22. fejezet

Egy túl hosszú nap 4: A harcok vége

- Nagyon fáj? – kérdezte félénken, aggódó hangon Terra. Lassan kiértek az elvadult parkból, és a lány oldala szinte már kilyukadt a kíváncsiságtól. Fangmon már párszor megpróbált belekezdeni a mesélésben, de Wizardmon mindig félbeszakította. Kiderült, hogy a farkas digimon sérülései súlyosabbak, mint először gondolták és a társa nem akarta, hogy beszédre fecsérelje az erejét.
- Nem, már sokkal jobb. Köszönöm kérdésed. Wizardmon elég lesz. Neked is szükséged van az erődre, én pedig most már rendben leszek.
- Biztos vagy benne? Még távolról se gyógyult meg teljesen.
- Ne aggódj. Kicsit bicegek, de tudom rendesen használni a lábam. Jó munkát végeztél, a többit majd az idő elrendezi. Köszönöm az eddigieket Wizardmon.
- Rendben, de akkor se erőltesd meg magad. Youkomon leszedné a fejem, ha hagynám, hogy ilyen állapotban harcolj.
- Őőő bocsi, hogy közbe szólok, de ki ez a Youkomon? – kérdezet közbe Terra.
- Youkomon? Ő az én párom. – felelte mosolyogva Fangmon.
- Már, mint úgy érted a feleséged? Nem is tudtam, hogy a digimonok is házasodnak.
- Nem házasodunk. Mi csak bizonyos időre párt választunk magunknak, lehet ez az idő pár nap, vagy akár az egész életünk. Egy digimonnak számtalan párja is lehet élete során. – magyarázta a dolgot a lánynak Wizardmon.
- Mindannyian addig keressük a párunkat, amíg meg nem találjuk az igazit. Ha valaki megtalálja, az igazi párját hűséges marad hozzá örökké. Youkomon az én igazi párom. – egészítette ki Fangmon.
- És miből lehet tudni, hogy megtaláltad az igazi párodat? – folytatta a kérdezgetést Terra, akit igazán kezdet érdekelni ez a dolog, főleg, hogy nem is sejtette, hogy ilyesmi van a digimonoknál.
- A szívedben érzed. Valamint egy idő után megjelenik egy Digitojás, ha megtaláltátok egymást a pároddal. – mesélte tovább a dolgokat Fangmon.
- Digitojás?
- Igen. Minden digimon digitojásból születik. A digitojásokat a Halál hozza létre az adattörmelékekből. Aztán ezeket szétküldi a Digivilágban azokhoz, akik megtalálták az igazi párjukat. A kikelő kis digimon általában az egyik szülője baby szintű megfelelője. – okította Fangmon a lányt.
- Tényleg Fangmon, hogy van a fiad Reremon? – kérdezet közbe Wizardmon. Terra meglepődött a kérdésen, Fangmon egyáltalán nem tűnt apaszerepre alkalmasnak a kinézete alapján.
A vörös farkas elmosolyodott, ám hosszú pofája miatt ez inkább hasonlított egy vicsorra.
- A múlt héten digiváltozott át Viximonná. Hihetetlenül eleven és szeret rossz fát tenni a tűzre. Nehéz lefoglalni a felesleges energiáit. – Fangmon igyekezett korholó hangon beszélni, de gyenge kísérlet volt, hogy leplezze a hangjában lévő szeretett és büszkeséget mikor a fiáról beszélt.
- A gyereknek az a dolga, hogy rosszalkodjon. – felelte nevetve Wizardmon. Ezen Terra is elmosolyodott. Ez után pár percig némán mentek, míg ki nem léptek a park rozsda ette kapuján. Ekkor váratlanul megtorpantak a digimonok, Fangmon vészjóslón morogni kezdett, Wizardmon pedig védelmezőn a partnere elé állt. Mindketten a tőlük pár méterre lévő leomlott oldalú ház felé néztek, melynek egykor az oldalai alkották az utcasarkot.
- Gyere elő akárki vagy! – Wizardmon hangja élesen és határozottan zenget a kihalt utcán. Most már a lány is hallotta. A leomlott épület törmelékein valaki átmászott. Terrának a lélegzete is elállt mikor meglátta az óriási méretű kékeslila medvét. A fején egy fehér félholdat lehetett látni, a mellső lábain nagy, hegyes karmokban végződő kesztyűket viselt. A bundája a vállánál hosszabb, de a vastag szőr se tudta eltakarni csupa izom felépítését, amely erőt sugárzott. A medve mögött a szőke tini meglátott egy ismerős alakot.
- Edward! – kiáltott fel megkönnyebbülten és a medve digimonnal nem is törődve a férfihoz szaladt. Mire Edward mellé ért a könnyei is eleredtek. Terra mindig is felnőttek felügyelete alatt volt, így a mostani magára utaltság és a halál közeli élmény lelkileg nagyon megviselte. Leginkább egy idősebb ember jelenléte által keltett biztonság érzetre volt jelenleg szüksége, hiába volt ott Wizardmon aki biztosan megvédené.
- Terra, nyugodj meg. Semmi baj. Nyugi. Minden rendben lesz, megkeressük a többieket, kérlek, ne sírj. – nyugtatta a férfi a síró fiatalt, kezeit a vállára téve. Edwardot ez a mostani helyzet egy régebbire emlékeztette, mikor a Digivilágba került és rémült 8 éves Gerzsont próbálta megnyugtatni mikor valamitől megijedt vagy honvágya támadt, és sírva fakadt. Lassan Terra kisírta az eddig felgyülemlett és elfojtott frusztrációt és kezdett megnyugodni. Miközben sírt Wizardmon és Fangmon is oda jött hozzájuk és a nagy medve digimonnal ismerkedtek. A medve leült és egyik karmos mancsával a fejét vakarta, mintha erősen gondolkozna valamin. Majd váratlanul megszólalt.
- Te vad digimon vagy, igaz? – szegezte a kérdést Fangmonnak.
- Vad digimon? – fordította oldalt kérdőn a fejét a megszólított.
- Grizzlymon arra érti ezt a kifejezést, hogy nincs emberi partnered. – világosította fel barátját Wizardmon.
- Grizzlymon? Akkor ez a nagy medve Bearmon bajnok formája? – hüledezet a most már lehiggadt Terra, aki jobban megnézte a nagydarab bajnok digimont, miközben elő vette a digiviceát.

