségére sietett.
- Na meg állj, te nyomorult! Meg bánod, hogy bántani merted Lillyt! Poison Ivy!
Palmon ujjai egy hosszú indává nőttek és a vízbe támadt vele, oda ahol Penguinmon eltűnt. Megragadta a pingvint és felrántotta a felszínre.
- Ne enged el Palmon, most én jövök! Blue Blaster!- Gabumon szájából megint előtört a lángszerű kék jég és telibe találta Penguinmont, aki nagyot nyekkent a mólón. De egyáltalán nem tűnt fáradtnak, sőt! Mintha csak még elevenebb lett volna tőle.
- Sliding Attack! –kiáltotta, miközben hasra vágódott és hihetetlen sebességgel kezdet csúszni a fa deszkákon a növény és a hüllő digimon felé. A lendületes támadása lesodorta őket a deszkákról. Palmonnak sikerült a móló szélén megkapaszkodni, de Gabumon bele esett a vízbe.
- Plant Shock! – támadott újra Palmon. Penguinmont egy csomó levél vette körül és mindegyik nagy sebességgel neki csapódott. Eközben Palmon sikeresen felmászott. Gabumon egy újabb Blue Blasterrel készült támadni, de Simi megállította.
- A jégtámadások nem működnek ellene! Ez a pingvin a hidegben érzi jól magát. Biztos nehezen viseli, ezt a nyári hőséget ezért ugrik mindig a vízbe, hogy lehűtse magát. Egy tűz támadás, vagy hasonló kellene, hogy alá gyújtsunk a kis tetűnek.
- Rendben. Nekem nincs tűz támadásom, de talán ez is segít. – mondta Gabumon ahogy felmászott a mólóra. Eközben Palmon egy Poison Ivy támadással lekötözte Penguinmont.
- Most támadj Gabumon! A mérgező indáim megbénítják!
- Rendben. Horn Attack! – A prémes digimon neki rohant a szalonnához hasonlóan gúzsba kötött pingvinnek és felöklelte a szarvával. A vízi madár ezt már megérezte. Hangosan felkiáltott.
- Óvatosan! A végén még meghal! – kiáltott rémülten Lilly. Palmon lazított a szorításon, de aljas kis pingvin rögtön kihasználta ezt.
- Eternal Slapping! – Penguinmon teljesen kiszabadult a béklyóból és folytatta a támadást Palmon ellen, aki fájdalmában felkiáltott és elesett.
- Palmon! – rohant oda Lilly a társához. Az ölébe húzta és sírni kezdett. – Ne haragudj! Ha nem avatkozok közbe, akkor nem sérülsz meg!
- Nem a te hibád, Lilly. Te csak jót akartál. Én nem figyeltem eléggé oda. – noha Palmon nyugtatni akarta társát ő még keservesebb sírásba kezdett, magához ölelve a kis növény digimont.
- Horn Attack! – lendült újra támadásba Gabumon.
- Sliding Attack! – a szemtelen kis pingvin ki buktatta támadóját, de úgy, hogy szegény Gabumon vagy háromszor bukfencezet, mielőtt beesett volna a vízbe. Penguinmon viszont nem állt le. Egyenesen Lilly és Palmon felé tartott!
- Lilly vigyáz!- kiáltotta rémülten Simi, de túl messze volt, hogy segítsen.
- Corona Flame!
- Feather Strike!
Egy lánggolyó és egy frizbiként forgó piros toll csapódott Penguinmonnak, elrepítve őt Lillyék közeléből.
- Leo Claw! – suhant el egy aranysárga test a móló deszkái felett, éles karmaival egyenesen a pingvin felé. A frontális támadás hatékony volt. A lila és a sárga test végig gurult a deszkákon, egészen a széléig. Majd hangos loccsanás hallatszott.
- Víz! Segítség! Ria, segíts ez víz!- jajveszékelt Leormon a deszka szélébe mélyesztett körmökkel. Coronamon és Hawkmon azonnal a segítségére sietett, közben alulról is tolni kezdte valami az oroszlánkölyköt. Gabumon – még mindig a tó vizében- igyekezett kikászálódni nedves környezetéből, de előtte még segített a víz látványától égnek álló szőrű kiscica feljutásában.
Ria és a többiek eközben Lillyt segítették fel, aki lassan kezdet megnyugodni, ezt felezte, hogy kezdtek elfogyni a könnyei. Palmon is egészen összeszedte magát és megállt a saját lábán.
