Analízis:

Daemon
Szint: Mega
Tulajdonság: Vírus
Típus: Démon Lord digimon
Támadások: Evil Inferno, Evil Flapping, Double Dust, Slash Nail
A bukott angyal digimonok vezére, mivel állítólag hajdanában egy Seraphimon volt, aki tomboló dühében fellázat a "végső jóság" ellen és ezért a pokolba űzték. 

Név: Daemon
Becenevek: Mester, Igazgató
Címer:
Rang: A Harag Lordja
Birtokolt területek: Vulkán szint, Mocsár szint, Hasadék szint
Központja: A Hasadék szinten lévő Hadiiskola
Lojalitás: Sötétség
Kor: 47 éves
Rokonok: Seraphimon(unokatestvér), Mikemon/Minervamon-Gatomon/Angewomon-BlackGatomon/Lilithmon (unokahugai) 
Emberi partner: -
Fejlődés:Poyomon->Tokomon->Tsukaimon->Devidramon->Mephistomon->Daemon
Különleges jellemző: Hajlamos dühkitörésekre, amik az ereje miatt ilyenkor közveszélyessé teszik.
Jelleme: A többi Lordhoz hasonlóan az ő személyisége is eléggé összetett. A felszínen hírtelen haragúnak és agresszívnak tűnik. De a látszaton túl meglepően higgadt és megfontolt tud lenni.  Tsukaimonként előtűnik pimasz és kötekedő természete is. Meglepően álhatatos és kitartó, hiszen évekig kellett küzdeni azért, hogy Lorddá váljon és elismerjék az erejét.
Legnagyobb büszkesége az általa alapított Hadiiskola, ami Barbamon gúnyos megjegyzését idézve: " Az ő legnagyobb kincse". Bármilyen gonosz sértés miatt mondta is ezt, a Kapzsiság Lordja fején találta a szöget. A Hadiiskola a múlt egy darabját jelenti Daemon számára, hiszen az alapötlet és az iskolai tanrend nagy része az Akadémia mintájára épül. De ez a létesítmény nem csak a személyes múltját de az egész Digivilág jövőjét hordozza magában. Digivilág szerte mindenki, akinek esélye se lenne bejutni az Akadémiára, boldogan vállalja, hogy Daemon szolgája lesz az itt megszerezhető tudásért cserébe. Daemon iskolájának tanulói majd' tízszer annyian vannak, mint az Akadémia hallgatói. A Rémálom hadsereg nem egy tagja itt kezdte meg a karrierjét, így ha a sereg elvesztené a vezérét nagy valószínűséggel Daemon szerezné meg magának a harcosok hűségét. 
A többi Lorddal talán neki van a legszínesebb kapcsolata.Lucemon felé - akárcsak a többiek- távolságtartó tisztelettel viszonyul. Leviamonnal már csak korukból kifolyólag is jól kijönnek, nem véletlenül tartja szemmel Leviamont, aki az újonc formájába kényszerűlt a Sötétvárban, kiszolgáltatva Myotismon vagy Barbamon gonosz "tréfáinak". Belphemonnal amolyan nemzavarjukegymástésígymegvagyunkegymásmellett kapcsolata van. Barbamon a maga pimasz és szemtelen módján annak idején megcsípkedte Daemont az éles nyelvével, de rögtön ezután szenvedő alanya lett Daemon dühkitörésének, így az esett óta amennyire teheti kerüli a megtestesült Haragot, sőt - kényszerítő tényezők hatására- a magánkönyvtárában lévő gyűjteményét teljes egészében lemásoltatta és a másolatokat a Hadiiskolának "adományozta".