Grizzlymon
Szint: Bajnok
Tulajdonság: Szérum
Típus: Vadállat digimon
Támadások: Counter Attack, Bear Claws
Grizzlymon nem keresi a konfliktusokat és általában ártalmatlan. Ám ha provokálják hátsó lábaira áll és profi boxólókat megszégyenítő boxtudással támad ellenfelére. Hatalmas karmainak egyetlen csapása is végzetes. Termete ellenére rendkívül gyors és könnyen kitér a támadások elől.

- Igen. Kicsit megnőttem. Ilyenkor a bundám miatt olyan hájasnak tűnők. Most nézzetek rám, tisztára olyan vagyok, mint egy szőrös hájgombóc! – panaszkodott Grizzlymon, mire mindannyian azonnal biztosították, hogy egyáltalán nem tűnik kövérnek, sőt remek formában van.
- De hogyhogy itt vagytok Edward? Nem úgy volt, hogy mi a Hunter és a Tamer csapatok vagyunk a terepen dolgozó csoport? Ne érts félre, örülök, hogy nem vagyok egyedül, csak furcsállom.
- De igen Terra, ti dolgoztok terepen, de a központban Brendonéknak sikerült analizálni a vad digimonokat és kiderült, hogy végső szintűek is vannak köztük. Ezért vagyunk itt Grizzlymonnal.
- Hogyan sikerült megtalálnod minket?
- Ezt meg hogy érted? Természetesen a digivice-on lévő térképpel, amelyiken jelezve van a többi digivice helyzete. Tényleg nem jutott eszetekbe használni?
- Hááát…….. – nyögte elpirulva a feledékenysége miatt Terra.
- Mindegy. A legfontosabb, hogy együtt legyen az egész csapat. Küldök mindenkinek egy emailt, hogy találkozzunk a folyó melletti elhagyott vidámpark óriáskerekénél. Oda viszonylag könnyedén el lehet találni, így jó találkozási pont. – miközben beszélt Edward meg is írta az email és elküldte.
- Mi hogy jutunk el oda? Gyalog elég messze van innen a folyó. – kérdezte aggódva a tini.
- Felülünk Grizzlymon hátára. Noha nem egy agár alkat, de kitartó és erős. Negyed óra alatt bőven az óriáskerékhez érünk. Fangmon bírni fogod az iramot? Nem kéne megerőltetned magad egy ilyen sérüléssel.
- Én is mondtam, hogy ne erőltesse meg magát. – bólogatott együttértően Wizardmon.
- Nem kell miattam úgy aggódni! Bírni fogom, és ne sértegessetek az aggodalmatokkal, nem vagyok kisgyerek már!
Végül Terra és Edward felült Grizzlymon hátára és a nagy medve digimon szapora, de kényelmes léptekkel elindult a folyó felé, Fangmon mellette lépkedett hosszú ruganyos léptekkel, Wizardmon pedig elkezdett lebegni és a levegőben követte a másik két bajnokot.

Miközben Garurumon és Liamon egymás vállának feszülve rohant a kihalt főutakon Simi és Ria digivice-a egyszerre kezdet el csipogni, jelezve egy email érkezését. Mindkét lány zsebükben lévő szerkezethez kapott, hogy megnézzék mi érkezet. Először azt hitték, hogy megint az küldte, aki az elsőt és a digivice-okat. Meglepetésükre azonban Edwardtól jött az üzenet.
- Szerinted merre van a folyó? Én teljesen elvesztettem ezen a helyen az irányérzékemet. Minden annyira egyformán lepusztult. – mondta Ria miután elolvasta az emailt és a társaik megálltak.
- Passzolom és is elvesztem ezen a helyen. Garurumon nem tudod kiszagolni?
- Megpróbálom. – jelentette ki a farkas digimon, majd lehunyt szemmel szimatolni kezdett. Talán egy percig igyekezet szagot fogni, mire kinyitotta a szemét és újra megszólalt.
- Meg van. Oda fogunk találni. Köves Liamon.
- Megyek utánad haver. – válaszolt a kétfarkú oroszlán és újra futásba lendültek.

