Analízis:

Lucemon Káosz Mód
Szint: Végső
Tulajdonság: Vírus
Típus: Démon Lord digimon
Támadások: Paradise Lost, Dead or Alive, Grand Cross, Terrible Dance
A Démon Lordok vezére. A csoport legerősebb tagja, mivel rendelkezik mind az ördögök, mind  az angyalok erejével. Istennek tarja magát és riválisának tekinti a Digivilág Istenét. Egyszerre él benne a pusztítő ördög és a szerető angyal. Éppen ezért célja, hogy elpusztítsa az egész Digivilágot,majd annak romjaiból új világot teremtsen.

Név: Lucemon Káosz Mód
Becenevek:-
Címer:
Rang: A Büszkeség Lordja
Birtokolt területek: Mélység szint, Őrzök szintje, Sötét szint
Központja: Sötét szint, a Fehérhegy
Lojalitás: Sötétség
Kor:Ismeretlen, állítólag a Büszkeség címere még sosem cserélt gazdát. A pletykák szerint Lucemon az angyali oldala miatt gyönyörűséget, a sátánnal kötött szerződése miatt pedig hallhatatlanságot nyert. 
Rokonok: Nincs tudomás róluk
Emberi partner: -
Fejlődés:Puttimon->Cupimon->Lucemon->?->Lucemon Káosz Mód-> Lucemon Árnyék Lord Mód
Különleges jellemzők: Kettős személyiség(egy angyali és egy démoni). Mysterymon egy hajdani megjegyzése szerint: " Egy csöppet skizofrén a  szentem..."
Jelleme: Mivel egyszerre létezik benne az angyal jósága és a démon kegyetlensége, Lucemon személyisége eközött a két végpont között ingadozik, olykor-olykor némi átmenettel a köztes "szürke zónában" (ilyenkor majdnem-csak majdnem! - normálisnak tűnik). 
Ha éppen a "jó énje" veszi át az uralmat igazán kedélyes, barátságos és szívélyessé válik. Ilyenkor olyan aura lengi körül, ami arra készteti a körülötte lévőket, hogy megbízzanak benne és valami megmagyarázhatatlan módon azt érzik, hogy "fény járja át a lelküket". 
Ebben az állapotban Lucemon már már nevetségesen angyali. Képes magas hangon áradozni egy szép virág láttán, vagy ha egy digigalamb aranyosan néz rá.
De ha a "rossz énje" uralja a tudatát, jobb minél távolabb lenni tőle. Ilyenkor imád pusztítani és szenvedést okozni másoknak. A halálsikoly és a könyörgés elrettentő lármája zene füleinek. Előszeretettel kínozza a foglyait kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszerekkel. Sajnos, ilyenkor bárkit kiszemelhet, mint "foglyot". Ebben az állapotban még a többi Lord is igyekszik minél távolabb kerülni tőle, hiszen már valamennyien megfordultak legalább egyszer Lucemon kínzókamráiban. 
Külön veszélyes Lucemon ezen énjében, hogy képes megjátszani, a "jó ént" is, ezzel csalva kelepcébe a szerencsétlen áldozatot. 
Története: Lucemon gyerekkoráról és korábbi életéről keveset tudni. Noha sok, vadabbnál vadabb kitalációk keringenek Digivilág szerte, a valóság mindeggyiken túltesz:
Lucemon a Fény szinten született és már újoncként is nagyerejű angyal digimon volt. Nem tudni pontosan, hogy miért hagyta el az Angyalok szigetét, de valószínűleg egy bizonyos személlyel való találkozója idézte elő nála ezt a pálfordulást. Tudni illik, Lucemon még személyesen találkozhatott a Sötétség Császárával. Saját bevallása szerint, élete során csak egyszer mardosta a szívét a félelem: mikor találkozott a császárral. Nem tudni, hogy ő is segédkezett-e az elzárásában, de annyi biztos, hogy ezután alakult meg a Démonlordok csapata.  A csapat tagjai folyatasosan cserélődtek az idő múlásával. A Lordok hol egyedül, hol kisebb szövetségekben, nagy ritkán pedig együtt próbálták leigázni a Digivilágot, vagy teljesíteni saját céljaikat. Volt, mikor sikerrel jártak, volt mikor elbuktak. Ezt az időszakot nevezik a Fény-Sötétség háborúinak. A korszak végét egy hatalmas csata zárta le. Az angyalok, az istenek és a szent bestiák összefogtak a lassan nyolc évszázada hatalomon lévő Lordok ellen. A "jók" számára úgy tűnt, minden elveszett, hiszen megjelent Lucemon Árnyék Lord Mód és a Szent Bestiák vezérét, a nagyerejejű Huanglongmont elzárta a föld legmélyebb és legsötétebb pontjára. Ezzel a Fény elvesztette a legerősebb harcosát. A csata kimenetelét Huanglongmon utolsó támadása fordította meg. A hatalmas aranysárkányt már félig elnyelte a börtöne, de utolsó erejéből megtámadta a többi Lordot, akik ekkorra egészen elgyengültek, hiszen a pecsétjük erejét átadták Lucemonnak. Huanglongmonnak sikerült Belphemon Tomboló Módot örök álomba bocsátania. Lucemont megviselte az arany sárkánnyal való harc, és miután Belphemon ártalmatlanítva lett, a Fény erőinek sikerült elpusztítania a Lordokat. 
Ezután jó néhány évszázadik viszonylagos béke következett a Digivilág politikai életébe. Lucemon és Belphemon eltűnt, a többi Lord meghalt. Semmi se fenyegette a Fény hatalmát. De a Digivilág stabilitása megingott, azzal, hogy csak egyetlen szint tartozott a Sötétséghez. Egymást követték a természeti katasztrófák. Árvizek, aszályok, hóviharok a jungelben és a sivatagban, és hasonló borzalmak szerte a digitális világban. Végül eljött az idő. Lejárt az ezer éves álom ideje és Belphemon felébredt. Az összes szint beleremegett megállítjhatatlan tombolásába. A Lustaság Lordjának ébredésére Lucemon is előjött ismeretlen tartózkodási helyéről. Noha a restség koronázatlan királya nagy pusztítást okozott, FangLongmon átka rövidesen ismét álomba kényszírítette. De aminek meg kellett történnie, az megtörtént. A Lordok visszatértek és nemsokára az üres helyek is feltőltödtek új tagokkal. A Fény és a Sötétség között visszaállt az egyensúly.
Nagyjából negyven éve volt az utolsó, nagy háború, amiben több Lord is életét vesztette. Ezt a keserű véget csak hárman élték túl: Lucemon, Belphemon (a két "örök tag") és a mostani Irigység Lordja, Leviamon.