Analízis:

Beelzemon
Szint: Mega
Tulajdonság: Vírus
Típus: Démon Lord digimon
Támadások: Darkness Claw, Double Impact, Quick Shot, Heartbreak Shot
A Hét Démon Lord egyik legerősebb tagja, csak Lucemon Káosz Mód képes felülmúlni az erejét. Ennek ellenére ő amolyan "magányos farkas". Társaival ellentétben neki nincsenek nagy világhódító tervei és kifejezetten nehezen tűri a többiek társaságát. Egyetlen társa Behemoth, a vad, fekete motor, akivel a Digivilágban szokott kóborolni. Bár ő egy kegyetlen és könyörtelen digimon, ám büszkesége miatt sohase támad meg gyengéket, kivéve ha azok kiprovokálják a harcot. 

Név: Beelzemon
Becenevek:Csavargó, Eszelős motoros, A Csóró Lord, Bátyus, Imp-kun (utóbbit csak Babamon használja- meg akik idegesíteni szeretnék )
Címer: 
Rang: A Torkosság Lordja
Birtokolt területek: Hegység szint, Kopár szint, Völgy szint
Központja: Nincs, általában a Kopár szinten csatangól
Lojalitás: Sötétség
Kor: 7 éves
Rokonok: Impmon/Murmuxmon(fivér), Mysterymon(fogadott húg), Boogeymon(apa, elhunyt), Floramon(anya, elhunyt)
Emberi partner: Terra
Fejlődés: Kiimon-> Yaamon-> Impmon->Wizardmon->Baalmon->Beelzemon
Különleges jellemző: Általában vele van a hatalmas, fekete motor, Behemoth, akit Beelzemonon kívül senki se tud megülni anélkül, hogy uralma alá vonná a motor az akaratát. Legújabb megkülönböztető jele a törzsének bal oldalánál látható hosszú forradásnyom, amely Gallantmon lándzsájának keserű emléke.  
Jelleme:Beelzemon egy magányos farkas. Szeret egyedül lenni, hogy ne korlátozza senki se. Kevés digimont kedvel, még kevesebbet fogad a bizalmába és tekint a barátjának. Ezt a néhányat azonban nagyra becsüli és a végletekig is hajlandó elmenni az érdekükben.  
Nagyon büszke, annyira, hogy az már-már megközelíti Lucemon kevélységét, de a végső szintű digimonnal ellentétben ez nála pozitívum, mert a büszkesége akadályozza meg abban, hogy ok nélkül támadjon meg magánál gyengébb digimonokat.  
A többi Lorddal finoman szólva is zűrős a kapcsolata. Teljesen idegen tőle Lucemon pusztítás és teremtés mániája, ahogy a többiek életfelfogása is. Belphemont idegesítően unalmasnak találja (ebben az is közrejátszik, hogy még nem látta a tomboló módjában), Barbamont egy szenilis, vén bolondnak tartja, Leviamont egy panaszkodó gyíknak, Bagramont egyszerűen csak zakkantnak, Ghoulmon teljesen érdektelen a számára, MaloMyotismont pedig nem tartja többre, mint a bakancsa talpára ragadt koszt. Véleményét természetesen esze ágában sincs titkolni, és nyíltan a többiek szemébe mondja. Az egyedüliek akik előtt képes magát valamennyire tolerálni az Lucemon (annyira még ő sem hülye, hogy egy őrűlt tudathasadásossal kekeckedjen aki ráadásul még erősebb is nálla) és Daemon (utóbbi számára amolyan mentor-féleség, - hiszen tagadhatatlan tény, hogy a Harag Lordja nélkül sehol se lenne - épp ezért vele szemben tanusít némi tiszteletet - persze Beelzemonnál ez a tisztelet is mélyen az átlag alatt van).