Gerzson, Finbu, Lilly és Laura egyszerre nyúlt a digivice-ukhoz mikor elkezdett jelezni.
- Mit kereshet itt Edward? – kérdezte meglepetten Lilly.
- Biztosan azért jött, mert még Silphymonon kívül vannak más végső szintű digimonok is. Nélküle és Bearmon nélkül nem tudnánk legyőzni őket. – felelt Gerzson.
- Eddig két végső digimonról tudunk. Piximonról és Silphymonról. És mindkettejüket Kinkakumon - és utóbbinál Ginkakumon segítségével – ölte meg. Szerencsére őket sikerült visszaküldeni a Digivilágba nagyobb harc nélkül. Bele se merek gondolni hogyan, győznénk le egymagunk egy végsőt. Szükségünk lesz Edwardékra. És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem nagyon izgat milyen egy végső szintre történő digiváltoztatás. – összegezte a dolgokat Finbu.
- Ideje lenne indulni. A leggyorsabb a levegőben lenne. Szerintetek? – kérdezte a többiek véleményét Laura. Még mindig az iskolánál voltak, és bár szívesebben indultak volna Terra keresésére, csak reménykedhettek benne, hogy a lány is az óriáskeréknél lesz, sértetlenül.
- Lilly és Laura ti Aquilamonnal fogtok repülni, Firamon pedig veletek megy. Finbut és engem majd GeoGreymon a kezében visz, Togemon pedig jön velünk a földön. Így elég gyorsak leszünk és sec perc alatt odaérünk. – szervezte meg azonnal a csapatokat Gerzson.
- De miért menjünk ketten Aquilamonnal? – kérdezet közbe Laura.
- Aquilamon nem olyan fáradt, mint Firamon, akinek most pihenésre van szüksége és nem akarom, hogy valamelyikünk cipelésével fárassza magát. Togemon pedig nehezen tud gyorsan haladni és szállítani valakit anélkül, hogy megszúrja az illetőt. Egyéb fennakadás a rendszerrel kapcsolatban? Én is így gondoltam. Na, indulás van! – vezényelte az egyetemista srác és a kis csapat el is indult a találkozó felé.

