Analízis:

Barbamon
Szint: Mega
Tulajdonság: Vírus
Típus: Démon Lord digimon
Támadások: Death Lure, Pandaemonium Lost, Dark Inferno, Greedy Wand
A sötét terület mélyén él. Hihetetlenül kapzsi és megszállottan keresi a hálózat összes kincsét. Számára nem csak a csillogó drágakövek számítanak kincsnek, hanem a tudás is. Mohó tudásvágya mindenre kiterjed, így ő az egyik- ha nem a legnagyobb - koponya az egész Digivilágban. Ez nem is lenne rossz tulajdonság, ha személyisége nem lenne elképesztően kegyetlen. A Hét Démon közül ő a legravaszabb cselszővő, aki bármikor képes lenne hátba támadni a legjobb barátait is. 

Név: Barbamon
Becenevek: Zsugori vénember, Fehérszakáll, Szenilis tata, Kéjenc
Címer:
Rang: A Kapzsiság Lordja
Birtokolt területek: Jungel-, Sivatag-, és Óázis szintek
Központja: A Net óceán fenekén lévő vízalatti könyvtár
Lojalitás: Sötétség
Kor: 92 éves
Rokonok: -
Emberi partner: -
Fejlődés:Chibomon->DemiVeemon->DemiDevimon->Devimon->NeoDevimon->Barbamon
Különleges jellemzők: 
Jelleme: Szörnyen pimasz és szemtelen digimon. Mivel rendkívűl nagy tudással endelkezik, rendszerint leereszkedő gőgösséggel viszonyul a környezete felé. Ebből következik "komisz" viselkedése is. Hogy még elviselhetetlenebb legyen a társasága, mindezen rossz tulajdonságai mellett még nagyon kegyetlen is. Kegyetlensége nem csak abban nyílvánul meg, hogy még az anyját is eladná és a legjobb barátját is hátbaszúrná (utóbbit meg is tette!), de ő az egyetlen, aki értékeli Lucemon "hobbiját" (vagyis azt, hogy a börtöneiben már-már művészi módon kínozza a digimonokat, ha elborul az agya). 
Lucemontól egyébként - a többiekhez hasonlóan - nagyon is tart, nem hiába elég a személyiségzavaros Lordnak csak rápisszennie Barbamonra, hogy leállítsa, mikor a társain feni az éles nyelvét. Ennek a "félelemnek" az oka valószínűleg az, hogy már személyesen is volt alkalma megtapasztalni Lucemon "művészetét". 
Leviamonnal meglehetősen furcsa és nyakatekert a kapcsolata. Mindketten ellenszenvesnek és veszélyesnek találják a másikat, mégis, Leviamon megengedte, hogy Barbamon a Net óceánban alakítsa ki a törzshelyét. Ennek oka, az, hogy így a hatalmas krokodil szemmel tudja tartani a nagy szakállú digimont. Barbamonnak viszont kapóra jön ez, mert a Net óceánnál lehet a legjobban tanulmányozni legújabb hobbiját, az Emberi világot. Mivel ilyen kényszeredett kapcsolatban vannak azt hinnénk, hogy ha mást nem, legalább megpróbálják levegőnek nézni a másikat, de nem. Barbamon minden lehetőséget igyekszik kihasználni, amivel bosszanthatja Leviamont. Mega szinten ez nem is olyan szembetűnő, de mikor mindketten újonc szinten vannak, párszor már neki álltak egymást gyepálni. (Mellesleg a többiek majd' szétröhögték az agyukat, mikor látták a fehér fókát és a kerek denevért végiggurulni a padlón, miközben birkóztak.)
Barbamon hacsak teheti neki áll kötekedni Belphemonnal. Élvezi, hogy köszörülheti a nyelvét az apró digimonon, de egyben bosszantja is, mivel soha se bírja kihozni őt a sodrából. És Lucemon egyébként is hamar leálltja, de ugye próbálkozni szabad. 
Daemont már az első látásra a szívébe zárta, mint örök ellenséget. Daemon szinte mindent képvisel, amit Barbamon megvett és gyűlől. Ezüstkanállal a szájában született, a becsületet fontosnak tartja, bárdolatlanul ostoba és megbízik másokban. Barbamon csak egyetlen egyszer sértette meg szemtől szemben a Haragot. Amit akkor kapott, azt azóta sem felejtette el. Ráadásul, az az átkozott Daemon csak azzal a feltétellel hagyta életben, hogy ha a teljes könyvtárának a másolatát átadja neki, pontosabban a Hadiiskolája számára. Azt a megaláztatást azóta sem felejtette el és várja az alkalmat, hogy bosszút álljon.
Barbamon majdnem annyira utálja Beelzemont is, mint Daemont. Mivel a Harag Lordja ajánlotta be a fiatal digimont, így az ellenszenv rögtön adott volt. Sajnálatos módon azonban Beelzemon nyelvét talán még Barbamonénál is jobban felvágták. Az első alkalommal, mikor szemtől szemben találkoztak a Torkosság Lordja megnyerte a közöttük kialakult szópárbajt és belefolytotta a szót Barbamonba (ez addig sose fordult elő). A vén digimon bevágta a durcát és azóta levegőnek nézi a bőrdzsekis megát.
Lilithmont furcsamód nagyon is kedveli. Ennek valószínűleg a női démon megnyerő testdomborzata az oka. Elvégre, Barbamon szereti a szépet. Hogy ez a szép egy titkos tudást őrző könyv, egy rakás csillogó gyémánt, vagy egy formás nő, az már részletkérdés. Mivel ilyen könnyű dolga van vele, Lilithmon előszeretettel csavarta el az ő fejét, csak úgy, unalom űzésből.
Története: A szegény és sivár Kopár szinten született egy szinte nincstelen család 12. gyermekeként. Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy mindig is nagy becsben tartotta a saját holmiját és kialakult benne a vágy, hogy még többet és többet szerezzen. Nem is maradt meg túl sokáig a szülőföldjén, amint újonc szintre fejlődött neki vágott a világnak. Egy Trailmonnal eljutott egészen Witchelnybe. Itt sikerült kikönyörögnie egy Wisemonnál, hogy legyen a tanítómestere. A kutatókedvű Wisemon kezdetben nem akart a nyakára egy kotnyeles tanítványt, főleg, hogy annak semmijen "mágikus" képességei nem voltak, de DemiDevimon könyörgése még idegesítőbb volt, szóval végül belement a dologba. 