A legegyedibb kapcsolata mindenképpen Lilithmonnal van. A Bujaság Lordja alig pár hónappal előtte lépett a hetek közé, de már úgymond "tejhatalommal" rendelkezett, hiszen ekkora már valamennyi Lord fejét elcsavarta. Beelzemont hihetelenül kiakasztotta, mikor Lilithmon őt is megpróbálta a bűvkörébe vonni. Az első alkalommal egy kegyetlen, ötpontos, csonk nélküli kosárral dobta a sötét úrnőt. Sajnos, ezzel a gondja nem hogy megoldódott volna, de még rosszabb lett, mert Lilithmon csak még elszántabban próbálta meghódítani, vagy legalábbis teljesen kiakasztani. Az elmúlt három évben veszekedéseik legendás méreteket öltöttek, a szolgák a tanácskozások előtt fogadásokat kötnek, hogy a két Lord közül melyik akasztja ki teljesen a másikat (Unimon listája szerint 150-151 az állás Beelzemon javára). Ezekben a szópárbajokban nem egy briliánsabbnál briliánsabb aranyköpés született, amiket a szolgát előszeretettel emlegetnek, persze úgy, hogy se Beelzemon, se Lilithmon ne szerezzen róla tudomást.
Története: Az Erdő szint szélén lévő apró faluból származik. A falu a Fény "tisztogatásainak" esett áldozatúl, és csupán néhányan élték túl a mészárlást. Öccsével együtt sikerült elmenekülniük és egy nagy fa alatt húzták meg magukat. Itt találkoztak össze az emlékeit elvesztett Labramonnal, aki - hála cserfes kistestvérének- csakhamar a fogadott testvésükké vált. Hármasban folytatták reménytelennek tűnő útjukat, hogy valahogy életben maradjanak. Néhány napon belül Yaamon azon kapta magát, hogy egy 8-10 fős kis csapatot vezett. A környező falvak - melyeket szintén az angyalok pusztítottak el- túlélői köréjük gyűltek a társaság és a csoport nyújtotta biztonság miatt. A csapat zömét a baby szintű apróságok tették ki, és csupán hárman voltak kezdő szintűek. Labramon volt az egyedüli újonc, ám ő egy ideig ugyanolyan védtelennek számított, mint bármelyik baby. A vezetés felelőssége súlyos és robbant kellemetlen teherként nehezedett Yaamon vállára. Feszélyezte a kéretlenül kapott felelősség, mely megfosztotta a saját szabadságától. Két hét elteltével a csapat nagy bajba keveredett. Egy Flymon meglehetősen zokon vette, hogy arról a fáról szedtek maguknak ételt, amelyet a sajátnának tekintett. A dühös bajnok a fejébe vette, hogy elpusztítja a kis tolvajokat. Úgy tűnt, reménytelen a helyzetük, ám miután az utolsó reményük is kihunyt, váratlan dolog történt. Noha egy pillanattal korábban még ugyanolyan rémült volt, mint bárki más, a következőben Labramon elképeztő hidegvérrel kezébe vette a helyzet irányítását és sikerült kicselezniük Flymont. Ezután hivatalosan is Labramon lett a banda vezére.
Egy alkalommal "ellenséges" gyerekbandával találkoztak. A verekedés egy félig kiszáradt pocsolya miatt robbant ki. Akkoriban nagy aszály súlytotta az Erdő szintet, így a falvakban és városokban lévő kútak kivételével alig akadt víz a környéken. A szomjas kis digimonok először egymás torkának akartak ugrani, de végül megegyezés született: a csapatok legerősebb tagjai verekednek meg. A győztes csapatáé a víz, a többieknek el kell kotródnia. 
Yaamonék esélyeik elég csekélyek voltak, mivel a másik csapatban három újonc is volt : Goblimon, Shamanmon, és SnowGoburimon. Goblimon állt ki Labramonnal. A kis ogre digimon kezdetben meghátrálásra késztette a vöröses fülű kutyát. Labramon viszont sokkal fürgébb volt az ellenfelénél és sikeresen kitért a csapások elől. Végül egy ügyes csellel Goblimon fölé kerekedett és apró bicskáját a zöld ogrekölyök torkának szegezve szólította fel megadásra. Miután Goblimon elismerte a vereségét Labramon csapata a vízhez rohant, hogy oltsa a szomját. A vesztes banda sóvárgó szemekkel pislogott a szerencsés nyertesekre. Labramonnak megesett rajtuk a szíve. Megengedte, hogy a többiek is igyanak. 