- És most kitört a háború a Digivilágban?! – kérdezte döbbenten Edward miután Fangmon elmesélte a közelmúlt eseményeit.
- Igen. A mai harc után szerintem elég véresek lesznek az eljövő csaták, mert mindkét fél be fog keményíteni. Igazából ez a háború már jó ideje érlelődött, csak egy szikra kellett, hogy a felgyülemlett feszültség elpattanjon. – Fangmon válaszát halva a férfi komor arccal a gondolataiba merült. Grizzlymon sétából döngő léptű vágtába csapott át, mikor meglátta végre a vidámpark rozsdás kapuit.
Pár perc múlva már a kísértetiesen kihalt vidámparkban jártak. A lenge szellő, ami itt a folyó közelében fujt megmozgatta a rozsdás és tönkrement játékokat, hátborzongató csikorgást keltve velük. A körhinták, a hullámvasút a céllövöldék és az árusbódék magányosan álltak, az idő vasfogától tönkretéve. Az egész hely olyan kísértetiesen magányos volt. Terra szorosabban markolta Grizzlymon bundáját. Elhaladtak a régen oly kedvelt játékok mellett és megpillantották maguk előtt az óriáskerék alját, ahol fel lehetett szállni a hatalmas fémszerkezetre. A szerkezet alig 50 méterre állt a folyótól, így a tetejéről egykor remek kilátás nyílt az emberek elé. Az óriáskerék gyönyörű lehetett fénykorában, teljesen kivilágítva. Ám mostanra a piros festék teljesen lekopott, csak a rozsdától barnult fém maradt. Az ülések belseje teljesen szétfoszlott, csak a hegyes rugók álltak ki belőle.
Ők voltak az elsők, más még nem érkezet meg. Leszálltak Grizzlymonról, mire a nagy medve digimon leült és sajgó hátsó mancsait vizsgálgatta. Fangmon kényelmesen elfeküdt a fűben, ami az óriáskerék tövében vagy fél méter magasra nőtt. Wizardmon mellé telepedet és a környéket pásztázta. Edward a digivicea térképét tanulmányozta, és nyomon követte a többiek haladását. Terra zavartan figyelte a többieket. Semmi se jutott az eszébe, amivel segíthetne, vagy legalább hasznosan leköthetné magát. Így jobb dolga nem lévén ő is leült a fűbe és a felhőket bámulta.
Valamennyien a gondolataikba merültek és némán várták a többieket. Pontosabban csak úgy tűnt. Wizardmon varázstudásának hála képes 2 vagy több elmét összhangba hozni, hogy képesek legyenek a „gondolataikkal” beszélni.  Így nem zavarták meg a feszült csendet és mások se hallották a beszélgetését Fangmonnal, ami azért is előnyös, mert sok kellemetlen kérdés merülne fel másokban, ha hallják, melyekre Wizardmonnak jelenleg semmi kedve válaszolni.
- …….. És mikor magamhoz tértem már itt voltam. Ami ebben a világban történt velem az jelenleg nem fontos, noha érdekes ez a hely. Bár a sérülésem komolyabb, mint gondoltam. Nem tudok tőle digiváltozni és használni a címer erejét. – fejezte be a történetét Wizardmon.
- De most sikerült átváltoznod. És vissza kell jönnöd velem a Digivilágba! Szükségünk van rád! Az Öcsi, pardon a Gróf teljesen ki van borulva mióta megtudta az állítólagos halálodat. Úgy hallottam a többi katonától, hogy egész nap a bútorokat csapkodta aznap a falhoz és még azt a hatalmas kőtrónt is felemelte dühében! Szükségünk van rád a háborúban. Ha visszatérsz, a Lordok is lecsillapodnak és nem csak vak dühvel harcolnak, hanem használják az eszüket is. Már amelyiknek van olyan. – bombázta az érveivel Fangmon aki nem értette barátja hezitálását a visszatéréssel kapcsolatban.
- Nem én digiváltoztam. Terra változtatott át. Nélküle biztosan meghaltam volna. A háború pedig tudod, hogy különben sem izgatna, ha nem történik, meg ami megtörtént. Maradok, mert itt kideríthetem, hogy miért van ez az egész háborúsdi. De kérlek, szólj a testvéreimnek, hogy élek. És azt is mond meg, hogy ne árulják el ezt másnak. Ki tudja, talán a halálhírem még a hasznomra válik, ha bajba keveredek.
- Hát jó. Legyen, ahogy akarod. Úgyse tudnálak lebeszélni. De azt ugye tudod, hogy a Gróf legalább háromszor a falhoz vág ezért a húzásodért?
- Hahaha. Majd kitalálom, miként úszom meg. Vigyáz magadra a harcok alatt, barátom. – ezzel Wizardmon elméje visszahúzódott, megszakítva a kapcsolatot. Fangmon mindent elmesélt neki a Digivilágban történtekről, és az események alakulása aggasztotta. Ám ahelyett, hogy tovább fokozná a káoszt a feltűnésével inkább meg akarta tudni ki mozgatja a szálakat a háttérből. Mert valaki van a háttérben, ebben biztos volt.
Alig öt perce várakozhattak mikor farkas üvöltést hallottak. Majd nem sokkal ez után oroszlánbőgés hallatszott a kihalt városrész felet. Erre Grizzlymon hátsó lábaira állva felegyenesedet és mély öblös hangon felbődült. Alig egy perc múlva hallatszott, hogy egy nagytestű lény rohan végig a betonúton, majd befordul a vidámparkba. Az óriáskeréknél állva elláthattak a kapuig, ahol egy ló méretű fehér kékcsíkos farkas jelent meg, majd pár pillanat múlva egy hasonló méretű oroszlán tűnt fel mellette. A farkas körmei kopogtak az aszfalton, az oroszlán viszont a talppárnáiba húzta éles karmait, hogy ne kopjanak, így néma csendben közlekedet az utakon. A farkas hátán Simi ült, az oroszlánén Ria. Mindkét lány szélesen elmosolyodott, amikor meglátták őket. Terra rögvest felpattant és eléjük sietett volna, ha a két digimon nem teszi meg olyan gyorsan a köztük lévő távolságot.
Épp végeztek az örömteli viszont látás reakcióival és egymás digimonjainak analizálásával mikor megjelent a levegőben egy nagy piros madár, mellette pedig egy szárnyas oroszlán, akik nem voltak mások, mint Aquilamon és Firamon. A bajnok szintű madár digimon hátán Laura és Lilly ült.
A vidámpark kapuját pedig ekkor törte szét nagy robajjal GeoGreymon, a nyomában Togemonnal. A hatalmas dinoszaurusz digimon nem fért át a kapun, így egyszerűen széttörte azt. A fején lévő barna sisakon a szarvába kapaszkodva Gerzson és Finbu integetett a többieknek. Végre mind a nyolcan összeverődtek. Finbu és Laura megkönnyebbült, hogy Terrának nem eset baja és minden érkező megdöbbent Impmon bajnok alakját látva. Fangmon is kiváltott némi értetlenkedést, de miután megtudták, hogy milyen hírekről számolt be a vörös farkas digimon érdeklődve várták, hogy többet tudjanak meg.
- Edward mennyi vad digimon lehet még szabadon? – fordult a kérdéssel a férfihoz Gerzson, aki örült, hogy barátja eljött, főleg a reggeli összezördülésük után.
- Számoljuk össze. 20 vad digimon jött át. Én Grizzlymonnal 5 Chrysalimont visszaküldtem a Digivilágba mikor ideérve összefutottam velük. Tehet biztosan maradt 15.
- Mi Lillyvel visszaküldtük a 2 Sealsdramont a világukba. Mikor pedig szétváltam a többiektől Kinkakumon végzet egy Piximonnal. – jegyezte meg Laura.
- Ria és én egy IceDevimonnal és egy Devimonnal harcoltunk, de mindkettőt hidegre tettük.
- Igaz és még előtte IceDevimon ellenfelét a sérült Nefertimont is visszaküldtem.
- Akkor ezek szerint maradt 9. – számolta Edward.
- Én egy Pegasusmont engedtem át a kapun, majd megküzdöttem egy Silphymonnal akivel Kinkakumon és Ginkakumon végzet. A két ogrét Gerzson paterolta vissza a világába.
- Angemon és Piddomon támadt ránk. Piddomon meg halt, Angemon pedig visszakerült a Digivilágba. Fangmon is abban a harcban sérült meg. – mondta Terra is, kikkel találkozott.
- Rendben. Tehát még biztosan kószál itt 2 vad digimon akikről jelenleg semmit sem tudunk. – összegezte a helyzetet a szakállas férfi. – De még mielőtt a keresésükre indulnánk tudnotok, kell valamiről. Aggasztó híreket kaptunk a Digivilágból. Tegnap kitört egy háború a Fény és a Sötétség között.
- Mi!!???
- Az hogy lehetséges?
- Az a mocskos Sötétség!
- H..háború?
- Ne, most mit tegyünk?
- Irány hátsókat rugdosni a Digivilágba!
- Miért mindig ez az erőszak…..
Hallatszódott páraktól, a többiek viszont csak egy aggódó hümmögést hallattak.
- A két Sealsdramontól megtudtuk, hogy ma egy nagy csata zajlott a Mező szinten. Ó jajajaj szegény családom, vajon mi lehet velük? – mondta Togemon mielőtt megint óbégatni kezdet volna aggodalmában.
- Fangmontól megtudtuk, hogy egy csatánál többről van szó. A Mező, az Erdő és a Sziklasík szintek teljes egészét elfoglalta a Sötétség. Így meg lett döntve az egyensúly, és ha a Digivilágban baj van, az a mi világunkra is hatással van. Tehát……
Edward beszédét egy hatalmas robbanás szakította félbe, ami a közelben hangzott fel. Erre mindannyian felkapták a fejüket és a hang irányába figyeltek. Az égre füstoszlop kígyózót fel, pár utcával arrébb. Mindannyian a robbanás helyszínére siettek. Ezen az utcán félig ledőlt felhőkarcolóknak kellene állniuk, ám most a hatalmas épületek szó szerint a földdel lettek egyenlők, és még a törmelék is hamuvá és perjévé változott a robbanás hatására. A füstből egy alak vágódott ki. Párat bucskázott a levegőben mire sikerült megállnia. A digimon Devimonhoz hasonlított leginkább, de sokkal rondább volt nála. Úgy festett, mintha már egyszer eltemették volna, de nem szóltak neki, hogy meghalt, ezért kimászott a sírjából. A felsőteste vörös csontokból állt. A szárnyai tépettek és feketék, a kezein fémkesztyűket visel, a lábain fém csizmákat. A kezében egy hatalmas botot tart, ami nagyobb, mint ő.