Bagramonnal viszonylag gyakran találkoznak, hiszen mindketten azért "hulltak alá a mennyből" mert meglátták a Fény Istenének hamisságát. Ezeken a találkák rendszerint úgy zajlanak,hogy merengve felidézik a régi életüket, majd felemlegetik sérelmeiket és pocskondiázni, szidalmazni kezdik a Fényt, végezetül pedig megtárgyalják, milyen módszerekkel lehetne változtatni a dolgokon. Kapcsolatukban az sem elhanyagolható tény, hogy anyagilag Bagramon a Hadiiskola egyik legnagyobb támogatója. Ghoulmont is amolyan fölösleges kellékként kezeli, aki ott van, de minek? Nem úgy MaloMyotismont! Talán csak a hajdani Patamon volta miatt, de mélységesen megveti a két DemiDevimonból fejlődő Lordort(Barbamon és MaloMyotismon). Meglepő módon, az élőholt allord a legtöbb társával szemben pökhendi és ahol lehet keresztbe tesz nekik, de amint Daemon megjelenik a színen összébbhúzza magát és "fülét-farkát behúzva" eloldalog. 
Daemon egyik legérdekesebb "hóbortja" amire az öregebb Lordok felfigyeltek, hogy úgymond a "szárnyai alá vette" a fiatalokat. Tagadhatatlan tény, hogy hozzájuk Daemon érzelmileg több szálon is kötődik. Lilithmon még a rokona is, bár ezt kettejükön kívül senki se tudja. A szépséges és fiatal Lordnővel kapcsolatban az érzései meglehetősen keszekuszák. Egyrészről az unokatestvére, a gyűlölt Seraphimon lánya, másrészről viszont Ophanimoné is, akit az elutasítás és az eltelt évek ellenére Daemon a szíve mélyén még mindig ugyanúgy szeret, mint rég. A Tanácskozásokon Daemon gyakorta el-elnézegeti unokahúgát a csuklyája takarásából. Olykor zavarodottan pislog is, hogy kitisztítsa a látását, mert Lilithmon apró rezdülései, hanglejtései és mimikája olyan szinten emlékeztett az anyjáéra, hogy Daemon néha már nem is Lilithmont látja, hanem Ophanimont. Mindezek miatt Daemon szemtől szemben fanyar távolságtartással viselkedik Lilithmonnal, de a lány tudta nélkül, a háttérben mindig figyel rá és a maga módján próbálja óvni.
Beelzemon és Murmuxmon van talán a szívéhez a legközelebb(Ophanimont leszámítva). A két fivér már az első találkozásukkor felkeltette Daemon figyelmét és az évek múlásával a Lord büszkén tapasztalta, hogy a megérzései nem csalták meg. Talán az érzései úgy írhatók le a legjobban, hogy a sose volt fiaiként tekint a fivérekre és maguk között -noha sose nyílvánvalóan- úgy is kezli őket, mintha a saját gyerekei lennének.
Története: Daemon a jelenlegi Seraphimon unokatestvére és eredetileg ő lett volna a Szent Angyalok egyike. Az életét egyszerű Patamonként kezdte a Fény szinten. Mint minden angyallá változó digimon, ő is a Mennyei Akadémián tanult, és itt ismerkedtek meg az unokatestvérével együtt egy gyönyörű, kedves és okos Salamonnal, akibe első látásra beleszerettek. (Ez a Salamon lett a későbbi Ophanimon) Az unokatestvérek hevesen versengtek Salamon kegyeiért és rohamosan fejlődtek. Néhány év leforgása alatt sikerült elérniük a végső szintűket. Mindenki számára nyílt titok volt, hogy MagnaAngemon(alias: a későbbi Daemon) lesz a következő Seraphimon, mivel mind erőben, mind személyiségben lekörözte az unokatestvérét. Sikerei és fényesnek igérkező jövője ellenére azonban MagnaAngemon nem volt boldog. Csak egy dolgot akart: megszerezni Angewomon (=majdani Ophanimon) szívét. A gyönyörű angyal azonban erényei ellenére nem őt, hanem az "örök második" rokonát választotta. Elkeseredése haragba majd gyűlöletbe csapott át. Végül elérkezett az ideje: mega szintűvé vált és kinevezték a Szent Angyalok egyikének: Seraphimonnak a Digivilág rendjének őrének. Nem uralkodott túl sokáig. Kétségbe vonta Isten létét és a világuk rendjét. A harag eluralkodott rajta, tombolni és pusztítani kezdett. Seraphimon teste eltorzult, sötét energia járta át. Bukott angyallá, Daemonná vált. 