A pocsolya mellett történt, hogy Yaamon egy ismerős arcba botlott. Barátjába: Koromonba. A rózsaszín kis digimon sikeresen megmenekült az elszakadásuk után és a másik csapathoz verődött. 
A csetepaté végeredménye végül az lett, hogy a két csapat eggyesült Labramon vezetése alatt. 
Talán fél hónappal később történt, hogy találtak a szint mélyén egy nagy, de meglehetősen rozoga állapotban lévő palotát. Az apró kastélyban két idős digimon élt, Jijimon és Babamon. A kiéhezet társaság megpróbálta kirabolni a pincét, ahol az étel nagy részét tartották. A kísérlet csúfos kudarcban végződött, de a várttal ellentétben, a házaspár nem végzett a tolvajokkal. Ehelyett egy kiadós vacsorával látták el őket, és oly sok idő után, a gyerekek nyugodtan, félelem nélkül hajthatták álomra a szemüket. Jijimon és Babamon végül annyira megszerették a nyűzsgő kis csapatot, hogy befogadták őket, az otthonukat pedig árvaházzá nyílvánították. 
Nagyjából fél évig éltek ott. Ez idő alatt Yaamon Impmonná digiváltozott, majd a kemény edzéseinek hála elért a bajnok szintre is. A sorsfordító változás egy teljesen átlagos napon jött el. Szokásukhoz híven az árvák a fák között játszottak. A nagy móka közepette észre se vették az őket figyelő árnyat. Impmon egészen véletlenül futott bele a vörös köpenyes megába. A büszke és szemtelen kobold természetesen rögtön kihívta "az útjába álló köpenyes idiótát". Daemonnak- mert ő volt az a köpenyes formájában - erőfeszítés nélkül sikerült lefegyvereznie a forrófejű fiatalt. A csatazajra a többiek is felfigyeltek. Öcsi irányítása alatt rögtön a barátjuk segítségére siettek, de a Lordnak igazi támadás használata nélkül is sikerült padlóra küldenie a felmentősereget. A mega hangosan felkacagott. 
 - Ti ketten! - mutatott az Impmon fivérkre -Egész érdekes kis vakarcsok vagytok. Nem vágytok erőre? Hatalomra, amely a legnagyobbak közé emel benneteket? Van bennetek.....lehetőség. Kár lenne elpazarolnotok kisded játékokkal. Ha eldöntöttétek, hogy mit akartok, gyertek a Hasadék szinten lévő Hadiiskolába. Ott megszerezhetitek a vágyaitok eléréséhez szükséges erőt. - ezután Daemon eltűnt. 
Néhány hét múlva a három testvér megjelent a hadiiskola felvételi vizsgáján. Sikeresen bekerültek és neki kezdtek a tanulmányaiknak. Mivel Jijimon már régebben megtanította őket írni és olvasni gyorsabban haladtak a többieknél és hamar bejutottak a felsőbb osztályokba. A bő egy év alatt Impmon keményen megszenvedett. Noha a testét lelkesen és kitartóan edzette, az elméleti tárgyakkal elég gyatrán állt. A tanulás soha se volt az erőssége. Ha Mysterymon és az öccse nem segít neki (előbbi egy-egy hatalmas nyaklevessel ha bealudt a könyv felett, utóbbi pedig a tananyag számára is érthető elmagyarázával) a vizsgák előtti felkészülésben, hamar kicsapták volna. Rekord idő alatt sikerült kijárniuk az iskolát. Ez alatt a rövid idő alatt Impmonnak sikerült elérnie a mega szintet és komoly elhatározásra jutott. Noha Daemon sugallatos biztatása is közrejátszott, de Impmon eldöntötte, hogy Démon Lorddá válik. 
Mint oly sokan a Digivilág történetében, ő is megkísérelte elnyerni az egyik címert a Halálos Bűnök Kapujáról. Noha a régebbi véres háborúkban a Lordok létszáma erősen megcsappant, ekkorra már csak egy címer világított a Kapun: a Torkosságé. Eleinte úgy tűnt, a címer nem fogadja el és elpusztítja Beelzemont, de végül sikerült a démoni erőt az uralma alá hajtania. Démon Lorddá vált.