SkullSatamon
Szint: Végső
Tulajdonság: Vírus
Típus: Élőhalott digimon
Támadások: Nail Bone, Skull Hammer
Egykor bukott angyal digimon volt, aki meghalt a Sötét területen miközben pusztított. De a gonoszsága olyan hatalmas, hogy maga köré gyűjtötte az adattörmelékből álló adatpamacsokat és újra alkotta önmagát.

A füstöt a szél elfújta és egy még különösebb szerzetet fedet fel – már ha lehet valaki furcsább egy élőhalott digimonnál. Leginkább egy varázsló és egy harcos keverékének tűnt. Csillogó villogó könnyű páncélzatot viselt, alatta pedig vörös ruhát. A fején egy koronaszerűséggel körülvet kék varázslósüveget hordott. A vállpáncéljaihoz egy kék köpeny volt erősítve. Kezében pedig hatalmas kardot tartott.

Mistymon
Szint: Végső
Tulajdonság: Szérum
Típus: Mágikus harcos digimon
Támadások: Core Dart, Blast Fira.
Egy misztikus harcos, aki a Fény szolgálatában áll, célja, hogy végezzen ellenségeivel, a jó ügy érdekében.

- Core Dart! – Mistymon előtt egy ökölnyi gyémántszerű gömb jelent meg, amely aztán elindult SkullSatamon felé. Az élőholt digimon maga elé emelte a botját, melynek végén a sárga kristály fényleni kezdet, majd egy pillanatra elmosódott az alakja és adatokká vált. A gömb ekkor ért oda ahol pár pillanattal előbb volt és felrobbant. A robbanás után SkullSatamon adatai újra összeálltak, de most egy helyett három digimon volt Mistymon ellenfele.
- Most mi jövünk! Nail Bone!- a három vírus digimon Mistymon felé tartották a botjukat, melyeknek végén a kristályok izzani kezdtek és fénysugarat lövelltek a mágikus harcos felé. A hármas csapás telibe találta Mistymont. A szérum digimon mágikus köpenyét használta pajzsnak, de a támadás olyan erejű, hogy még a varázslattal átitatott köpeny is kissé megéget.
A harcot figyelve Liamonnak mind inkább felforrt a vére és az agyvize. Végül elszakadt nála a cérna.
- Ideje harcolni srácok! Thunder King! – a sörénye elektromosan izzani kezdet, majd egy villámcsapást indított az egyik SkullSatamonra.
- Howling Blaster!
- Fira Bomb!
- Mega Flame!
- Needle Spray!
- Blast Rings!
Liamon példáját követve valamennyi digimon amelynek volt valamilyen távolsági támadása harcba lendült. A SkullSatamon másolat az együttes csapások hatására kezdett elmosódni. Míg Liamon, Garurumon, Firamon, Togemon, Aquilamon és GeoGreymon beszállt a csatában Grizzlymon és Wizardmon az emberek mellett maradtak, hogy védhessék őket. Fangmon a sérülése miatt a kispadról volt kénytelen nézni a csatát.
- Blast Fira! – Mistymon kardját lángok nyaldosták, ahogy tűz burkolta be az erős fémfegyvert. Lesújtott a meggyengült másolatra, amely végérvényesen haszontalan adatkupaccá vált. A pusztulása láthatóan az eredetit és a másolatot is gyengítette.
- Szép munka srácok! Intézzétek el a másikat is! – kiáltotta bíztatóan Finbu, mire a lányok is kisebb-nagyobb hangerővel elkezdték bíztatni a digitársaikat. Edward és Gerzson némán figyelték a harcot. Rossz érzésük volt. Mintha valaki, vagy valakik figyelnék őket és a többieket…..
- Most jöjjön a másik másolat! Thunder King!
- Needle Spray!
- Fira Bomb
- Blast Rings!
- Mega Burst!
- Howling Blaster!
Az együttes támadás, és GeoGreymon erősebb támadásának hatására a másolat megsemmisült. Mindeközben a harcoló Mistymon is hevesen támadt az igazi SkullSatamonra, aki a klón pusztulása miatt újra gyengült.
- Blast Fira!
- Nail Bone!
A kard kettévágta a támadást, amely elszabadulva jelentős pusztítást okozott az eddig csodával határos módon épen maradt épületekben. Egy kósza sugár az emberek felé száguldott, biztos pusztulásra ítélve őket. A csapás szele felkavarta a földre rakódott perjét, egy időre teljesen elborítva egy nagy felhőbe a becsapódás helyszínét.
- NEEEE!!!!!! – kiáltott rémülten az összes bajnok, aki csatlakozott a harcba. Képtelenek voltak belegondolni, hogy mit csinálnak, ha a partnerük meghalt. A perje kezdett lehullani, így csakhamar újra kitisztult a levegő. GeoGreymon és a társai alig mertek hinni a szemüknek.
A földön Simi, Ria, Laura és Finbu szorosan egymás mellett térdelt a földön fejüket lehajtva, fülüket befogva. Edward védelmezőn hajolt föléjük. Alig egy méterre mögöttük Gerzson ugyan így görnyedt óvón Lilly és Terra fölé, akik szintén a földre lapultak.  A két kis csoport lassan kezdet fel nézni és ugyanúgy meglepődtek, hogy még élnek, mint a társaik. Fangmon a két lassan felálló emberkupac között feküdt, fájó lába miatt csak lassan bírt felülni. De igazán csak akkor nyúlt meg mindannyiuk arca, mikor maguk elé és kissé felnéztek, abba az irányba amerről a támadás érkezett. A társaságot egy sárgásbarna, kissé átlátszó, téglalap alakú pajzs védte, melyet Wizardmon varázsolt a becsapódás előtti pillanatban a Magic Game támadásával. A fénypajzsot a különös botjával tartotta, de a kósza sugár olyan erős volt, hogy egy hatalmas repedést okozott az életmentő véd művön és minden bizonnyal teljesen darabokra törik, ha Grizzlymon nem áll hátsó lábaira és hatalmas mancsaival nem tartja meg a pajzsot. Ám a megkönnyebbülés nem tartott sokáig.