Elhagyta a Fény szintet és a Sötét területekre merészkedett. Meg sem állt a Fehérhegyig, ahol Lucemon elé járult és kijelentette, hogy csatlakozni akar a Lordokhoz. Lucemon eleinte kacagot és elutasította. Azt mondta, hogy Daemon csak megöletné magát, hiszen aki a Fény legmagasabb helyéről jön, az nem lehet a Sötétség ura. Az elutasítás ellenére Daemon hét évig kitartóan ostromolta Lucemont a kérésével. Végül a Büszkeség Lordja szemtanúja lett egy dühkitörésének. Ez megváltoztatta a véleményét és megengedte Daemonnak, hogy a Kapu előtt próbára tegye magát. 
Sikerrel járt és megszerezte a Harag címerét. De a helyzete nem sokat javult. A múltja miatt az átlagos vírus digimonok szemében ő volt a legmegvetettebb Lord. Sok évig keményen kellett dolgoznia, mire elismerték. A népszerűsítésében nagy szerepet játszott, hogy megalapította a Hadiiskoláját. 
A történet kezdete előtt négy évvel az Erdő szinten bolyongva összeakadt egy csapat kölyökkel. A kölykök között volt két kis vakarcs, akik valamiért megragadták Daemon figyelmét. Miután leverte a bandát, megszólította a két kis Impmont. 
- Ti ketten! - mutatott rájuk- Egész érdekes kis vakarcsok vagytok. Nem vágytok erőre? Hatalomra amely a legnagyobbak közé emel benneteket? Van bennetek.....lehetőség. Kár lenne elpazarolnotok kisded játékokkal. Ha eldöntöttétek, hogy mit akartok, gyertek a hasadék szinten lévő Hadiiskolába. Ott megszerezhetitek a vágyaitok eléréséhez szükséges erőt.
Daemon lepődött meg a legjobban a saját szavain. Még soha senkit se hívott az iskolájába, a tanulók mind maguk jöttek. A Lord sokáig gondolkozott cselekedetei miértjén, de nem tudott választ adni magának. Az idő múlásával azon kapta magát, hogy kíváncsian várja, hogy a két újonc megjelenjen az iskolájában.
Néhány héttel később aztán feltűntek a felvételi vizsgán. A két Impmon és Mysterymon könnyűszerrel bejutott és hihetetlen sebességgel haladtak előre a tanulmányaikban. Daemon eleinte csak kívülről figyelte ahogy az idősebbik éjszakákba nyúlóan edzi magát, a fiatalabb pedig a könyvtárba vackolva magát szünni nem akaró lelkesedéssel tanulmányozza a régi háborús leírásokat, a gazdaságtant és a szervezés fortélyait. Fél év elteltével azonban valami megváltozott. Daemon már nem csak figyelte őket. Egy éjszaka ő maga ajánlotta a keményen gyakorló Baalmonnak, hogy vele edzen. A fiatal heves, de erős támadásait a Lord könnyűszerrel hárította és hamar le is győzte. Egy ilyen szituációban más diák vörös képpel elkotródott volna, de Baalmon lelkesen kért visszavágót. Attól fogva személyesen edzette a végső szintű digimont. Olykor Phelesmon is csatlakozott hozzájuk. Noha a harcban nem volt olyan jó, mint a fivére, ám a taktikai és a logikai képességei magasan az átlag felett álltak. Ráadásul ehhez tudásszomj és szorgalom is párosult. Daemon örömét lelte abban, hogy a digimonok vezetésére és a szervezésre okítja. A fivérek nővérét, Mysterymont is mondhatni megkedvelte. A csuklyás digimon nem volt valami erős, de egyedi meglátásai és érvelései tökéletes vitapartnerré tették. 
De Daemon nem csak kedvére való szolgáknak nézte őket. Meglátta bennük, hogy nagyobb dolgokra hivatottak, minthogy egyszerű szolgák legyenek. Noha Beelzemon magában már el-el játszott a gondolattal, de a Harag Lordja ösztökélte arra, hogy próbálja megszerezni az utolsó megmaradt pecsétet, a Falánkság címerét.