- Köszi, a segítséget, épp időben jöttetek. De egy kérdés. Ki ez a bájgúnár mellettetek? – kérdezte Simi Finbura mutatva, bevetve az átdöfő pillantását.
- Én is örvendek Vámpírok Úrnője a találkozásnak. – miközben ezt mondta Finbu tiszteletteljesen térdet hajtott Simi előtt. Az „Úrnőtől” csak egy grimaszt kapott jutalomként, de Simi szemében elismerés csillant, elvégre elég kevesen mernek megszólalni az átdöfő pillantása után, nem hogy még tréfálkozzanak is utána. Erre eddig csak az öccse volt képes.
- Sliding Attack! – hangzott egy hangos csobbanás kíséretében, ahogy Penguinmon újabb támadásba lendült.
- Nem igaz, ez a grill csirke sose adja fel? – bosszankodott Simi, de a digimonok már támadásba is lendültek.
- Corona Flame!
-Horn Attack!
- Kritikal Bite!
- Plant Shock!
-Feather Strike!
Penguinmon adatokra eset szét a kombinált támadások hatására. Az adat darabok pedig lassan eltűntek.
- Ú-úgye ez most nem azt jelenti, hogy kinyírtuk? – kérdezte Laura kissé sápadtan a gondolattól.
- De igen azt. Ne aggódjatok az üzenetben lévő utasításokat teljesítettük. Az adatai visszakerültek a Digivilágba. – magyarázta Coronamon.
- Jó, de hát, de hát, akkor is megöltük! – sápadt tovább Laura, Hawkmon pedig legyezni kezdte nehogy elájuljon.
- Mi az? Az úri gyomrod nem bírja a valóságot? – kérdezte szemtelenül Gabumon.
- Ha már gyomorról van szó. Nem fagyizni indultunk? – kérdezte ártatlanul és kölyökkutya szemeket meresztve – pontosabban inkább oroszlánkölyök szemek- Leormon, ettől mindenkiből kitört a kacagás, ami jelentősen emelte az általános hangulatot.

A Digivilág mélyén egy fekete kövekből épült kastélyban:

A levegőben tapintható volt a feszültség és a vérszomj. A Gróf tombolt. Már a falnak csapta a hatalmas tölgyfa asztalt, ami ripityára tört, több más bútorral együtt, amelyek maradványai a fal tövében találtak új helyett. A szolgák rettegve lapultak, és aki csak tehette messze menekült a trónteremtől. A vár ura vak dühében már falhoz vágott néhány ostoba szolgát, akik nem érzékelték időben a veszélyt, így adatokká estek. A Gróf haragja teljesen érthető volt. Csak hát, már reggel óta tartott, most pedig már jócskán délutánnál jártak.
Az egyik DemiDevimon számolt be az éjszaka történt eseményekről.
A tény, hogy a Királyi Lovagok megtámadtak és a földel tettek egyenlővé 8 települést már elég indok lenne a visszatámadásra. De az, hogy megölik, az egyik Démon Lordot már minden határon túl megy. Ráadásul nem akármelyiket. Lord Beelzemont ölték meg, a Hetek egyikét, a Torkosság címerét képviselő Digimont. Aki nem mellesleg a Gróf fivére. A Gróf pedig az egész Rémálom Hadsereg fővezére. A Fény nem is köthetett volna bele rosszabb személybe.
A fekete köpenyes, fekete maszkot viselő, kék bőrű és szemű digimon némán figyelte gazdája tombolását a fekete kőből faragot trón mögül. (A trón csak azért nem tört még szét, mert egyetlen hatalmas sziklából faragták, így lehetetlenség volt felemelni a talapzatról.) Órák óta várakozott némán, várva, hogy csillapodjon Ura haragja. Tisztában van vele, hogy most tiszta fejre és a Tanács összeülésére van szükség. Addig öngyilkosság bármilyen lépést tenni. A Fény azért indította a tegnapi támadást, hogy háborút provokáljon. Mindig ezt csinálták. Csak azért, hogy hangoztathassák, a hülyeségüket. „A Fény, mindig legyőzi a Sötétséget” – fedőnevű marhaságot. Persze, hogy győznek, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy aljas csapdákkal, sokszoros túlerővel egy ellenfél ellen. Ahogy azt tegnap is tették. A Démon Lordok hihetetlenül erősek, de 5 álnok és aljas Királyi Lovaggal szemben azért még sincs esélyük győzni.
A maszkos alak ökölbe szorította a kezét. Ha rajta múlik ezúttal a Fény nem fog győzni.