- Védelemre szoruló, mocskos kis gyenge férget, hogy mertek a harcomba avatkozni?! Pusztuljatok! Core Dart! – Mistymon dühöngve és váratlanul támadt a hátuk mögül, ahol nem védte őket Wizardmon pajzsa. A robbanó gyémánt gömb egyenesen a Gerzson-Lilly-Terra hármas felé száguldott, biztosnak látszott, hogy nekik végük, majd a többieknek is.
Ám mielőtt a gömb felrobbant volna egy vörös árny suhant el az emberek előtt, magával ragadva Mistymon támadását. Gerzson, Lilly és Terra pontosan látta ki volt ez az árny, aki megmentette az életüket. Fangmon a Spine Spteal támadásával képes ellopni az ellenfele fegyvereit és tárgyait. Most a gömböt lopta el, így megvédve a barátja, Wizardmon barátait és feláldozva önmagát. A vörös farkas már elég messzire került mikor felrobbant a golyó, szétszakítva a digimon testét. Ahol egy másodperce Fangmon volt, most csak füst és adatfoszlányok keringtek.
- NE! – kiáltott egyszerre könnyes szemmel Terra és Lilly. Gerzson látását is elhomályosították a könnyek. Rég látott ilyen áldozathozó személyt, aki az élete árán ment meg számára gyakorlatilag ismeretleneket. Bella volt az utolsó, akitől hasonlót látott. A lány öt éves korában (alig pár nappal az előtt, hogy Gerzson átkerült a Digivilágba) Márkóval és vele tartott hazafelé. A fiúk az iskolából mentek haza és közben bementek az óvodába a barátja húgáért. Épp a járdán sétáltak és a szeleburdi kislány pár méterrel előttük szaladt. Hirtelen az egyik saroknál kiszaladt az útra, pedig látta a nagy sebességgel közeledő kisteherautót. A kocsi dudálva és csikorogva robogott el azon a helyen ahova Bella rohant, de nem lassított, megállás nélkül folytatta útját. A fiúk rémülten rohantak a helyszínre, ahol megdöbbenésükre és megkönnyebbülésükre a szőke lány épségben ült fel a túlsó járda szélénél, kezében egy fehér, kissé vöröses fülű és farkú közepes méretű kutyával. A kutyát még sose látták, senkihez sem tartozott, egy egyszerű kóbor kutya volt, melyet más gyerekek kövekkel szoktak dobálni. Ám Bella, ahogy meglátta az úton állni, miközben az autó közeledett tétovázás nélkül hozzá rohant, hogy meg mentse az ostoba blökit. Az eset után az eb elment, mintha fel se fogta volna milyen veszélytől mentették meg. Sose látták újra.
Gerzson nem tudta miért villant az agyába ez a régi emlék. Valószínűleg Fangmon mozdulatai és áldozata idézte fel benne. Látta a digimon szemét mikor megragadta a robbanó golyót. Habozás nélkül sietett a megmentésükre és tökéletesen tisztában volt a cselekedete következményeivel. A fiatalember nem volt benne biztos, hogy ő is képes lenne egy ilyen tettre tétovázás nélkül.
A Fangmonból maradt adatok elkezdtek keringeni Wizardmon feje körül. Mások nem hallották az adatokban a halott digimon utolsó kérését. Ez csak rá és a barátjára tartozott.
- Kérlek. Siess vissza a Digivilágba. Szükség van rád. Találd meg a módját, hogy ne legyen többé háború. És könyörögve kérlek, vigyáz a fiamra. Rád bízom a védelmét és Youkomonra is ügyelj a kedvemért. Ég áldjon, barátom.
- Esküszöm a lelkemre, hogy vigyázok rájuk, és az egész Digivilágra. – suttogta alig hallhatóan esküjét Wizardmon. Az adatok teljesen szétszéledtek. A bajnok digimonba irdatlan mennyiségű harag támadt. Ez más érzés volt, mint ami akkor kerítette hatalmába mikor Angemonnal állt szembe, de cseppet sem gyengébb. Hagyta a pajzsot szertefoszlani. Haragtól izzó szemét Mistymonnak szegezte, aki ez idő alatt végérvényesen végzet SkullSatamonnal és most a többi bajnok digimont küldte csapásaival padlóra.
- Terror Illusion! – kiáltotta menydörgő hangon, mindenkit meglepve kitörésével. A botja végén lévő csillagszerűségből egy vékony vörös sugarat lövellt Mistymonra.
 – Grizzlymon. Most végezni tudsz vele. Ez a támadás hallucinációkat okoz és megjeleníti a legnagyobb félelmeket. Ez az egyetlen esélyed a legyőzésére. – mondta parancsolóan. Bár a többiek nem sejthették, de most a Démon Lord parancsolt belőle. Mivel Grizzlymon tétován nézet rá folytatta ellenkezést nem tűrő hangnemben. – Úgy tudom te vagy az egyetlen, aki át tud változni végső formában, szóval ne nézz tátott szájjal, mint hülyegyerek a körfűrész előtt, hanem intézd el a tagot!
Ez hatott. A nagy medve a partnerére nézet, aki visszabólintott. Grizzlymon megrohamozta Mistymont. Edward elővette a barna digiviceát. A többiek elképedve nézték. Többséggel először látták milyen egy végső szintre való digiváltoztatás. A férfi egész testén, barnán jelent meg az energia, úgy ahogy nekik a kezükön, mikor átváltoztatják partnerűket, de itt az energia sokkalta több. Benyomta a fémpöcköt és a szerkezet fényleni kezdet, ahogy Grizzlymon is.
- Grizzlymon átdigiváltozik….GrapLeomonná!