Neki köszönhetően ismerkedett meg DemiDevimon a tudással és annak felbecsülhetetlen értékű erejével. A tudás hatalom. A kis denevér digimon ezt nagyon hamar megtanulta. Wisemon az alapoknál kezdte a tanítását. Számolás, írás,olvasás. Aztán jött a földrajz és a történelem, melyben szép számmal akadtak legendák kincsekről, rejtett helyekről és hatalmat adó tárgyakról. A mestert eléggé aggasztotta, hogy tanítványa milyen sok figyelmet szentel ezeknek a "dajkameséknek". DemiDevimonnak nem nagyon tetszett Wisemon becsmérlő szava, rajongása íránt, de némán tűrt. Tűrt, mert megfogadta, hogy az utolsó csepp tudást is kiszedi a tanítójából, és aztán még nála is nagyobb tudóssá fog válni. De a fő különbség közte és mestere között az lesz, hogy ő egy gazdag tudós lesz. Hát igen, Wisemon meglehetősen csóró volt. 
Végül 40 évbe telt, mire mindent ellesett Wisemontól. Ekkor már, mint NeoDevimon végzett egykori mesterével, hiszen már nem volt többé a hasznára. A gyilkosság után újra a nyakába vette a Digivilágot és neki állt felkutatni azokat a kincseket, melyekről diákévei alatt végig álmodozott. 
Tíz év alatt igen nagy mennyiségű kincset sikerült összegyűjtenie és minden egyes megszerzett darab után még többre ls többre vágyott. Mikor kitört az újabb háború a Fény és a Sötétség között, különösen gazdag "szüret" hullott NeoDevimon ölébe. Csatlakozott a sötétség seregéhez, és a pusztítás közepette felbukkanó értékes dolgokat begyűjtötte.Többek között rengeteg könyvre tett szert, amiket az Angyal-szinti Nagykönyvtárból lopott. Hogy pontosabbak legyünk és a teljes igazságról beszéljünk: a Nagykönyvtár felgyulladt és a lángokat nem lehetet megfékezni. NeoDevimon a tűzzel mit sem törődve berepült az épületbe és letöltötte a könyvtár valamennyi könyvének adatait. A sors iróniája, hogy ezzel a tettel, mellyel csak saját kapzsiságát akarta kielégíteni, a Digivilág felbecsülhetetlen értékű kultúrális kincsét mentette meg. 
A háború után Barbamon elvonult a világtól és a következő évtizedet a megszerzett könyveinek szentelte. Mindegyiket elolvasta és megjegyezte. Sőt, több könyvet ő maga is írt a kutatásai nyomán. Ekkorra már ő volt az egész Digivilág legnagyobb tudású digimonja. 
A jelen események előtt 30 évvel Lucemon személyesen kereste fel Barbamont és hívta a Lordok közé.