Grapleomon
Szint: Végső
Tulajdonság: Szérum
Típus: Bestia ember digimon
Támadások: The King of Fist, Cyclonic Kick, Lion Cyclone Leg
Egy rejtélyes bestia ember digimon aki a harcos kategóriába sorolható. Elpusztítja az ellenfeleit, a harci mozdulataival. A lábszárain és az alkarjain nagy sebességgel forgó turbinákat hord, melyekkel a támadásai erejét növeli. Erős akarata és hatalmas igazság érzete van.

Grizzlymon helyén egy humanoid oroszlán állt, akin fehér páncélzat feszült, hasonló, mint ami az egyes videojáték karaktereknek van. Hosszú, tüskés narancssárga sörénye hátrafelé és kissé felfelé állt. Álkapcsából ujjnyi szemfogak lógtak ki.
- Senkinek se kegyelmezek, aki a barátaimra támad! The King of Fist!
A karjain lévő turbinák maximális sebességre kapcsoltak, szinte nem is látszott, hogy forognak annyira begyorsultak. Aztán a hallucinációktól egy helyben toporgó és a semmire támadó Mistymont gyomorszájon vágta, amitől a lovag digimon vagy 50 méternyit repült és bukfencezet mire meg állította egy nagy betontömb, melyből acélrudak kandikáltak ki.  A bajnok digimonok teljesen ledöbbentek, alig negyedóra alatt immár sokadszorra. Garurumon, GeoGreymon, Togemon és Aquilamon rendesen kapott Mistymon támadásaiból, ráadásul gyakorlatilag meg se sikerült sebezniük az ellenfelüket, így most sebeiket fájlalva, de lenyűgözve figyelték GrapLeomon harcát.
- Blast Fira! – Mistymon még mindig Wizardmon támadása hatása alatt állt, így jó pár méterrel elrobogott a hosszú fogú oroszlán mellett és a vastag perjerétegre mért csapást, ami alatt egy acélrúd volt. A tüzes kard miatt az acél kettévágta a rudat, de a kard beszorult a két darab közé. Az elvarázsolt digimon, aki saját képzeletbeli rémeivel harcolt próbálta kihúzni a kardot, de GrapLeomon nem hagyta.
- Cyclonic Kick! – a lábain lévő turbinák felpörögtek, ahogy az előbb a kezén lévők. Egy hatalmas rúgást vitt be, amitől ellenfele felrepült a levegőben. De még nem volt ezzel vége a dolognak. Az oroszlán felugrott a mágikus harcos fölé.
- Lion Cyclone Leg! – a lábát felemelte, majdnem a fejéig és sarokkal lefelé rúgva rúgott bele a felfelé szálló végsőbe. A rúgás nyomán egy kis ciklon jelent meg, ami zuhanás közben ide-oda cibálta Mistymont mielőtt a földbe csapódott, mély krátert ütve a betonba. A vad digimon teste elmosódott, majd robbanásszerűen adatokká foszlott.
Minden emberből és a legtöbb digimonból egy diadalmas éljenzés harsant fel. A fiatalok öröm és győzelem mámorban úsztak, és mikor a társaik visszaváltoztak mindannyian kezet szorítottak Bearmonnal, Coronamon még fel is kapta és megölelte.
Míg fojt az örömködés Edward felvette a csörgő mobilját.
- Igen Brendon? Mi az?
- Az összes vad digimon jelzése eltűnt. Valamint nem ártana elkezdened, kitalálni valami jó magyarázatot a ma történtekre, mert a sajtó már is a témán csámcsog. Valamint a bizonyos személyek holnap találkozni akarnak veled, szóval készülj fel.
- Kösz, hogy szóltál öregem.
- Nincs mit, főnők. – ezzel a túloldalon Brendon letette a telefont, Edward pedig sóhajtva zsebre rakta a mobilját. Mikor a többiekre nézet azonnal szemet szúrt neki, hogy Wizardmon nem változott vissza. De jelenleg nagyobb problémák álltak előtte, mit hogy ilyesmin fennakadjon.
Visszahívták a digiviceaikba a társaikat és elmentek a negyed szélébe, a híd közelébe, ahol Edward a kocsijával, Gerzson pedig a motorjával parkolt. A fiatalember elvállalta, hogy elviszi Finbut az orvoshoz a sérülése miatt. A lányok versenyt futottak a kocsiig és Siminek sikerült az anyósülést elfoglalnia. A másik négy lány bezsúfolódott a hátsó ülésre. A férfi beült a volán mögé, beindította a motort és elindult a járművel, hogy minden lányt hazaszállítson.
Senki se vette észre a harc ideje alatt mindig a közelükben lévő megannyi vörös szemű denevért, melyeknek furcsa, piros jel virított a homlokukon. A denevérek a lassan lenyugvó nap fényében, az árnyékokban haladva egy irodaház lift aknájában kezdtek összegyűlni, ahol megnyílt egy Digikapu és a furcsa denevérek átmentek rajta.
A csatákat nem csak a denevérek nézték végig. A kiválasztottak a harcok hevében nem látták, de a perjében a kocsik felé vezető útszakaszon látszott, hogy nem 8, hanem 9 emberi lábnyom okozta csapás látszott. Mások is megfigyelték az eseményeket….láthatatlanul……

Pár órával később, a parkban

A lemenő nap narancsos árnyalatba burkolta az eget. Az útról hallatszódott a forgalom zaja. A lombok ágai között hűs szellő járt át, megmozgatva egy mostanra kiürült játszótér hintáit. A legtöbb gyerek már hazament a játszótérről. Csak egyetlen fiatal fiú ücsörgött szomorúan az egyik hintán.
A fiúnak rövid, szőke haja van, elöl a frufruját kettéválasztva hosszabbra növesztette. Szomorú és elkeseredet barna szemeivel bámulta a tornacipőjét. Egy galléros fehér pólót hordott, amin egy lila sáv látszott a mellkasi részen. Egyszerű farmernadrágot viselt és fekete tornacipőt.
Firi teljesen elveszetnek és szerencsétlennek érezte magát. Két napja költöztek a városba, a parktól nem messze lévő egyik panelházba. A hely egyáltalán nem hasonlított Európára, ahonnan ideköltöztek. Ráadásul egyetlen barátot sem szerzet még. A 13 éveseknek már meg volt a saját baráti körük és nem szívesen látták maguk között a brit akcentusú fiút. Még ha suli kezdés idején költöztek volna, ide lenne esély, hogy találkozik valakivel, akivel összehaverkodhat, de mivel elkezdődött a nyár a legtöbben táboroztak, vagy „menők” voltak és nem foglalkoztak egy környéken megjelent új gyerekkel. Ráadásul a szülei szörnyen elfoglaltak voltak, hisz alkalmazkodniuk kellett az új munkahelyükön, nem volt idejük vele és a gondjaival foglalkozniuk.
Firi lassan kezdte megunni az ücsörgést, és azon gondolkozott, hogy hazamegy és tévézik, míg a szülei nem érkeznek meg. Mielőtt felállt volna megérezte, hogy nincs egyedül. Oldalra pillantott, a másik hintára. Egy nő ült a hintán. Hosszú fekete haja és szeme volt. Az arca szebb, mint a filmsztároké, és kedvesen mosolygott rá. Egy fekete- lila egybe ruhát viselt, melynek szoknya része a térdéig ért.
- Magányos vagy kisfiú? Új vagy? Nem láttalak még erre. Eltévedtél?
- Őőőőő…Nem, dehogy. Nem tévedtem el. Csak kissé elméláztam és nem vettem észre, hogy idetetszett jönni. – szabadkozott zavarában elvörösödve és ültéből felpattanva Firi.
- Nyugi, nyugi. Nem harapok. Emma vagyok. Téged hogy hívnak kisfiú? – mondta barátságosan a nő.
- F..Firi vagyok hölgyem, örvendek a találkozásnak.
- Úgyszintén. Mond csak, szereted a kalandokat és a hősökről szóló történeteket?
- Mi?...Igen, persze, hogy szeretem, ki ne szeretné? – mondta összezavarodva Firi. Nem értette ezt a helyzetett amibe keveredet. Legszívesebben hazarohant volna, de a lába nem mozdult és a tekintetét nem tudta elszakítani a nő igéző fekete szemeiről.
- Lenne kedved igazi hőssé válni?
- Igen. – a fiú testtartása ellazult, tekintete megüresedett. Olyan volt, mintha nyitott szemmel járna alva, vagy hipnotizálták volna. Emma elégedetten állt fel. Végre nem kell a mézesmázost játszania, hogy ne ijessze el a kölyköt. Sikerült ebbe a könnyen irányítható, nem ellenkező állapotba hipnotizálnia a szemeivel.
- Akkor gyere velem. A Digivilágban hős lehetsz. Mindenki tisztelni fog és a barátod akar lenni. Szeretnéd?
- Igen, semmire se vágyok jobban. – felelte álomittas hangon Firi, fel se fogva mit is mond. Emma gonoszul elmosolyodott. Pontosan ezért választotta ezt a kölyköt. Magányosnak és elveszettnek érezte magát. Így simán hipnotizálhatta ebbe a könnyen irányítható állapotba.
- Akkor köves, ha ezt szeretnéd. – ezzel a nő sarkon fordult, a fekete szoknyája a térdeinél lobogott a mozdulattal. Nem kellett hátranéznie, hogy tudja, a fiú úgy követi, mintha pórázon húzná maga után.
A nő és az őt követő fiú elhagyta a parkot, a játszótér pedig teljesen megüresedet. Az idő kellemes volt, de a levegőben kezdet egy fojtogató feszültség érződött, mely jelezte, hogy a békés idill már nem sokáig tart. Az események láncolata nagy sebességgel és megállíthatatlanul elindult.